Egri Népújság - napilap, 1924/1
1924-01-05 / 4. szám
2 m ííiG-RI NEFOJSÁe 1924 január 5. A nemzetgyűlés ülése. Budapest, MTI. A nemzetgyűlés mai ülését 11 órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. — Folytatják az indemnitási törvényjavaslat tárgyalását. Az első sző nők Kéthly Anna: Beszéde elején a csongrádi merénylettel foglalkozik. Hoyos Miksa gróf: Mindig ugyanezt csépelik ! Lendvai: Bombacséplés. Kéthly: A legszigorúbb vizsgálat lefolytatását sürgeti és követeli, hogy a gyanúsítottakkal szemben a legerélyesebben járjanak el. A tetteseket a tett elkövetésére sajtóközlemények índí- tolták. A gyilkosság mindig gyilkosság marad, még akkor is, ha vezércikket ír nak róla. Lendvai: A Népszava elparentálta Szamuellit! Kéthly: Követeli, hogy a nyomozás során úgy járjanak el, mint a kommunista puccsoknál. Beszél a zalaegerszegi internáló táborról. Beszéde közben éles szóváltás támad a szocialisták és Szabó István között. Miután az elnök Szabót és Rothen- stein Mórt rendreutasítja, Kéthly Anna folytatja beszédét: A rokkantak és hadiárvák súlyos helyzetét tárja fel, akik olyan rossz helyzetben vannak, melyet sem az államtól, sem másoktól nem érdemeltek meg. A rokkantak ruhátlanúl maradtak és így munkába sem állhatnak. Sürgeti a rokkantak vasúti kedvezményének visszaállítását. Ezután szünetet kér, mire az elnök az ülést 5 percre felfüggeszti. Az egri intelligencia VetÉIKefiife segíti a nyomorgó Sfistnagyaro|at. Teljes sikerrel jár a h. polgármester akciója. — A szerényjavaóalmazá^ú hivatalnokosztály jár elől a jó példával a rögtöni segítségben. — Megmozdulnak a gazdák is! Eger, 1924. január 4. Hull a hó odakünn, mikor e sorokat írom. Az emberek fázósan suhannak el az ablakom alatt s néha-néha veregetik meleg kabátjukról a csillogó hőpihéket. A nagy ház előtt «sinköt» csinálta:- már a gyermekek, a akármilyen fogyatékos is a *cipe», mégis megreszkiroz vele kicsiny, toprongyos gazdája egy-két kiadós sin- hozást. Hiába, a gyermeki lélek -— még a legnagyobb nyomorúság közepette is üde és kitör belőle — ha könnyein keresztül is — a játszi tevékenység. Msjd félben hagyom az írásomat is és úgy nézem őket . . . Az egyik beleaiegy a legnagyobb hóba és valamennyi összehordott hókupacoí meg akar mászni. Egy másik, egy csöpp, csak akkora mint az öklöm, szilkét szorongat a kezében és tátott szájjal csodálja a merész vállalkozót. Kinn csüng — a zsebkendője is; nem törődik vele, lassan ismét megindul éi tipeg-topog tovább, hogy a Napközi Otthonba, vagy az ingyen- konyhára érjen idejére. Oda viszi a szil két, hogy párolgó, finom ételt kapjon mielőbb belé. Egy harmadik, a csengő szánkót követi bágyadt tekintetével, milyen jő is lenne rajta ülni és kimenni vele a hós- tyára, hogy irigykednének rája a Jancsik, I Pisták, Marikák . . . Igen, van ilyenkor gyerek bőven idebenn, a hősiya ontja őket, hogy elszéledjenek egy két órára a kicsi házak nyomortanyáiről. Hogy étel után kenyér után menjenek ezek a szánalomra méltó egri kis magyarok. De éppen az ő élelmezésükről akarok most írni, valami jót, valami megnyugtatót. Mag is van az anyagom hozzá, örömteljes és tiszteletreméltó. Trak Géza h. polgármester megelégedéssel jelentette ki ma, hogy a nyomorgó egri kis magyarok ügye jól áll és ellátásuk a hideg, a nehéz téli hónapokra immár biztosítva van. — Annak a felhívásnak — mondotta a h. polgármester — amelyet az Egri Népújság útján Eger társadalmához intéztem értékes eredményei mutatkoznak. Éa le a kalappal az egri tisztviselők előtt, mert ők a legelsők, akik hónuk alá nyúlni hajlandók a város apró Lázárjainak. Pedig ók élnek talán a legszerényebb viszonyok között,mégis vetélkednek egymással abban, hogy a nyomorgók könnyeit letöröljék. A kir. törvényszéken kitett íven már 29 bíró és tisztviselő vállalta négy hónapon át 1—1 nyomorgó gyermek mindennapi ellátását. A városházán pedig 20 tisztviselő biztosít részint asztalánál, részint bizonyos összeg rendelkezésre bocsájtása által megélhetést az éhező gyermekeknek. Példátlanul nagyszerű, nemes csele kodét ez. — Örömmel közölhetem azt is, hogy a Massz. küldöttsége is járt nálam már ebben az ügyben és felajánlotta jő szolgálatait és 100 gyermeknek ellátásra való elhelyezését biztosította. De a társadalom egyéb rétegei is megmozdultak. A gazdák például, — akik