Egri Népújság - napilap, 1924/1

1924-03-08 / 57. szám

■V Eger, 1924. március 8 szombat. XLi. evf. 57. sz Előfizetési dijak postai szállítással Effl faóra . . 13000 K I Égési is félévi clfiflsctést Hegged évre 36000 K ' ----- nem fogadnak el. — P OLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNAYIMRE. Szerkesztőség: Eger, Líceum Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. HSSÍ Haladunk a kölcsön felé. Eger, 1924. március 7. A budapesti lapokban újabban ismét nagyjelentőségű nyilatkozatot tett Sir Wil­liam Goode a magyar kölcsönügy mai állásáról és jövendőbeli sorsáról. Ebből a nyilatkozatból azt a meggyőződést merít­hetjük, hogy csak rövid idő választ el a kölcsön végleges elintézésétől. Nyilatkozatában röviden vázolta azo­kat a pontokat, amelyeken még át kell haladnunk, hogy azután Magyarország hozzákezdhessen az újjáépítés nehéz mun­kájához. Véleménye szerint legkésőbb már­cius végéig meglesz a szükséges jegyző­könyvek aláírása, s ezután kezdődnek a tárgyalások a népszövetségi delegáció tag­jaival. Ezeknek lezárását követi Harding pénzügyi főbiztos Budapestre érkezése. Az utolsó lépcsőfok a külföldi kölcsön ügyében a közvetetten tárgyalás lesz. Bár Sir Goode nyilatkozatának eme pontjai eléggé érdekesek, mégis Bókkal kiemelkedőbbnek tartjuk azokat a finom megjegyzéseket, melyeket talán nem min­den célzat nélkül ejtett el. Megjegyező töb­bek között, hogy a közvetetten tárgyalá­sok sikere nagy mértékben függ a ma gyarországi eseményektől is, sőt talán el­sősorban ezektől. A külföldi pénzpiacok szívesebben nyújtanak segítséget olyan­nak, ski nem túlságosan sürgeti őket. Ez mindenesetre arra akar célzás lenni, hogy Magyarországnak nem szabad mindent csak a külföldi kölcsöntől várnia, hanem — ami saját erejéből telik — azt meg kell valósítania s mintegy biztos utat készíte­nie az idegen tőke beözöníéBe számára. Sir Goode a kölcsön végleges folyó­sításának időpontját május végére, vagy legkésőbb június elejére várja, föltéve, hogy a legutóbbi pánikhoz hasonló jelen­ségek nem fognak megismétlődni. Ez az utóbbi megjegyzés tulajdon­képen a magyar nagyközönségnek szól, amely legutóbb úgyszólván saját esztelen viselkedésével idézett fel egy súlyos kime­netellel járó gazdasági krízist. Az angol közgazdász előtt, úgy látszik, érthetetlen­nek tűnik fel ez az egész felfordulás, mert — amint kifejezetten hangsúlyozta — Magyarországnak elsősorban saját magá­ban kell bíznia, s erre az önbizalomra minden oka és joga megvan. Hiszen a tárgyalások a legjobb mederben halad­nak. Sir Goodnak még egy megjegy­zését kell megismerni ag a magyar köz­véleménynek, amikor a kölceöntárgyalá- sok lehetséges akadályául akár a parla­mentben, akár másütt felmerülhető esemé­nyeket jelölt meg. Ügy látszik, a külföld figyelemmel kiséri azokat a botrányokat, amelyeket oly szívesen rendeznek a par­lament némely pártjai s most egy olyan ember szájából kapták meg (bár igen fi­nom formában) a kritikát, aki a saját ha­zájában egészen más parlamenti modor­hoz, a vitás kérdések egészen más elinté­zéséhez van szokva. A kölcsönt megkap­W»l SSM> '»»ISO Rakovszky István a Budapest. MTI. A nemzetgyűlés mai ülését 7sl2 órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Az elnöki bejelentések és elő­terjesztések után Míkovinyi Jenő, az igazoló állandó bizottság előadója beterjeszti a bizottság jelentését. — Napirend előtt Ra­kovszky István szólalt föl. Rakovszky: ;A kormány föl akarja emelni a lakbéreket, azonban a nemzet- gyűlésnek és a drágasági bizottságnak, amely ezt a kérdést meg szokta tárgyalni, egyáltalán nem tett jelentést. A népjóléti miniszternek kötelessége lett volna ezt a kérdést a drágasági bizottság elé vinni, mielőtt lépést tett volna. A kormány ezt nem tartotta szükségesnek. Állandóan és meglepetésszerűen emelik a vasúti tarifát ős az egyéb állami bevételek forrásait, még a lakbéreket is. — A lakbérek 70% a kincstári ház- «w**«' 4m***w*..