Egri Népújság - napilap, 1924/1
1924-01-19 / 16. szám
2 &ÖR1 WJBPüJSAe 1924. január 19. A román államvasutak züllése. Eger, 1924. január 18. . tönkrement. el azokat a kötelességeket, amelyek a rendes háznak mindennapi házirendjéhez tartoznak. Bukaresti közlés szerint, a román i CFR vezérigazgatósága ankétot tartott, amelyre az összes kerületi vezérigazgatókat is meghívták. Az ankéton szókkal a károkkal foglalkoztak, amelyeket a hirtelen beállott zord időjárás a román vasú tak vagonparkjában okozott. Megállapították, hogy a mozdonyvezetők nem tettek meg minden intézkedést a lokomoti- vok megóvása végett, úgy, hogy a nagy hideg következtében — különösen az újabb fajta gépek közül — rengeteg | A legutóbbi magyar—román tárgyalások folyamán tudvalévőén felvetődött az az eszme, hogy Magyarország bizonyos mennyiségű vasúti vagont bocsát kölcsön- képan Románia rendelkezésére. Ebben a kérdésben most végleges megegyezés jött létre. Ezek szerint Magyarország kötelezte magát, hogy naponkint 100 vasúti tehervagont ad kölcsön Romániának, hogy az erdélyi fatermelők az Ausztria, Németország és Svájc részére lekötött faanyagot leszállíthassák. A magyar szolgabirák magatartása nem adott alapot a destruálás feltevésére. Eger, 1924. január 18. A nemzetgyűlés ellenzéki közbekiáltásai közölt nem egyszer hangzott el a szolgabírákra való hivatkozás. Ezek a szocialista részről való örökös célzások úgy tűnnek fel, mintha a magyar szolga- bírőságOK a közigazgatás nyugatias színvonala szempontjából valamely kívánni valót hagynának. Tekintettel arra, hogy a nemzetgyűlési tudósításokat a nép széles rétegei is olvassák, cáfolatot akartunk hallani a mind élénkebben felhangzó vádaskodásokra és ezért munkatársunk fölkereste Puchlin Lajost, Hevesvármegye főjegyzőjét, aki a főszolgabírói karról országos nézőpontból nyilatkozott. — Lehetetlenség, mondotta a főjegyző — föltételezni, hogy a magyar főszolgabírói kar avval a váddal volna illethető, hogyha destruáló tevékenységben részt vett. Ha talán előfordúlt volna is valahol ilyen eset, az éppen oly kivételes, mint bármely más tisztviselői szaknál is előfordúlhatott hasonló. A magyar főszolgabíró a nemzeti fejlődésnek szolgálatában mindenkor megbízható támasz volt. A vidéken lakó nép sajátos életfelfogásához alkalmazkodó köz- igazgatás nem boldogúlhatna a paragrafus- rágással ; hiszen sokszor az élet maga kínál olyan megoldásokat, amiket mellőzni nem célszerű. Jó bírákra van szükség és az a jó bíró, aki a törvény betűjén, de annak szellemében, fölülemelkedik. •emo*«««» »v** Sok az utcai rend elleni kihágás. Eger, 1924. január 18. Munkatársunk felkereste az egri állami rendőrség kapitányságát ahol Horváth Gyula dr. tói, az államrendörség kapitányságának vezetőjétől ős Krajcsovics József dr.-tól, a kihágási ügyek előadójától kértünk felvilágosítást a kihágási ügyekre nézve. Horváth Gyula dr. mindenkor készségesen nyújt felvilágosításokat kihágási ügyekben a sajtónak, csupán a bűnügyekben állanak fönn olyan korlátozások, melyek miatt azoK a nyilvánossággal nem közölhetők. Krajcäovics József dr. igen szívesen látja a sajtó támogatását olyan kérdéseknél, amelyek a közönség belátását elősegítik. A kihágási ügyek között, ez idő szerint az útcai közlekedés biztonsága érdekében tett intézkedéseket figyelmen kívül hagyók ellen van nagyobb számú kihágási eljárás. A szokatlan tömegű hő nagyobb körültekintést követelt és sokan elmulasztották a gyalogjárók gondozását. A városi élet rendje pedig követeli ezt. Bizonv, körülbelül 300 esetben kellett az eljárást megindítani. A tetőkről megindúló hőtömeg8k is áriaimára lehetnek ma az útcán járóknak lehetséges itt megelőző intézkedést tenni? Ebben a tekintetben csak a sajtó lehet segítségünkre, ha figyelmezteti a lakosságot, hogy az utcán járásnál kerülje a gyalogjáró szélét addig, amíg ezek a hótömegek veszélyesek. Éppen egy rendőrnek is csaknem a nyakába zuhant a hó, mikor szolgálatban volt . . — Milyen a közönség magatartása? Kérdeztük