Egri Népújság - napilap, 1924/1

1924-05-22 / 119. szám

Ára hétköznap 1000 kor., vasárnap 1200 kor. Eger, 1924. május 22 csütörtök. XLI. évf. 119. m Előfizetési díj postai szállítással Egg hóra. . 25.000 K [ Égisz és félévi előfizetést Negyedévre 75.000 K ' — nem fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BHEZNAYIMRE. Szerkesztőség: Eger, Licenm. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. Trak Géza polgármester munkaprogrammja. (Ötödik közlemény. V. Ipar, kereskedelem, földmivelés. Ipari és kereskedelmi életünk fejlett­sége nincs arányban városunk kulturális nagyságával. Ez a helyzet a vasúti fővonal­ból való kiesettségünkre vezethető vissza. A nyomasztó gazdasági viszonyok különösen a kisipart sodorták nehéz, küz­delmes helyzetbe. Az építő-ipar még ma is pang ; a többi ágak, úgy a kereskede­lem is, a középosztály, a tisztviselői kar leszegényedésével elvesztették jő vásárló­iknak jelentékeny részét. Az állam háztartásáról, — a gazda­sági élet szanálásáról alkotott törvény, erős bizalmam szerint, ki fog vezetni mai súlyos helyzetünkből, — de az átmenet további megpróbáltatásoknak elviselésére kötelez. Az ipar és kereskedelem jelentőségét jól ismerem, mindkét osztály iránt becsü­léssel vagyok s érdekeiket hathatósan kí­vánom támogatni. Távolabb jövőbe eső programmá a Hatvan—Gyöngyös—Eger vasúti vonal kiépítésével, némileg helyre hozni a múlt­nak azt a nagy mulasztását, mondhatnám vétkességét, mely Egert a budapesti fő­vonalból kihagyta. Régebbi törekvést han­goztatok most, amikor az Észak-Magyar- országba való kapcsolatnak Eger-en ke­resztül vezetéséről szólok. És ha ezt a kérdést nem sorolhatjuk is a jelen feladatai közé, úgy érzem, mégis érintenem kellett, mert állandóan felszínen tartását szükségesnek, köteles­ségnek tartom. Az iparos és kereskedő tanoncisko­lákat készséggel fogom támogatni abban a feladatukban, hogy a jövőnek intelligens generációt neveljenek. Földművesek. Városunk lakosságának jelentős ré­szét teezi a földmives nép. Szorgalmuk, munkásságuk közismert. S hogy ennek kellő eredményét nem látják, — okát a mindnyájukat egyaránt sújtó gazdasági helyzetben találjuk. A bennünket körül­vevő ellenséges államok gazdasági blokádja j^hirű boraink elől elzárta piacát, ■ ez­zel a borárak egészséges kialakulását lehetetlenné tette; reméljük, nem oly hosszú időre, mint tervezték. A földmives néposztály érdekeinek megvédésénél mindig számíthat reám. Munkásság. Legsúlyosabb helyzetben a földmives munkásság van. Nyári keresményét a munkaidő alatt jőrészben feléli. Aratási, cséplési munkára, hol télire, a kenyérnek valót megkereshetné, — csak egy kisebb rész tud elszerződni, mivel minden vidék a maga embereit akarja elsősorban ke­nyérhez juttatni. Oly gyárai, hol a tél fo­lyamán munkaalkalmat találhatnának, nin- csennek. Ennek a reájuk súlyos helyzetnek mérlegelése arra az elhatározásra bírt, hogy sorsuk jobbra fordítása érdekében a föld- mivelésügyi miniszter úrral tárgyalást kezdjek, téli munkaalkalom megteremtése érdekében. Minden törekvésem oda irányul, hogy a soraikban ma még észlelhető elégedet­lenséget mielőbb a megelégedettség érzése váltsa fel. Hegyrendészet. Itt foglalkozom a már régebb idő óta állandóan kifogásolt s mielőbbi orvoslást igénylő hegyrendészet ügyével. A szőlőtulajdonosok a hegyek őrzé­sére fordított költségeiknek ellenértékét nem találják meg. A vagyonbiztonság egy­általán nem kielégítő, bár valamit javult a helyzet, mióta a külhatár őrzésiben a csendőrség is segítségünkre jött. Az eddigi rendszer mellett, az utak jókarbantartására alig tudtunk valamit for­dítani, ami pedig igen hátrányosan érinti a szőlősgazdák érdekét. Legfontosabb feladataim közé soro­zom ennek a helyzetnek szanálását. Az érdekelt birtokosok