Egri Népújság - napilap, 1924/1
1924-05-28 / 124. szám
2 fi&Ki HEFÖJBAtt 1924. májúi 28 A nemzetgyűlés ülése. Budapest, MTI. A nemzetgyűlés mai ülését 3/412 órakor nyitotta meg Szcl- tovszky Béla elnök. Jelenti, hogy Schandl Károly reflektálni kíván Fábián Bélának a csongrádi eseményekkel kapcsolatban elmondott interpellációjára. A Csongrádion elkövetett bűncselekmény ügye a büntető bíróságon van, ezz8i tehát nem akar foglalkozni; különben az ezzel kapcsolatos dologban nézeteit az egész nemzetgyűlés ismeri. Mindenkor megmondta és ezután is meg fogja mondani, hogy a bolsevista eszméket elitéli: különösen ha a keresztény jelszó alatt követnek el ilyen cselekményeket, mert evvel a keresztény eszmét kompromnál]ák. Sajnálja, hogy Fábián egyoldalú információ alapján Tóth István polgármester nevét is belekeverte a dologba, mert evvel egy érdemes köz- tisztviselőt állít be a közönség előtt oly megvilágításban, amelyre nem szolgált rá. Saly Endre közbe szól: Láttuk Pápán ! Schandl Károly: A képviselő űr már egyszer alaptalanul megvádolta Tóth Istvánt. Ezután rámutat arra, hogy teljesen téves volna, ha akár a nemzetgyűlés, akár a társadalom Csongrád városát úgy ítélné meg, mintha ott a közállapotok rendellenesek volnának. — Csongrád város szenvedett legtöbbet a vörös uralom alatt, itt szenvedtek legtöbbet a lelkek a bolsevistáktól. Nem lehet csodálkozni, ha utánna kilengések voltak. Ezek ellen mindenkor küzdött Csongrád nagyközség elöljárósága. Csongrád négy év alatt gazdasági, társadalmi és kulturális téren örvendetes fejEger, 1924. május 27. Egyik szellemes írónk »fany övöknek* nevezi a fák és ültetvények lelketlen pusztítóit. A népmese Lúfia Jánosára gondol, aki már szopós korában gyökerestül rángatja ki a fákat, s ifjú korában úgy nyövi a fát, mint asszonyok a kendert. — Sajnos, Egerben is vannak ilyen fanyövő Lúfia-csemeték. Hevesvármegye törvényhatósága legközelebbi közgyűlésében tárgyalja Kecskemét átiratát, amely törvényhozási intézkedést sürget az űtszéli fák, a nyilvános parkok ültetvényei és egyéb köztárgyak rongálői ellen. Azt javasolja, hogy az eddig kihágásnak minősülő ilyen bűncselekményeket bűntettnek nyilvánítsák, s 'börtönnel vagy fegyházzal büntessék. Igaz örömmel üdvözlöm Kecskemét jőszándékú kezdését, bár büntetési tétel gyanánt alkalmasabbnak gondolnám a derest, s bár egyáltalában nem hiszem, hogy e javasolt törvények — még ha megalkotják is azokat, — a célzott eredményt el fogják érni. A hiba ugyanis nem annyira jogrendünkben, mint jogszabályaink végre nem hajtásában, s még inkább népünk lelki durvaságában, szociális érzésének hiányában, s műveletlen «égében rejlik. Hiába fogja a törvény a fanyövő bűncselekményeket bűntettnek minősíteni, ha az új törvényt éppen úgy nem fogják végrehajtani, mint a mai kihágási jogszabályokat. íme egy példa : Idestova egy éve annak, hogy a főlődést tud felmutatni, amilyent nagyon kevés város tud futánozni. Agrár-kulturális egyesület alakult, melynek eredménye, hogy gyönyörű termést tud felmutatni. Megalakult a szőlősgazdák egyesülete, amely a válságból kisegítette a földmi- veseket. Gazdasági szaktanfolyamokat indítottak, gazdasági pénztár létesült, főgimnázium, végül a nagyközség átalakult várossá. Kulturális színvonalának bizonyítékaképpen, ami a város egyhangú lelkesedésével találkozott; az nyújt tiszta képet Csongrádről, amikor Tóth Istvánt polgár- mesterré választották. Hogy Tóth István a kommunizmusban részt vett volna, az teljesen alaptalan. — Tóth a forradalmak kitörésekor Pápán rendőrfogalmaző volt és mint a többi jő magyar tisztviselő is, helyesen telte ő is, hogy helyén maradt. Az ellenforradalomban részt vett, fegyveresen fogták el a kommunisták. Akasztásra ítélték és csak az mentette meg, hogy egy éjjel régi rendőrei megszöktették a fogdából. Kommun után Pápán a legteljesebb bizalommal viseltettek iránta. — Képviselőnek akarták felléptetni, de ő Csongrádon polgármester lett. Az sem igaz, amit Fábián a csongrádi levente egyesületről mondott, hogy t. i. ebből az egyesületből a zsidókat kizárták. Mindössze egy izsidő lépett ki, az is önként. Azt is mondotta Fábián, hogy Tóth István részt vett egy mulatságban, amelyen hajnalig huzattá az Erger-Bergert. Megállapították, hogy a polgármester éjfél után eltávozott a mulatságból és az sem igaz, hogy ott Piroskáékkal találkozott. ispáni lak előtti utca egész hosszában egy éjjel derékban kettétörtek hét darab