Egri Népújság - napilap, 1924/1

1924-04-02 / 77. szám

2 JÜGKI NÉPÚJSÁG 1924. április 2. Az érs. f. kereskedelmi iskola tanulóinak irredenta előadása: A szabadkai diák. Eger, 1924. ápr. 1. A Kát. Legényegylet megújított szín­padán három felvonásos, irredenta ifjúsági színművel mutatkoztak be az érs. felső­kereskedelmi iskola tanulói. A tisztán férfiszerepekből álló szín­művet hetek óta folyó lelkiismeretes ké­szület előzte meg. Több ízben adták elő azt. Gyümölcsoltó napján a vendéglátó házigazda szerepét betöltő Legényegylet törzsvendégei előtt, utána a nemzeti had­sereg legénysége, majd a tanintézetek ifjúsága, tegnap pedig a nagy közönség előtt hozták azt színre. Ezek az előadások, különösen az első, olyan zsúfolt nézőtér előtt folytak le, amilyenek ‘a színműláto­gatás történetében még soha följegyezve nem voltak. A darab cselekménye abból a világ­ból való, amit reményeinkkel építgetünk egyelőre, meg ezekkel az ifjak lelkét telítő színművekkel. Szabadka és a Délvidék visszaszerzése az. Láttunk benne a 'Ma­gyar Jövő» eszméjébe kapcsolódó ifjúsági összeesküvést, a magyar konspirációknál elmaradhatatlan féltékenységet és láttuk benne a meggyanúsított nemzetiségi ifjú­nak magyar hazája iránt megnyilatkozott hűségét és ezért szenvedett mártirságát. Az idők, mintha túlélték volna a darab cselekményének valószínűségét? A játékosok azonban derekasan meg­feleltek a kivánalmaknak Juhász F., a fő hős szerepében, Joó Gy., Stokker L, Sárfi, Vágássy és Bakó a diákok szerepében igen otthonosak voltak. Igen népszerű volt Göncsy M. Debrői tábornok szerepében, Polánkay Kritenics kormánybiztos hideg szerepét kellő nyugalommal adta. És ha Stokker K. sokkal magyarabb lélek ahhoz, hogy Krispovics tábornok jellem télén és züllött szerepét talán élethűbb cinizmussal adhassa, azért jól játszott. Horváth F. és Szabó S. Miklics adjutáns, illetőleg Sztreu- kovics szerb tisztek szerepében igen ki­válóak voltak, Révész K. pedig a lelki- ismeretlen szerb tiszthez méltó snájdig- sággal lépett fel (Kosztics főhadnagy), Huszty M. a haldokló hírvivőt, Jirzik Z. pedig a rác káplárt adta kellőd hűséggel. Kalmár Gy. mint sváb boltos, Geriet Gy. mint bujdosó énekes, Ágoston J., Vámos N. és Braun K., Mlinkó, Molnár és Soós megfelelően illeszkedtek bele az adott ke­retekbe, mint szerb katonák, Tóth J., Giret L., Török Z. és Zagyva G. pedig mint bujdosók. Bobok E és Pólónkat L. szerepeltek még mint szívesen látott je­lenségek a magyar katonák szerepében. Az előadások kitűnő rendezését a buzgó tanári kar tagjainak érdemeként kell elismernünk, akik ebben a tekintet­ben is kiválóak. Az érdemekből nem kér­nek, azonban a sikernek mindent alá rendeltek. A nagy és előkelő közönség ez al­kalommal is teljesen megtöltötte a tágas dísztermet és nem fukarkodott a jól ki­érdemelt tapsokkal. Oláh tábornok Varsóban. Varsó. MTI. (Lengyel Távirati Iroda.) A román hadügyminisztérium megbízásá­ból Horescu tábornok, a király főhadse­géde, a román vezérkar hadműveleti osz­tályának vezetője, Varsóba érkezett. Katasztrófával fenyeget a Tisza áradása. Eger, 1924. ápr. 1. (M. J.J A Tisza áradása oly vesze­delmessé vált, hogy az árterének közelé­ben fekvő községekre egyenesen katasz- trőfális lehet. Főképpen a Tiszafüredtől Tiszaszederkényig elterülő községeket fe­nyegeti a legkomolyabb veszély. Itt a Tiszá­nak nincs védőgátja, a községek körgát­jait pedig a tartós áradás könnyen elmos­hatja. Legközvetlenebb a veszély Tisza­Mlinkó István temetése. Eger, 1924. április 1. Gyűjthet valaki milliókat, százmillió­kat, milliárdokat: roppant vagyona még sem jelenti azt, hogy közbecsülést is szer­zett. S ha meghal, rendezhetnek neki ra­gyogó temetést ; pompásat, fényeset: a fény és pompa csak kiváncsiakat vonz a temetésére, ámde résztvevő, fájó szívek százai, ezrei nem kisérik utolsó útján. . . A Mlinkó István ravatalát nem szá­zak, hanem ezrek állották körül. Földi ma­radványait is nem százak kisérték ki a temetőbe, hanem sok-sok ezren. És mind­annyian fájó lélekkel, sajgő szívvel. . .