kívánságai­nak s hajlandóságaiknak meghallgatása után, rövidesen a közgyűlés elé hozom javaslatomat, hogy kielégítő megoldást találva, nyugvópontra hozzuk ezt a rég óta vajúdó kérdést. VI. Városi vagyon. Egy rövid tekintet a városi vagyon­leltárra s előttünk a nem épen biztató kép: mily szegények vagyunk jövedelmező in­gatlanokban. A tulajdonunkban lévő épületek jó­része állami iskolák elhelyezésére szolgál s az örökhasználatra átengedés szokásos feltételei mellett nem beszélhetünk jöve­delmezőségről, sőt igen súlyos fenntartási költségek terhelik évente háztartásunkat. A városi kertészet és faiskola, két év előtti elhanyagolt, mondhatnám parlagi állapotán sokat javítottunk előrelátó gaz­dasági programunkkal. A befektetett költ­ségek már is bőségesen fizetnek a kerté­szetnél, — mig a faiskola két év múltán lesz abban a helyzetben, hogy háztartásunk egyik jelentékeny jövedelmi forrását ké­pezze. Itt nagy súlyt helyeztünk olyan fa­csemeték nevelésére, melyek éghajlati s talajviszonyainknak megfeleltek s ezek árusítását két év múlva kezdjük meg, amikor az ojtványok 4 éves turnusokban állanak rendelkezésünkre. Szakszerű mua­ka folyik telepünkön s hiszem, hogy pár év múlva a vidék egyik legszebb faisko­lája a miénk lesz. Ezzel a céltudatos mun­kával gazdáinkat képesek leszünk fennaka­dás nélkül ellátni gyümölcsfa ojtványokkal s ezzel hanyatló félben levő gyümölcs­kultúránknak új lendületet adunk. A tisztelt Képviselőtestületnek mielőbb alkalma leend foglalkozni a városi lege­lők fenntartásának] újabb alapokra helye­zésével. A mai kezelési rendszert, neveze­tesen a pusztagazdaság intézményét nem kívánjuk érinteni, — azonban nem lehet tovább odázni, a legelők fokozatos és ál­landó javítását, mert különben azoknak silány, kiszáradt talaján teljesen tönkre megy az a kis állatállomány is, mit gaz­dáinknak eddig sikerült megtartaniok. Köztudomás szerint egyik legelőrész : a »Mészhegy* legeltetési célra egyáltalán nem alkalmas és nem is tehető azzá. De kiválóan jó cseresznye termeléséhez. Ha sikerül itt, szándékunkhoz képest, mintegy öCTholdas cseresznyést létesíteni, vagyonún­kat nagy mértékben gyarapítottuk s új és jelentős jövedelmet biztosítottunk váro­sunk részére. Miután illetékes szakembe­rek véleményét kikértem, — beterjesztem erre vonatkozó javaslatomat s kérni fo­gom a tisztelt Közgyűlés döntését. A közellátási vállalat már a múlt év­ben kiterjesztette üzemét u sertéshizlalásra és bolgár kertészetre és jelentékeny haszon­nal dolgozott. Ezt az üzemet nemcsak a fogyasztó közönség érdekében kell tovább fejlesztenünk, — de erre kötelez bennün­ket a város jövedelmi forrásainak elég­telensége is. Megnyugtatásul kijelentem, hogy üze­mi gazdálkodásunkkal nein akarunk a kisembereknek káros konkurenciát csi­nálni, — de hxiséggel és becsületes mun­kával törekszünk a városi vagyon és jöve­delem gyarapítására és fokozására. Népszavazást kérnek az oroszok Besszarábiában. London, MTI. A Manchester Guar- dián tudósítója előtt Rakovxzki londoni orosz követ kijelentette, hogy Oroszország semmi esetre sem fog belenyugodni Besz- szarábia elvesztésébe. Besszarábiaproblé­mája nemzetközi jelentőségű. Ezért e kér­dést a nemzetközi jog alapján kell ren­dezni. Romániának nem volt törvényes joga Besszarábia elszakitásához. Románi­ában az anneksziős mozgalom régi keletű. Már Kerenszki megdöbbenve észlelte, hogy a román izgatok beözönlenek Besszará- biába. Vezetőjük Catarau volt, az eszkö­zökben nem válogató román ügynök, aki­nek neve az 1913 ban elkövetett magyar- ellenes üzelmei révén vált ismeretessé. Rakovszki hangoztatta, hogy a lakosság nem akar Romániához csatlakozni. A kér­dés egyedüli megoldása a népszavazás, melynek előbb-uiőbb el kell következnie.

Next

/
Thumbnails
Contents