Egri Népújság - napilap, 1924/2

1924-08-14 / 188. szám

Ara 1500, vasárnap 2000 korona, Eger, 1824, augusztus 14. csütörtök. XLI. évf. 188, bsl Előfizetési dl) postai szállítással Kgp aöra . 35.000 K | Egész is félévi előfizetést Hteggedévre 105.000 K ' ----- nem fogadunk el. P OLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZKAYIMRE Szerkesztőség: Eger, Licenm. Kiadóhivatal: Licenml nyomda. Telefon szám 11. Ki hát az oka mindennek? Ä holt kéz birtoka. Eger, 1924. aug. 13. Vasárnapi — ugyanilyen című — közleményünkre a kővetkező választ kaptuk : Válasz »A holt kéz birtoka« című »Egri Népújság« 185. számában megjelent vezércikkre. Fenti cikkre vonatkozólag legelsősor- ban meg kell állapítanom azt, hogy a »Magyar Sző*-ban közölt s leadott »A szo­cializmusról és szociális társadalmi felada­tokról« szóló közlemények nem az egri közigazgatási tanfolyam szociális tan­anyagunk előadója tanítását foglalja ma­gában, hanem hírlapi közérdekű közle­mény. Az egész közleményt elolvasó egyén meggyőződhet arról, hogy sem sz egri közigazgatási tanfolyam szociális tan­anyagának előadója, sem pedig a közle­ményt leadó egyén nem foglalkozik a »tu­lajdonjog megszüntetését hirdető Marx és Engels kommunista apostolok élveivel és tanaival« hanem éppen ellenkezőleg Krisztus igazi tanításaival, vagyis a sze­retet, önzetlenség, áldozatkészség és meg­értés tanaival és a tulajdonjog kiterjesz­tésével. A neheztelt kitétel az, hogy a holt kézen levő nagybirtokok parcelláztassanak été & hitbizományok az erdőterületekre át­helyeztessenek. Ez a szegényebb néposztély érde­keit hordja magában, vagyis a vagyon­talan embereknek földhöz vagy bérlethez juttatása törvényes formák között nem az egyházi vagyon szekularizációját célozza, hanem éppen etlenkezőleg *a magyar nemzet nagy céljait« a szociális és köz- gazdasági érdekek előmozdítását. Aki pe­dig ily ügynek a szolgálatában áll, az nem lehet kommunista apostol.« Nagy tévedésben van tehát a cikk- írö, amidőn azt hiszi, hogy én közlemé­nyeimmel 8z egyházi javak ellen küzdők és azoknak teljes felosztását, vagy az ál­lam által leendő birtokba vételét kívánom; én csak azt óhajtanám a holt kéz birto­kainak kezelésénél is, hogy azok intenzi­vebb gazdasági és szociális formában ke­zeltessenek. \ Szabó Gyula Makiár község főjeggzője. Az eredeti cikkben foglaltakat tovább­ra is fenntartjuk. Baja fölszabadulásának évfordulója. Baja. Augusztus 20-án lesz Baja föl­szabadulásának 3. évfordulója. Az évfor dűlő alkalmából a vármegye és Baja város ünnepséget rendez, amelyet tábori mise előz meg. Ezt Vass József népjóléti mi­niszter mondja, amely után díszközgyűlés lesz. Az ünnepséggel kapcsolatban nyitják meg a Délvidéki Otthon bajai fiókját. MTI. Parisból jelentik : Az Ere Nouvelle hasábjain Armand Charpentier hosszabb cikkben foglalkozik Mattias Morhardtnak, az emberi jogok ligája volt főtitkárának nemrégiben megjelent könyvével, moly a háború okait kutatta. Ez a könyv — írja — az okmányok gazdag halmazával iga­zolja, hogy a háborút már régóta várták és előkészítették a nagy európai államok, elsősorban az antant diplomáciája. így például az agadirr incidens után 1911. szeptember 8-án a londoni szerb ügyvivő a következőket írta kormányának: »Fran­ciaország szövetségeseivel egyetemben azon a nézeten van, bogy a háborút még a legnagyobb áldozatok árán is későbbre kell halasztani, még pedig 1914—1915. évekre.» Ennél pontosabban — írja Char­pentier — nem is lehetett volna megmon­dani előre az eseményeket. Valóban akkor történt Ferenc Ferdinánd trónörökös és feleségének meggyilkolása, ami a háború fúriáit elszabadította. Szerbia egyáltalán nem