fiatal, gyermekkar-vastagságú fát. Egyik másik fácska már olyan erős volt, hogy nem lehetett egyszerűen eltörni, előbb tehát bicskával bevagdosták, s úgy törték derékba. A tettesek megkerültek, s példás büntetést lehetett volna kiszabni. Ez a büntetés elmaradt. Még az újságok is csak homályos célzással írtak a durva pusztításról. Pedig ebben az esetben elég lett volna a három hős nevét a hőstett leírásával együtt az újságban közölni. Szentül hiszem, hogy ezek a fanyővők soha többé nem lettek volna »visszaesők«, sőt a hőstettnek ezen a nagyon is enyhe következményén sokan okultak volna. Egyik szépen parkírozott magyar város főkapitánya elrendelte, hogy a fák megrongálód, a parkok füvének letaposőit s a virágok leszakítod a rendőrőrszem minden esetben köteles igazoltatás céljából a rendórségen előállítani. Gyors egymásutánban egy hölgyet és egy urat kisért a rendőr a sétáló tömeg sorfala között a rendőrségre. Azóta abban a városban nem gázolják le a gyepágyakat, s jjam szakgatják le a virágokat. Az ablakom egy kis zöld oázisra nyílik. Pár év előtt csinos parkot telepített ide a város. Most a szomszédok malacai és libái legelnek annak romjai között. Játszó gyermekek letiporják, az idősebbek letarolják a gyeppázsitot, s kosarakban hordják haza állataiknak. Naponkint húsz elmenőt is látok az ablakomból aki a fákról vagy bokrokról egy-egy gallyat letör. Tavaly tizenkét facsemetét ültetett el itt a város kertésze. Szomorúak voltak a fácskák a nagy szárazság idején. Én naponkint meglocsoltattam azokat, s lassankint szépen felüdűltek. De minden héten kevesebb fát kellett locsolni. Ismét és ismét derékba törve találtam egy-egy kis fát. Őszre hírmondó se maradt belőlük. A mi közönségünknek sajnos, halvány sejtelme sincs arról, hogy az ültetvények, a pázsitos gyep és lombos fák a polgárok egészségének előfeltételei, mindnyájunk szemének, leikének felüdítői; nem értik, hogy ezek valamennyiünk közös javai, hogy fentartásuk közérdek, s hogy azokat az egyesek se pajkosságből, se önérdekből le nem tarolhatják. Nem szeretném lekicsinyelni tanítóink népnevelő munkáját, de úgy érzem, hogy még többet kell tenniök. És pedig nemcsak az iskolában, hanem azon kívül is. Amikor én iskolába jártam, tanítóink az utcán való viselkedésünket is éberen ellenőrizték és ellenőriztették. Tessék manapság megnézni, micsoda éktelen ordíto- zással, sípolással, trombitálással, verekedve és egymást kővel dobálva, trágár káromkodással járnak az utcán az iskolás gyermekek. És jóformán ciak enni mennek haza. egyébként az jegész napot az utcán töltik és ott nevelődnek. Nyövik a fát, az ültetvényeket ős — a lelkűket. A múlt héten temetésen voltam. A Fájdalmas temető kápolnája előtt folyt a szertartás. És száz lépésnyire három sü- völvőny rúgta a labdát. Nem hagyták abba a játékot arra a negyedórára sem. Éktelen ordításuk állandóan belshangzott a gyász- szertartás szomorú melódiájába. Bizonyos, hogy a rendöriég a létező jogszabályok keretén belül is sokat tehet. (Budapesten most járni tanítják a rendőrök az embereket.) Elsősorban szigorúan ellenőrizni kellene, hogy gyermekek csak a kijelölt játéktereken játszhassanak, egyebütt nem. De minden törvénynél és rendőri, beavatkozásnál jóval többet tehetnének a tanító urak és a cserkészparanosnokok, ha késő délutánokon és esténkint sétákat tennének a városban, « az űtcán ordítozó és rendetlenkedő ifjúságból mindegyik kiválogatná azokat az ifjú csemetéket (nemcsak elemi iskolásokat, de középiskolásokat is!), akiknek emberré nevelése órájuk van bízva. Nem kis munkával járna ugyan a nagyon is szabadjára eresztett ifjúság polgári szabadságának a kellő korlátok közé szorítása, de viszont evvel az iskolán kívüli népműveléssel sok ifjú lelket lehetne megtisztítani attól a szennytől, ami az utca porából rátapadt. Az utca gyermekei lelkének rettenetes fényképéi mutatta be Tóth Tihamér dr. múlt vasárnapi előadása. Ne kicsinyeljük a kérdést: a magyar jövőről van sző! Dr. M. K. Molnár Kálmán dr.-t meghívták a pécsi egyetemre. Eger, 1924. május 27. A pécsi Erzsébet-tudományegyetem jogi kara, Molnár Kálmán dr. egy. magántanárt, az egri érs. jogliceum jeles tanárát meghívta az ott megüresedett közjogi tanszékre. Amilyen örömmel vettük ezt a kitüntetést, éppen annyira sajnáljuk Molnár Kálmán dr. távozását, mert az egri jogakadémia egyik erős oszlopát, az egri társadalom pedig egyik legmunkásabb és legértékesebb tagját veszíti el. Zokszók.
