Egri Népújság - napilap, 1924/1
1924-06-29 / 149. szám
1924 Jún. 2 9. Ara hétköznap 1000, vasárnap 1500 korona. Eger, 1824. évi. 149. sí. Előfizetési dij posts! szállítássá! К POLITIKAI NAPILAP. Egn hóra. . 25.000 К I Egész és félért előfizetést I Neggedévre 75.000 к I nem fogadunk ei. I Felelő# szerkesztő : 88EZNHY IMRE. Szerkesztőség j Eger, Líceum Kiadóhivatal; Líceumi nyomda. Telefon szám II. A magyar tanító. Eger, 1924. június 28. Nézem a magyar tanítót. Külseje, ruhája, viselkedése, járása, szava, beszéde egyszerű. A megtestesült nemesség. Szeme szelíden mosolyog, melybe sok ezer gyermek-szempár tekintett bizalommal, sok fürtös fejecske képe rajzolódott le hártyáin. Szíve meleg, önzetlen szereltből lángol : Pétert és Pált, Jóskát és Jancsit egyformán befogadja. Szava harangbúgás, melyre sok apró elme fölfigyel ; ráncos homlokkal lesi a tanítóbácsi mondatát, aki a jő Istenről, a hitről, a hazáról, a családi körről, a munkáról mond csodálatos igazságokat. Magvető a tanító, ki tiszta búzát veteget a gyermeki lelkek fogékony talajába s biztos kézzel irtogatja a gyomot. Lassan tekintéllyé lesz : példája az iskolának. Öröme, boldogsága a kis hadsereg, amelynek körében elfeledi bánatát, az élet terhét e nagy gyermek. Atya ö a kis családban. Ha kilép e bűvös körből s visszatér házi fészkébe, homlokán az élét gondjai rajzolódnak, lelkére ráborűl az »atra cura«. Síró gyermekek, cipótlen apróságok, üres kamara —* jaj de fájnak neki. Hősnek kell lennie, hogy a szent falak közé lépve, az iskola kapujánál kint tudja hagyni keserveit, csupán jó szívét, tiszta tekintetét, csengő hangját, nyílt homlokát, meleg lelkét — vigye napról-napra, ővröl- évre — míg meg nem görnyeszti a kor — örökké ifjú kié famíliájába, az iskolás gyermekek közé. És az iskolán kívül ? Szövetkezet nélkül alig van falu. Az egyik vezető tényező — a tanító. Ismeretterjesztő előadások sorozata oktatja, neveli, mulattatja a közönséget ■ ismét a tanító kezének művét látjuk itt is. Akciót indít a miniszter, a megye, a hitközség, a falu, a város. . . És a tanító újból ott van. Csend, rend, tisztelet uralkodik a faluban : a népnevelőnek ismét oroszlánrésze van benne . . . És mi a jutalma ? óh, az oly szerény — akár maga a tanító. Elismerés a jók részéről. A közömbösek nem veszik észre áldozatos munkáját ; a rosszak ócsárolják, sajnálják éhbérét. »Jő az uraknak, nem dolgoznak« axiómával, szappanbuboréknak nézik munkáját. De a tanítót ez nem zavarja ; megy, halad kitűzött utján, átgázolva minden akadályon, mert szent eszmény heviti, viszi.hegyen-völgyön — a megrokkanásig. Fut, mint a gyermek a szivárvány után, müvével köveket, téglákat hord a Regnum Marian um fölépítéséhez. Legyenek üdvözölve a tanítók Szent Péter és Pál apostolok napján ! Dr. Ci. L. „A Rendnek adom Ma este érkeznek haza az egri Eger, 1924. június 28. Rêdei Geró volt az első, aki megérkezett Egerbe az apátválasztás után. ő, mint a ház gondnoka, már nem lehetett jelen az apáti beiktatáson, itthoni kötelességei haza szólították. Megérkezése után ; azonnal felkereste őt az E. N. munkatársa, akinek az apátválasztásről a következőkben nyilatkozott Rédei Geró: — Vasárnap este indultunk innen egy tehervonatihoz kapcsolt személykocsin. Abonyig jkitûnô ütünk volt, de onnan Budapestig bizony nagyon szorongtunk. Budapesten csatlakoztak hozzánk a budai rendbáz tagjai, Székesfejérváron pedig a fejérváriak. Kedves és vidám volt a hangulat, a kézszorításokból, az arcokból lehetett már látni, hogy ki, kinek az embere. Jutáson nagy nyüzsgés volt a pályaudvaron. Itt volt már az egész Rend s a meginduló vonat mintha alig-aiíg bírta volna a sok cisztercitát. Hétfő délben érkeztünk Zircre s a délutánt pihenéssel töltöttük el. — Kedden délután 5 órakor hivott bennünket össze a kormányzó-perjel a választás tisztviselőinek választó-ülésére. Itt megválasztottuk a 3 szavazatszedöt: Mátray Rudolfot, Saád Henriket és Horváth Jeromos dr-t. A jegyző Kiss Albin dr. lett. Tanúk Marossy Arnold, Pölöskey Kornél és Böröcz Marczell lettek. Itt jelent meg először közöttünk a generális apát Haid Kasszián, aki beszédet intézett hozzánk, amelynek alapgondolata a «Bernards, ad quid venisti ?» volt. Majd az egyik tanú a Regulából felolvasta «Milyennek kell lenni az apátnak?