Egri Népújság - napilap, 1924/1
1924-02-24 / 46. szám
Ára 500 korona Eger, 1924. február 24 vasárnap XLI. evf. 46 sz w Előfizetési dijak postai szállítással Egg hóra . . 13000 K 1 Égési és félévi előfizetést N egged évre 36000 K ---- nem fogadunk el. ----— BesagwansKii'i’iniiiiiiiiiiiMiMii'SMia—aaa^—a— POLITIKAI NAPILAP. Felölök szerkesztő: BREZNAYIMRE. Szerkesztőség: Eger, Licenm Kiadóhivatal: Líceumi nyomda Telefon szám 11. Korcsmái hang lett otthonos a magyar törvényhozás megszentelt csarnokában. Bevitték pedig e hangot azok, akik a parlament pincéjének kinzőkamrájáből kerültek föl a tanácskozó terembe. Lelki csömör, őrzelembeli undor fogja el ez embert, mikor vörösszekfüs lova- I gok szellemi tornájáról kell olvasni az újságokban. És gyakran lehet olvasni! Akár mindennap. Mert hiszen mindennap botrán- koztatják a becsületes magyar közvéleményt — a mentelmi jog kényelmes köpenyege alatt. így lehet gyalázni a nemzetet, piszkálni a nemzeti érzést, leköp dösni a megszentelt hagyományokat, sárba rángatni a magyarság nagyjait ős meg gyanúsítani mindenkit, aki él és más politikai meggyőződést mer vallani, mint a Conti-utca. Bacsó és Somogyi mindennap tányérján van a magyarságnak, de a Hollánok- ról, a‘ Ndvayakról, Borhy ős Menkina ezredesről, Ferry tábornokról és annyi •ok más százról, ezerről semmit sem akarnak tudni a szociálisdemokrata képviselők. A gajdeszről hallani sem akarnak, pedig az ó politikai elvbarátaiknak, kenyeres pajtásaiknak találmánya. A zalaegerszegi internálő-tábor »borzalmairól« hányszor volt már sző! Mindennap a fejünkhöz vagdossák, Európa elé viszik, mint a magyar államrend fekélyét. Ámde a Batihyányi-palota ős az orBzágház pincő jenek kinzókamrájáről mit sem akarnak tudni. Azután : támadják a kormányt a drágaság, a korona érték zuhanása miatt; de a Peidl és Garami tolakodó londoni útjáról hallgatnak. Pedig ez a kis hazafiatlan, magyar-ellenes kéjutazás (no meg a róla kiadott hiradások) nagy mértékben hozzájárultak a mi legújabb anyagi romlásunkhoz. így fest a gyakorlatban vörösszek- föseink jogrendi és erkölcsi felfogása, politikai erkölcstana és igazságsz re'.ete És ilyen az egyenlőségről való elméleti tudása és annak gyakorlati alkalmazása. Ami másnál gyalázat, az nálam erény; ami másnál halálos bűn, az nálam legfeljebb pici botlás. . . És e kétféle mérték alkalmazása nap- ről-napra olyan hangnemben történik, amilyen csak a korcsmák borgözös levegőié ben lehet otthonos. Ámde ne olyan korcsEger, 1924. február 23. Szándékosan használjuk ezt a szót : őrület. Ami ugyanis most történik az adásvételnél az árszabásra nézve: az már messze elhagyta a józan ész területét. Egyik olvasónk panaszolja tegnap, hogy egy kis köteg cigarettapapirost hétfőn 400, szerdán 500- ős pénteken 600 koronáért kapott ugyanazon a helyen. íme, a stabilizult korona idején egy pár nap alatt 60 százalékkal lett drágább a cigaretta-paptros, * Előkelő iparos beszélte a minap a következőket A múlt csütörtökön (14-őn) reggelié ezer korona volt egy -kgr. fir neisz ára, mely ugyanaznap délben 18 ezer-, délután 25 ezer koronára szökkent, más- í nap (pénteken) pedig már 30 ezer koro- ' náért vesztegették a firneisz kilogrammját. | mát tessék érteni, ahol szőrakozásképen megfordul ős elpipázgat, elbeszélget, elbo- rozgat a tisztes polgár és gazda-ember. Nem ; az ilyen helyeken nem tűrnék meg a nemzetgyűlés durva hangját. Aki így merne beszélni az ilyen tisztességes bormérésben, mint ahogy a szociáldemokrata vezérek a magyar parlamentben : annak hamarosan megmutatnák, merre van a kijárat. A magyar nemzetgyűlés tárgyalási modora, hangja már nem is a korcsmái hang, hanem a lebújok hangja. Ide sülyosztette a szent liberalizmus és a még szentebb demokrácia. Ámde nem a magyar demokrácia, hanem a nemzetközi. 