Egri Népújság - napilap, 1924/2
1924-07-29 / 174. szám
% bMSU NJSPÜJSÄÖ 1.924 július 29 kébe, ez biztosítékot jelent e szegény Hazának arra, hogy ez a R?nd, élén az illusztris Apát úrra), mindig csak arra fog törekedni, hogy a biztató reményt — mint a felhők közül kitörő napsugár, eloszlatva a fellegebet, — munkásságával Magyar országnak régi nagyságát valóra váltani segítsen. De Heves vármegye közönségét bz általános tisztelet, elismerés kifejezésén kívül más kapocs is fűzi az ünnepelt Apát úrhoz, mert benne ezüloanyakénl szereti a vármegye szülöttjét is. És amidőn e kapocs folytán a vármegye mélységes szerété ét iránta kifejezem : egyszersmind a vármegye osztatlan érzéseként jelentem ki, hogy a vármegye igaz büszkeséggel tartja az Apát urat nagy szülöttjének. A mi büszkeségünket és Örömünket tetézi az a körülmény is, hogy székvárosunknak minden szépért és jóért lelkesedő képviselete az Apát urat mai napon díszpolgárává választotta. Ezzel az a kapocs mely őt hozzánk fűzi, megerősödött, mert nemcsak születése, de most már polgári jogai is e vármegye területéhez kötik. Azonban — ezek közé a tiszteletteljes ét örömteli érzések közé szomorú árnyat vet az, hogy az Apát urat ebbeli kötelességei közvetlenségünkből elvonják; másrészt büszkeségünket neveli az,hogy az a férfiú, akii mindannyian tisztelünk, becsülünk és szeretünk: immár az ország egyik vezető tényezője lett. Méltőságos Apát Ur! Most, amikor Méltóságodat lelkűnkből ünnepeljük és amikor a mi odaadásunk érzéseivel kénytelen búcsúzás érzelmei is vegyülnek, vármegyém képviseletében Apát űrnek jövendő munkásságához a legnagyobb sikert kívánjuk, és buzgón kérjük a Mindenhatót,hogy adjon Méltóságodnak állandó jó egészséget, adja meg Méltóságodnak mindazt az erő:., melyek birtokában közreműködő munkássága eredményeként, mihamarább a Haza uj nagyságát és fényét hirdethesse... Ezután a város képviselőtestülete, vagyis EgervároB polgársága nevében szólalt föl a kővetkező szónok: Breznay Imre Mélyen tisztelt díszközgyűlés! Sokaknak kívánságára nekem jutott az a megtisztelő feladat, hpgy Egerváro3ánok uj díszpolgárát — Egerváros polgárságának nevében nagyon röviden köszönt«em. Érzem e feladat súlyos voltát annál inkább, mert kissé szokatlan hangon kell szólanom ebben a teremben. Itt ugyanis rendszerint a törvények és szabályrendeletek rideg szakaszait idézzük, most pedig a szeretet meleg szavait halljuk. És ez természetes is, mert mai ténykedésünk tengelye a szeretet; mai ünneplésünk középpontjában Méltóságod van, akinek egész egyénisége tugáiozza a krisztusi szeretetek Ez a körülmény, továbbá az, hogy az én csekélységemnek gyönge szava — ezt hittel, sőt meggyőződéssel vallom — soksok ezer egri polgár ezivedobbanásának visszhangja: mégis könnyűvé teszi feladatomat. Nem az én erőtlen szavam szól itt, hanem 30 ezer egri emberé. És nem a ha talom birtokosához szólunk, hanem az emberhez . . . Amint hogy nem a hatalom birtokosát tüntette ki, tisztelte meg városunk közönsége a legnagyobba!, amit adhatott, — hanem a jó embert, a talpig férfiút, a nagy tudomány u tanárt, a tapintatos nevelőt, a kiváló igazgatót, a jeles hazafit és a példás életű szerzetest. Azt akarjuk ugyanis, bogy bár eltávozik közülünk, mégis mindenkorra a miénk maradjon. Avval a díszpolgári oklevéllel, amely a szeretet diplomája s -melyet Méltóságod erkölcsi podgyáezában magával visz : erősebben ide akarjuk láncolni Egerhez, hol gyermek- és ifjú éveit '«öltötte s ahol munkás életének egy része lefolyt. Azt