Egri Népújság - napilap, 1924/1
1924-03-22 / 69. szám
Ára 500 korona Eger, 1924. március 22. szombat XLI. óvf. 69. m Előfizetési dijak postai szállítással EflB hóra . (13000 K I Egész és félév! előfizetést Nagged évre 36000 K • -r- nem fogadunk el. —Napi politika. A tizenkettes bizottság tegnap folytatta tanácskozásait a belföldi kölcsön kibocsátásának módozatairól. A bizottság immár végleg megállapította azokat az alapokat és módozatokat, amelyeknek figyelembevételével kivánja a kényszerkölcsön további behajtását. A bizottság a már befizetett kölcsönelőlegökre nézve létminimumot kíván megállapítani és azért azt javasolja, hogy azok az adózók, akiknek az 1923, évre kivetett jövedelmi és vagyonadója együttesen nem haladta meg az 50.000 koronát, mentesíttessenek. A kény- szerkö'csöa előlegén túl kivetendő Ösz- ezegre nézve mentesíttessenek mindazok, akik az 1923. évre 100.000 koronánál kevesebb vagyonadót fizetnek. — Annak a részére, aki már befizette a kölcsönelőleget, de a kivetésnél az adóalap 60.000 koronán alul volt, a lefizetett összeg egyéb adója javára könyvelendő ti. — A tévesen kivetett jövedelmi és vagyonadó-alap a fel- szőlamlási Tbizottság előtt felemelhető, vagy leszállítható. — A bizottság javasolja, hogy a most kivetendő kényezerkölcsön önkéntes jegyzés alapján biztosíttassék. Ha ez nem sikerülne, akkor a kivetett adónak április 30-án esedékes fele fizetendő még be. — A részvénytársaságok a december 31-én a tőzsdén jegyzett i észvényértők lVa'/»-át fizetnék kőnyszerkölosőn gyanánt. — A szolgálati illetmények után adőzottak POLITIKAI NAPILAP. Felelő« szerkesztő: BREZNiJYIMRE. Eger, 1924. március 21. A hivatalos lsp legutóbbi száma közli, hogy Magyarország kormányzója, a m..kir. miniszterelnök előterjesztésére Lipcsey Péter dr. egri kir. közjegyzőnek a közélet terén kifejtett érdemes tevékenysége elismeréséül a m. kir. kormányfőtanácsosi címet adományozta. őszinte megelégedéssel vettük ezt a hírt, mert hiszen az önzetlen, a hazafias munka legfelsőbb jutalmazását látjuk Lipcsey Péter dr. kitüntetésében. Azok közül a kevesek közül való ő, akik csonka hazánk újjáépítésén lelkűk minden szeretőiével és energiájával dolgoznak. Eger társadalma is sokat köszönhet neki, mert mint városi képviselő mindig a köz érdekeiért harcolt és szerencsés körültekintéssel mindig helyes irányba tudta terelni a képviselőtestület tanácskozásait. De a város minden közintézményének munkájából kivette a maga részét, legyen az kulturáSzerkesztőség: Eger, Líceum Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. lis közjótékonysági, közgazdasági vagy akármilyen intézmény, amellyel Egernek jő hírét nevét gyarapíthatta. A kormányzói kitüntetés tehát ezúttal is a régi nemes város egy önzetlen polgárának szól, aki ebből a kitüntetésből ismét csak új erőt fog meríteni a város polgárságának javára, szerencsétlen hazánk, a keresztény Magyarország újjáépítő munkájához. Franciák akarják bérbevenni a Máv&t. Budapest. Egy nagy francia cég, amelyik egyik leghatalmasabb állami építkezésünkben is részt vesz, komolyan érdeklődik a Máv. iránt. Ez a társaság már legközelebb javaslatot tesz a szanálásra nézve a kormánynak. «Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen.» nem vonhatók a kényszerkölcsönelőleg fizetési kötelezettségébe. Kivétel: a bankigazgatók. — Az utolsó négy év alatt ingatlant vásárlók bevonandók a kényszer- kölcsön-akciőba, kivéve a kisbirtokok és családi tűzhelyek tulajdonosait. — A belföldi kölcsön önkéntes jegyzése junctimba hozandó a Jegybank részvényjegyzésével, — A létminimum felállítása által elvesztett kényszerkölcsön kipótlandó a nagy jövedelmeknél ős vagyonoknál.— E javaslatok felveendők a nemzetgyűlés elé terjesztendő fölhatalmazáBi javaslatba. Az új jegybanktörvény, mint értesülünk, elkészült és Popovits Sándor a jövő hőt elején közli azt a nyilvánossággal. A Vármegyei Tisztviselők Orsz. Egyesületének küldöttsége felkereste a belügyminisztert, hogy megsürgesse a státuerendezést. A belügyminiszter biztató ígéretet tett. 1924. márc. 15. — Ünnepi beszéd, melyet Tordai Ányos dr. a főgimnázium! Vitkovics-Önképzőkörben mondott.