Egri Népújság - napilap, 1924/1

1924-01-31 / 26. szám

2 ÜJGRI NÉPÚJSÁG 1924 január 31. nélkül mocsárrá lesz, vagy terméketlen homoktalajra jut, amelyben nyom nélkül eltűnik. Mégis azt mondom, hogy a tettet bé­nító aggodalmaskodásnak niocs helye ma, amikor beteges gazdasági állapotaink miatt nagy társadalmi rétegek saját hibájukon kívül kerülnek nyomorba. És ez a helyzet köztudomású. Különben is az igazi keresztény sze­retet nem aggodalmaskodó, hanem talá­lékony. Milyen szoretete lett volna a leg­nagyobb pedagógusnak, az isteni Mester­nek, ha ilyen aggodalmaskodással tjárt volna körűi, jót cselekedvén *? Tessék csak minden iskolához a ta­nítók mellé a harmadrendek, a kongre­gációk, a Szociális Missziótársulat, a Mansz. nemes szívű tagjaiból egy három-öt tag­ból álló bizottságot szervezni, akik a ta­nítók és tanítónők vezetése mellett állan­dóan figyelemmel kisérik az iskolába járó szegény gyermekek helyzetét; akik a csa­ládoknál környezet tanúlmányt végeznek; akik ilyen munka után az adott esetekben azonnal rá tudnak mutatni a segélyre, támogatásra igazán rászoruló szegény gyermekekre, sőt akik a keresztény sze­retetnek ilyen állandó munkája mellett nyilvántartást vezetve, előre is felhívhat­ják a társadalom figyelmét a szükség­letekre. Régente —- a jő világban — is hiba volt és nem felelt meg a keresztény szel­lemnek, hogy a rendszertelenség a szegény­ápolás terén alkalmat adott a tolakodó, követelő koldűs-tenyésztésre. Ma, az ál­talános nyomor idején, még nagyobb hiba ez az intézmények nélküli, rendszertelen szegénygondozás. Ezelőtt 14 évvel dolgoztam ki Elber­feld várostól és Budapesttől elkért sza­bályrendelet alapján Eger számára egy sza­bályrendelet-mintát. Kicsinyeskedő szem­pontok miatt eddig semmi sem lett belőle. Ma az általános nyomor közepette azon­ban nem lehet egyesek amatőrségére és kedvtelő pepecselésére bízni ennek a nagy társadalmi betegségnek enyhítését. De az is lehetetlen, hogy ma ez a nagy teher mindig ugyanazoknak a vállát, illetve jó- szívét nyomja, akik minden jótékonykodás­ban ott vannak. Az egész társadalom vagyonosabb részének általános köteles­sége ez! Ezért az egységes párt javasla­tunkra átírt a népjóléti miniszterhez, hogy a legrövidebb idő alatt készítsen törvény- javaslatot, mely a szegénygondozást rend­szerbe foglalja és a szükségletek előterem­tésére mindenkit vagyona arányában kö­telez. A tervbe vett szervezetek nem rideg hatósági szervek lesznek, hanem az egy­házaknak, egyesületeknek, a társadalom­nak e célt szolgáló szervei teljes autonó­miával és beosztással kapcsolódnak bele. A hatóság a törvény útján az anyagiak­ról fog gondoskodni. Élő és lélekkel figyelő szervezet mellett nem lesz többé o< a bénító ag­gályoskodásra. Dr. Nagy János. Takarékoskodnak a hivatalos lapon. A minisztérium elrendelte, hogy ezután a Budapesti Közlönyben a törvények köz­lését beszünteti és azok csupán az Országos Törvénytárban jelennek meg és a hivata­los lapban ezt csak azoknak csatolják, kik erre külön előfizetnek. A Kát. Népszövetség poroszlói és sarudi gyűlése, Tiszafüred, 1924. jan. 30. Tiszafüred után, január 28-án Po­roszlón és Sarudon bontott zászlót a Kát. Népszövetség, A poroszlói gyűlés az iskolában folyt le, amelyen Boriári Ferenc főtitkár és dr. Osepela Lajos kiküldött vettek részt. A A poroszlőiak, köztük Kintzly Sándor földbirtokos, Erdős János százados, Am­brus Alajos jegyzó, Jósvay Gábor, Péntek László r. k. tanítók — szép számmal vet­tek részt a gyűlésen. Török Dezső plébános lendületes sza­vakkal nyitotta meg a gyűlést, mely után Borián Ferenc és Csepela Lajos dr. be­széltek. A zárószavakat Jósvay Gábor kániortanitó mondotta, vázolva a kát. erők koncentrálásának szükségét. Török plébá­nos pedig ügyes fordúlattal 72 új tagot vett föl a megalakult Népszövetségbe, amelynek olnöke Graefl Jenő nagybir­tokos lett. Ugyanaz nap délutánján Sarudon folytatódott a munka, ahol a minden ne­mesért és jóért lelkesedő Nádassy Ferenc plébános, behízelgő nyájasságával gyűj­tötte össze az iskolateremben híveit. Ke­resetlen szavakkal mutatta be a központ két szónokát, akiket osztatlan figyelemmel is hallgatott meg a lelkes közönség. A tagok száma 200-ra emelkadett a a izónokok fáradozását Tárnyik igazgató- tanító köszönte meg. Különben Sarudon is parázs népmű­velő-munka folyik. A népfőiskola heten- kint háromszor tartja előadásait. A hall­gatók száma 40. Most március 15.