Egri Népújság - napilap, 1924/1

1924-01-01 / 1. szám

4 Eger, 1924. január 1. kedd. XLÍ. évf.^1. sz. • jrJM/i Előfizetési dijak postai szállítással gBB bóra . . 7000 K j Egész és lélévl előfizetést legged évre 20000 K i ----- nem fogsínnk el. E ger város társadalmához! Megdöbbentő statisztika jelent meg Dr. Nagy János nemzetgyűlési képviselő úr tollából az Egri Képújság tegnapi számában. A kis iskolás gyermekek közül, hat százan, hétről-hétre csak pattogatott ku­koricát, vagy sült tököt kapnak enni s emmellett tűtetlsn szobában szenvedik a 17 fokos hideget, amelyet még a jól táp­lált emberi test sem képes elviselni. Ezt is Trianon csinálta! Az emberi és nemzeti érzés lehetet­len, hogy meg ne mozduljon bennünk, be­csületes magyarokban s gyors elhatározó tettekre ne késztessen. A jövő magyar nemzedék megmen­tése érdekében, kérve kérek mindenkit, aki csak teheti, vállaljon el konyhájára leg­alább egy szegény gyermeket ebédre, esetleg vacsorára is. Az ez iránti jelentkezéseket Pap Ist­ván polgármesteri titkár veszi fel. Aki a szegénynek ad, az az Isten­nek ad ! Eger, 1923. december 31-én. hazafias üdvözlettel: TRAK GÉZA h. polgármester. Mit ^áijunk az újévtől? Eger, 1SÍB; december 31. A magyar szerencse a háború első •apjától kezdve olyan állhatatlan volt, hogy azóta — úgyszólván — semmiféle »új« nem jelentett nekünk jót. Nem vala­mi helyén való lenne tehát, ha az új évhez kötött reménységeket túlságos várakozássá fokozznők. Űj harcterek, új ellenség, új harczi mód, új hadüzenetek, új hadvezérek, űj hadseregrzállítők, űj bakancs, űj szövet, -— papírruha, papírspárga, új meg űj ba- dikölcsön, űj fejedelem, új eszmék, űj han gok, új felfogások, új áramlatok és űj bom­lások, új pénz, új kamatszámítás: nem je­lentettek miránk szerencsét, annál kevésbbé boldogságot. Pedig minden nap jobbat vártunk a bolnaptől. Minden vasárnap jobbat vár­tunk az új héttől. Az elseje valósággal elbizakodottá tett bennünket. Hogyne rom­lottunk volna bele a sok léha várakozás­ba, mikor esztendők fordulásakor szép ró­zsaszínűnek fostegettük maiunk elé a jö vendőil Azt a jövendőt, amelyBazóta már a múlté és — ugyancsak nem Bolt még eny­hébb színű a fekete gyászn Mikor lesz hát halváil rózsaszínű ez a jövendő ?! Hát már ne* reméljünk? Majd ha azok a fogy ■ákosságaink, amelyeket ez a nemzedék oieszemóetünő- en elárúl — az újabb nemzÄpk törekvé­se, a fiatalabbak életrevaló* volta, em­berségesebb, vagy talán ■ istenesebb igyekezete folytán — eltüiÄieznek; ha kevesebbet hallunk az alac»nyrendű fel­fogásból és többet a közöns» *es fölé eme­lőből ; ha távolodunk a fc di sártól és emelkedünk az égies eszme !alé; ha mos­tani durva érzéseinkből ki retkőzünk és szeretni fogjuk egymást, m ni ahogy az POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BHEZNÄYIMRE. Szerkesztőség: Eger, Líceum Kiadóhivatal: Líceumi nyomda Telefon szám 11. felebarátokhoz — tehát magyarokhoz is — illik. Röviden : ha tüzbe vetjük a 32 lapos bibliát, többi összes léhaságainkkal együtt és belemélyedünk az evangéliumi önzetlen emberszeretetbe : akkor fogjuk megtalálni azt az utat, amely bennünket, magyarokat, a rózsaszínű jövendőnek nemcsak a re­ményébe, hanem a valóságába elvezet. De azt várni, hogy földünk többet teremjen, amíg azt mélyebben meg sem szántogattuk ; azért epekedni, hogy a má­sik nemzedék jobb érzésekkel fogjon egy enyhébb derűt Ígérő magyar jövőhöz, mi kor annak testi-lelki nyomorát a megrok­kant családok enyhíteni is képtelenek; leborúlni nem is az arany, csak a papíros \ borjú előtt, azt imádni és a közterhek bői a letagadhatatíanúl köteles részt mi­nél enyhébben, még akkor is elkésve ven­ni ki: lahet-e, szabad-e így bizakodni ? Nem vakmerő bízás-e az ilyen? Nagy szerencse, hogy a 8 millióeska magyar se mind egyforma. Még nagyobb szerencse