Egri Népújság - napilap, 1924/2
1924-08-17 / 190. szám
Előfizetési dij postal szállitisss) I POLITIKAI NAPILAP. Bgg hóra . 35.000 K , Egits é« léiért clóBactéat Meggadérre 105X00 K I — nem togadnnk eL Felelős szerkesztő: BHEZNAY IMRE. Szerkesztőség: Eger, Licenm Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. Űj munka kezdetén. A vármegye testnevelési tanfolyamának befejezésére Eger, 1924. augusztus 16. A testnevelők tanfolyamának végén kikívánkozik belőiőnk, új magyar testnevelőkből, két sző. Az egyik a köszönet, hogy velünk foglalkoztak. Tudjuk, ez hivatalból nem jár, meg azt is tudjuk, hogy valamennyien kötelességből tették, amit tettek, mert hiszen mi is abból jelentünk meg szép Egerben. De azért ez olyan jói esik, hát ezért bocsátjuk előre. Ez tisztesség. A másik a kérés. Ne tekintsék talán különösnek a vármegye jó urai, ha mi, új testnevelők, egy nagy várakozás terhével az élet útján — föltekintünk azokra, akik a közügyek nagy tömegében egy egy igaz s&gos szóval sokat lendíthetnek azon a verítékes vállalkozáson, amit úgy hívnak, hogy : vidéki testnevelés. Mert tudjuk mi azt, hogy minden új törvénynek életbelépése egyenlő, sok tekintetben, egy egy űj élet világra jöttével. Néha a legtöbb jóakarat is hiába. S a gyermek, bár szeretnék : csak holtan jő színre, tehernek. Már pedig az volna a legnagyobb kár, ha a testnevelés törvénye— miattunk, mai magyarok miatt, ilyenné lenne. Tudjuk mi azt szintén, hogy ott, ahol tömegeket kell szelíd eszközökkel megmozdítani, tartós sikereket csak csodálatos kitartás és apostoli buzgóság képes elérni, mely a kicsinylés mosolyával ép oly keveset törődik, mint a parlagon sűrűn növő tövis tépésével. Ha fáj, hát fanatizmussal kell elnyomni a fájdalmat! De engedjék meg nekünk azok, akik, mint jó magyarok az eddigi biztatást sem éppen csak tessék-lássék adták, hanem azzal a szent kötelességérzettel, amelyből nekünk is ugyanott jutott, engedjék meg, Süt a nap. Zilahy Lajos életképe a Műkedvelők Körének színpadán. Előadták az egri Városi színházban 1924. évi augusztus hó 15-én és 16-án. Az egri Városi Színházban, ezen a két, éjszakába nyúló estén tényleg »sütött a nap« ... Az egri Műkedvelők Körének igen jeles gárdája Zilahy Lajosnak, a hirtelen feltűnt nagy magyar színműírónak legszebb és legjobb darabját élte végig. Egy szívdarabot, amelynek üde, tiszta levegőjében csillogó, meleggel, lelket átható erővel úszott a mindent éltető magyar napsugár, mely bearanyozta a magyar falu apró, kicsiny házait, a magyar rögöt, a szemlélő elé vetítve az apró házak társadalmát, azok egyszerű, becsületes örömét, fájdalmát, naivságát, egész életét. Egy darab a szép, a fájdalmas magyar életből ez az életkép s mi, akik olykor-olykor egész valójában belátunk a magyar falu belső életének csendes és mégis pezsgőén mozgalmas világába, őszintén lelkesedünk ez írő idevarázsolt tökéletes alakjaiért. De megnyugvással láttuk, hogy lelkesedett a közönség is, amely megértette az életből való magyarok törekvéseit, lelket simogató küzdelmes munkáját, életének szívet megindító apró állomásait. Igen, sütött a nap lelkekben a színhogy mi úgy érezzünk, ahogy Csonka- magyarorezág testnevelőinek érezniük kell. Nem a személy a fontos ma, hanem az eredmény. Nem az a lényeges, hogy ki a szellemi irányítója a dolognak bárhol is, hanem az, hogy az egyetértő akarat meghozza e a sikert? Mert az egyetértés sem szent, ha arra szövetkezik, hogy feledjük el a kötelességet. Ezért engedjék meg nekünk azok a jó vezérlő egyéniségek, akiknek közelségétől mi most szent akarással teltünk meg, hogy mikor idegenkedő népünk közé hivatással lépünk, bízhassunk egy Ígéretnek a komolyságában. — Ne csak formainak tekintsék az egyetértésre felhívást, hanem olyankor is, mikor a közérdekű cél érdekében való alkalmazkodás nem nálunk hiányzik; fagyasszák meg a munkánk felé vetett gúnyos mosolyt annak az ajkán, aki nehézségeket okoz nekünk, habár könnyítés volna a kötelessége. pádon, a páholyokban, a nézőtér szinte zsúfolásig tömött széksoraiban. Aaranysugarai akkor érték legelőbb a szíveket, amikor az első előadás előtt, nyolc óra után néhány perccel megjelent a függöny előtt Rusztek Károly