Egri Népújság - napilap, 1924/1
1924-02-23 / 45. szám
2 iüttKJ NEPÜJÖAÜ 1924 február 23. kell! Ez a reménység edzi a szíveket. Sőt a hivatalos oláh felfogásról is regélnek egyet-mást. Azt tartják ugyanis, hogy az oláhok már kezdenek ráeszmélni arra, hogy a pánszláv tenger összecsapása el len jó lesz a közös érdekeket összeegyeztetni és a magyarokkal megértést keresni. Annál is inkább, mert az 1919 ben ellopott és részben Franciaországtól kapott bakkancsok és ruhák már rongyolódnak, utánpótlás nincs, legalább is potyán már nincs. A vasutasok, még regátbeliek is 29 napos késésekkel jutnak a fizetésükhöz. A Nagy Románia, úgy látszik, mégis csak túlságosan nagy Romániának. Még megérthetjük, hogy Rom, no meg egy átkos mánia marad belőle. Bár már látnánk ! * K^nyszerKStcsött legnagyobb része a Városi lakosságot terheli. Budapest. A jövedelem- és vagyonadó szerint kivetett kényszerkölcsön — számításaink szerint — 70%-ban fogja a városi lakosságot terhelni. Itten az 1917-es egyenes adó statisztikára kell támaszkodnunk, mert azóta nem hozták nyilvánosságra az egyes országrészek szerinti adóteher megoszlást. Mivel pedig az egyes vidékek által fizetett adóösszegekben lényegesebb eltolódások nem igen történtek, az 1917 es adőstatisztika még mindig eléggé pontos alapot nyújt a városok és mezőgazdasági vidékek közötti adómegterhelés megállapítására. A trianoni határokon belüli területre 1917-ben 320.7 millió korona egyenesadó jutott. Ebből Budapestre 188.5 millió, tehát 58'9*1*, a törvényhatósági jogú városokra 35 8 millió, vagyis 11.2*/», a többi községekre 96.4 millió, azaz 29.9%. A kényszerkölcsön így csakis a városi lakosságra jelent súlyos megterhelést. Egy kis vigasság a nyomorgókért. Eger, 1924. február 22. Az Egri Kér. Szociális Misszió emberbaráti munkáját nem szükséges jellemezni Eger közönsége előtt. Ahol a szenvedések könnyeit kell letörölni ; ahol vigasztalást kell nyújtani az élet hajótöröttjeinek; ahol segíteni kell a nyomorúság rettentő kínjain:— ott vannak a missziós hölgyek és az Egyesület igen szerény anyagi készségével, de a legjobb szívvel és akarattal igyekeznek segíteni a jobb sorsra érdemes embertársakon. S bár az egri társadalom istenáldotta emberbarátai a legnagyobb felebaráti meg értéssel karolják föl és teszik anyagi hozzájárűlásukkal lehetővé a Misszió nemes törekvéseit — a nyomorúság oly nagy, hogy jótékonysága csak igen szűkös határokig terjedhet, — Az anyagi eszközök fogytán vannak a rettentően hosszú tél után, így új bevételi forrást kell nyituiok, hogy valamikép teljesen üres ne maradjon a jótékonykodás áldott pénztára. A balsors nem alszik, hanem folyton látogatja az embereket ... A mai nehéz viszonyok között pedig utazni sem igen lehet méláz emberek zsebére, hisz olyan nagyon nyomorultak vagyunk. Azért a Misszió elnöksége és vezér kara zseniális ötlettel oldotta meg szegénypénztára ügyének kérdését. Nagyszámban lévő tagjait felszólította, hogy a Kath. Kör helyiségében 21. én pénztára javára rendezendő tea-estélyre adjon mindenki, amit tud. Egy kis teát, egy kevés cukrot, néhány deka süteményt, akármilyen élelmiszert, a szőlősgazdák pedig egy két üveg jőbort, ami üdít, lelkesít a mai szomorú világban. A tagok a legnagyobb örömmel tettek eleget a kérelemnek is csütörtök délután élelmiszertől, süteménytől, üvegektől ros- kadó asztalok várták Eger jótékony társadalmát, hogy együtt töltsenek néhány órát egy kis vígasságban Eger nyomorgóiért. Mert az összegyűlt élelmiszereket a szegények javára árusították el, amiben Eger gyönyörű fiatal leányai szereztek bokros érdemeket. Valóságos olcsósági hullám vonult végig a zsúfolásig megtelt termeken és sehol olyan olcsó süteményt, hideg felvágottat, bort, szivart, cigarettát nem lehetett kapni, — mint a tegnapi teaI estélyen. A kedélyes teázás után a fiatalok j még táncra is perdültek és a késő éjjeli órákig ropták a táncot. A családiasán kedves estélyen ott láttuk Eger társadalmának vezető egyéniségeit, köztük Kriston Endre püspököt, Ridárcsik Imre prelátust, Farkas Gyula kanonok plébánost, Isaák Gyula alispánt, Juhász László tábornokot, Zalán Antal, ' Dingha Sándor, Zsennyey Árpád, Stencer - Károly, Nagy Gusztáv, Illés Ödön ezrede- ! seket, Puchlin Lajos voj. főjegyzőt, Már- | tonffy Lajos árvaszéki elnököt és másokat. Eger úrasszonyai közül pedig ott ! voltak: Isaák