Egri Népújság - napilap, 1924/2
1924-08-19 / 191. szám
2 JEGKJL NÉPÚJSÁG 1934 , augusztus 19 npMiMaiBiavvaHBaKWvannMRMHBHVinHnBHPKvippMniMPnHHMiRi nMMranBBHnHnHHHMHBBOHi MNnm Mariházy t pártolniok kell az egrieknek. A szinügyi bizottság ülése. Eger, 1924. aug. 18. Közöltük, hogy a szinügyi bizottság vasárnap ülést tart. Azon Trak Géza polgármester, Bayer Henrik v. tanácsos, Hegedűs Gyula bir. ítélőtáblái bíró, Molnár Kálmán dr. egyet, tanár, V. Veszprémy Dezső leányisk. igazgató jelentek meg. Részt vett azon Mariházy Miklós színigazgató képviseletében Nyáray titkár is, aki bemutatta az új társulat névsorát. Mi a szerződéses színészek névsorát már ismételten közöltük Mariházy igazgató levele kapcsán- Itt csak azt említjük, hogy még néhány szerepkörre nézve éppen ez Idő szerint folytat az igazgató tárgyalásokat. Bejelentette továbbá, hogy az ószi idényt már szeptember 3-án, szerdán Egerben óhajtja Mariházy megkezdeni. Ebben a tekintetben Mariházynál nem határoz az, hogy írásbeli szerződést kötött-e, vagy sem. A bajai újságok közleményeire azt jegyezte meg Nyáray titkár, hogy a ba- jaiak részéről megnyilatkozott az az óhajtás, hogy régebbről ismert igazgatójuk társulatát viszontlássák. Több részletre nézve, mint a színházi helyárak kérdése, szintén biterjeszkedett a bizottság. Itt olyan javaslatok hangzottak el, amelyeket Nyáray express levélben hozott Mariházy igazgatónak tudomására, távirati válaszát kérve. A társulat részéről való bejelentéseket tudomásűl vette a bizottság. Nyáray még erkölcsi támogatást is kért a maga részére, hogy a színházi idénynek a tavaszinál szerencsésebb kimenetelét a helybérletekkel előre biztosíthassa. Trak Géz« polgármester egyes bérletekre nézve támogatás): ígért. A magunk részéről nem tudjuk eléggé hangoztatni, hogy a színészet ügyének mai sanyarú helyzetében minden tehetősebb osztálybelinek tudnia kell kötelességét. A színészetre ma is szükség van, ezerszerte inkább, mint a múltban. Ha elhanyagoljuk a színészetet, akkor a nemesebb szórakozások alkalmát öljük meg. Mi fog járni a nyomában? A színészet elzüllése . Ha fönntartjuk, hí képessé tesszük arra, hogy nemzeti összeforrasztó és erkölcsi jellemeket nevelő hatását kifejtse, — már pedig az egri szinügyi bizottság cenzúrája mellett ez biztos, — akkor bús jelenünket teszi jobbá. Ne borravalókat adjunk alkalmazottainknak, hanem egy-egy színházjegyet a szép drámákba. Ne maradjunk el azokról az előadásokról, amikért áldozatot hoz — amennyit bír — a város és többet is mint amennyit bír: ez a becsületes jőakaratú magyar színigazgató, aki bízik az ő közönségében. Itt említjük meg, hogy Nyáray titkára péntek délig naponta 9—10 és 2—3 óra között a színház épületben is rendelkezésre áll a bérletek biztosítása érdekében. A holt kéz birtoka óim alatt lapunk szerkesztősége ellen, a Magyar Szóban közölt állításokra csak ennyit jegyzőnk meg: Szabó Gyula válasza azért nem jelent meg a kívánt terjedelemben nálunk, mert: 1. A helyreigazító közlemény a sajtótörvény szerint meghatározott terjedelmet felülmúlta, már pedig az eredeti cikkben is csak mintegy 20 sorban van érintve a közigazgatási tanfolyam előadója. 2. Ténybeli megállapítást, melynek közlésére a helyreigazítást kérni lehet, a válasz csupán az első részben tartalmaz. A többi kioktatás, miként azt a Magyar Sző olvasói már megállapíthatták. 3. Az E. N. munkatársa a Szabó Gyulával történt tárgyalás folyamán fentiek megállapítása után kölcsönösen arra a megállapodásra jutott, hogy csak a lapunkban megjelent választ közöljük. Ó azt megrövidítette és aláírását arra újból, az áthúzásokat pedig sajátkezüleg alkalmazta. Az pedig, hogy az E. N. szerkesztősége olyan kijelentést tett volna, illetve »beismerte* volna, hogy nem a köz, hanem csak egyesek érdekét van hivatva szolgálni, kitalálás. Ezt különben maga Szabó Gyula sem hiheti komolyan. A jőakaratú védelem szerint is »na- gyón csipetnyi helyes mag*-nak nem is a megfelelő fórumon, hanem a földműves nép számára írott újságban időszerűtlenül és célszerűtlenül való elvetése hatásában egyenlő a demagógiával, így az ellen szót emelni közérdekű. Mi a népet illúziókkal megzavarni nem vagyunk hivatva. A többi tűszúrásra csak egyet említve, hogy az E. N. félcímét: (Népújság) idézőjelbe teszi, az a válaszunk, hogy a helyesírás szabályai szerint, ez a két macskaköröm inkább a Jankó Ágoston könyvéből kivett és a Magyar Szóban megjelent szociológiai közleménybe iktatott sorokhoz illett volna. Mert, ha a kiragadott sorokból ez nem hiányzott volna, akkor sem az E. N.