Egri Népújság - napilap, 1924/2
1924-08-02 / 178. szám
a ÉiCr&i jsEföjöaö U24 augusztus 2 JKUrt ira lllílual a falusiad Eger, 1924. augusztus 1. Faluról jövő értelmiségiek mondják, hogy nyakra-főre épülnek a vasúti állomásokon a magán gabona-raktárak. És ezeket nem annyira magyar emberek, mint inkább galioiai eredetű bevándorlónak létesítik. A bevándorlottak kereskedelmi fogásai iránt a tapasztalt eladó körök nincsen- nek nagy bizalommal A mai, visszatérő öntudat mellett nem is kell ezen csodálkoznunk. Azonban az is bizonyos, hogy még sok magyar gazdának kell megjárnia, sok úgynevezett »tandíjat« kell fizetnie: még megtanulja, hogy mit jelent az, ha idegenek raktárába adja a gabonát. Az előrelátó községek népe, különösen azoké, ' amelyek jő iskoláikban a számolás tudományát megszerezték és így a haladás gondolatával is ki vannak bókülve, már a múltban is önállóan alapítottak gabona- szövetkezeteket. Igaz, hogy az ilyen alapításokat ezer rágalommal és gánccsal igyekeztek azok elbuktatni, akiknek a cadre üres maradt és nem szipolyozhatták a számolni nem tudó népet és azokat, akik meg voltak szorűlva. Idővel a nép mégis csak rájött arra, hogy milyen sok milliót jelent egy-egy szövetkezeti gabonaraktár. Akik megcsinálták, nem bánták meg. Nem elég ugyan a gabona-csűr, ügyes vezetés is kell hozzá. De éppen az a jő benne, hogy ezzel az egész falu gabonakészlete is jő kezeléshez és jó kereskedői kezekbe jut. És végeredményben nem a bevándorlóit épít jövedelméből kocsmát a falu erkölcsi és anyagi kárára, hanem a szövetkezet részesítheti pártolásban a falu nemes intézményeit abból a fölöslegből, ami évi zárlatkor marad. Az bizonyos, hogy a nemzet talpra- állása tekintetéből egyáltalában nem mindegy az, hogy a falu népe öntudatosan bánik-e azzal a kevés terménnyel, amit mai jzWrtKezftl gabonaraKtíraKat. hézagos tudásával előteremteni képes. Legfontosabbnak tartjuk a nép szemének föl- nyitását a már megszerzett készletek megtartásánál. A többi gazdasági kérdés úgy is olyan, hogy felét sem akarja bevenni a tudatlan tömeg; de a zsákban lévő szemet készpénzként tiszteli és szemenkint kell fölszednie, ha érzéke van a takarékossághoz. Akik már hitelszövetkezeteket alkottak, azoknak csak ki kell. terjeszteniök a tevékenységüket és egy-kettőre kész a gabonaraktár. Minél előbb fognak hozzá, annál nagyobb a nép nyeresége. Kis helyek összefogva közös gabonaraktárt létesíthetnek. Azután nem föltétlenül kell azt építeni, hátha lehet azt bérelni is. Csak legyen egy alkalmas magtár. Ne legyen kénytelen a kisebb termelő ott eladni a gabonáját, ahol a szorúltságát kihasználják. És ne legyen kénytelen annak eladni, aki pár évtized alatt kivásárolja a fél falu alól a termőföldet azon a hasznon, amit a kisebbek, tudatlanabbak kényszerhelyzetének kihasználásával szerzett. Fel hí y ás ! Faivak! Városok! Magyarország népe! Ma nekem, holnap neked! Amikor Szeged városát 1879-ben az árvíz elpusztította, az egész ország megreszketett a megindulástól a mindenki tehetségéhez mérten sietett segítségére azoknak, akiket az elemi csapás megfosztott legbecsesebb kincsüktől: hajlékuktól, családi tűzhelyüktől. Az emberbaráti szeretet fölábredt a lelkekben s a nyomor, a kétségbeesés és pusztulás tanyáit rövid idő alatt eltakarította. Reményt keltett a reménytelenekben a bár súlyos áldozatok árán, visszaszerezte a csapás által sújtottaknak azt, amit elvesztettek. Most, amikor megismétlődött hazánkban ez a katasztrófa 3 három virágzó község lakóit tette földönfutóvá, hozzátok fordulunk Falvak ! Városok ! Magyarország népe ! hogy úgy mint a múltban, értad meg a szenvedők segélykiáltásait s megértésnél, szeretettel és áldozatkészséggel siess segítségére vergődő testvéreidnek, kik ősaze- dőlt hajlékaik és életük munkaerejének romhalmaza elölt térdelnek kiszáradt szarnék kel, kezeiket tördelve, kétségbeesve tehetetlen üi. Bia, Páty és Torbágy ezek a paaftne- gyei községek, amelyeket a június 13-iki vihar rombadöatött, megsemmisítve i virágzó termés legnagyobb részét; emberéletet sem kímélve. Ötszáz rombadőlt kde, 33 ezer kitépett virító gyümölcsfa, tönkretett szőlőhegyek, bedőli templomtornyok, épületek romhalmaza, elpusztult állatok és a legázolt vetés jelzik a pusztítás útját, mely néhány perc alatt elsöpörte évtizedes munkák alkotásait. Segítségért kiáltanak meggyötört., tönkretett testvéreink! Meg kell értenünk, hogy csak akkor