-ének megünneplésére készülnek, amely ünnep­séggel fog zárulni a népfőiskola idei éve. Van Kát. Olvasóköre is Sarudnak, amely­nek 154 tagja van. A kör szintén kiveszi a részét a népművelő munkából, mert vasárnaponkint ismeretterjesztő előadáso­kat tart. A kát. szervezkedés és kulturá­lis mozgalmuk lelke: Nádassy Ferene plébános, segítőtársai pedig a község de­rék tanítói. Puky Endre dr. lemondott Eg9r, 1924. január 30. A bódvaszilasi kerületben megejtett képviselőválasztás egyhangúan Puky End­re dr. miskolci főispánt jutatta mandá­tumhoz, ki megbízó levelét mór be is mu­tatta a Házban s egyben megtette az ösz- szeférhetetlenségi bejelentést is, mely mis­kolci főüpánsága folytán fennál. Az ösz- szeférhetetlenséget 30 nap alatt kell meg­szüntetni, Puky Edre dr. azonban nem élt ezzel a joggal s azt még hétfőn meg­szüntette, miután elküldötte Miskolc főis- pánságáról való lemondását a belügymi­niszterhez. A távozó főispán már meg­a miskolci föispdnsdgról is. kezdte bucsulátogatásait s igy hétfői nap folyamán volt Hodobay Sándor dr. pol­gármesternél és Nikkel József h. polgár­mesternél is, akik őszinte sajnálkozással vették tudomásul a távozást. Mint érte­sülünk, a távozó főispán kedden délelőtt megy be utoljára hivatalába s már e hét folyamán részt vesz a nemzetgyűlés ülé­sein. A város tanácsa testületileg fog el­búcsúzni a főispántól vagy e hét végén, vagy a jövő hét elején. A törvényhatósá­gi bizottság tagjai részéről is mozgalom indűlt, hogy megfelelő keretek között ve­gyenek búcsút a távozó fóispántól. »nwss »»isaoaan QMS fuss uns usasmas iit»> Budapest helyett - Kecskeméti Kecskemét, 1924. január S0. Héjjas Iván, aki vasárnap részt vett a ceglédi Lendvay beszámolón majd szü­lővárosába utazott, ahol hivatalosan — az üdvözlésekre a következőkben válaszolt: •Nézzetek a szemembe, az a tűz, amely négy évvel ezelőtt ott csillogott, még min­dig a régi és egy szikrányit sem veszí­tett fényességéből. Az leszek, aki voltam s aminek nemzetem számára végzetem rendelt!« Aztán a vele Kecskemétre érkezett Lendvay szólott: »Ceglédről jövök, Kossuth városából, hol egész napon át a polgárság rajongó szeretető és ünneplése övezett bennünket. Örömmel jöttem közétek, mert bennetek az igazi gerinces magyarság elejét látom. Budapest a maga erkölcstelenségével már nem méltó az ország vezetésére. Az A1 föld ős elsősorban Kecskemét vegye kezé­be az irányítás gyep'ójőt s hazaszereteté­vel mutasson példát!« ir otsdamban megünnepelték a császár születésnapját. Berlin, 1924. január 30. Az Egri Népújság tudósítójának tele­fonj elentese. A német császári családnak Potsdamban lakó tagjai Vilmos császár tegnapi születésnapja alkalmából ünne­pet rendeztek, amelyen jelen volt három fiával a trónörökös is. Hindenburg tábor­nagy Hannoverből szintén Potsdamba ér­kezett az ünnepélyre. A trónörökös és há­rom fia polgári ruhát viseltek, a többi résztvevő azonban díszegyenruhát öltött ez alkalomra. (T.) Az osztrák magyar határkiigazitó bizottság még mindig Sopronban van. Soproni tudósítónk értesít, hogy az osztrák-magyar határ kiigazítására kikül­dött nemzetközi bizottság még nem fejez­te be munkáit. Sopron legszebb helyén lévő palotában lakik, ez a népes bizottság. Azt talán fölösleges megemlíteni, hogy a határon igen bajos igazítani, de a ma­gyar költségvetés megérzi a jól élő ide­genek ellátását. Románia elégedetlen Franciaországgal. London, 1924. január 30. A Times bukaresti tudósítója azzal a már jelentett tényével kapcsolatban, hogy Románia a francia kormány részéről ka­tonai és más anyagnak Franciaországban való vásárlására fölajánlott 100 millió frankos hitelt visszautasította, azt írja, hogy hivatalos körök értesítése szerint a román kormány a francia kormánynak Romániával szemben egy idő óta tanúsí­tott magatartásával elégedetlen. Páris ál­láspontja a besezarábi >i kérdésben, a ma­gyar jóvátét lek kérdésében és a gazda­sági problémákban, mint hire jár, össze nem egyeztethető volt a két ország között fönnálló politikai kapcsolatokkal. A kölcsön visszautasítása tehát az elégedetlenség érzése nyílt kifejezésének tekintendő. Messzemenő következtetés vol­na azonban, ha valaki arra számítana, hogy ez az elégedetlenség a román poli­tikában új fordulatra vezet.

Next

/
Thumbnails
Contents