Egri Népújság - napilap, 1924/1

1924-03-05 / 54. szám

2 JÜ(*Ki «EFÜJbAü 1924. március 5. — Részben, hogy ne izgassák, más­részt a nyomozás érdekében. A szociáldemokrata párt képviselője és a Népszava munkatársa jöttek, a lé- «WMB« «MW*» 4M»«« 4» A Műkedvelők jelmezbálja. Eger, 1924. máráius 4. A Műkedvelők körének jeles gárdája, élükön Marossy Józseffel és társaival min­dig ötletes ügyességgel, bámulatos igye­kezettel és kitartással tudják szolgálni a közügyeket. Hol jótőkonycélú társadalmi egyesületeinket, hol a nemzeti kultúrát támogatják áldozatos fáradtságuk gyü­mölcseivel, amelyek mindig tekintélyesek és így nyomatékosan szolgálják a jóté­konyság, a kultúra ügyét. A hétfői jelmezestély szintén a köz­célt szolgálta. A Move, javára rendezték, mely a nemzeti erőnek minden vonatko­zásában való kifejlesztését tűzte célul maga elé. Egy még távolabbi szent célért, egy nagy gondolatért, amiről nem beszé­lünk, de amely ott vsn minden jó magyar ember becsületes lelkében, — fáradoztak szerda csütörtöki na^ra, nagypéntek pe- , dig szombati napra volt jelezve. De a magyar naptár egy hét alatt több ezer példányban mégis elfogyott. Este 7 órakor jelent meg a Tábori Újság, amelynek szétosztását az egyéb­ként szünetelő tábori posta intézte. Ilyen­kor mozgalmas volt a tábori posta Kör­nyéke. A legtávolabbi werkekből és elő- téráliásokból is minden század, minden csoport beküldötte a maga emberét, aki az illető csoporthoz tartozók újságjait kézbesítette. 8—10 km-nyi távolságból, esőben, sárban és fagyban minden este megjelentek a küldöncök, • ha a szer­kesztő egyéb elfoglaltsága miatt az újság egy-két órát késett, (ami nem egyszer elófordűlt), nem messze járt az idő az éjféltől, amikor a lapok a távoli olvasók kezébe kerültek. És mégis legtöbben éb­ren várták meg, hogy a napi híreket fris­sen olvashassák. Nevezetesebb események idején dél­előtt rendkívüli kiadás is jelent meg, s fürge lengyel rikkancsok sajátságos ide­gen kiejtéssel kiabálták az utcákon: «Tá­bori Újság.« »Külön kiadás.« És sajátszerű volt, hogy a német, lengyel és rutén katonaság is a magyar újság iránt érdeklődött. Először azért, mert mindig előbb jelent meg, mint a Kriegsnachrichten, másrészt azért, mert a német lap a hadi híreken kivül semmi mást nem tartalmazott. A Tábori Újság megjelenése után mindenütt csoportok verődtek össze, ahol egy-egy magyar em­nyegből természetesen csak annyit láttak, mint bármely más egri halandó és ezzel vissza is fordultak. Most pedig kíváncsian várjuk, mit közöl a Népszsva. i«» sss ez alkalommal a derék rendezők, Dobó Katica unokái : ezért költöttek mai sze­rencsétlen helyzetükben a gondterhes arcú családapák, hogy hozzájáruljanak a testi erő és ügyesség kifejlesztését feltételező nagy nemzeti célunk eléréséhez . . . Tehát az a fény és pompa, amely az egri Műkedvelők körének hétfői jelmez­bálját jellemezte végeredményében a haza szent oltárát világította meg: van már rajta kincs, de rengeteg kell még rája, hogy a szent ige testté lehessen. Negyed tíz elmúlt, amikor népesedni kezdtek az öreg Kaszinó termei. És minél jobban haladt az óramutató, annál inkább láthatóvá lett, hogy a különben elég tá­gas termek a nagyszámú közönséget alig tudják befogadni. Mert eljött ma ide a város minden szép asszonya és leánya, a közeli vidék minden viruló szépe, mert bér német nyelvre