Egri Népújság - napilap, 1924/1
1924-02-02 / 28. szám
Ára 300 korona Eger, 1924. február 2. szombat XLI. évf. 28 sz. Előfizetési dijak postai szállítással Egg hóra . . 7000 K* | Egén és félévi aiölisetéat Nagged évre 20000 K aem fogadnak el. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNHYIMRE Szerkesztőség: Eger, Licenm. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda Telefon szám 11. Sir Ramsay Macdonald. Eger, 1924 február 31. A legújabb csillag a világpolitika egén Anglia miniszterelnöke, az angol Labour Party vezetője Macdouald. Nem váratlanűl került a szigetország kormányának élére, mert hiszen már az általános választások előtt nyilvánvaló volt, hogy az angol munkáspárt a legnagyobb számarány szerint kerül be a britt parlamentbe. Ennek azután természetes folyománya volt az, hogy vezére lesz a kormány elnöke. Mellőzve most annak a kérdésnek feszegetését, hogy vájjon hosszas és áldásos lesz e a munkáspárti kormányzat : a Sír Macdonald személyével kapcsolatban csak egy két gondolatot kívánunk itt papírosra vetni. Első az, hogy az angol munkáspárt nemzeti párt. Még pedig a legerősebben nemzeti. A sző teljes értelmében megveti az internacionalizmust, a nemzetköziséget. Hirdeti a béke szeretetét, ámde nem az angol nép rovására. Békét akar, világbá- két, de nem ügy, hogy annak bármi tekintetben kárát lássa az angol nemzet. Hiába akar tehát eszmei kapcsolatot a mi szociáldemokráciánk az angol munkáspárttal és Macdonalddal; ennek semmi jogos alapja nincs. Másik gondolat, ami szemünkbe öt- lik, az, hogy Macdonald valóságos dzsent- lemen. Finom úr a szó legteljesebb értelmében. »Soha erős sző nem hagyta el az ajakát, — jellemezte egyik konzervatív ellenfele, — nem gorombáskodott senkivel ; mindig finom, előzékeny és udvarias volt. A vitatkozás szabályairól sohasem feledkezett meg; ellenfeleit mindig elvi ellenfeleknek nézte, nem pofozó gépeknek. Még avval szemben sem feledkezett meg magáról, aki vele szemben megfeledkezett magáról.« Érthető ennélfogva, hogy az angol munkások is mindenkor szívesen hallgatták a Macdonald választékos beszédét, amelyben a demagógia túlzásait soha nem lehetett megtalálni Hiába akarnak tehát a szociáldemokrata képviselők akár csak a külsőségekben is kapcsolatot keresni az angol munkáspárt vezérével, ennek nincs semmi jogos alapja. Hiszen a magyar nemzetgyűlés vö- rösszegfűs képviselői olyan hangot honosítottak meg a magyar nemzetgyűlésen, amelyet arcpirűlva hallgat minden becsületes magyar és undorral fordul el tőle minden művelt magyar lélek. És még egy gondolat! Sír Ramsay Macdonald, az egykori kereskedő-segéd, sokat tanult. Mindig tanult, mert az volt l a meggyőződése, hogy csak a tudomány válthatja meg az emberiséget a nyomorúságtól. Evvel szemben a mi szociáldemokrata vezéreink csak szajkó-módra ismételnek bizonyos frázisokat, amelyeket be- tanúltak s minden alapos tudás nélkül folyton hangoztatnak. Nem az alapos tudás talaján állanak a magyar szociálde Eger, 1924. január 31. A Ruhr-vidék megszállása és a vele szemben tanúsított német ellenállás következtében a márka forgalma túlhaladta a múlt év októberében a 9 trilliót. Ezzel a márka a szovjet-rubel alá esett. Nyolc márkát adtak akkor egy szovjet-rubelért, 131 millió márkát egy magyar koronáért. A német gazdasági élet és a német nép a bankjegy-inflációban fuldokolt s 1500- milliárdszoros volt a drágúlás. Ekkor a német pénzügyi kormányzat gondolt egy merésznt és megteremtette a járadékbankot, mely egyedül jogosult kiadni a járadék márkát. Ez egy aranymárkával egyenlő és egy billió papír márkának felel meg. A járadékban lényege az, hogy a német földbirtokosok, kereskedelmi és ipari vállalatok (tehát minden német polgár, akinek valami vagyona van) kötelesek voltak vagyonuknak négy százalékát első helyen elzálogosítani a felállított járadékbanknál — mintha kölcsönt vettek volna fel — és fizetni a járadék-banknak az elzálogosított érték után 6% kamatot aranyértékben. A járadék-bank