segíthetünk, ha mindnyájan készséggel sietünk támogatásukra- a nem feledkezünk meg a kölcsönösségről, mely arra tanít: ma nekem, holnap neked! A Falu Országos Földmives Szövet,- ség, amikor elhatározta, hogy élére áll a segítő mozgalomnak, vállalta e nehéz éa áldozatteljes feladatot nemcsak köteiesaég- érzetből, de abban a tudatban is, hogy az ország lakosságának részéről megértésre talál s hogy lehetővé tudja tenni azt, hogy a rettenetes csapás által sújtottak a táras- dalom támogatásával ismét telpraálih ia- sanak. Adományokat helyből szerkesztőségünk is elfogad. Különben közvetlenül a Falu Orsz. Földmives Szövetség Központjához, Bpest, VIII., Vas-utcj 19. címre küldhetők. Falvakban az elöljáróság veszi át az adományokat és küldi Budapestre, Élet a bélapátfalvai müvósztelepen Bélapátfalva községnek értékes vendégei vannak. A M. kir. Képzőművészeti Főiskola kebeléből Benkhardt Ágoston föisk. tanár vezetése alatt a miskolci művésztelep egy pár tagból álló kolóniája ; zseniális magyar fiúk, nemzetünk jövendő büszkesége. A vén iskola öreg padjai büszke szerepet töltenek be, amióta a tehetséges művész-fiuknak nyújtanak nyugvóhelyet, — A kultúra lovagjai távol a főváros és a nyüzsgő társadalmi élet zajától, nagy ön- megtagadásos egyszerűségben visszavonultan, fáradhatatlanúl dolgoznak tulaj- donképeni céljaik megvalósításáért. Érdekes emberek ezek : a »Kossuth korszakán«-t viselő fiatal, magyar művészek már jellegzetes magyar külsejükkel, megjelenésükkel elárulják belső törekvéseik mivoltát. — Mindannyian egyen lő gondolkozásű, egyenlő életirányű emberek. Függetlénitették magukat és a világ zajától félrehűződva, az idegen határoktól mentes tiszta faji jellegű, önálló magyar művészet megteremtését tűzték ki feladatukul. A pompás, változatos magyar témákból, magyar tudással és akarattal önálló magyar pikturát akarnak teremteni. Megkérdem Pánczél Béla festőművészt, — a kis kolónia korelnökét, — hogyan gondolják céljuk at elérhetőnek? Meggyőződés hangján válaszol : »A világháború jövendő művészetünknek csak javára szolgált, mert megtisztította a külföld hatásaitól. És az űj festő-nemzedék most már fölkeresi a magyar föld és magyar élet szépségeit, melyet eddig oly kevésre becsült. A mi művészetünknek nem kell a külföld, mert csak itt, — a magyar földön, — elvágva minden idegen érintkezéstől, fejlődhetik ki a tiszta faji magyar művészet I Én művészetemmel zenét akarok kifejezni: a természet, az erdő, a levegő, a föld csodálatos muzsikáját. — Kereséseimet a tér, forma, szín kérdéseken kivűl az irányban folytatom. Különben alkalma lesz a környék és Eger város műkedvelő közönségének művészetünkről és irányzatunkról meggyőződni. Határozott célunk ugyanis, hogy ez év október hó első felében addig feldolgozott anyagunkból Egerben kiállítást fogunk rendezni, amelyre a műkedvelő közönség figyelmét és szíves pártfogását az »Egri Népújság« utján fogjuk felhívni.« *) Az iskolatérem, melyben visszavonúl- va elhelyezkedtek, körös-körűi van kész kidolgozott témákkal. Hideg ás meleg szinek pompás változataiban gazdag és mégis *) Az Egri Népújság, mint minden nemes és szép törekvést, úgy ezt is örömmel és szívesen támogatja. Szerk, csodálatosan harmonikus tájképek ; a színek ellentéteit élénken visszatükröző * a vonalak ritmikus zenéjével párosuló zsá- ner-képek, kompozíciók ; a szinek mindaa- ségében pompázó akvarellek díszelegnek, melyek mindannyian kiváló fajmagyar művészetről tesznek tanúságot, ízig-vérig művészek ezek. A reális élet minden, — reánk nézve közömbös — mozzanatában hangulatot, színt, zenét látnak. Különösen kiemelkedik azonban Pánczél Bélának nagyobb méretű -Toldi« kompozíciója esi Morvay Kálmán művésznek a »Tárogató nóta« c. kompozíciója. — Az egyik oldalfalát egészen megteii Nemessányi Kontuly Béla ismert novű művésznek a budapesti Szt. Imre kollégium új helyiségének díszítésére — a kollégium direktora: Marezell Mihály megbízása folytán — elkészítendő nagy stílű freskójának tervezete, amely a maga nemében oly eszményi, hogy bármely festőművészünknek is becsületére válnék. Meglepődve szemlélem a művészi alkotás eszméjének pompás megoldását, miközben az alig 20 éves nagytehetségű ifjú művész, Kontuly Béla, magyarázólag adja elő művészetének programmját: — Törekvéseimnek és kutatásaimnak az ezidőszerinti legfőbb célja a tiszta festői feladatok megoldása minden sallang és függelék nélkül.,