« c.fejezetet. A másik tanú egy másik fejezetet, a harmadik tanú pedig a választási eljárást. Majd általános föloldozást adott a generális. Másnap reggel 7«7 órakor szent misét hallgattunk, amely alatt mindannyian megáldoztunk. 8 órakor kezdődött a szavazás. Csendben, a legnagyobb rendben folyt le s mindannyian nagyon meghatottak voltunk. A szavazás у810 órakor ért véget, amikor a tisztviselők megszámlálták a szavazatokat, amelynek kihirdetésére nemsokára mindannyian bevonultunk a káptalani terembe. Itt megtörtént az ünnepies tiltakozás minden szabálytalanság ellen, majd az eredményt hirdették ki: — Adolfus 84 ! A kihirdetés után a generális-apát beszédet intézett hozzánk. Örült a jő vá- lasztátnak és kijelentette, hogy a legjobb választást tették a rendtagok. Aztán melegen üdvözölte az új apátot, aki elfogadván a választást, gyönyörű latin nyelvű át a szivemet...“ ciszterciták az apátválasztásről. beszédben köszönte meg a rendtagok bizalmát é.* a generális fáradozásait. — Majd a templomba mentünk, ahol a generális az új apát ujjára húzta az apáti gyűrűt. Aztán fogadalmat tettünk az új apátnak, aki megáldott és megcsókolt bennünket. A gyűrűcsókot azonban kedves szerénységgel hárította el. Szem nem maradt szárazon a fogadalomtétel alatt, amikor sorra járultak Werner dr. elé öreg rendtársai, továbbá azok, akik vele együtt vették föl annak idején a szerzetesi ruhát . . . Lélekbe markoló, gyönyörű kép volt ez, amit soha az életben nem akarok, nem lehet elfelejteni. Werner dr. vonagló, drága, jóságos arca pedig, mintha glóriában ragyogott volna ... Te Deumot mondtunk aztán s mindannyian, felkisértük az új apáturat rezidenciájába. */«12 órakor gyűltünk össze újból az angqlkerthen, ahol lefotografáitattuk magunkat. — Igen, mondta egyik rendtársunk, de az apáti lánc még hiányzik apáturunk nyakából. Pedig annak rajta kell lennie. Szaladtak aztán Szentes Anzelmhez, hogy kérjen engedélyt a generálistól, hogy az űj apátnak már az installáció előtt, a fo- togrefál&skor nyakában lehessen az arany lánc . . . Persze a generális készséggel teljesítette a kérelmet. Szép kép lesz ! — Korán ebédeltünk, mert a generálisnak érettségire kellett utaznia. Ugyanis 6 nem csak generális, hanem tanár is, aki 21 órában tanítja a latint és történelmet a rend egyik gimnáziumában. — Az ebéden Szentes Anzelm mondott gyönyörű dikciőt az új apátra, amelyre Werner Adolf dr. a könnyekig meghatva felelt. A Rendnek adom át a szivemet, viszonzásul a bizalomért. Ezért fogok dolgozni csupán, amíg élni enged a Gondviselő Isten — mondta a többek között s a rendtagok hatalmas éljennel, percekig ünnepelték a jóságos apáturat. — Még a generális-apát elutazásáról akarok valamit mondani. Zirci tartózkodása alatt igen jól érezte magát s igen meghatotta az apátválasztás sima, előkelő lefolyása. Az apátság négyes fogata — amikor megjelent a rezidencia előtt — elbúcsúztunk tőle. Sorfalat állottunk s úgy haladt le köztünk a lépcsőkön, s mindnyájunkhoz volt egy kedves szava: — A viszontlátásra ... Rendtársaim legnagyobb része — úgy hiszem — vasárnap estére érkezik haza. ♦ Rédei elbeszéléséhez csak azt fűzzük hozzá, hogy a rendtagokkal együtt egész