átfordítva olvasta fel a magyar lap híreit és cikkeit. A Tábori Újság, mint már említet­tem, a magyar öntudat kifejezője volt, ezért hangja nemcsak az osztrák város­ban, hanem a hadseregben is meglehető­sen szokatlannak tűnt föl. Hogy ebből még sem lett baj ; hogy a Tábori Újság­nak mindössze két számát (24. és 3ö.) til­tották be és semmisíttették meg : annak oka először abban rejlik, hogy az osz­trákok eleinte nem törődtek a Tábori Újsággal, mert — nem értették. Később pedig, mikor már a németek és lengyelek is a Tábori Ujágot olvastatták fel maguk­nak, akkor a magyarság már olyan sze­retettel állott annak háta mögött, hogy nem lehetett elnémítani. Egy ízben paran­csot adott ki a vár vezérkari főnöke, hogy a magyar lap is csupán a radiogrammok szószerinti fordítását tartalmazhatja. Ilyen formában a Tábori Újság nem akart meg­jelenni és két napon át (nov. 5. és 6.) nem is jelent meg. Harmadnap már megjött az engedély, hogy a lap teljesen a régi ke retekben folytathatja működését. Rendkívül sokat köszönhet a Tábori Újság Dr. Gőcza Bertalan vezérkari szá­zadosnak, aki a várparancsnokságnál a magyar lap cenzora volt. Az ő jőakaratú támogatása tette lehetővé a lap sima és gyors megjelenését s ezenfelül megbízható adatokkal is ő látta el a lapot, többször pedig értékes katonai cikkekben világí­totta meg a harctéri helyzetet. (Vé<*e következik.) hisz köztudomású, hogy a Műkedvelők Társasága nem csak áldozatot követel, de ennek ellenében arról is gondoskodik, hogy ezen a bús farsangon mindenkinek szerezzen egy két bűfelejtő, vidám órát. A szigorú igazolások után, tíz őrá tájban végbement a felvonulás. Díszes és szemkápráztató volt, a legügyesebb és ötletesebb jelmezekkel, s ami a fö: kitűnő hangulatban. Kacagni való bőven volt s itt is láttuk, hogy a női leleményesség és ízlés most is kitett magáért, bár volt né­hány jelmez, amely bátran elmaradhatott volna. . . Aztán tánc következett, mint mondani szokás kivilágos-kivirradtig két zenekar kitűnő zenéje mellett. Jóval éjfél után fekete táblára írták azok neveit, akiket a jelmezestélyen a legszebbeknek Ítélt Kar- néval publikuma. így a női szépségver­seny első díját Mészöly Baba, a másodi­kat Radios Aranka, a harmadikat Dankó Lászlóné nyerték. Mig a férfiak «szépség- versenyében* Özekkel Ferenc dr., Sebök Endre dr, és Polánkay László dr. vitték el a pálmát. A jelmezes résztvevők közül a kö­vetkezőket sikerült följegyeznünk : Asszonyok: Özekkel Ferencné dr.-né (Pierett), Dankő Lászlóné (Pierett), Fodor Istvánná (strucc), Friedl Gyuláoó (kártya), Gergely Lászlóné (Antoinette), Hodonszky Gézáné (apacs), Hoffmann Józsefné (görög nő), Jezierszky Mihályné (Biedermeyer). id. Jezierszky Mihályné (Herzdáma), Li povniczky Tiborné (Biedermeyer), Leóchey Gézáné (Dulcinella), Lukács Báláná (Bieder­meyer), Lukács Gyuláné (ördög), Markus Bélárié (ördög), Mátyás Imréné (spanyol nő), Merzáné Sándrik Ica (görög zene), Od racky Olivérné (—), Okolicsányi Ilonka (púderpamacs), Perényiné (lovag), Pillér Ernőné (kövesdi menyecske), Polánkay Lászlóné (zsoké), Pozder Gyuláné (spanyol cigányleány), Rapcsáíí Jőzsefné (Pierett), Reitmann Viktorné (Carmen), Schwartz Ferencné (vörös ász), Sebők Endréné dr.