Egri Népújság - napilap, 1924/2
1924-08-23 / 194. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG 1924. augusztus 23. A magyar*-német úszómérközést 4:1 arányban megnyertük Az egri úszók érdeme a győzelem. Eger, 1924. augusztus 22. Szt, István napján folyt le a magyarnémet úszó mérkőzés második napja, mely végeredményben is a magyar üszők megérdemelt, de nem várt győzelmét hozta. 4:1. És ez a hatalmas győzelem az egrieknek köszönhető. Pesti vezető sport férfiak kijelentették : Eger nélkül ma elvesztettük volna a magyar német ússómérközést. A mérkőzés második napjának eredményét itt adjuk : Országok közötti mérkőzés: 4 X662/3 in vegyes staféta: 1. Magyar- ország (Sípos, Barthar Homonnay, Bárány) 3 p 00 6 mp. 2. Németország. Részidők: Sipos 48.8 mp, Bartha 46.2 mp, Homonnay 47.4 mp, Bárány 38.2. mp. 4X100 m staféta: 1. Magyarország (Turnovszky, Bitskey Gáborffy, Bárány) 4 p 18,6 mp. 2, Németország. Bárány a németek büszkeségével, a világbajnok Rademacherrel szemben újra bebizonyította, hogy első napi győzelme nem volt irreális. «Az egész uszoda leírhatatlan tombolással ünnepelte Bárány heroikus győzelmét...» Írja tegnapi számában a Nemzeti Sport. Bárány ideje ebben a versenyben újra rekord: 1 p 02.4 mp. Vizipoló-mérkőzés : Magyarország— Németország 3:2 (1 : 1). 1. oszt. versenyek : 400 m úszás: 1. Wannie (Szeged) 2. Szigriíz (MESE.) 100 m hátuszás: 1. Bartha (NSCJ 2. Bitskey Aladár (MESE.) Mindkét egri vereségét menti az a körülmény, hogy fáradtan, a németek elleni versenyek után, álltak ki Bitskey II- nek azonkívül meg is volt dagadva a keze úgy, hogy meg is kell operálni. így végződött a második magyar— német úszómérközés 1924-ben az egriek segítségével. OH*- “ne* y" Embercsontok Apátfalva utcáin, Eger, 1924. aug. 22. A napokban kirándultam Bélapátfalvára. A kisállomásnál, a cementgyár mellett szállottam le a vonatról s úgy igyekeztem a legrövidebb úton a »három forrás« felé, föl a régi szép apátsági templomhoz. Alig hogy elfordulok a Fő utcán két gyerek emberi koponyacsont darabbal dobálózik. Kérdően nézek apátfalvi ismerősömre, akivel együtt haladunk fölfelé. — Igen ez koponyacsont. A faluban az egyes utcákon elhányják a gyerekek. Majd mindjárt megmutatom, honnan kerülnek elő ezek a régi embercsontob. Nemsokára ott is vagyunk a honnan elhordják a kegyeletien gyermekek ezeket a csontvázrészeket. A régi templom alatt, ahol az út már igen meredek lesz, az út baloldalán, lenyesett domboldalon egy üreg van ... A domb lábánál emberi csontok maradványai látszanak. Rengeteg. A lábszárcsonttől a koponyacsont részekig minden van itt az emberi testből. — Itt valami ősrégi közös sír van, — mondja ismerősöm. Menjünk föl tele van a domb emberi csontokkal. Föl is mászunk s betekintünk az üregbe, mit a kiváncsi gyermekek vájtak ott csupa pajkosságból. A sárga földbe beágyazva tényleg emberi csontvázak vannak. — Azt mondják — beszéli vezetőm, — hogy az igen régi tömegsír. Lehet, hogy a tatárjárás, vagy a törökvilág idejéből való, de az sem lehetetlen, hogy az apát- falvai jobbágyforradalom idejéből származik. Egy irtózatos nyavalyáról is beszélnek, az epemirigyröl, amely százszámra szedte itt a régi időben áldozatait. Szóval nem tudják bizonyosan, hogy mikor keletkezett ez a tömegsír, de azt tudjuk, hogy itt van és a gyerekek ássák kifelé s hordják szét az egész községben. Ez pedig nem jól van így. Kegyeletien dolog, hogy az ősrégi hamvakat megbolygatták s hogy azokat játékszerül széthordják a falu gyermekei. Ha már az embereknek útjában van ez a tömegsír, ássák ki az egészet s helyezzék máshová, de hogy az utcai gyermekeknek játékszerül szolgáljon, annak ellene mond az emberi érzés és kegyelet! —I. mstw ei—a »»»»»»»• aw »«w Néptelenek lesznek az elemi iskolák első osztályai. Eger, 1924. augusztus 22. Augusztus vége felé járunk. Az iskolákat szépen rendbe szedték, kimeszeltők, tatarozták a tantermeket. Tiszta, hófehérek a falak, a padlók, megsúrolták a szurtos padokat is, amelyben az apró emberkék az új iskolai esztendőben majdan «kanállal