Egri Népújság - napilap, 1924/1
1924-04-03 / 78. szám
Ára 500 korona Előfizetési dl) postai szállítással Egg hónapra 13.000 korona. Hosszabb időre előfizetést nem fogadunk el. Bankvezérek haragja. Eger, 1924. ápr. 2. A pénzügyi világot most az az ügy foglalkoztatja, amely Walkó kereskedelemügyi miniszter és a budapesti nagybankok vezérei között lefolyt. A tény. amennyit tudunk, az, hogy a bankvezérek sértőnek találták magukra nézve azt a hangot, amelyet velük szemben a kereskedelemügyi miniszter használt, mikor föívonultak az új pénzügyminiszterhez, hogy vele a 25 millió aranykoronáé elő- leg-kölcsön részleteit megbeszéljék. Köztudomású, hogy nagyon kevesen tudnak pontos részleteket erről az össze- szőlalkozásről. Nem ismerjük a bankvezérek érzékenységét, de meggyőződésünk, hogy éppen annál a hatalomnál fogva, amelyet helyzetük biztosít, a maguk számára szinte megkülönböztetett bánásmódot követelnek. S úgy hisszük, hogy ezt a minisztertől meg is kapták. Valőszinűleg, hogy nem is a modor bántotta őket, hanem azok a kellemetlen igazságok, amelyeket a szokottnál nyíltabban adhatott tudtukra e modern diktátoroknak Walkő Lajos. Hosszú évek óta most állanak először a bankok olyan helyzet előtt, hogy súlyosabb kötelességeket kíván tőlük az az ország, amely működésük középpontja ■ ahol összeköttetéseiknél, de még inkább a mai kényszer-körülményeknél fogva oly ’ fényes üzleteket kötöttek s annyi kedvezményt szerezhettek a maguk számára. Tudjuk, hogy a pénzvilág gondolkoPOLITI KAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BHEZNAY IMRE. Budapest. MTI. A nemzetgyűlés mai ülését 11 órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Az indítvány és interpelláciős kÖDyv felolvasása után a középiskolák reformjáról szőlő törvényjavaslatra térnek át. Első felszólaló Homonnay Tibor. Kéri a kultuszminisztert, terjesszen be legrövidebb időn belül törvényjavaslatot a tanárképzésről, valamint a szakoktatásról. Az ifjúságot hazafias és vallásos szellemben kell nevelni. Beszél a tanárok anyagi helyzetéről, híve a differenciálásnak, valaSzerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. mint a felvételi vizsgának. Meg kell rostálni azokat, akik felsőbb osztályba lépnek. A heti óraszámot redukálni kívánja, mert heti 28 órát soknak talál. Ugyancsak szabályozni kívánja az osztályokban a tanulók számát. Ezután Lendvay István szólal föl. Foglalkozik avval, hogy tegnap a népoktatással kapcsolatban egy kifejezésért az elnök rendreutasította. Nem érti, hogy mért utasította rendre. dásmődját nem mindig erkölcsi törvények szabályozzák, hanem a rideg üzleti számítás; azonban megkockáztathatjuk azt a szerény megjegyzést, hogy most, amikor az á'lam minden polgárától fokozottabb munkateljesítményt, nagyobb áldozatokat követel, — teljes joggal emlékeztetheti kötelességeikre azokat is, akik ezideig csak máfok kötelességteljesítésének hasznát fölözték le s a felfordult viszonyok folytán, úgyszólván automatikusan lettek nagyhatalmak ebben az elszegényedett országban. A bankvezérek nagyon rosszul tették, ha sértődöttségükben már arról gondolkoztak, hogy a kért előlegkölcsönt talán nem is kellene megadni, Hiszen jól tudhatják, hogy a nagyközönség előtt nBgyon is ismeretesek óriási konjunkturális hasznaik s bizonyos kellemetlen megdöbbenést szült volna az ország népében, ha ilyen nyíltan és semmiféle nemzeti érdekkel nem törődve, kivonnák magukat azon feladat teljesítése alól, amelynek tulajdonképpen egész működésük csúcspontjával kell lenniük. Azok a kifogások, amelyeket hangoztatnak, nem igen találnak most hitelre. Viszont a vonakodás csak tápot ad a bankokrácia ellen felgyülemlett hangulatnak. Ennek erősödését pedig, úgy véljük, ók