akarjuk, hogy mikor Egerbe jön, mindig itthon legyen. Azt akarjuk, hogy az emlékeknek és a szeretetnek sok ezer lánca mellett a megbecsülésnek ez az aranyazála is hozzánk kapcsolja, mert mi büszkék vagyunk Méltóságodra, mint Heves vármegye szülöttjére, Eger neveltjére és polgárára. Éa fájdalmas büszkeséggel gondolunk arra, hogy Eger földjében nyugszanak Méltóságod áldott emlékű szü őinek megszentelt hamvéi. Jól 'udjuk, hogy ez a szent sírhalom egész életére idekötve tartja Méltóságodat. S -bármerre menjen is a föld kerekén: az egri fájdalmas temető s abban egy »írdomb visszavonja ide közénk... De mi azt akarjuk, bogy mikor kegyeletes lélekkel zarándokol e sírdombhoz és megcsókolja a szent hantokat: saját városának po át csókolja meg. Nem hideg tény tehát ez a díszközgyűlés, hanem bensőségee, meleg ünnep, amelyen egybeforr Egernek minden társa dalmi osztálya — rang és nem, kor ás valláskülönbség nélkül. Mivel pedig ez az ünneplésünk egyszersmind bucsuzás is: legyen a mi utra- valőnk Ösztönző ée biztató tényezó — magasztos és nemzetmentő munkakörében. Segítsen ez is könnyebbé tenni a keresztet, amelyet nagyérdemű Rendje a Gondviselés akaratából Méltóságod vállára tett. S ha majd Zirc ősi monostorának parkjában jár-kel Méltóságod, hogy gondokkal teljes lelke pihenjen egy« kissé: szenteljen az emlékezete pár pillanatot Egernek is Hiszen ha keleti szellő rezegted meg a park százféle fájának millió levelát: az a szellő Egerből száll oda, — mint a hálás tanítványok, a még háláaabb szülők s Eger polgárainak szívből jött sóhajtása. Ha pedig felhői is visz szárnyán e gyönge szellő s abból enyhe permeteg hull: a hálás tanítványok és még háláaabb szülők hálakönnye lesz az. Üdítse fel a Méltóságod fáradt leikét ez az enyhe szellő; termékenyítse meg alkotó lelkét a hála könnyeinek permeiege, hogy még sokáig sokat és szépet, nagyot és nemest csele- kedhessék majd Rendje és Egyháza, hazája és nemzete javára . . . Breznay beszéde annyira ki tudta fejezni a közérzéet, hogy az ünnepelt könnyeit látva, nem maradt szem szárazon a teremben. Majd a társadalmi alakulatok nevében Kriston Endre püspök beszélt. Kellemes, tiszta hangját mindenki jól érthette. Megbízatásom szerint Eger város ösz- szes társadalmi egyesületei nevében kell Méltóságodnak Isten hozzádot mondanom. Igazán nem tudja az ember: Örüljön-e, búsűljon-e? Örvendezzünk-e, hogy kiválósága es erényei főpapi székbe emelték Méltóságodat? Vagy búslakodjunk, mert így a nagymúltú egri főgimnázium érdemes tanárkarának és évente hullámzó tanuló ifjúságának páratlan jóságú édesatyja, a szülőknek jóakaró barátja, ez őai •város társadalmi és kulturális életének egyik legtiszteltebb vezérférfi i távozik körünkből? Örvendeznünk keli, mert az egészséges közszellem vigasztaló bizonyságát szemlélhetjük abban, hogy szent Bernét fiai a legalkalmasabbat és legérdemesebbet állították dicső Rendjük kormányrűd- jához; azt a férfiút, kinek múltja a Rendre és általa a hazára a legtöbb áldást Ígér, s akinek így méltóbb hatáskörbe távozása felett önzöen és kislelkűen búslakodnunk nem szabad. Annál kevésbbé, mert hiszen Méltóságod magasra ívelt életpályájának vonzó tanulság i, nagy kincseket érő okulásul, úgy is itt maradnak közöttünk. Egyesek és társadalmi alakulatok úgy ünnepük meg ezért legméltóbban és önmagukra leghasznoiabban Werner Adolfnak zirc'.i apáttá fölmagasztaltatását, ha az ő példás éleiét utánozva, az ő nagy szívjőságát, kötelességhűségét, mélységesen mély vallásos érzületét, soha