Egri Népújság - napilap, 1924/1

1924-02-20 / 42. szám

2

iüfcuu «JäPUJäÄu1924 február 20.

valamint Romániába 20 gramig 1800 korona, egyéb külföldre 2500 korona.

A levelezőlap bérmentesítési díja a helyi forgalomban 400, a belföldi távolsági forgalomban 600, külföldre 1100, illetve 1500 korona.

Az expresszdij a belföldi forgalomban 2500. a külföldi forgalomban 5000, bármely Magyarországba szőlő küldeményért a rendeltetési postahivatal külső kézbesítési területébe 12000 kor, expressz- pőtdíj a külföldről jövő és külső kézbe- sitőkerületbe szóló levélpostai küldeményért 7000 K.

Az ajánlás dija belföldre a helyi forgalomban 600, a belföldi táv. forgaiomban 1000, külföldre 25ü0 K.

A postautalvány dija a belföldi forgalomban 100 000 koronáig lOOO korona,

250.000 K-ig 2000 K. 500,000 K ig 4000 K, ezen felül minden 500,000 K vagy ennek töredéke után még 2000 K, a külföldi for galomban 250,000 K ig 2500 K, 500,000 K-ig 5000 K.

A hírlapok és folyóiratok díja belföldre. Ausztriába és Lengyelországba 50 gramig 10 korona, 100 gramig 200 korona, 250 gramig 300 korona, 600 gramig 400 korona. A politikai lapok 50 százalékos díjkedvezésőről szőlő 1920. évi rendelet rendelkezései továbbra is érvényesek.

A új távirődíjszabás szerint a belföldi forgalomban egy szó díja 300, sürgős táviratnál 900 korona. A helyi és szomszédos forgalomban ugyanannyi a díj. Ausztriába, Csehországba, Jugoszláviába és Romániába szőlő táviratok szódíja 800 korona. Németországba ős Lengyelországba egy szó díja 1000 korona. Az Európán kívüli forgalomban a sorzószám 9000 *

A telefondíj szabásra vonatkozó rendelkezések szerint a budapesti hálózat előfizetői két címen fizetnek díjat: fizetnek alapdíjat, a mely magában foglalja a berendezés törlesztési és fenntartási részletét, s fizetnek magáért a használatért úgynevezett beszélgetési díjat, még pedig a használat mértékével arányosan minden egyes kimenő hívásért külön-külön. A beszélgetéseket a középpontban felszerelt számlálókészüiékek automatikusan számlálják ; a kőizülők abbén a pillanatban működik, amikor a hivott előfizető leemeli hallgatóját. A budapesti telefonhálózatban főállomás vagy fővezeték után az alapdíj havonta 54.000 korona, mellékállomás után

23.000 K. A beszélgetési díj hívásonként

Budapesten és Újpesten 1000 K. A megszámlált beszélgetésekből 10 százalék le vonásban jön. Naptári évenkint legalább 600 beszélgetés fizetendő. Vidéken a rendes főállomás dija havi 45.000 K. Az interurbán-beszélgetések díja Budapest körül 15 kilométerig 2500 K. 25 kilométer távolságra 6000 K. 100 kilométer távolságra 8000, 200 kilométer távolságra 10.000 K. ezen felüli távolságra 11.000 K,

Magyar szivek, ha ősszedobbannak...

Eger, 1924. február 19.

Trak Géza h. polgármester felhívta a figyelmünket egy olyan családra, akin a város segíteni nem tud. Kimentünk oda.

A fagyos sáron könnyű volt fölkapaszkodni a Szalapart 60. sz. házba. Merczel Imre 54 éves, gőzmalmi munkás lakik ott. 19 hőnapja beteg, l éve szólütött. 3 gyerek van még otthon. 12, 6 és 4 éves fiúk. Ma, vasárnap, a sógora csizmáját húzta föl a legnagyobb. Leány-testvérük most ment férjhez, Somogyi Sándor villanyszerelő vette el. Neki sincs munkája, pedig Egercsehi, Felnémet és Eger összes villanyüzemeit vőgigházalta’ már. Mindenütt létszámcsökkentés van. A 22 éves fiú meg beállott a nemzeti hadseregbe.

