Egri Népújság - napilap, 1924/1
1924-05-23 / 120. szám
Ára hétköznap 1000 kor., vasárnap 1200 kor. Eger, 1824. május 23. péntek. XLI. évf, 120. s& Előfizetési díj postai szállítással I POLITIKAI N A PIL Ä P, Egg húra. . 25.000 K I Égisz és félévi előfizetést I Negyedévre 75.000 k I nem fogadunk ei. I Felelős szerkesztő: BBEZNAY IMRE. Szerkesztőség i Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. Békefi Rémig dr. zirczi apát meghalt. Eger, 1924. május 22. Munkás életének utőlső útja Egerbe hozta. És halála után első és egyszersmind utőlső útjára ismét innen indűl el a magyarországi Ciszterci Rend apátja, Békefi Rémig dr. Lehetetlen e sorokat meghatottság nélkül leírnunk, mert hiszen egy roppant értékű élet fonala szakadt meg az egri ciszterci konvent falai között 1924. május 21-én este 8 órakor. Szomorú dátuma ez a hazafias és nagyérdemű Ciszterci Rendnek, a magyar katolikus Egyháznak, a magyar tudományosságnak és az egész magyar nemzetnek egyaránt. A Rend atyját gyászolja. Azt az édes atyát, aki szeretettel és megértéssel vezette és irányította száznál több nagyműveltségű rendi testvérét. Azt a családfőt, aki az elmúlt tizenhárom év rengeteg megpróbáltatása között is összetartotta ezt a nagy családot és akart is, tudott is róla gondoskodni. Az Egyház leghűségesebb fiát, buzgó munkást ős apostoli egyszerűségű szerzetest veszít az elhunytban, aki mindig egyenes úton és emelt fővel járt, s aki életének példájával igazolta azt, amit hirdetni meg nem szűnt soha. Lelkének nemes egyensúlyát mi sem mutatja jobban, mint az a nyugalom, amellyel Teremtője elé készült. Talán mégis a magyar tudomány gyásza a legnagyobb, mert hiszen a magyar művelődéstörténetnek egyik alapozója, legszorgalmasabb és leghivatottabb munkása hunyt el az ő személyében. Fáradhatatlan és éles szemű hisztorikus, aki tömérdeket búvárkodott, kutatott ■ rengeteg sokat alkotott olyant, amelyekhez évszázadok múlva is tanúlni járnak a történetírók. ... Es mindezek együttvéve adják a magyar nemzet veszteségét, amely annál nagyobb, mert hiszen manapság minden legcsekélyebb értékünkre nagy szükségünk van. Már pedig Békefi Rémig dr. törékeny teste valóságos kincstartója volt a magyar szellemnek. Nyugodjék békében. Az örök világosság fényeskedjék neki! Életrajza. Békefi Rémig dr. 1858. aug. 3-án született Hajmáskéren, Veszprémmegyé- ben, tehát 66. évében volt. 1874-ben lépett a Ciszterci Rendbe, hol 1880. jűl. 16-án ett ünnepélyes szerzetesi fogadalmat s 1881. aug. 7-őn szentelték áldozőpappá. Már mint fiatal tanár oly nagy becsülésre tett szert tanártársainál, hogy 34 évvel ezelőtt (az utőlsőelőtti apátválasztáson) komoly jelöltként szerepelt Attól kezdve még fokozottabb erővel dolgozott s nagy tudásával, páratlan kitartásával, fáradhatatlan szorgalmával és törhetetlen akaraterejével a középiskolai tanári sörből egyetemi tanárságra küzdötte fel magát. Mint ilyen, nemcsak az egyetemi hallgatók ezreit láncolta szivéhez, a budapesti egyetemen szinte szokatlan meleg szeretetével, hanem tanártársainak tiszteletét és a tudomány legkiválóbbjainak becsülését is kivívta. Hamarosan elnyerte az Akadémiában a levelezőtagságot, s már néhány évvel később, a rendes tagok sorába emelték nagyíudo- mányú munkái. Tagja volt számos tudományos egyesületnek s az országos tanár- vizsgáló bizottságnak pedig elnöke. Az 1910 —11. iskolai évben a tudomány-sgyetem bölcsészetkari fakultásának volt közelisme- résben részesült dékánja. Irodalmi munkásságával legközelébb részletesen foglalkozunk b itt csak azt említjük meg, hogy művelődéstörténeti alapvető műveivel az Akadémia koszorúját többször elnyerte. Apáttá Vajda Ödön halála után, 1911. szept. 