-né (Stuart Mária), Steiner Károlyné (jósnő), Szabovics Béláné (bohóc), Udvardy Jenőná (török nő), Zalán Antalné (arató leány), Zimán Jánosné (csipkerózsa), Zöld Antalné (spanyol donna) Wind Gézáné (virágárús). Leányok: Ábel Aliz (ördög), Altorjay Lili (házi tücsök) Bakonyi Margit (trubadúr), Bán Etelka (Ámor), Bedross Lili (Rococo), Besenyey Marosa (Piereti). Cieltkő Böske (Szidi). Dankő Maci (Pieren), Dankó Maliid (Pierett), Dankó Sári (fehér rózsa), Dmgha Györgyi (pillangó), Elekes Böske (pillangó), Encsy Manyi (török nő), Fehér Judit (tea- babi), Haász Jolán (vizi tündér), Hajnal Bőske (rózsa), Hodossy Margit (Pierett), Hónig Irma (napraforgó), Hujbert Marg.t (Carmen), Iliikovics Magda (üstökös), Jász­berényi Muci (Rococo), Jóry Margit (tányér- virág), Kálnoky Eta (lapdarőzsa), Kiss Irén (orosz táncosnő), Kollmann Gizi (Pierett), Kovács Leona (rőzsabogár), König Valéria (rőzsabogár), KrajDik Sári (tányérvirág), Lábas Bella (spanyol grand), Lábas Ili (halászleány). Lestál Anna (sárga dominó), Marssó Maci (virágárús), Meiszner Gizi (grizett), Mednyánszky Márta (—), Med- nyánszky Gizi (őrdög), Mészáros Margit (Pierett), Mészöly Szilvia (pillangó), Nagy Edit (török nő), óriás Ica (abonyi me nyecske), Oláh Panni (Harlekin), Papp Loli (Fantasie), Pálmay Pálma (tőzsdei bessz), Pollák Baby (Sziluett), Rabovszky Lola (Rococo), Radies Aranka (hollandi leány), Radios Böske (púderpamacs), Svetitska Edit (indián nö), Székely Margit (Colum- bina), Takács Terka (púderpamacs), Zom bory Erzsébet (rőzsabogár). Urak: Brezovay András (törpe), Brődy László (kövesdi legény), Búzás Béla (Pieró), Özekkel Ferenc dr. (Piero), Czobor Béla (bohóc), Ctáka Sándor (cukrász), Csoltkő Kálmán (indiáner), Daukő Ferenc Megkezdték az erzsébetvárosi bombamerénylet ügyének tárgyalását. Budapest. MTI. Az erzsébetvárosi bombamerénylet ügyében ma reggel 9 órára volt kitűzve a főtárgyalás kezdete. Egynegyed kilenc után néhány perccel négy szuronyos katona kíséretében meg­érkezett a Margit-köruti katonai fogházból a fővádlóit és alig 10 perc múlva az ügyészség fogházából a többi vádlott is. 10 órakor bevonult az iiélő-tanács. A vád­lottak felugrottak helyükről és katonás pózzal tisztelegtek. Az elnök megállapítja, hogy az összes vádlottak jelen vannak Azután megállapítják a vádlottak védőit, akik bemondják neveiket. Varga Ferenc védelmére senki sem jelentkezett és így az elnök rendelte ki a jelen levő Marcell Jánost közvédőnek. A tanukat az elnök kiküldi, azután megkezdődik a vádlottak személyadatainak fölvétele. Márffy József katonás, feszes ál­lásban mondja be személyi adatait. Katona volt 1917. áprilisától 1920. november 20 ig. A fronton 14 hónapig volt. Fölsorolja ki­tüntetéseit, az ezüst vitézség! érmet, ka­tonai érdemkeresztet, Károly csapatkeresz­tet, sebesülési érmet és a bajor vitézségi érmet. — A többi vádlott személyi adatait hasonlóan tárgyalja az elnök. Ezután az elnök feláll és felolvassa a vádiratot. Részletesen felsorolja, milyen bűncselek­ménnyel vádolják a vádlottakat. A vád­irat felolvasása után Dvorcsák kir. ügyész emelkedik szólásra és alaki okok miatt kéri a tárgyalás elhalasztását, mert az ügyészség azt indítványozta, hogy az ügyet a Miklós Andor és Rassai ellen elkövetett merénylettel együtt tárgyalja. Az indítványt a törvényszék elutasította, de az erre vonat kozó végzést az ügyészség nem kapta meg. A törvényszék hozzájárult az ügyész sőg indítványához és a főtárgyalást el­napolta.

Next

/
Thumbnails
Contents