A szélütött ember alig dadog. Az élettel küzdő asszony Tárkányból Egerbe hord hűségesen holmit, meg tejet, amit rábíznak. Kap érte egy kis élelmet. Nagy igyekezettel annyira vitték, hogy az ősszel kijavíttatták százezer korona költséggel a zsúpfödelet. Az asszony éppen oda volt Tártlányban, a szörnyű hidegben, mikor január 10-én éjjel leégett a házuk födele. Azóta ide-oda elhúzódtak a családbeliek a jő emberekhez. Voltak, akik látva a kétségbeejtő helyzetet, gyűjtéssel igyekeztek segíteni rajtok.

— Menten egy kis tetőcserepet vettem érte. Már a fél fedélre való meg volna, — mondja az asszony.

Csakugyan ott is van a szobában fölrakva a fedélcserép. A fertálymesterek szedték össze a rávalőt. De még épületfa is kellene, hiszen a szarufák mind odaégtek.

— A gőzmalomban is gyűjtöttek a munkások. Áldott jő emberek. A Mária- útcai mulatságból is segítettek. Az Isten fizesse meg. Az uram, szegény, nem bír dolgozni, szelütött, de a belseje rendbe’ van, az-án nem győzöm, annyival.

— Attól főlek, hogy elvágja a torkomat Csak ezzel a házzal tudnánk haladni. A fiatalok húzódtak az egyik szobába. Mi meg Vincza Pap Jőskáéknál kaptunk helyet

Jó ember Vincze Pap Jóska, mert

érdemeseknek adott hajlékot. Benéztem a «fiatalok szobájába.» Szent Isten, micsoda szegénység! 4 lépés hossza, széle a «szobá»- nak egy ágy, egy pad benne. Az ablak tenyérnyi, görnyedten járunk, hogy fejünket be ne verjük.

— Az uram zavaros is, a múltkor is széthasította a fülit a fiamnak, meg a • pitty»-it.

A gyerek fölső ajkán még látszik a sebhely. Az a félkarú ember még így bénán is félelmetes. Annál inkább, minthogy beszélni sem képes.

— A gőzmalomban volna egy mester, aki összerakná a tetőt, csak volna fa. Még vagy 1000 cserép is kellene.

Megsimogatta a fiát.

— Mi lesz ezekkel? Hiszen én csak éppen hogy még nem hűnytam be a szemem.

És kicsordúlt a könny a küzdelmes élettel viaskodó egri asszony szeméből.

A szép magyar fiúk, így család, iskola nélkül vannak. (Nálunk nincs népinternátus ilyen esetekre!)

A két szobás, konyhás, kamrás ház nak hiányzó tetőanyagával ezt a boldog tálán cscdádot meg lehetne menteni. — Készséggel nyújtunk segédkezet a nemes adományok ős szolgáltatások összegyűjtésére. Aki eddig látta a szükséget, meg- indúlt azon és amit tehetett, azzal segített. Sok kicsi, sokra megy.

Kérjük azokat, akik jótéteményeikkel óhajtanak segíteni a valódi szükségen, jelentsék be akár telefonon, akár élőszóval szerkesztőségünknek. Nem minden nap fordűl elő szebb alkalom arra, hogy megmutassuk miként éreznek az egri szívek és miképsn tudnak segíteni, ha össze- dobbannak.

soa

Ifjúsági hangverseny.

Eger, 1923. február 19.

A eiszt rend egri Szt.-Bernát főgimnáziumának ének és zeneköre 1924. február 24-őn (vasárnap) d. u. 6 órakor a főgimnázium tornatermében hangversenyt rendez.

A város tulajdonában ievö mai gazdasági udvar (a postaépület) egyik legdísztelenebb része volt az egri »Nagyutcának.« Rozoga deszkakerítése mieden jőízlésű embert megbotránkoztatott. A mai emeletes épületet a fogyasztási adóbérlet jövedelméből építtette Eger város a hetvenes évek legelején. így tehát a csinos, emeletes épület szintén e derék polgártársunk, Lancelotti Ede buzgőságának emlékét hirdeti.

Ugyancsak az ő terve, sőt anyagi hozzájárulása által létesítették a mai Hús-piacon az első hűsszékeket is, amelyek Eger pénztárának évenkint szépösz- szegecskét jövedelmeztek.