*) — Mélyen tisztelt ünneplő közönség ! A hosszú, hideg téli napok sötét óráiban hányszor felsóhajtottunk: Erdőket zöldítő, pázsitot élesztő, rügyeket megbontó, napsugarat osztó édes tavasz, jöjj már! Űzd el a felhőket, takard be a föld Bebeit, zúzd össze a hullámok páncéljait, szárítsd el útjaink sáros göröngyeit — ő édes szép tavasz, jöjj már! Törd össze aggódó gondjaink béklyóit, amelyet a tél zord keze vert lelkünkre —, öltöztess bennünket ünnepi ruhába, mert a tél nyomorúsága lefosztotta rólunk mindennapi gúnyánkat is, — üsd homlokunkra a vidámság bélyegét, honnan sz élet derűjét rég letörülte a sors —, gyújts tüzet szivünkbe, hol a zúgolódás, a panasz, az el keseredés oltárán annyiszor áldoztunk — : ő, édes szép tavasz, jöjj már! És a természet tavasza eljött hívő, esdeklő szavunkra. Lám, a vén Eged oldalán elszürkültek már a fehér foltok, a hóvirág csilingelő fejecskéit tavaszi szellő *) Rngagtorlódás miatt, sajnos, csak most adhatjuk ezt a beszédet. Kívánatosnak tartjuk azonban, hogy szélesebb körben is megismerjék s akik hallották, visszaidézhessék emlékezetökbe; akik pedig nem voltak ott, legalább így gyönyörködhessenek benne. himbálja már, a bokor tövén előszerénykednek a kis ibolya lila szirmai. S mindnyájan érezzük a tavasz lehelletét, újult erőt izmainkban, nekilendülő életkedvet szivünkben, és szemünk szebbnek, jobbnak, biztatóbbnak látja az egész világot! De mikor a nyomorúságok esztendeinek március idusán tavaszvárásről szólok — jaj, nem a természet tavaszát várom én! Lesimult a hőtakaró a Mátra-bércek tetejéről, a napsugár csókjának heve elől virágszőnyegbe takarózik mihamar a magyar mező, de »virág mit ér, mit őr a bérc nekem, — hazát kíván, hazáért ver szivem !« Az én magyar szivem március idusán a magyar tavasz adventjét várja. Azt a napot, amikor feltárúl végre az áldozők- nak ama szent csarnok-kapuja s magzen- dűl a győzelmi ének: hallelujah, hallelujah! Azt a magyar tavaszt, amely majd felgyújtja sz áldozó oltár izzó tüzet Széchenyi sírjánál, Rákóczi városában éB Mátyás király városában és Mária Terézia városában és az aradi Golgotán. — Azt a magyar tavaszt, amikor a mi bűnös és megbűnhődött nemzedékünk, ott a szent oltárok tüzei mellett leborulva, áldó szóval rebegheti: most már elég az élet, Uram, elég, most már bocsásd el vén szolgáidat, Istenem! ó, megőrem-e még? . . . Egyik tavasz múlik a másik után; elsorvadott hány kipattant reményünk, elhamvadott hány lobogó lángja bizakodásunknak! Nemzeti erőnk fogytán fogy. Nemzeti bűneink újra sarjadoznak. Nyomorúságunk tengere napről-napra árad. Ellenségeink előbújtak odv&ikból megint s nincs ki letörje ágas- kodásukat —, és a lejtőre állított magyarság nyugodtan-tétován csak csúszik lefelé, a megsemmisülés mélysége felé. O, megérem-e én még az alleiujás napot ?! Tudom jól, ez a borongó hangulat, ez a szárnyaezegett sző nem a régi márciusi ünnepek visszhangja. Megadatott nékem a múltban is elégszer e nemes feladat, hogy e napon, e helyről zendítsem meg a hazafias érzelmek legszentebb húrjait, — de sem a béke nyugalmas éveiben, sem a háború viharos napjaiban, sem a Dyomoruságok legelső idején nem éreztem magam oly ^tudatlannak, szegénynek és gyámoltalannak, mint a mai napon. Valamikor — ő be mély határvonalat húzott életünkben az' elmúlt 10 esztendő — szinte dúskáltunk a magyar sérelmek, a magyar bánatok kincsesházában március idusán, a független magyar szabadság napján, és teli tüdővel és harsonás ajakkal hirdettük a magyar igazságot amit apáink, a Bocskaiak, a Bethlenek, a Rákőcziak, a Nagy Pálok, Kossuth Lajosok, Patófi Sándorok, Ugrón Gáborok, Bartha Miklósok hirdettek vérrel, szívvel, szóval négyszáz éven át: hirdettük AusztLipcsey Péter dr. — kormány főtanácsos.
