Egri Népújság - napilap, 1924/1
1924-06-25 / 145. szám
Ára hétköznap 1000, vasárnap 1500 korona. Eger, 1924 június 25 szerda. XLT. évi* 145, m Előfizetési dl) postai szállítással Ess bóra. . 25.000 K ; Égisz és félévi előfizetést Neggedévre 75.000 E nem fogadnak el. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNÄY IMRE. Szerkesztőség: Eger, Licence Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám II. • egyebekre, mindén olyan egri lakos, aki- j nek akár saját, akár feles, harmados vagy bármilyen földje, bérlete, szőlője, vagy akár csak házi kertje van is, köteles a közerőhöz egyelőre egy napra, egy hasznavehető egyént állítani. Tehát nem föltétlenül magának kell kimennie az irtás színterére, hanem valakit feltétlenül ki kell küldenie. Sáskairtásra megfelelnek olyan erősebb gyermekek is, akik az egész napra terjedő hajtő munkát kibírják. Az irtásban reggel 6-tól este 7-ig kell részt venni. A résztvevőket a hegybírók összeírják, az elmaradók terhére a hatóság állít pótlást és annak diját az eljárás díjával együtt a késedelmeskedőkön behajtja. Az első napon a város hat kerülete, azután folytatólag a többi hat kerület vesz részt az irtásban. Az irtást valamennyi fertőzött helyen egyszerre indítják meg. A Tihaméron, a Kőlyuk-tetön, a Baktai-úti legelőn és a Káptalani-réten. Először a földekről terelik ki a legelőre a sáskát, azután a legelőkön történik az irtás. Az irtást becsületesen kell végezni, mert csak akkor lehet befejezni, mikor^az eredmény már teljes. A sáska tereléséhez jókora zöldgalyak, rikító színű (nem fehér és zöld) kendőkkel ellátott rudak, lármás eszközök alkalmasak, amivel mindenki lássa el magát! Az indemnitás vitája» Budapest, M. TI. A nemzetgyűlés mai ülését s/*12 órakor nyitotta meg Huszár Károly alelnök. Wolff Károly, a 4-ik számú bíráló bizottság előadója, beterjeszti a bizottság jelentését Szabó Sándor, Édes Antal és Aponyi Antal nemzetgyűlési képviselők panasszal megtámadott mandátuma ügyében. A bíráló bizottság a panaszokat elutasítja. Az elnök ennek megfelelően mind a három képviselőt igazoltnak jelenti ki. Ezután az indemnitáii vita tárgyalásának folytatására tér ét a Ház. Homonnay Tivadar az első szónok. Hosszsdalmasan foglalkozik a köztisztviselők gazdasági helyzetével és a Máv reformjával. Javasolja hogy az állam, ne nyugalmazza a tisztviselőket, hanem végkielégítéssel bocsássa el. A javaslatot elfogadják. Eger határának védelme. Közerőt rendeltek ki a sáska ellen. — Kistálya és Ostoros ellen intézkedést tett a tanács. Eger, 1924. június 24. A mezőgazdasági és szőlőtermelésünkre, sőt már kertészetünkre is mindenfelől rátörő sáskaveszély ellen — más jobb eszköz hiányában — a közerőt rendelte ki a tanács tegnapi ülésében A tanács ugyanis nem várhatta meg azt, amíg minden kert és szőlőtulajdonos, vagy termelő a maga területén fogja keservesen tapasztalni, hogy ez a szaporánál is szaporább hitvány rovar végig tarolja és még jövő évre is befertőzze az egri határt. Okúivá azokon a bárokon, amiket a műit évi felületes pusztítás következtében az idén lehet tapasztalni, két irányban intézkedett a város. A szomszéd vármegye hatóságait megk8re»$e a szomszédos falvak határaiban alapos irtáé hővezetése érdekében, mert Ostoros és Kistálya községek nem jártak el célszerűen. Ugyanígy intézkedtek a járás községeire nézve is. Azonkívül — már a magunk bőrén is érezve a minden rendű termelést fenyegető óriási veszedelmet, — a leghatározottabb védekezésre tette meg a már igazán halaszthatatlan intézkedéseket, A negvedmesterek nyílt rendeletet kaptak és még a tegnap folyamán kirendelték ennek alapján a közerőt. Alkotmányunk értelmében elemi csapások és közveszély idején a hatóság köteles a közerő kirendelésével is gondoskodni a közveszély elhárításáról. Tekintet nélkül a foglalkozásra és Emlékezzünk a régiekről. Irta