Gyuláné, Zalán Antalné, ; Dingha Sándorné, Zsennyei Árpádnó, j Síeeíer Károlyné, Illés Ödönné, Nagy | Gusztávné, Puchlin Lijosné, Mártonffy ; Lajosné, Elek Istvánná, Quirin Jó- i zsefné (Borsodnádasd), Okolicsányi Imréné, Breznay Imréné, Benkőczy Emilné, Illiko- vics Istvánné, Encsy Kálmánné, dr. Székely Istvánná, Kóczián Gyuláné, Nagy Lászlőné, Braun Károlyné, Kálnoky Istvánná, dr .Horváth Gyuláné, Jilek Károlyné, Várkonyi Rezsőné, H. Timon Iza, Udvardy Jenöué,Kriston Györgyné.Kolioian Jánosné, Tóth Imréné, Hibay Györgyné, özv. Ko- máromy Istvánné, Szabó Sándorné, Császár Gézáné, Lukács Gyuláné, Okolicsányi Ilonba, Glósz Klári, Rapcsák Jőzsefné, V. Dalüoky Olga, Zelenka Aladárné, Hoffmann Jánosné, Járó Sándorné, Krajnák Pálné, Pálik Frigyesné, Jáhn Mátyásné, Ráckevy Jőzsefné, stb. stb. Leányok: Krajnák Sári, Bottka Mici, Székeiy Potya, Mednyánezky nővérek, Illikovics Magda, Pálmay Pálma, Mészöly nővérek, Turtsányi Luci, Papp Loli, Kálnoky Eta, Dingha Györgyi, Papp Katóka, Lokcsánszky Ica, Finger Bözsi, Gál Maliid, Nagy Jolán,Ráckevy Bözsi.Ridárcsik Márta, Móricz nőverek, Braun Pannika, Hodossy Marinka, Puchlin Margit, Kóczián Margit, Lestál Anna, óriás Ica, Lábas nővérek stb. A kitűnően sikerült estély rendezésében az érdem az Isaák Gyuláné vezetése mellett működő missziós hölgyeket illeti, akik szinte kivétel nélkül igen sokat fáradoztak azon, hogy Eger társadalma kitünően érezze magát és hogy minél nagyobb I összeg jusson Eger város nyomorgóinak. A nemzetgyűlés ülése. Budapest MTI. A nemzetgyűlés mai ülését V« 12 érakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Rassai Károly személyes kérdésben szólal fel. Ezután Pallavicini György örgrőf szólal fel. Annak idején egyik beszédében azt mondotta Ferdinándy belügyminiszterről, hogy egy kisgazda lovát eikőtötte. Ezt az állítást György István megismételte. Kijelenti, hogy azóta meggyőződött, hogy ez a vád nem felel meg a valóságnak. Propper Sándor személyes kérdésben szólal fel. ÍÁz ülés tart.l Propper Sándor személyes kérdésben szólal fel. (Az ülés tart.) Magyari Kálmánka félévi értesítője. Eger, 1924. február 22. Bizonyára emlékeznek még az Egri Népújság olvasói Magyari Kálmánkára, arra a siketnóma-vak fiúcskára, akinek elhelyezése érdekében az elmúlt esztendőben mozgalmat indítottunk, s akit Nagy János dr. nemzetgyűlési képviselőnk el is helyezett a budapesti vakok intézetében. Az egri könyörületes szívek segítségével felruháztuk s útiköltséggel láttuk el Kálmánkát, aki, midőn tőlünk: elbúcsúzott, olyan volt, mint egy valóságos emberroncs s őszintén szólva alig hittük, hogy valamit segítsenek rajta odafönn a vakokat gyámolítő emberbarátok. Azonban örvendetesen csalódtunk, mert a napokban meglátogatott bennünket Magyari Kálmánka édesanyja és büszkén, anyai boldogsággal mutatta azt a levelező lapot, amelyre a Kálmánka félévi előmenetele volt írva. A levelezőlap a következő közlést tartalmazta: «Tisztelt Uram! Értesítem, hogy Kálmán a következő osztályzatokat kapta félévkor: Szorgalom 1; magaviselet 1 ; előmenetel 2. Egészséges és jől érzi magát, kezeiket csőkoltatja. Budapest, 1324 február 4-én. D. Z. tanár.» Egy másik írást is a kezünkbe adott a jő asszony, amelyről a következőket olvastuk le : • Kálmán szókincsé: Pá, papa, mama, baba, fa, szem, fej, száj, nem, nap, ág, mell, fal, pad, áll, eb, haj, vaj, láb, ujj, váll, bab.» Mindössze tehát 22 sző, egy esztendő keserves, emberfeletti munkájának eredménye. De bizonyság arra, hogy ember, jóravaló darék és használható ember lesz a kis Kálmánkából, uzzá nevelik ott Budapesten a türelme«, jólelkű emberbarátok. Nagyon őrölünk mi is ennek a haladásnak és úgy hisszük azok is, akik a kis Kálmánka ügyét annak idején oly nagy részvéttel és szeretettel tették magukévá. A tegnapi ármegállapítás szerint rövid időre a következő húsárak lépnek éleibe: Marha 18, borjú 20, sertés 24, zsír 36 ezer korona. Megállapítható, hogy a termelők mértéktelen árfelhajtása viszi a békeparitás á1/* szeresére a zsir és egyéb árakat. Vidékünkön sokkal gyöngébb minőségű élőállatokért kérnek magasabb árakat, mint amilyen a budapesti elsőrendű állat. Lehetetlenségnek tartjuk, hogy a telhetetlenség még tovább is tartson és hogy termelő és élelmiszeriparos egymást kergesse tovább is az árakban. Majd meglátjuk a nemzeti kölcsönben is ugyanaz a buzgőság jelentkezik-e? 1
