Egri Népújság - napilap, 1924/1
1924-06-17 / 139. szám
2 mm NfiPüJSAí* 1924 június 17. hozzá, itt látta meg igazán, milyen intenzív volt a munka és fáradozás. Prodam Margit szépen, intelligensen játszott. Vesz- prémy igazgató rövid, de gondolatokban annál gazdagabb éa költői szépségekben jelentkező beszédével az egész ünnepély alapgondolatát fogta össze. Szilágyi M. a felső kereskedelmisták nevében búcsúzott el megható kedvességgel. Bakonyi Bőske zongoraazáma nagyon helyes volt. Bezzeg és Lengyel német páros-jelenete arról tanúskodik, hogy még a magyar nyelvű kis lányokat is pompás, folyékony német kiejtésre tudják szoktatni. A két- zongorás Impromtu előadása (Racsek M., Prodam M.) mindenkit lekötött érdekességével. — A japán legyezőtáuc diszkrét, esztétikus mozdulataival kapott meg bennünket. Rozs-Lászlő M. francia szavalata tökéletes kiejtésével és előadásának érettségével hatott. Az Arany-Sztojanovits-dal- játék kórusai tiszta csengésükkel, színezésükkel, erejükkel, a szóló-dalosok tiszta hangvételükkel éa bátorságukkal, a szavaló érett előadásával érdemeltek meg általános tetszést. Valkó Margit búcsúzába kedvességével és melegségével, Erdéiyi Gizié pedig gondolatainak meglepő szépségeivel, stílusának ritka erejével és szárnyalásával járultak hozzá, hogy hálás érzelmekkel hagyjuk el, mi hallgatók is, a, | nagyszerű intézet előadó-termét. Hősi ünnep Besenyőtelken. utcában. A tisztaság, a szépség és a rend a dísze ennek. De nemcsak külsőben je* lentkezett Müller kiválósága. A legmélyebb vallásosság, őszinte emberszeretei, áldozatkészség voltak tulajdonai. A felső kereskedelmi iskola igazgatótanácsában, pár nap előtt, az ö kezdeményezésére, az ő 150,000 korona adományára gyűlt alap a jutalmazásokra. Családi élete a legszebbek között is minta volt. Feleségén, százados hadbíró fián, leánykáin kivül nagy rokonságot borított gyászba a haláleset. Eger újra kiváló egyéniséget veszített. A városház, az iskolák, a társaskörök, intézetek gyászlobogót tűztek ki. A család a következő jelentést adta ki: «Özv. Müller Ferenczné, szül. Láng Anna és gyermekei Viktor, Anna, Kornélia és Sárika a fájdalomtól mélyen lesújtva, de Isten szent akaratában megnyugodva jelentik, hogy az imádott férj, legszeretőbb atya, legkedvesebb rokon Müller Ferencs kereskedő, az Egybázmegyei.Takarékpénz- tár Rt. igazgatóságának tagja, az Első Bélapátfalvai Kőedénygyár Rt. alelnöke, a Fiú Felsőkereskedelmi Iskola igazgatótanácsának tagja, az egri r. k. iskolaszék gondnoka, Eger város képviselőtestületének tagja, stb. stb. családjának szsretö karjaiban, élete 65-ik és boldog házasságának 37-ik évében június 16-án reggel 2 órakor, rövid rosszúiiét után elhunyt. — Kedves halottunkat folyó hő 17-én, kedden d. u. 4 órakor temetjük a Kállay Zoltán- utca 3. sz. gyászházből a Fájdalmas Szűzről nevezett sírkertben levő családi sírboltba, — A lelkiüdvóért tartandó gyászmise f. hó 18-án d. e. 10 órakor lesz a Főszékesegyházban. — Magával vitte a mi mérhetetlen szeretőiünket azért a kimondhatatlan gondoskodásáért, amellyel egész életében nekünk élt éa munkálkodott. — Eger, 1924. június 16. — Emléke szent és örök marad! Vejei: dr. Kulcsár Bertalan, dr. Patrik Jenő. Unokái: Patak Margit, Patak Edit, Petrik Zoltán, Patrik Ilona. Testvére: Kruss Kourádnó sz. Müller Etel. Anyósa : özv. Láng Sándorné szül Sír Magdolna. Sógorai és sógornői: Láng Nándor és neje Bíró Margit, dr. Láng Sándor és neje Szabó Eszter, Láng Kornélia. — Az örök világosság fényeskedjék neki!» a842SKÖ3»3BE«««fit5»R0fíS«««H««»SS3a® S a A leánygimnázium és felső kereskedelmi leányiskola közös záró-ünnepélye. Eger, 1924. június 16. Azok közé a szép, meleg iskolás ünnepek közé tartozik ez a tegnapi kedves évzáró, amelyek lelke mélyéig meghatják az embert. Nemcsak igazán szép produkciók, hanem nagy szeretet is sugárzott [ki a műsor minden egyes számából. Mi, hallgatók pedig sokan visszaálmodtuk magunkat a búcsúzások melankőlikus pillanataiba s már-már ellágyultunk, de fölemelt bennünket az a tudat, hogy gyermekeink nevelése nagyszerű kezekben van : ezekben az iskolákban az ész és szív harmonikus fejlesztése az ideál; akik pedig az elválás pillanataiban oly melegen őrzik az aima métertől való elválás édes szomorúságát, azokban vérré is vált ez az ideál. Hála érte az Angolkisasszonyok és minden közreműködő zajtalan, de sok fáradozásű, önzetlen munkálkodásának. ' Mit szóljunk a szereplőkről ? Aki ért Eger, 1924. junius 16. Vármegyénk egyik