ezután? — Nálunk a lakosságnak csak kisebb része tud olyan emelkedetten gondolkozni, hogy a hatóságot támogassa közjóra törekvő intézkedéseiben. A külföldön, mikor a rendőr feltartja a kezét, megáll az egész utca és segítséget nyújt. Nálunk, sajnos még előfordúlnak olyanok is, kogy a tettest segítik a rendőr ellenében. Azonban ezen alig lehet csodálkozni, mikor az ismeretek szükséges voltáról olyan külön leges felfogásoknak ed kifejezést a nép. Értesült olyan megjegyzésekről, hogy felnőtt emberek kifogásolták a Szt. Istvánról, Nagy Lajosról, Mátyás királyról való tanításokat. Minek ez ? mondották, Szőlő ről és borról kell tanítani. Köszönettel fogadtuk ezeket a megfigyeléseket mint nagyon értékes dolgokat, mert a nép széles rétegei sokat tanulnak azokból a közlésekből, amelyek érdemeit elismerik, de talán még jobban hasznosítják azokat, amelyek ‘a fogyatkozásokra mutauiak rá. Arra azonban a közvélemény szempontjából rá keli mutatnunk, hogy sok enyhítő körülmény szól a hó elsöprését esetleg elmulasztott lakos mellett is. Akárhány esetben a muakára menő családfő reggel eltakarította a havat, amely vi6z- szajövet újra megtöltötte a járdát. Beteg családtagok nem felelhettek meg a nehéz munkának. Azonban az ilyen enyhítő körülményeket rendszerint figyelembe is veszik. Sajnos azonban nincs enyhítő körülmény azoknál, akik a tisztaságszeretet hiányában is következetesen mulasztják Eger gyomra. Mennyi levágott állat húsát ettük meg az elmúlt esztendőben ? Eger, 1924. jan. 18. Lőpten-nyomon, úton-űtfólen panaszkodunk a drágaságra Sző ami sző, van is okunk rá bőven. Ruha, cifraság mind elmaradhat ideig-őráig, de a gyomor nem tűr, nem vár, azt akármivel, de mégis minden nap ki kell elégíteni. A mérhetetlen drágaság következtében Egerben is a legtöbb konyhán vegetáriánus főzésre tértek át. Mindennap krumpli kerül az asztalunkra a legváltozatosabb, a legkülönösebb módon készítve, hogy eiboiondítsuk vele az ízlésünket. Kelkáposzta, sárgarépa, savanyúkáposzta, kalarábé is szinte mindennapi vendégek asztalainkon s csak néha, ünnepnapon kerül beléjük ízelítőül néhány deka hús. Persze, mégis megvagyunk, mégis élünk, ha panaszkodunk is a vegetáriánus koszton. Ezt az életmódot mutatja az az érdekes kimutatás is, amelyet Danassy Viktor főfelügyelő, helyettes városi állatorvos szerkesztett az elmúlt esztendő húsfogyasztásáról. E szerint levágtak és elfogyasztottak Egerben az elmúlt esztendőben 44 bikát, 148 ökröt, 921 tehenet, 65 tinót, 50 üszőt, 2197 borjút, 4 bivalyt (ennek a húsa volt hát az, amitől majd megfulladtunk!), 1502 juhot, 50 kecskét, 1666 sertést, összesen pedig 6647 állatot. Természetesen ezeket mind a városi közvágóhídon vágták le s ebben nincsen beleszámítva az a sok «kucu, ami magánházaknál «vágódott» le a hosszú télen» s amelyek «szomorú* elmúlásán hurkakolbász, sült pecsenye, meg jő olcsó egri bor élvezése mellett torokat ült, atyafi- ságostúl a sirva-vigadő magyar! Nincs benne az a sok liba, kacsa, pulyka, csirke, nyúl és tejes malac, az a sok csík és hal sem, amit a Halas-piacon árulgattak egész esztendőben a szaporanyelvű egri Katicák; mindazonáltal ez a szám csak kismiska azokhoz a békebeli számokhoz képest, amelynek állatképvi selőit víg Eger a jő időkben egészségben elfogyasztotta ! Még mindig nélkülözésekkel küzd a Sopronba menekült erdészeti és bányászati főiskolánk, Eger, 1924. január 18. Nemrégiben híre járt, hogy a Selmecbányáról elmenekült erdészeti és bányászati akadémia, amely azelőtt világhírű volt, a Nemzetek Szövetségétől könyvtárt kapott. A soproni akadémia mérnökjelöltjei, akik között több egri fiafal ember is van, azt állítják, hogy a könyvtárt már át is vette az akadémia. A könyvek Spanyol- országból érkeztek. Német és spanyol szakkönyvekből álló gyűjtemény, amely azonban korántsem pótolja azokat a hiányokat, amelyeket az intézet érez. A volt katonai főreáliskola megfelelő átalakításával elhelyezett szakintézet e szerint tehát még mindig nélkülözni kénytelen.