| Három órakor kezdődött a temetési szertartás, melyet Kriston Endre püspök végzett nagy segédlettel. A temetésen tes­tületileg volt jelen az önkéntes Tűzoltó és Mentőagyesület, az Egri Dalkör, az Egri Polgári Dalkör, a Közigazg. tanfo­lyam, amelynek évek óta előadója volt; képviseletileg a vármegye, a katonatisrti- kar, a város, Egernek minden rendű és rangú iskolája stb. stb. Ezen kívül a tár­sadalom minden osztályából és rétegéből ezrekre menő gyászoló közönség. A szertartás után elóbb az Egri Dalkör, majd a Polgári Dalkör búcsúzott tőle megható gyászénekkei. A siketnéma- intézet tanári testületének nevében Sturm József mondott fájó lélekböl fdkedt gyász­beszédet, míg az Egri Dalkör részéről Fehér Lajos dr. elnök búcsúztatta mély fájdalommal a dalosok nagyérdemű tiszt, alelnökét. Közben egy kis sikétnéma mon­dott búcsút e szavakkal: «Azok nevében, akiket annyira sze­retett s akiknek érdekében oly sokat dol- dozott, fáradozott, mostani és volt tanít­ványai nevében mondok nagyon szomorú szívvel utolsó Isten Hozzádot. Azt, aki oly sokunknak nyitotta meg szólásra ajkát s világosságot gyújtott el­ménkbe, elszakította tőlünk a kegyetlen halál. Árvaságunkban emlékét hálás ^ke­gyelettel fogjuk megőrizni. Jóságos Atyánk, Isten vele!» Egyetlen érző szem sem maradt szá­razon e beszéd alatt. Ezután az utcán lobogó viharfáklyák és viaszfáklyák között várakozó gyáczko- csivá alakított »nagy gép<-re tették a ko­porsót, melyen ekkor is ott volt a díszsi­sak és a tűzrendészed felügyelőt illető »rőzsekés.« Ezt, meg az utánna következő »vész­vonat« ot a koszorúk tömege borította. A tűzoltók szakasza után a siketné­ma int. növendékei csöndes oszlopa vonult. Egy tűzoltó biborpárnán az elhúnyt érdemrendjét vitte. Zászlók emelkedtek ki a tömegből, melyben mindenüst szembe­bábolnán. A községek férfilakossága éjjel-nappal dolgozik a gátak megerősítésén, a nők, gyermekek pedig megkezdték a menekü­lést, amely már csak a Mezőkeresztes felé vezető országúton lehetséges. Az állatokat szintén elhajtották. A tegnap éjjeli órák­ban érkezett jelentések szerint az ár és a védőgátak felszíne között 35 cm. a kü­lönbség. tűnt egy-egy volt tanítványa, egy-egy egész emberré lett siketnéma. így ment sok-sok ezer gyászoló kí­séretével örök nyugvóhelyére egy valódi ember, egy igaz ember, egy munkás em­ber, akinek váratlan elhunyta csak az el­vetemült lelket nem érinthette döbbene­tesen. A sírnál a szertartás és a két dalkör énekei után Klis Lajos, a Siketnémák, Vakok és GyengetehetségŰ9k Tanár- Egyesűletőnek nevében és megbízásából magasztalta példán életét annak, akit a természet rendje szerint az ősz szónoknak »meg kellett volna előznie és akit talán elsőnek fog kartársai közül követni.« Bú­csúzott tőle a »viszontlátásig«. Dallos Iván tüzoltőfőparancsnok mint a tűzoltók aty­jától búcsúzott attól, aki»kÍDCset, vagyont nem gyűjtött, csak szeretetek« Szőke Benedek a hatvani járás tűz­oltósága nevében hajtotta meg a Kozmáry- zászlőt kérve a távozót, hogy egy szebb »Nagymagyarországért* imádkoz­zék odafönn. A tűzoltóság kürtöse imához kürtőit. Azután következett a lefuvás. A vall.- és közokt m. kir. miniszter megbízásából, Simon József szakfelügyelő személyesen fejezte ki a családnak rész­vétét. Mégis szép dolog szépen élni; szép és érdemes közügyeket önzetlenül szol­gálni ! A „Falusi verebekkel“ nyitja meg Mariházy az egri színházat Eger, 1924. április 8. Kaposvárról írják : Mariházy Miklós még hátralevő szezonját igyekszik mentül változatosabbá és érdekesebbé fenni. Már­cius hő 31-én Somogyi Ilonka kaposvári születésű színművésznő, a budapesti Re­naissance színház tagjának egyetlen ven­dégjátéka volt, mely alkalommal a már itt Kaposvárott is nagy sikerrel színre ke­rült »Hazajáró lélek*, Zilahi Lajos nagy­szerű színműve volt műsoron. A fiatal mű­vésznőnek már Budapesten is értékes nagy sikerei voltak és ez alkalommal szülővé-, rosa közönségének óhajt bemutatkozni Április 1-én, kedden és 2-án, szerdán egy kitűnő táncos bohózatos operettnek, a Jojó három vőlegényének lesz a bemutatója. Ennek a kitűnő operettnek a főszerepeit nálunk Gyöngyösy Märy, Szigethy Annul, Egyed Lenke, Fö dváry Sándor, Szigethy Bandi, Károlyi Vilmos éi Hajnal Károly játszák. A kacagtató bohózatos gyönyörű zenájü operettet Erdélyi Mihály rendezi. Április 3-án, csütörtökön és április 4-őn, pénteken Gárdonyi Géza hallhatatlan nagy szellemének hódol a színtársulat, mely al­kalommal a gloriozus író itt még nem adott gyönyörű, magyar levegőjű vígjáté- ka, a Falusi verebek« kerül színre első­rendű szereposztásban és kitűnő előadás­ban annál is inkább, mert ezzel a darab bal fogja Mariházy társulata az egri szín­házi szezont is megnyitni.

Next

/
Thumbnails
Contents