Egri Népújság - napilap, 1924/1
1924-05-08 / 107. szám
2 üiGtJEU. JtfSPUJSAQ 1924 május 8 Kiütéses tífusz Egerben. Eddig három esetet észleltek. — Cigányoktól származik a betegség csirája. A hatóságok a legszigorúbb óvointézkedéseket léptették életbe. Eger, 1924. májas 7. Egy-két nappal ezelőtt mély megdöbbenéssel értesült a város közönsége arról, hogy Eger egyik legrokonszenvesebb és nagytudásű fiatal orvosa," Hibay Károly dr., kiütéses tífuszban megbetegedett. A betegséget Furka Sándor dr., a budapesti Szent Lászlő-kőrház igazgató- főorvosa állapította meg, aki -tudvalévőén kórházában a kiütéses-tifuszosztály vezető orvosa. A betegség megállapítása után a helyi hatóságok a legszigorúbb vizsgálatot indították meg, amelynek eredményeként megállapították, hogy az alapítványi női kórházban, — ahol Hibay mint osztályvezető működik — egy verőszalai cigányleányt kezeltek, aki tüdőlob tünetekkel került ápolásra és onnan május 2-án győgyűltan távozott. Valószínű, hogy ez a beteg volt a fertőző csira hordozója, ami annál is inkább lehetséges, mert Hibayval egyidőben betegedett meg a női kórház ápolónője is: a kiütéses tífusz tüneteivel. Sőt az Egri Népújság szerdai számában közölt egerbaktai tifuszeset is kapcsolatba hozható a cigányleány betegségével. Mert a nyomozás azt állapította meg, hogy ennek férje egerbaktai lakos és a leány heteken át tartózkodott az egerbaktai cigánytelepen, sőt most is ott tartózkodik. Evvel kapcsolatban megemlíthetjük még azt is, hogy néhány héttel ezelőtt már észleltek Egerben egy kiütéses tífuszra gyanús esetet, amelyről azonban megállapították, hogy Szegedről került ide. Mondanunk sem kell, hogy a veszedelmes betegség terjedésének megakadályozása érdekében hatóságaink a legmesszebbmenő óvőintézkedéseket foganatosították. Első sorban a női kórház került zár alá. amelynek belgyógyászati osztályára 3 hétig beteget nem vesznek föl. Az ott elhelyezett esecsemőgondozó sem működik 3 hétig. A belgyógyászati osztály összes termeit fertőtlenítették és 3 hétig a beteg- látogatások is szünetelni fognak. Orvosi felügyelet alatt állanak mindazok, akikkel a betegek érintkeztek, a cigánytelepek pedig fokozottabb megfigyelés alá jutnak. Dr. Kassa Endre egésze, tanácsos ma a városi orvosokkal együtt alapos vizsgálat alá vette a verőszalai cigánytelepet, holnap pedig a Cigányvár kerül szemle alá. Nagy baj, hogy a cigányok közül csak kevesen vannak otthon, hisz folytonosan csavarognak egyik helyről a másikra. A minisztériumot hivatalosan értesítették az esetekről, a vármegye alispánja pedig felhívta az államrendőraéget, hogy a hatóságok preventív munkájából mindenkor vegye ki a részét. t+MMM A jászberényi Gárdonyi-ünnep. Eger, 1924. május 7. Vasárnap este 7«9-kor gyönyörű szép ünnepséggel áldozott Jászberény közönsége nagy írónk emlékének. A Lehel-szálló nagyterme zsúfolásig megtelt előkelőségekkel s a város társadalmának minden osztályából sokan voltak ott, hogy a főgimnázium kegyeletes emlékezésének tanúi legyenek. A főgimnáziumi ének- és zenekar művészi színvonalú tréfás és komoly Gárdonyi-dalokat, nótákat adott elő. Volt egy pár szavalat is az egri remete költeményeiből. Az ünnepi beszédet Tordai Ányos dr., a Gárdonyi-Társaság főtitkára, mondotta. A lelkes hangúlatot csak fokozta a mélyen járó és magasröptű beszéd, mely Gárdonyival, mint emberrel foglalkozott s megállapította helyét a modern irodalomban. Az egész ünnepség rendezésében legnagyobb része volt Simonyi Gyula főgimnáziumi tanárnak, ki Egerben végezte a főgimnáziumot s jelentős szerepet tölt be Jászberény közéletében. Meleg szívvel karolta fel az ügyet Kalkbrenner Antal főgimn. igazgató is, aki a tiszta jövedelem egy részét a Gárdonyi-Társasághoz utalja át az építendő mauzóleum céljaira. Nagy lesz a magyar . . . ! 