nem hangos, de mindenkor céltudatosan tevékeny hazafialgát hűen követve,'megközelíteni igyekeznek azt az ideáit, amelyet Zirc új ppíturában megvalósulva szemlélünk Búcsúznunk kellene bár, de nem búcsúzunk még sem. Mert igaz, hogy sokkal többeké lett méltóságod, mint eddig volt, — de a mienk is maradt! Mienk maradt nemcsak vonzalma révén, hanem mint legfőbb óra annak a szívünkhöz nőtt kultúrintézménynek, amelynek eddig közvetlen vezetője volt. Mienk marad, miül akinek magasabb gyertyaiartóra hely szett erényeit igen sokan, — de velünk együtt, — igyekeznek követni. Miért is búcsúznánk ? Hiszen aéizt szakadtak szét, meg sem lazultak az összefűző kötelékek, sőt inkább újakkal éa fényesekkel gyarapodtak azok, büszkén ás boldog m ölelve át a Isvegóeget Zirc m Eger, — Adolf apát és az iránta mindenkor hálás egriek között. Nekünk nagyon kedvesek, és igen négy értékűek ezek a kötelékek. Reméljük, nem egészenértékte- lenek azok a Mél óságod szemében sem. Az egri nók remek -virágcsokrával lépett elő egy tudással tele leányka dienesfaivi Erdélyi Gizella: Szeretett jó Atyánk ! — Amikor angyalszárnyakon ideröpült a hír, hogy »Hab9®us electionem« !« hogy a legjobb, legnemesebb, legérdemesebb atya elfoglalta a helyet, ahová fehérruhás, szerető fiai emelték, fájdalommal vegyülő öröm töltött el bennünket. Fájt a szivünk, hogy elveszítjük a kedves jő barátot, a lelkes férfiút, a kegye.* főigazgatót, aki megértőén, jóságos gonddal őrködött bátyáink, öcséink szellemi művelődése fölött, ámde Őröm árasztotta e! lelkünket arra, hogy Heves vármegye szülöttje szivévei-lalkével idenőtt, szeretett Werner Adolf dr. a zirci kolostorban elnyerte annak a hosszú, áldásos gyümölcsökben bővelkedő munkának gyönyörű jutalmát, amelyik immár évezred óta szórja világító fényét nemcsak a cisztercita rendre, hanem egész Magyarországra. s Szivünk teljes melegével száll ma feléd, jó Atyánk, az egri nők hozsannája, körülrajongunk, ruhád szegélyét érintve dicsőítünk téged, mert nagy ez Ur az ő szentjeiben s mi érezzük, hogy ennél a választásnál, amely elragadja tőlünk a mi szeretett apáturuakat, valóban a Magas- ságos akarata nyilatkozott meg, aki fölmagasztalja azt, aki szerény ás alázatos szivű. Mert régóta ismerünk téged, de míg múlnak az esztendők gyémántszived annál ékesebb ragyogása kápráztat el bennünket a fehér szerzatesruha sima foglalatában. Ámde tudjuk azt i*, mennyire terhes a hivatás, amely vállaidon nyugszik, mennyire megpróbálja az Űr hű szolgáit s hogy a mi kedves szelíd atyánkfia mennyi odaadással műveli azt a csodaszép kertet, amelyet úgy hívnak, hogy Magyar- országi Cisztercita Rend. Engedd meg jő Atyánk, hogy mi ii részt vehessünk ebben a magasztos munkálkodásban, hogy ezek a szelíd virágok az egri asszonyok és lányos ajkán forró imádsággá változva essngjék ki az egek Urának trónusánál, hogy: jOmnipotena, sempiterne Daus, miaerere famuio tuo, Adoipho nostro et dirigere cúm secundum tuam clementiam in viam salutis aeternaa: ut te donante tibi placita cupiat et tota virtute perficiat. Amen Az éljenzés közben az emelvényre lépett: Molnár Kálmán dr : Méltőságos és főtbztelandő apát úr ! A Gárdonyi Tá-saság nevében mely tisztelettel és meleg szeretettel üdvözlöm Méltóságodat, úgyis, mint egyik legérdemesebb hazai tanítórendünk első méltóságát, úgy is mint Eger városának díszpolgárát. A Gárdonyi Társaság tudja és érzi azt, hogy Méltóságod sokoldalú tevékenységének terei közül a Gárdonyi Társaság nem áll utolsó helyen Méltóságod szivében.