Iveket kellene öcszeírnunk, ha ama nemes és jótékony cselekedetei közül, melyekről az írás azt tartja: »Ne tudja a bal kezed, mit a jobb teszen,« — csak azokat is akarnók itt följegyezni, melyek nem maradhattak titokban. (Hogy a jótékony adakozásokban Lánc lotti neve mindig az elsők között volt; hogy hajlékából valódi szűkölködő soha sem jött ki vigasz ét, segély nélkül; hogy az ínséges esztendőben (1863-ban) a szegények százankint nyertek házánál naponta táplálékot: — mind említésre méltó tényeket jegyezte ezeket a szegények, árvák és özvegyek hálás szive.

De nemes tetteinek hosszú sorára végrendelete tette föl a koronát. Összes vagyonát, mintegy 15—20000 forintot (mai értékben egy negyed milliárd koronát)

csekély kivétellel egri jótékony intézetek és szegények fölsegélésére hagyományozta.

Végiendelete rendkívül érdekes. Hű tűkre az ő szép életpályájának, nemes jelle mének. Közöljük ennek főbb pontjait:

Temetésére vonatkozólag meghagyta, hogy ez a legegyszerűbb ői legtakarékosabb legyen. Egyszerű fa-koporsó, szemfödél nélkül. Ebbe tegyék hamvait, leghitványabb ruháiba öltöztetve. (Érdekes, hogy ugyanő 1873-bsn egy régi hű cselédjét, díszes egyházi szertartással taka- ríuatta el, saját porló hamvainak sírba- tételénől minden pompa ellen tiltakozott.) A díszesebb temetkezéssel járó, minden költséget végrendeletének szavai szerint — határozottan megtiltott. «Ötven szegény asszony, s ugyanannyi szegény férfi kisérje koporsómat a temetőbe. Ezeknek fejenkint 40 kr. adassák.» (Ez ma egyen- kint 6666 kor.)

Hátrahagyott vagyonát illetőleg legelőször Páduában élő testvére leányáról s egri rokonairól, — nyilt szive érdekes megjegyzéseinek kíséretében — tisztességes hagyományok által emlékezett meg. Aztán elrendelte, hogy minden javát pénzzé tegyék. Tízezer forintot helyezzenek takarékpénztárba s ennek kamatait (600 frtot) évenkint egyenlő részben hat, férjhezmenő szegény ős becsületes egri hajadon segélyezésére fordítsák. A két egri nőegylet javára egyenkint száz-száz forintot hagyott. Nem feledkezett meg a város utcavilágítási alapjáról sem, melynek ügyeit, utóbbi

éveiben, szintén nagy buzgalommal és szeretettel vezette, ugyancsak száz forintot rendelt erre az alapra. (NB. az akkori 100 frt ma 1 millió 666 ezer koronának felel meg.)

Végül meghagyta, hogy e hagyományainak végrehajtása után még fönmaradő vagyonát szintén takarékpónztárilag kezeljék s évi komatait hat olyan egri özvegyasszony fölsegélyezésére fordítsák, kik önhibájukon kívül jutottak ínségre.

Végreudeleti alapítványainak intézésére a város közig, tanácsát nevezte ki.

Nemes, szelíd lőlek, páratlan jószivű ség, ritka becsületesség, igazi őszinte magyar nyiltszivüség s egyenesség, valódi hazaszeretet, polgári áldozatkészség határozott jellemszilárdság, fáradhatatlan munkásság.

Ez volt Lancelotti Ede.

Kimúlása — 1874. február 20-án, tehát éppen ma 50 éve — olyan volt, mint élete. Csöndes és magasztos. Agg kora megtörte a munkás életet. A vállaira sulyosodott mintegy 77 év ágyhoz szegezte őt, s néhány napi gyöngélkedés után az igazak honába költözött.

Porait a Kisasszonyról nevezett sírkertbe temették el óriási részvét mellett s a beszentelóst Gönczy András akkori káplán végezte.

Áldott hamvai fölött őrködjék a Gondviselés, aki adjon Egernek sok oly jeles polgárt, aminő Lancelotti Ede volt.