kir. tanfelügyelő és a Műkedvelők Körének nevében búcsúzott az Egerből immár távozó Tordai Ányostól, a Műkedvelők Körének védőjétől... Szeretném — úgymond — az igaz érzelmek szépszavú rózsáival telehinteni, a fennkölt gondolatok csillagragyogású fényével megvilágítani a szeretetnek, a búcsúzáénak ezt a szép estjét, ezt a bús estjét. . . . Szeretném halk, csendes szavakkal emlékezetbe hozni eszményi célokért egyesült kicsiny társaságunk megalakulását, sok szép terrezgetését és sok szép ábrándos vágyakozását. Szeretném csendes halk szavakkal emlékezetbe hozni négy évnek önzetlen munkálkodását, nemes törekvését, sok szép sikerét, sok jőt- tevését és mindezekben Tordai Ányosnak nagy, mindegyikünknél nagyobb érdemét. ............De. ... de valahogy nem tudok m a halkan, csendesen szőlani. Nem tudok, nemcsak azért, mert a magyar jelennek kegyetlensége, reménytelensége annyira belesivít, annyira belezúg a mába a mának minden magyar ünnepébe, hogy a Mert, hogy azok iránt hálásak legyünk, hogy azokkal egyetértsünk, hogy azokat szeressük, akik bennünket nagyon nehéz munkánkban segítenek, azt nekünk magyar szírünk parancsolja. Mi magunk érezzük, hogy nem lehetünk elég ügyesek, eléggé óvatosak és eléggé lelkesek ahhoz, hogy kitartó, eredményes és teljes munkát végezzünk. Mi pedig nem akarunk farizeusok lenni. De ha segítenek nekünk, az olyan jól fog esni ott künn, a bozótos, dudvás, parajos sivatagban, ahol most magyar fiúk jóakaratával kell ligetes, virágos, harmatos virányi létrehozni. Mi csak eredményes munkával tudjuk megnyugtatni lelkiismeretünket. Es ha nem jár kutya az egyetértés kertjében, azok a jó érzésű magyar fiúk is segíteni fognak. S midőn a jót köszönjük, csak ezt kérjük. Az űj testnevelők egyike. csendes emlékezés omlós partjait a feledésbe süllyesztik és csak azt az őrvényt láttatják, amelynek szélén árva nemzetünk ae élettel, az életért vergődik; de nem tudok ma azért sem halkan, csendesen szőlani, mert az elszakadásnak szomorúsága, az elválásnak keserűsége annyira belesír, annyira belejajdúl a lelkembe, a lelkűnkbe, hogy az igaz érdemek szavakban való méltó dicséretét elnémítják és csak azt az űrt láttatják, amely a távozás után itt marad körünkben. Vájjon véletlen, avagy az isteni végzet kiváltságos jelensége-e, hogy épen ma kell búcsút vennünk Tőled Tordai Ányos ? ! Ma, mikor a keresztény és nemzeti kultúra, a magyar népművelés javára hoz és kér áldozatot a Te lelkes csapatod. Nem, bizonyára nem véletlen! Hiszen a keresztény nemzeti eszme a Te lángoló lelked legmagasztosabb tartalma, legszentebb törekvése. Ez cseng ki az Istenimá- dást és hazaszeretetet hirdető szerzetes prédikációjából. Ez van benne a vallásosságra és honszerelemre nevelő pedagógus tanításában. Ez termékenyíti meg irői lelkedet. Ez irányítja társadalmi tevékenységedet. Ez késztet önfeláldozó munkára, mindenütt, ahol szolgálni lehet és szolgálni kell önzetlenül a keresztény nemzeti ügyet. Ezért jöttél közénk, kevesek és Találtak már kiegyezési formát Londonban. London, Reuter Iroda. MTI. A francia és belga küldöttség között este éjjeli 2 éráig tartó megbeszélés volt. Hír szerint megegyezés még nem jött létre. A tanácskozást holnap folytatják, amelytől kedvező eredményt remélnek. London, MTI. A német miniszterek tájékoztatást adtak a Berlinből érkezett táviratok tartalmáról és tanácskozásaik eredményéről. Az amerikai Kellog és Lagen akiket időközben meghívtak, részt- vettek a tanácskozáson, ennek befejeztével a német küldöttség szállásán újból tanácskozásra ült össze, majd a francia küldöttség szállására mentek, hogy Herriottal tanácskozzanak. A német miniszterek bizonyos feltételek mellett elfogadták a Ilerriot részéről javasolt határidőt és a következő megoldási módot ajánlották: Az értekezlet záró jegyzőkönyve tudomá- BÚl veszi a francia és belga küldöttségnek azt az Ígéretét, hogy csapataikat egy éven belül a Ruhr-vidékről — visszavonják és a német kiküldöttek ez alkalommal formális fenntartással élnek a megszállás törvényszerűségére nézve. Páris, M. T. I. A német miniszterek, amikor elhagyták a francia küldöttéig szállóját, az őket ostromlő újság íróknak röviden csak annyit mondtak: Készen