eszik» a tudományt . . . Még néhány nap s benépesülnek újra a tantermek, élénkek lesznek az iskolaudvarok és a bőstyák jövendő polgárai ismét vidáman falják majd az öreg betűket. Az iskolák első osztályai azonban néptelenek lesznek. Mint halljuk, az egyik hó8tyai iskola I. osztályába mindössze 12 gyermeket Írattak be . . . Ijesztő szám és ha gondolkodunk a kétségbeejtő numeruson, eszünkbe jut, hogy mikor ez a tizenkét gyerek született, még folyt az utolsókig megfeszített háború és igen sokan nem születtek meg azok, akiknek meg kellett volna születniök. íme, hát az iskolában is még mindig kísért a háború rémes emléke és szomorúan állapíthatjuk meg, hogy ez a tizenkét gyermek bizony még a legutolsó háborús esztendők gyenge aratása s nagyon vigyáznunk kell arra, hogy ez a sivár évjárat teljesen tönkre ne menjen. Bizony, ezekben a néptelen osztályokban sírva taníthatja a jó tanítő az Ábécét, mert a szép magyar haza nagy dicsősége, nagy katasztrófája lesz mindig előtte . . . Borforgalom. A B. L. írja: Az utolsó héten a szilárd irányzat a múlt hetihez hasonlóan tartott és a rendes 10 fok körüli borok 10,000 koronán stabilizálódtak. Ebből van a legnagyobb kereslet is. A borfogyasztásra természetszerűleg nem hat a legkedvezőbben a magas fogyasztási adó sem és a pestkörnyéki falvak korcsmái már 20,000 koronát is kérnek liter8nkint. A legdrágábbak a borok a főváros környékén, mert a termés itt számba sem jöhet és a távolabbi vidékekről szállított borok fuvardija horribilis Terméskilátásaink semmivel sem javultak és előttünk van a szüreti idő, amely bizonytalanságával mindig kérdéssé teszi, a végleges eredményt. RumimyországbaiL Eger, 1924. augusztus 22. Nem egyszer halljuk az érkező utasok tői, hogy Nagy-Oláhország erősen készülődik az oroszok betörése ellen. Ennek a készülődésnek a részletei közé tartoznak a 18—50 év korhatárbeli nőknek és férfiaknak összeírása és hadrendi beosztása. A nőket is segédszolgálatosaknak tekintik ápolói és hasonló teljesítmények szempontjából. Azt is hallani, hogy a beosztásokat ki is kézbesítették. / Ezzel párhuzamosan folyik a zsidó- üldözés. Több ilyen hir érkezett a távirati ügynökségek útján ide, azonban a jőszás- helyi robbanással kapcsolatban most arról is értesülünk, hogy ott a rabbinust n megölték. A kolozsvári luieránua iskolák magyar tannyelvvel évszázadok óta működtek. Most már ez sem lehetséges. Az oláh igazság szerint kimondották, hogy a lute- ránusok németek. Állítsanak föl ennélfogva maguknak — német iskolát. Ha pedig azt nem tennék, népesítsék az oláh állami iskolákat, de magyar nyelvű iskolát fenn- tartaniok — tilos. Ilyen az oláh szabadság! A legelőinség és a legelőápolás. Eger, 1924, aug. 22. A vármegyei gazdasági felügyelőségnél nem egy község kilincsei, legelőt kérve. Ilyenkor a gazdasági felügyelőségnek az a legelső dolga, hogy megállapítja van a és mennyi legelője a kérvényező községnek. A leggyakrabban arra az eredményre jut a felügyelőség, hogy igaz ugyan, hogy kicsiny a legelő, de az a kevés is olyan elhanyagolt állapotban van, hogy kár is lenne nagyobbat adni az ilyen gazdáknak. El van gazosodva. A jószág eltöri a lábát a göröngyös úton, mely a legelő jelentékeny részét foglalja el. Igen sok a szamár tövis, szerb-tövis. Néhol a bozót, meg a vízmosás foglal el sok helyet. Más részen pedig a moha öli el a füvet. Hát hogyan élne meg az állat az ilyen elhanyagolt legelőn ? Szóval ugyanaz a felfogás jelentkezik a legelő-kérdésben is mint a földbirtoknál. Mindig többet kíván az ember a meglevőnél, pedig a meglevőt sem használja ki. Mert nem ért hozzá. A gyerekek nem járnak az iskolába, ha pedig járnak, nem eleget. A betűvetésen túl nem tanulják meg a többi — nemcsak hasznos, hanem nélkülözhetetlen ismeretet. A gyerekből tudatlanúl válik suhanó Már az ilyen legénykéket rajvonalba állíthatná az elöljáróság és egy évben egyazer- kétszer kapát-fejszét a kézbe! Kivágni, a gazt, bozótot, összegyűjteni és elégetni a megszárított szerb tövist. Olykor végig boronálni a mohás legelőt. Késő össze'-