24 óra alatt 114 százalékos az áremelkedés. Még pompásabb eset a következő. Egyik előkelő iparosunk valami erősebb vászonfélét keresett Budapesten. Az első üzletben 28 ezer koronáért akarták adni, de drágállotta s másik üzletbe is elment. Ott már 4Ű ezer koronát kértek ugyanolyan vászon méteréért, a harmadik üzletben pedig 45 ezret. Úgy gondolkozott, hogy mégis csak legolcsóbb az első üzlet. Visszament tehát oda s ott adtak volna — 50 ezerért. Két óra alatt csaknem 100 százalékos árezökkenés. * Ez is megtörtént tegnap reggel az egri piacon. Egy kosárkára való petrezselymet A drágulás őrülete napjainkban. Sok ezer éve , . . — A Gárdonyi-Társaság múlt vasárnapi felolvasó gyűlésén felolvasta Marossy József. — Nyugtalan bolygó Voltam én az égen, Kis űzött, hajtőn A vágy ostobán — Új mámorokra, Új örömtanyán ! Nem volt nyugtom Azúrkék nyoBzolyámon — S egyszer egy szép Nyári éjszakán, Tűzcsóvás futással, Forró vágyással, Szaladtam szerelmesen A föld után . . . Sok ezer éve Itt élek azóta — S megsiratok Minden hulló csillagot, Sírva, sikoltva, Kiáltom az égre — ■Balgák! hisz a föld Csak — messziről ragyog!» V. Buzáth Anna. Nlátravidéki várregék. Orosziánkő. Domoszló határában egy nagyobb ■ziklatetőn repedezett, vén falomladékokra bukkan a kirándúlő. Ennek hatalmas tiszteletet ébresztő köveire puha párnaszerü mohréteget rakott az idő, oly szeszélyes kacskaringős ábrákat rajzolva belőle, mintha titokrejtó hieroglifekkel egy nagyszerű, ősrégi történetet igyekezne megörökíteni. Ám nem célravezető az erős igyekezet, j mert ez a seriptura halandók számára ol- I vashatatlan és még a legtudősabb hieroglifismerő Bem tudDá kiokoskodni annak tartalmát. De olykor hoidvilágos nyári éjeken, ha a falak regélő hangulatban vannak és szomorú suttogással emlékeznek a régmúlt időkről, dicső fényük, pompájuk tovatűnt korszakáról: a megértő lélek megismerheti azt a bús tragédiát, amely mint valami sötét, fenyegető vihar száguldott el a vár fölött, romlást, halált hordozva mőhében és amelyet a mohbetükből nem képes kiolvasni emberi szem Domoszló vára épségében — oly sok mátrai várral együtt — a Kompolthy családé volt és sok szép napot látott. Gazdag lakomák, végeszakadatlan mulatozások, hét határban híres, virradtig tartó, táncos dá- ridók helye volt ez a kicsiny, de annál fényesebb palota. És Krőzus király legendás kincsesüáza sem lett volna kimeríthe hetetlen a mulatós, bőkezű várurak számára. Ritka éjjel volt az, amikor a vár ablakai sötétségbe burkolóztak és csöndbe merültek: amikor nem úszott pazar fényárban minden ablak és nem zengett messze az éji csöndbe a vidám zeneszó, a kehely- csendűlés és a kurjongatás. Az egyik Kompolthy, kinek gyönyörű szép leánya miatt kétszeres oka volt nyílt kastélyt tartani, úri kedvtelései kielégítésére és vendégei szórakoztatására két hatalmas oroszlánt is tartott. Ezek egy elke- i rített udvarban a szép várkisasszony ab- 1 laka alatt tanyáztak ős félelmes, menny- ■ dörgő ordításuk messzi vidéken megremeg- i tette a logbáírabb szívű embereket is. A j várűr vendégei pedig gyönyörködve szemlélték a pompás, királyi állatok etetését, amikor azok hullámos sörényüket kényesen meg-megrázva büszke pillantással mér ték végig az őket csodáló hölgyeket és nemes urakat' Egyszer a szép várkisasszony az er- j dőben sétált. Amint gyanútlanul andalgott a keskeny prdei ösvényen, szinte megmá- í morosodva a virágok bűvös illatától, szem- | ben vele megzörrent a cserje és fenyegető I tartással lépett ki egy óriási, bozontos | medve. Szemmelláthatőlag ki volt éhezve, i Szemei bőszülten forogtak és csak két lépést kellett tennie, hogy a rémülettől kővé dermedt, megbénult hölgyet borzasztó mancsának egyetlen ütésével megölje. A leg- | válságosabb pillanatban az erdő túlsó mé- | lyőbőí előbukkant egy deli ifjú vadász, aki | azonnal fölfogva a veszedelmet, a fenevadat ‘ egy biztos lövéssel leterítette és a vár kisasszonyát kiragadta a halál torkából. A két ifjú lélek érdeklődni kezdett egymás iránt és midőn hazaérve a vár alatt elváltak, rájöttek, hogy mindketten végérvényesen rabul estek : heves, nagy