nincsennak berendezkedve arra, hogy a nyomorgóknak nap-nap után ebédet, vacsorát adjanak — természetbeni adományokkal fognak hozzájárulni az in- ség-akciőhoz. Ebben az ügyben vasárnap délelőtt 10 órára a tényleges és érdemül* fertálymestereket gyűlésre hívtam, hogy velük szervezzem sieg ezeknek a becses természetbeni adományoknak az összegyűjtését — Különben már értekeztem az iskolai igazgatókkal is és megbeszélésünknek az lett az eredménye, hogy a Napközi Otthon a közel jövőben már 250 gyermek ellátására rendezkedhetek be. Persze, az elhelyezés és a szükséges dolgok, eszközök beszerzése még időt vesz igénybe, de kijelenthetem, hogy a nyomorgó gyermekek megfelelő segítését és elhelyezését immár biztosítottnak látom! íme, a h. polgármester nyilatkozata a szegény gyermekek megmentéséről. Megnyugtató is, fölemelő is — méltó Eger város társadalmához. Felavatták a felnémeti Szövetkezeti-házat. Eger, 1924. január H. Az új esztendő legfontosabb eseménye a velünk szomszédos Felnémet községben, az új Szövetkezeti ház ünnepélyes felavatása volt. Alig van a vármegyében község, ahol a szövetkezeti eszme jobban beidegződött volna az emberekbe, mint a kis Felnémeten. Ennek minden polgára vetélkedve igyekezett megszervezni a szövetkezetei, amely számukra a szó szoros értelmében altruisztikus intézményt jelent. A szervezés munkáját Sülé János plébános végezte még 1920 ban 40.000 korona alaptőkével És már az első esztendőben hihetetlenül fellendült a kis szövetkezet forgalma, annyira, hogy komolyan neki láttak egy saját Szövetkezeti-ház építéséhez, még pedig pénzzel és munkával. Sülé János felhívására a falu lakossága hordta össze igáival az építési anyagot, a beszerzés költségeiben pedig szintén részvényes az egész község. A ma már 80 milliós forgalmat kimutató felnémeti szövetkezet 15 millióért építtette az új szövetkezeti házat, amelyet a napokban áldott meg és adott át alkalda László lovag — nevéhez méltón — röpült. Elszáguldott a Hegyeshegy keleti lábánál, fölfelé a Mátrapatak völgyén, jő lovának patkója csak úgy csattogott, szikrázott a kemény sziklákon. De a csehek nem tágítottak, egyre a nyomában hangzott a tíz lő gyors robogása, a tíz vad martalóc fenyegető ordítozáss. László lovag lova kezdett ernyedni a csehek közelebb nyoműltak. Ha soká tart ez a száguldás, lova minden erejét elveszti. Hegynek föl, völgynek le, árkon, bokron, vízmosáson keresztül, mélységet, sziklagátat átugratni. A vad iramban egyszerre rémülten emelkedett föl a nyeregben............Óriási, kopasz csúcsú sziklatetőn szakadt meg az út, a bérc fala szédítő mélybe zuhant alá függélyesen. . . . Lova megtorpant. Égy pillanatra, utoljára végigszaladt tekintetével a távoli hegyeken, az alatta békésen nyugvó völgyeken s a megkapó kilátásra elszorűlt a szíve. Mily szép az élet e neki most meg kell halnia ! ... De csak egy pillanatra lágyult el. Háta mögött felhangzott az üldözők lármája, hátranézett s meglátta a cseh lovasokat. . . Nem! Inkább a halál! Felkiáltott: Isten segíts! ... És leugrott a mélységbe. A csehek elszörnyed- ve, némán állottak meg; ezt egyiknek sem volt kedve, bátorsága utána csinálni. A szikla szélére jöttek és lenéztek. Odalent ekkor ugrott talpra László lovag térdre bukóit lova és újult erővel kezdett vágtatni Párád felé. A csehek ordítva, rémülten hányva magukra a keresztet, menekültek vissza a várba, azt hitték a szerencsétlenek, hogy kísértető* látnak. László lovagnak semmi baja nem történt; szerencsésen fölért Párádra, csak a lova lábai és az ö keze remegtek alig észrevehetően. Márkáz várát még aznap elvették a esetiektől és így a Mátra vidéke megtisztult a rajta élősködő pusztító vérszívó vámpírtól. És ezt a sziklát azóta »Saskő«-nek hívják. Minden elmúlt ! »Meghalt Mátyás király, oda az igazság!« El menj Sas László lovag is. Romba dőlt a markazi vár, s ha | pár fala egyelőre szembe is száll a enyé- | szét porlasztó szelével, eljő az idó, amikor I teljesen betakarja a múlandóság és a fele- | dés fátyla. Csak a nagy természet örök. ; Azt nem ássa el pár ezredév, nem dönti romba a vihar, nem rágja el az eső, a szél, nem gyújtja föl a villám ! S ezért van az, hogy a Saskő állni fog — ha a késő idők Kliőja kidől is a sorból — és örökké hirdetni fogja Sas László lovag önfeláldozó honszeretetát ! Fekete Alfréd.