maguk sem nagyon áhítozzék. Ebben az afférban a közvélemény a kereskedelemügyi miniszternek adott volna igazat. Hiszen a bankvezérek meg- sértődéséből mindenki azt következtette, hogy a miniszter azok érdekét tartotta elsősorban szem előtt, akik ilynemű védelemre rászorulnak s ezek a dolgozók, a kisemberek, akik mögött nem áll az arany félelmetes hatalma. A nemzetgyűlés ülése. Énekszövegek az Imre királyfi c. ifj. színjátékból. Irta : Dr. Balassa Brúnó, a zenét szerezte: Meiszner Imre. I. felvonás, 3. jelenet. Szent István seregei leverték Koppány pogány lázadását. A király a színen jutalmazó szókat osztogat vitézeinek, a színfal mögött az elvonuló keresztény sereg éneke hallatszik : Nincs magyar vitéznek párja, huj! huj! huj! Kedvvel néz Isten le rája, huj! huj! huj! A szivében ős vitézség, Paripája, mint a szélvész. Huj! huj! huj! Hazafelé ! Kese lovam ! huj! huj! huj! Megvívtuk a mai napot, huj! huj! huj! Kese lovam, kapsz abrakot, huj! huj! huj! Megisszuk a nagy harc torát, Béöntünk vagy öt csutorát, huj! huj! huj! Hazafelé ! Kese lovam! huj! huj! huj! 6. jelenet. Pihenőül a csata után a király és a főurak Ékese lantos énekét hallgatják: Vitéz nagy uraim, kik most engem néznek, Dicséretét mondom sok jámbor vitéznek, Hogy szembeszállottak pogány magyar vésznek, Vitézséggel hitre bőven rátetéznek. Énekölöm mastan nagy bajlakodását István király úrnak, melynek bizony mását Nem látta még magyar, hogy ezután lássák, Miképen szerzetté szent hit megnyugvását. Koppány úr kezében csillog Hadúr kardja, Mellyel a szent hitet irtani akarja. Sok pogány vitézt küld néki Nagytó partja, Bízván: a szent hitet tőben kiforgatja. Krisztus kardját hordják István úr vitézi! ókét az ur Isten nagy jókedvvel nézi. Csata napján Koppány a győzelmet félti, Pogány Hadúr kardját fiával cseréli! Finale. István király fogadást tesz, hogy a győzelem emlékére Szent Márton hegyén monostort állít s vitézeivel együtt hallgatja udvari papja hálaadó énekét, amely a végén az egész kar hatalmas imájába olvad: Nagy Úr! Csillagkárpittal vont honodban Fogadd kegyesen jámbor, hő imánk! Az Ur Krisztus igaz és szent hitéért Erős, nagy harcunk im, hogy megvívánk. Pogány magyar vérében ázott kardunk Dicsőséggel, — tudjuk, Te tetted ezt, — Hogy e rögös, magyar, pogány ugarban Keményen álljon újra a kereszt. Nagy Úr! Tudjuk, Fiadnak szent keresztje A szivünknek erőt, malasztot ád. De tedd, testvértelen népünk, hogy Ne járjon mindig véres Golgotát. Védelmezz minket nagy, erős karoddal, Borítsa áldásod e szent hazát, Hogy népe jámbor és boldog lehessen Kegyelmedből sok ezredéven át! Kar: Nagy Ur! Tekints szegény magyar hazánkra, Békességes időt fordíts reánk! Hadd örvendezhessünk e szép hazában, Hisz’ könnyel, vérrel bőven áldozánk! II. felvonás, 3. jelenőt. Vászoly, Koppány vezér pogány fia, a Sz. Márton-hegyi monostor foglya. Ott próbálja Gellért apát vad szivét istenességre hajlítani. De hiába a szép sző, hiába a büntetés. Vászoly a pogány istentől, Hadúrtól várja a régi pogány világ újra támasztását: Hadúr! A rab fiad szól most könyörgőn: Nyisd meg nekem e börtön ajtaját! Apáink ős hitének új vitéze Lép a magyar pusztákra rajta át. Harsány szavam, mint szélvész száll a pusztán, Visszhangzik tőle minden szent berek: Hadúr hirét viszem meg én a népnek: A szent csatára föl 1 Hű emberek! Láng-lelkem gyújtja lángoló magasra Dicső csatádnak jelző szent tüzét. Szilaj lovaktól s fegyver csörgetéstől Lesz majd nagy hangos erdő s puszta, rét. S ha szent kardod erős kezemben csillog, Mögöttem sok vitéz lova dobog, A harc után tekints le, mert a pusztán A Te oltárod szent tüze lobog! Hadúr! Szivem a puszta eljegyezte, Mint hitvesét hív, csal ... a puszta vár . . .