1 Kaszárnyái korkép. Eger, 1924. május 7. Örök érdemeik közé tegnap egy újat szereztek a névtelen hősök. Virágossá tették a kietlen sivatagot. A névtelen hösök emlékjele ma is hiányzik sok magyarlakott helyen. De mióta a sok névtelen hős helyett kevés, de szemmel láthatóan kiváló magyar honvéd őrzi az újraéledő hon alapjait: azóta jő rasigyar szívek háládatosságával öntöz- getik a hősök emlékének nefelejts bokrait. így történt ez most három napon át a Szarvas-kaszárnya színháztermében is. Egyszerű honvédlegények, a III. zlj., Szabó János tiszthelyettes rendezésével nekifogtak, hogy műveljék magukat, az irodalom szépségei között válogassanak, hogy a hősök emlékére néhány bankót | gyüjthessenek a látogatók adományából. Mindez sikerült is nekik. Az ezred vonós zenekarának játéka fogadta a tiszteket és családtagjaikat, akik szeretettel viseltetnek a barna magyar fiúk művelődési mozgalmai iránt. A nézőtér különben igen sok érdeklődőt fogadott be. Fél nyolc után fölemelkedett a rögtönzött színpadnak katonai találékonysággal megalkotott függönye. — Nagy lesz a magyar ! — szavalta egy barna honvéd. Szava tűz, hangja meggyőződés. Hinnünk keli, amit mond, hiszen magyar honvéd mondja! Meg is tapsolták emberül. Majd a Rákóczi kor kuruc hajdúja lép ki. Lódingos kardja, pazar zsinőros dolmánya, vörös-ördög nadrágja igen festői. Meghatóan hangzik dala . . . Vájjon várja-e még édes anyja ? — Hosszú taps. »Both Bajnok özvegye« következik ezután. Helyes kis magyar lányka szavalja ügyesen. A neve is olyan kedves magyaros : Bornemissza Anna. Hálás taps volt jutalma. Azután három honvédlegény, festői népviseletben, sarkantyúsan, még festőibb három díszmagyaros csörgős bokájű haja- donnal olyan táncot lejtett, hogy meg- mozdúlt tőle az emberbsn a szív. Aki így látja a magyar táncot, az örök tisztelője annak. — Hát nem szebb ez, mint a Shimmi ? jegyezte meg valaki fSlhalkan. Nemcsak igazat adunk neki, hanem hozzáfűzzük Jókai: Eppour si muove-ját elejétől végig. Az ilyen jelenetekkel vasárnap délutánonkint szeretnék a külvárosok táncmulatságait megnemesítve látni. Zúgott is a taps. Meg is ismételték. Burger Rózsi, Bornemissza Anna és Molnár Juliska jó szívvel újra eljárták azt csinos párjukkal! Majd a Koldűs ország c. vers lelkes szavalata következett. Érezte minden szavában, hogy amit mond, — az igaz, nagyon igaz. Végül Szilágyi főhadnagynak cselekményektől változatos egyfelvonásos darabját adták elő. A rendezés, díszletezés ízléses é3 ügyes volt. A hatás sem maradt el. Az előadás egészen megfelelő. Elismerő tapssal köszönte a közönség az igyekezetét. A szüneteket igen kellemesen töltötte be a vonós zenekar játéka. Országos tornaverseny Budapesten. Eger, 1924. május 7. A ciszterci rend egri Szt. Bernát főgimnáziuma még ki sem pihente magét a Miskolczon lefolyt tanulmányi és tornadiadalok után, máris útnak eredt a székesfővárosba, hogy a Budapesti Középiskolai Atlatikai Kiub versenyén újabb diadalt arasson. A tíz tagból álló kis csapat május 2-dikán indúlt útnak, hogy a május 3-án és 4-én lefolyt versenyen részt vegyen. Az utazás fáradalmaitól és egy szokatlan tornacsarnokban töltött álmatlan éjszaka kellemetlenségeitől meggyötört csapatunk csonka hazánk tizenhat intézetével vette föl a versenyt és a baj nők-csapatok között harmadik helyen, a vidéki tanintézetek közül első helyen érdemesült kitüntetésre. A verseny teljesen kötött számokból állott a nyújtón. E versenyszámokat a budapesti intézetek már az iskolai év elején tudták; a vidék a verseny napjáig csak egy hónapon át készülhetett. Eger azonban nem a versenyre készült, hanem abban az összhangzatos munkában dolgozott, mely a szellemi munkát a testi ügyesség fejlesztésével mindenkor párhuzamban tartotta. Az egri fiuk a rendes tornaórák gyakorlatait vitték eredményül Budapestre, ahol fegyelmezett viselkedésükkel, a testi erőnek a szellam-vezette szabályosságával vívták ki a diadalt. Első bár nem lett a bajnok versenyen, de ezt nagy mértékben ellensúlyozza az a tudat, hogy az egri bajnok csapatban ép test és ép lélek uralkodik. így őrájük nem vonatkozott Demény államtitkárnak derűs mosolyt ki váltó beszédének ama részlete, mely a jő tornászt a rossz tanulóval kapcsolta össze. A verseny eredménye a következő volt: Első a budapesti Verbőczy-főgimn. 350 ponttal, a második a budapesti VII. Madács-főgimn. 341 ponttal, a harmadik a ciszterci rend egri Szent Bernát-főgimn. 332 ponttal, a negyedik a budapesti II. Érseki főgimn. 330 ponttal. V. Kiskunfél-