<&. d*wa Napi politika. A drágasági bizottságot összehívták. Hein­rich Ferenc, a drágasági bizottság elnöke, összehívta a drágasági bizottságot. Az értekezlet tárgya a lakásbérpótlékok kér­dése lesz. A Kor. Gazdasági Párt tegnapi Diesen megjelent a kultuszminiszter is és ismer­tette a középiskolák reformját. A párt rő széről Petrovácz Gyula szólt a kérdéshez. Ezután Ozettler Jenő ismertette a párt felfogását a kényszerköicsön ügyében s arra a megállapodásra jutottak, hogy a kölcsön terhét azok viseljék, akik valori- zálatlan hiteleket vettek igénybe. Végül az értekezlet adóügyi kérdésekkel foglal­kozott. A Nagyatádi-csoport tagjai ö pontba fog­lalt kívánságukat terjesztették legutóbb a miniszterelnök elé. A memorandum a belső kölcsön alkalmával készült, de csak az 1. pont tartalmazott erre vonatkozó kíván­ságokat. A miniszterelnök megígérte, hogy a csoport kívánságait teljesíti, melynek egyik jele a tűzrendészed szabályzat re­víziója, amely célból már értekezletet hív­tak össze a belügyminisztériumba. Sürgősen kell még dönteni a másik kívánság sorsa felől is, amely nem más, mint a saját szük­ségletre való dohány termelésének meg­engedése. A kisüstök ügyét is mihamarabb elintézik. juk, de bizonyos, hogy segítségével csak akkor ludunk talpraállni, ba megszívlel­jük azt a finom bírálatot, amelyet közéle­tünk egyeB fájó pontjairól Sir William Goode szükségesnek tartott elmondani. lakásbérek emeléséről. haszonrészesedésre esik. Ha a kormány a kincstári házhaszonrészesedést szállítaná le, nem lenne szükség lakbéremelésre. A kormány úgy látszik a dolog ódiumát a háztulajdonosokro akarja hárítani. Az orvosi s általában a szellemi foglalkozá­súakra kivételt tesznek. Tudomásomra esett, hogy egy házbirtokos, aki 1922-ben 90 millióért vett házat, ma 180 millió bért követel a bolthelyieégőrt. Arra kéri a népjóléti minisztert, hogy a drágaaági bi­zottságnak a lakbér-emelésről adjon fel­világosítást. V&8: A drágasági bizottság annak­idején foglalkozott a lakbéremelés kérdé­sével, amely ma is érvényben van. Már akkor foglalkozott avval, hogy amennyi­ben a korona értéke csökken, az érték­csökkenés arányának megfelelően a kor­mány a lakbéreket emelheti. (Az ülés tart.) L’ Eclair. Párisban megjelenő, francia napilap ez, duzzadó nacionalizmussal, németgyü- lölettel, gall imperializmussal. A minap egyik februári száma jutott kezeim közé. A vezércikk feltűnő címet víboI : Le defaitisme. A cím magára vonja figyelmemet, olvasásába kezdek. A mottó a londoni «National Review -bői való: <Egy Mac Donald Ramsay kormány, belső és külső jele annak a defetizmusnak, mely öt év óta bennünket ront.» Tapsoljatok, kiált fel Maxse, ellenségeink ! Berlin, Moszkva, Bagdad örvendezzetek! Mac Donald, aki a háború hevében saját hazájának érdeke, az angol imperializmus ellen küzdött, ma angol miniszterelnök, Loyd George szó­csöve, a német érdekek védelmezője. Vitéz katonáink ugyan megnyerték 1918-ban a háborút, de politikusaink a győzelmet Ki­használni nem tudták, mert a legyőzött Németország az egész világot mozgósította, összeszedte nemzetközi összeköttetéseit, hogy megmentse a -Vaterland»-ot. A po­roszok fényesen értenek a jajgatáshoz, adják a szegényt, a nyomorgót, könyör- adományokat gyűjtenek holland, svéd, norvég, amerikai, angol, sőt francia, belga polgárokkal, valójában pedig a német nép gazdag; ügynökei bej árják Franciaországot, összevásárolják borát, búzáját, autóit, ipari termékeit, hozzá még sok német luxusban él. Igen, a franciáknak van jó szívok, de

Next

/
Thumbnails
Contents