legvirágzóbb községében, Besenyőtelken nagy ünnepet ült vasárnap a falu derék népe. Azaz nemcsak ezé a falué, hanem részt kért a kegyele- tes ünnepből az egész környék, az egész vármegye, jeléül annak, hogy összedobbannak a magyar szívek ha a nemzet vértanúinak emléke ujűi meg a lelkekben. Mert hősi ünnepet ültek Besenyőtelken. A hősi halottak emlékoszlopát leplezték le, azét a százhuszonnyolc derék községbeli magyarét, akik a nagy világégés rettentő megpróbáltatásaiban törékeny testüket áldozták Nagymagyarországért. És ha a lélek legszebb virága az emlékezés, itt egy egész erdőrevalőban gyönyörködhetett a magyarok Istene. . . Könnyektől ázott a nemes ősi föld, mégis a lelkek terméke- nyültek meg a drága cseppektől, eljövendő nagy cselekedetekre. Díszben a község. Hűvös, felhős, szeles idő köszöntötte vasárnapra a nemes község lakosságát- Aggódva tekintettek az égre: vájjon nem rontja-e el az eső a szivek ünnepét. Bizakodással fogtak az utolsó munkához, hogy minden mihamarabb készen legyen a vendégek fogadására. A község főútja a leg- pazarabb képet mutatja. A két hatalmas, gyönyörűen díszített diadalkapu, keresztbe húzott nemzeti lobogók, zászlócskák, lombdíszek, virágos füzérek valósággal meglepik az idegent, aki ünnepelni jön ma a nemes magyarok közé. Rengeteg munka, hangyaszorgalom, körültekintő figyelem eredménye ez, az intelligencia munkája, kegyelete az elesett hősöknek — de meg- tisztelése a vendégeknek is, akik részt kérnek a községbeliek kegyeletes ünnepnapjából. A vendégek fogadása a község küldöttsége részéről a füzesabonyi pályaudvaron történt délelőtt 72IO órakor az egri vonat beérkezésekor. E vonattal érkeztek Füzesabonyba Vitéz Bo- bory György dr. főispán, Isaák Gyula alispán, Mártonffy Lajos árvaszéki elnök, Okolicsányi Imre főszolgabíró, a nemzeti hadsereg képviseletében Otta Nándor, Kolozsváry László ny. alezredesek, Poz- der Gyula főhadnagy, továbbá az altiszti kar és legénység képviselői. A vármegye és járás tisztikarából jelen vannak még Temesváry János tb. főszolgab., Jezierszky gazd. felügyelő és mások, valamint a szomszédos községek jegyzői közül számosán. A pályaudvar előtt ötven lovasból álló gyönyörű bandérium és hatalmas kocsisor várakozik. A bandérium vezetője Haranghy Lajos szigorló orvos, aki fekete díszmagyarban délcagen üli meg a nemes község legszebb paripáját. . . A főispán és alispán díszes négyes fogatba ülnek s a többiek is elhelyezkednek a kocsiban a megindul a menet Besenyőtelek felé. Negyed tizenegy, mire megérkeznek. A község nép« hullámzik az utcán, a templom téren. Az iskolások, a különböző egyesületek tanítóik, vezetőik rendezésével állanak sorfalat, a második diadalkapuaál magyar ruhás besenyői lányok teszik még díszesebbé a fogadtatást. Mögöttük, a szép iskola előtt pedig ott áli a lepelbe burkolt szobor, az ünnep tárgya : a baseuyótelki hősök emlékoszlopa. Az ünnepség lefolyása. A hivatalos vendégeket a községháza előtt az elöljárók és a kerület nemzetgyűlési képviselője, Mayer János volt miniszter fogadja. Majd a templomba mentek, ahol Szabó Elek, a község plébánosa csöndes misét mondott, amely után az emlékszobor köré gyűlt az ünneplő közönség. A dalárda Pollák József kántortanító vezényletével a Himnuszt énekelte, majd Mlinkó Vencel dr. kir. törvényszéki bíró, a község szülöttje lépett a szoborhoz s magas szárnyalású baszédben áldozott a besenvőtalki hősök emlékének. — Lélekben meghatva áll itt a hősök emlékoszlopánál — mondta, — amikor rágondol a hosszú háborúra, a forradalmakra, a trianoni békére, amely valamennyi a szenvedések láncolata volt. Az értelem megnyugtató feleleteket vár az előtódulő kérdésekre. Miért történt mindez ; hiába hullott-e a hősi vér; tanultunk-e a múltból ? Az eredmény jelenti-e a magyar megujhődást? Hisszük, hogy a borúra derű jön és így a mai ünnepet az élni- akarás ünnepének tartjuk. Túl is nőtt ez a község határain, mert ez az ünnep a a magyar erények ünnepe. A magyar Jelieké, a magyar történet vitéz, nagy alakjaié éppen úgy, mint a trianoni áldozatoké. Üdvözli a megjelent vendégeket, Bobory főispánt, Isaák alispánt, a katonai képviselőket és az egyéb hatóságok küldötteit, akik eljöttek a nép ünnepére. Velünk van 128 hős lelke is, akik itt vannak a napsugárban, a levegőben, a magyar szívek összedobbanásában. Az egyesek és a haza nagy veszteségét meg nem történtté tenni nem lehet, de okulnunk kell a jövőre az irtózatos nemzeti szerencsétlenségből: fogadjuk meg, hogy magyarok