ezzel szemben 5°/o os, aranyértékben kamatozó járadékleveleket bocsájt ki a nála elzálogosított vagyon-érték határáig. Ha tehát valamelyik német polgár ezekből a járadék-levelekből éppen annyi értéküt vesz meg, mint amennyit a saját vagyonából elzálogosított, tulajdonkép csak egy százalék kamatot fizet, mert a megvett járadék-levelek után kap 5%'°*i ő pedig fizet az elzálogosított vagyon után 6%-ot. Az így elzálogosított német vagyon összesen 3200 millió eranymárkának felel meg s a járadék bank ennyi értékű bankjegyet bocsájtbat forgalomba. Ez a jára- dékmárke. A birodalmi bank 1923. nov. 15-én a bankjegyek nyomtatását megszüntette. A járadékbank alapszabályai szerint egyenlőre csak 2400 millió járadék-márkát bo- csájthat ki melyből az államnak csak 1200 millió járadék-márkát adhat kölcsön az állami szükségletek fedezésére. A másik 1200 milliót a gazdasági hitet kielégítésére fordítja 8% kamat mellett. Az államnak 1924. ápril 15-ig ebből kell reudbehoznia költség- vetését és a sok papirmárkát beváltani. Érdekes, hogy 9 trilliónál több papir- márka beváltására 300 millió járadékmárkát szántak. December 31 ig a beváltott összeg alig haladta tűi a 200 milliót. Ez azt jelenti, hogy 100 millió aranymárka értékű papirmárka semmisült meg a nagy mokrata vezérek, hanem csak szóvirágokat, hangzatos jelszavakat hallunk tőlük,— de mindig a legdurvább daróc-köntösben. Hiába akarják tehát Népszaváék elhitetni bárkivel is, hogy ők rokonságban vannak az angol munkáspárttal s annak vezérével, a mostani angol miniszterelnökkel!: ezt ugyan el nem hiszi egyetlen józan ember semjhiábalment Londonba Peidl. inflációban. Hisz’ Berlin útcáin októberben milliós márkákat fújt a szél. Ennyire nem becsülték a papirmárkát. A német világ nov. 15-től pfennigekben — fillérekben — számol. Akinek 10 billiója volt, annak csak 10 járadék-márkája lett. A német miniszterelnöknek évi fizetése 15 ezer járadékmárka. A munkás őradija 50 pfennig. Egy kilo kenyér 550 milliárdről 54 pfennigre — 54 fillérre — esett. De pompás világ! — Kiált fel a kenyér kilójáért 1700-2400 koronát fizető magyar. Miért nem lehetne nálunk is ugyanezt megcsinálni!? Nálunk is zálogba tenné minden magyar vagyonának négy, sőt még több százalékát is a hazáért! Igen?! . . . Szegény magyar haza! «Szü- löttidben csalatkozál! Te hű s igaz valál. Hazám!» Hátha még tudnák a magyar haza vagyonosai, hogy ez a járadékmárka csak egy átmeneti expediens. Belföldi forgalomban megállja a helyét a járadékmárka addig, mig az antant kegyetlen követeléseivel nem szorítja 8z államot olyan nagy kiadásokba, hogy megbuktatja a járadékbankot az által, hogy a bank a járadékmárkát is kénytelen lesz a fedezeten túl nyomatni, vagyis inflációt csinálni. De külföldi vonatkozásokban *sem állja meg helyét a járadékmárka. A járadéklevelek nagyon könnyen az antant kezébe kerülhetnek ős így az antant a német vagyon négy százalékát megszerezheti. Hogy ez meg ne történhessék, a német gazdasági világ kénytelen lenne elzárkózni a világtól. Ezt egy nagy gazdasági egység nem teheti meg, hacsak magát tönkre nem akarja tenni. Éppen ezért a német pénzügyi kormány az arany fedezetű bank felállításéról gondolkozik. Ezért tárgyal Schacht, a német birodalmi bank igazgatója Poincaré- val. De a német pénzügyi kormány azt is tudja, hogy erre a szükséges aranyfedezet hiányzik Németországban és csakis külföldi kölcsönnel lehet megszerezni. A nőmet pőuzügyi kormány tehát végeredményben azután oda lyukad ki, ahová a mi pénzügyi kormányunk. Vannak ugyan egyesek, akik azzal a különös tervvel foglalkoznak, hogy az aranyfedezetet az antant engedélye nélkül belföldön és semleges külföldön szerzik be és az egész készletet egy jőakaratú semleges külföldön helyezik letétbe, hogy az antant a békeszerződés alapján le ne foglalhassa, vagy behő forradalom ne veszélyeztethesse. Az igaz, hogy így az arany- fedezet maga mentve lenne, de kerülő úton A német pénzügyi politika. Irta ; Dr. Nagy János.