-ban nem jelent volna meg az, aminek így meg kellett jelennie, de a közigazgatási bizottságban sem hangzott volna el olyan felszólalás, amilyen elhangzott. Az utolsó szepesi alispán halála. Lőcse, 1924. aug. 18. A Szepesi Hírlap legutóbbi száma ékes szavakkal parentálja el Dr. Neogrády Lajost, a vármegye most elhunyt utolsó alispánját. »Szepesvármegye egykor virágos kertjének tarlóján — írja — korai aratást végzett a nagy kaszás, a kérlelhetetlen 'halál. Elvitte, elragadta Dr. Neogrády Lajost, a vármegye utolsó alispánját. Mint minden szépért, nemesért, jóért lelkesedő ifjú, tetterő* ambícióval állt szeretett megyéje szolgálatába s ifjú erejét, mély tudását, szivének nemes lelkesedését szű- kebb hazájának «zentelte. Az ifjúból férfi, a kezdő tisztviselőből csakhamar a megye főjegyzője majd alispánja lett. Tehetségének, szíve vágyának egyaránt megfelelő, óhajtott gyönyörű pozíció. Nagy tudásának, tetterejének szervező képességének tág tere nyílik, önzetlen, lelkiismeretes, becsületes munka, mély igazságszeretet jellemzik. Szepesmegye általános jólétnek indűl, a zipser-szorgalom sok helyütt pótolja a szepesi rögnek sok helyen terméketlen voltát A lakosság jólétnek örvend, békés* megértő szellem uralkodik ; a Szepesvár- megye hitében, nyelvében különböző lakosságát testvéri szeretet tartja össze. A vármegye közigazgatásában a legelsők közé küzdi föl magát. . . De jött a háború, amely a megye lakosságát szokatlan hazafias mozgalomba hozta; a szepesi életviszonyok nehezebbek lettek, de az ő vezetése mellett a tisztviselőkar legyőzött minden nehézséget. Ezekben a nehéz esztendőkben lett igazán megértő, bölcs vezetője, nagy alispánja Szepesme- gyének! És jött a szomorúság, a gyászos katasztrófa. A véres háború küzdelmei után a vérnélküli sorscsapás, mely egyeseket, népeket sodort el a helyükről. A nórsfor- dulattal megszűnt a régi, magasztos alis- páni hivatal, s az ékesszavű utolsó alispán elhallgatott, fényes, szép karrierje kettétört . . . S míg szemünket ellepi a könny s bűcsúének lágy akkordja csendül, lelkünkre száll egy álomkép s napsugaras ködfátyolon keresztül halljuk, amint meg- kondulnak a Rákóczy korabeli harangok, mintha Thököly kurucai s a szepesi lánd- zsások örök álmukból föltámadva,, meghajtanák tépett, de fényes zászlóikat s reádborítják az összetört pajzsot, amely- lyel, vagy amelyen a küzdelemből visszatértek . . . Szep8svármegy8 mocsoktaían fényes címere lefordúl a áldólag födi be az utolsó alispán sírját.« HÍREK Eger, 1924. augusztus 19. Szolgálati jubileum. Zabóczky Gyula dr. a gyöngyösi postahivatal főnöke most töltötte be szolgálatának 25 éves fordulóját. A jubiláló poctafőnökőt ez alkalomból szerencsekivánatokkal halmozták el a gyöngyösiek. Hírek a vármegyéről. Hellebronth Pál Il-od főjegyző aug. 2—28-ig, dr. Kassa Endre főorvos aug. 12 tői szeptember l6 ig, Tömösváry József árv. ülnök aug. 1-től Bzept. 11-ig, dr. Vallandt Ernő aljegyző aug. 16-tól szept. 26-ig, dr. Dutkay Gyula aljegyző juliu* 17-től aug. 14-ig, dr. Ya- nyek János főispáni titkár aug. 15-től szept. 26-ig, Nagy Gyula irodáig, aug. 4-től szept. 1-ig, Demetrovics Andor irodafőtiszt aug. l-től aug. 14-ig, Majthányi Kálmán irodafótiszt aug. 1—29-ig vannak szabadságon. A Műkedvelők Körének szalagja. A búcsúelőadáson Krajnák Pálnénak átadott csokor lila és Krajnák Sárika fehér selyem szalagján a nevük után az a felírás állott arany nyomtatással >. . . búcsú előadására Egri Műkedvelők Köre*. A virág elhervad, de a selyemszalag megmarad az egri babérokra emlékeztetőül. Ma, kedden délután van a Dalkör ki- rándúlása Szarvaskőbe. Uj tanítók Mezőkövesden. A mezőkövesdi r. k. iskolaszék legutóbbi ülésén Kiss László apátplebános, egyházi elnök az elismerés és kegyelet hangján emlékezett meg a nem rég elhunyt szorgalmas, érdemes tanítóról, László Károlyról, valamint a negyven évi buzgó szolgálat után nyugalomba vonult Bükkhelyiné Krizsanovszky Emma és Zupkő Erzsébet tanítónőkről. Majd az így megüresedett tanítói állásokra Szent- györgyi István csernelyi, Boldizsár Sándor bogácsi tanítót és Kulcsár Klára mezőkövesdi helyettes tanítónőt választotta meg az iskolaszék.