sietett megtorolni azt a bűncselek­ményt, amelyet az egész világ lelkiisme­rete elitéit. De ezt csak azért tehette, mert tudta, hogy osztrák támadás esetére szá­míthat Oroszországra a maga védelmé­ben. Viszont Oroszország csupán azért tá­mogatta Szerbiát, mert Franciaországot a maga oldalán érezte. A Fekete könyv két kötete már föl­derítette azokat a szoros kötelékeket, ame­lyeket Delcassé, a francia imperializmus szellemében 1913—1914-ben kötött. Mor- hardt mostani könyve világot vet arra is, hogy Poincaré milyen makacsul szentelte egész erejét a háború előkészítésének. Ha az ember — írja tovább Char­pentier — elolvasta ezeket az okmányo­kat és figyelemmel kisérte azt a körmön­font munkát, amelyet Oroszországban a francia diplomácia végzett, akkor megérti, hogy a szarajevói drámának múlhatatla­nul háború kitörésére kellett vezetni. Bi­zonyos, hogy a Szerbiához küldött ultimá­tumot 1914 ben tűlszigorűnak tarthattuk. Ma azonban, az idők múltával, normálisnak látjuk. És ha & nagy államokat valóban a béke őszinte vágya hatotta volna át, ak­kor ezt a hangot csak helyeselhették volna. De nem így volt. Poincaré épen akkor Oroszországban tartózkodott és mit sem tett arra, hogy Oroszországot békés irányba hangolja, ami pedig a cár bákehajlandő- sága mellett igen könnyű lett volna. Poincaré gondolkodását elárulják azok a szavak, amelyeket gróf Szapáry péter- vári nagykövethez intézett és amelyeknek jelentőségét csak ma tudjuk teljes egészé­ben megérteni. — Kapott valami újságot Szerbiából? — kérdezte Poincaré hideg iróniával az osztrák-magyar nagykövettől. És amikor Szapáry gróf nyájasan azt válaszolta, hogy a vizsgálat halad a maga útján, Poincaré ezeket felelte; — Szerbiának igen meleg barátai vannak az orosz nép körében és Orosz­országnak van egy szövetsége: Francia- ország. Mennyi bonyodalomtól lehet tar­tani ! Később Poincaré Paléologuenab nem átallott» a következőket mondani: »Az a fő, hogy Sasanov szilárdsága arra irá­nyúit, hogy a monarchia ne kaphassa meg Szerbiától az őt megillető jogos elégtételt. Sasanov nem is késett megmondani Palé- ologuenak. hogy ez az út háborúra vezet. Ezzel szemben Berlin diplomatái egészen más magatartást tanúsítottak Ausztriával szemben. Németország nemcsak hogy nem ösztökélte szövetségesét a háborúra, ha­nem a jogos elégtétel megszerzésére irá­nyúié jogainak elismerése mellett mérsék­letet tanácsolt neki. A háború akarása azonban, melyet Szerbia, Orosz- és Franciaország imperia­lizmusa képviselt, sajnos, sokkal erősebb volt, mint a népek bő óbaja, akik béké­ben akartak maradni és nem tudták minő rettenetes és céltalan mészárlásokba ránt­ják őket. Charpentier igazat ad Morhardt ama megállapításának, hogy a háború közvet­len oka az orosz általános mozgósítás ▼olt. Ez olyan tény, amelyet senki le nem tagadhat. A kezdet nehézségei. Eger, 1924. augusztus 13. A Balaton mellett nyaralő miniszter­elnök az egyik lap munkatársának nyi­latkozott mindazokról a kérdésekről, ame­lyek bizonyos fokig összefüggnek a sza­nálással. A miniszterelnök utalt arra, hogy azok az átmeneti gazdasági nehézségek, amelyeket a szanálási terv megalkotói már kezdetben előre láttak, valóban be­következtek, ezeknek mégsem olyan & je­lentőségük, hogy a szanálásról vallott op- timisztikus nézetét megváltoztatni kény­szerülne. A bajok, amelyek felléptek, tisztára részletnehézségek s főként a hitelkőrdős- sel, a munkanélküliség problémájával éa a termelés fokozásával függnek össze. Ami váratlanabb nehézséget okozott az az idei rossz termés gabonanemüek- ban, amelynek következményeképen e té­ren csak csekély kivitelre számíthatunk.

Next

/
Thumbnails
Contents