és a Ciszterci Diákszövetség egri osztályának vasárnap (jún. 22.) tartott közgyűlésén felolvasta Babocsay Sándor kormányfőtanácsos, elnök. Kedves öreg és fiatal diáktársaim! Emlékezzünk régiekről. Amint a 80 éves Gorcsakoff is mondotta, még én sem akarok mécsesként kialudni. De míg Gorcsakoff ilyen kijelentése után a Plevna- és Sipka-szorosról hire* orosz-török háborút csinálta meg, én csak némi olajat kívánok önteni életem kis mécsesébe. De azt sem szeretném, ha reám ezt a latin mondást alkalmaznák: Propter vitám emitters, perdere vivendi causas. Vagyis, hogy csak azért kívánom életem meghosszabbítását, hogy elveszítsem életem alaptételét, a munkásságot. Széteresztem tehát emlékeim kedves kis pillangóit. A hála gimnáziumi tanáraim iránt még most is oly élénk és erős, hogy a mai napon legalább azokról a tanáraimról ki vánok tisztelettel megemlékezni, akik az érettségi bizonyítványomat 61 évvel ezelőtt aláírták. Ügy vélem ugyan, hogy ma már kevesen vannak közöttünk, akik közülök csak egyet-kettöt ismertek volna is, de az érdemes és tiszteletre méltó férfiakról — úgy tartom — szívesen hallunk egyet-mást, még ha nem ismertük is őket. Először megemlékezem Juhász Norbert igazgatómról. Egyházfejedelmi, tiszteletet parancsoló, magas alak. Szigorú, de igazságos férfiú. A német nyelvet adta elő. Még az atyját is ismertem. Mintha most is előttem állana sötétzöld, majdnem fekete, hosszú felöltőjében ez a derék, műveli iparos, akit igazgató-fia rajongőan szeretett. Én a gimnázium 8 osztályának kétharmad részét a múlt század ötvenes éveiben, a Bach-korszakban végeztem. A hat- vanadiki októberi császári diploma az elnyomott magyar szellemet némiképen fölébresztette, föképen a magasabb osztályú tanulóknál, ami éppen ezeknél elsősorban a magyar öltözet viselésében nyilatkozott meg. Kokárdás kucsma, atilla, magyar nadrág, sarkantyúé csizma volt a ruházatunk. Majdnem természetes, hogy a kissé szertelen kedésre hajló fiatalság annál ma gyarabbnak kívánt feltűnni, minél nagyobb taréja volt a sarkantyújának. Az igazgató úrnak nem igen tetszett a vagy száz diáknak különben is zene-bonát csináló sar- kantyúpengése, de azért tűrte. Az igazat megvallva, mi előtte annál jobban pengettük a sarkantyúinkat, mert mi őt császárpárti, aulikus, pecsovics embernek tartottuk, főleg hazafias tanárainkhoz képest, akik között 48-as honvédek is voltak. Itt egy kis kitérést engedjetek meg. Nem volt a nyolcadik osztályban tanárunk, mert az alsó gimnázium hittanára volt Schmuck Jakab. Ez bizony nem valami elsőrangú magyar név, mégis ez a felette szelíd, jámbor férfiú rettenthetlen bátor 48-as honvéd volt. Reá ii alkalmazható az immár nem rövid életemben sokszor igaznak bizonyult megállapítás, hogy a bátor ember közönségesen félénknek látszik; tekintete szelíd és nemes és ha beszélünk vele, úgy tűnik fel, mintha növel beszélnénk. Mi azt hittük, hogy ez a félénknek látszó, szelidlelkű férfiú vizet sem tud zavarni, ámde egy alkalommal mégis kitört belőle a negyvennyolcas honvéd, amikor az ő szelíd jóságával rútul visszaélő, szem- telenkedő nagyobb diákot gallérjánál fogva, félkézzel röpített ki az osztályból. Schmuck Jakab emlékét megtisztelve, visszatérek Juhász Norbert igazgatóhoz. Mi tehát őt — egyéb jeles tulajdonságait tisztelve — pecsovics embernek tartottuk. Körülbelül már 16—17 éves ügyvéd voltam, amikor egy éjjel a hatvani vasúti állomás várótermében —mindketten pár óráig várakozva vonatainkra — összetalálkoztunk. ó ekkor — ez már az alkotmányos korszakban történt — hatalmas pedagógiai talentumánál fogva, a magyar kir. Kormány fölterjesztésére, kinevezett kassai tankerületi főigazgató. A beszélgetésre elég időnk volt. Maga említette, hogy mi őt annak idejében schwarcgelb ember nek tartottuk. Pedig az ő Egerben született magyar szivében éppen olyan hazafias