19-én választották ■ miután a királyi megerősítést nov. 21-én megnyerte, 1912. jan. 6-án avatták apáti méltóságába. Mint rendjének feje, csodálatos szorgalommal és éleslátással buzgőlkodott annak fönntartásán és felvirágoztatásán. Az előszállási uradalmat mintagazdasággá tette s a Rend iskoláinak minden szükségletéről bőkezűen gondoskodott. Emellett mindig az elsők között volt, mikor a nemzeti áldozatkészség oltárához kellett járulni. Az egész hatalmas szervezetnek minden anyagi, /Szellemi és erkölcsi Bzála az ő kezébe futott össze. Meg tudott birkózni a háború, a forradalmak s az azokat követő válságos idők minden nehézségével. S hogy a proletárdiktatúra alatt a Rendnek egyetlen tagja sem lett hűtelen fogadalmához: az a rendtagok szilárd erkölcsi alapjai mellett az ö nagy összetartó erejében leli magyarázatát. Mindent megtett azonban a Rend szellemi színvonalának emelése érdekében s az ő intézkedése, hogy a rend tagjai csak kiképeztetésök teljes befejezése után nyernek alkalmazást. Végül nem csekély fontosságú, hogy tanító-rendjének űj működési területet is szerzett, fölállítván az ötödik — a budapesti Szent Imre-fő- gimnáziumot, mely már is a virágzás legmagasabb fokára emelkedett. Testben mindig gyönge, lélekben mindig erős, munkában mindenkor fáradhatatlan volt egész életén át. Ezért fakad olyan nagy gyász elhunyta nyomán. A ciszterciek gyásza. Az öreghangű Mihály harang komoran búg bele a párás levegőbe. Nagy halott van ismét Egerben, hirdeti urbi et orbi. A ciszterciták rendházának kapuja fölött fekete drapériát vontak s az aulában, a lépcsőkön gyászlepel fut föl az emeletre, az apátsági szalonba, ahol a rend feje immár kihűlt testtel pihen a feketeszürke őrckoporsőban. Az aulában és a lépcsőkön feketeruhás gimnazisták tartanak szolgálatot, itt-ott szerzetes tanárok surrannak tova és mindenütt a meg- iiletődés izgalma ■ fájdalom ül az arcokon. . . A második emeletre sietek föl én is, és megkeresem Tordai Ányos h. igazgatót, aki szíves készséggel mondja el apátura végzetes egri útjának, betegségének történetét, szép, csöndes halála bekövetkeztéig. Betegsége. — Május 10-én, szombaton, érkezett Egerbe Eékefi Rémig zirci apát. Négy napon át végiglátogatta az egri rendház összes tagjait, szerdán délelőtt pedig már hivatalos látogatásokat is tett. Szerdán délután Bétálni ment föl az Orgonáéba. Úgy gondoljuk, hogy az itteni párás, hűvös levegő vált végzetessé mindig gyönge tüdejére. Korán le is feküdt szerdán este, másnap, csütörtökön pedig már föl sem kelt. Horváth Géza dr. kórházi főorvos könnyebb meghűlést állapított meg, olyat, amilyen az apátúr egri tartózkodása idején már többször előfordult. De már akkor délután igen elgyengült, aminek következtében Horváth Géza dr. érvágást alkalmazott. Az érvágás után úgy a kezelőorvos, mint Schvartz Sándor és Czekkel Ferenc orvosok, valamint a már akkor ideérkezett budapesti orvosa is konstatálta, hogy a közvetlen veszedelem elmúlt. Azonban mégis győntatőt kívánt, ajtatosan meggyőnt, megáldozott és részesült a haldoklók szentségében, amely után elbúcsúzott Werner dr. főigazgatótól és szerzetestársaitól, szeretetükbe ajánlván a Rendet. Nemsokára azonban ismét fordulat állott be betegségében. A szívgyöngeség egyre nőtt s már vasárnap pulzusa 200-at