lenne, ha a nagyobb része len- j ne igazlelkü és boldogságra törekvő. De ; legnagyobb szerencséje Csonkaicagyar- ! országnak még is csak az lenne, ha mi* ; nél előbb komoly megfontolásra térne en- I nek a 8 milliónak többsége. Mert, bizony, csak akkor nem leima hiú fecsegés ez a valamikor igaz szívből fakadt köszönés : Boldog új évet! «o<hh» «»tow OinmxsutN womm »•»» »<+»»»•» topa A magyar és német pénz. Eger, 1923. december 31. A magyar bankjegy-forgalom 850 milliárd körűi van, Németországban pedig november 15-őn 19 trillió bankó volt for­galomban. A mi egykoronánk, amely olyan koldus, hogy semmit sem lehet rajta venni, még a koldus is megveti, szégyenletében el is tűnt, sehol sem mutatkozik, — Német­országban még nagy űr, sokra becsülik, 115 millió márkát adnak a magyar egy- koronásért. Ez azt jelenti, hogy Német­országban 115 milliőszor drágább az élet, mint nálunk. Ott 100 millió márka nem pénz. A billiós márkának sem nagy a be­csülete. A napokban kaptam emlékűi egy 10 billiós bankjegyet, vagyis 10 ezer milliárdot, vagy még érthetőbben kifejezve 10 milliőszor millió márkát, melynek szám­jegyekkel való kiírásához 13 zérus kell. Hogy mennyi ez ? Összehasonlításból tudjuk meg. Egy perc rövid idő, egy másodperc egy pillanat. Mégis Krisztus Urunk születésétől 1923. dec. 31 éjfélig csak egymilliárd tízmillió hétszázhuszon- nyolcezernyolcszáz perc, vagyis hatvan- milliárd hatszáznegyvenhárommillió két- százhuszonnyolcezer másodperc múlt el. 10 billió másodperc pedig 317,093 év alatt fog majd elmúlni. Ennyit tesz 10 billió másodpercekben, magyar koronában pá­dig csak 87 ezer koronát tesz ki, zürichi számítás szerint pedig alig ér 8 svájczi frankot, vagyis 20 vagy 30 ezer magyar koronát. Ha én ezt az emlékül kapott 10 billiós márkát egy márkásokra akarnám felvál­tani és a pénztáros, aki nekem ezt le­olvasná, naponta 10. órán át számlálna, évente pedig 300 napon át olvasná gyor­san az egymárkásokat, hát 555,555 évig és 6 hónapig kellene élnem, míg leolvas­nák nekem egymárkásokban. És olyan tömeg papírost kapnék, hogy ha az egy­márkásokat (minden márkást egy deci­méter hosszúnak véve) a végükkel egy­más után raknám a főidre: az egyenlítő­nél 25 ezerszer lehetne körölcsavarni vele a földet. Ilyen nagy szám 10 billió márka! Ha ez békebeli márkában volna meg ne­kem, hát Amerikát és Európát mindenes­tül megvehetném, most pedig egy félcipőt adnak érte Németországban. Da ebből az a tanúlság, hogy ha a nagy, gazdag, hatalmas, erős, szervezett Németország a békeszerződés, a jóvátétel, a nemzeti ellenállás, a győzők szekatúrája következtében ide züllött, hová jutunk mi is, ha Bethlen litvánnak nem sikerűi a kis- ée nagyantantnál kieszközölni a béke­szerződésben kikötött zálogjogok és jóvá­tétel! fizetések felfüggesztését és nem si­kerűi a külföldi kölcsönt megszerezni ? Ezért ma nagyhangú virtuskodással elgáncsolni a kormány törekvését annyi, mint a 10 billiós bankjegyeknek az útját egyengetni, amitől óvjon meg minket a józan magyar Ó3z és az okos hazaszeretet. n. Eger története 1923-ban. (Befejező közlemény.) Augusztus : Kállay Ákos é3 Frőhnert Lajo3 aranymíséjüket mondották. —Lázár Imre ludovikás meghalt. — Szélvihar volt, mely tetőket sodort le. — Jőgveremtflz a Korona mögött. — Az Egri Dalkör új ott­honába, a Kát. Körbe vonult. — Czakő- színtársulata elbúcsúzott. — Az Érsek fő- pásztor aranymiséjét mondotta. — Buda- váry László és Lendvay István az Érne mulatságán resztvettek. — Nagyboldog­asszony napján toronyzene volt. — P. Oslay Osvaldotzárdafőnökke választották. — Fülöp József lábait a vonat levágta. — Ismét megtartották a bélapátfalvi zarán­doklatot. — A várbeli kálváriastációkat megújították. — Mozgalom indúlt Eger­ben Tanító-Otthon létesítésére. Szeptember: Morvay Gerő és özv. Miskovica Flórisnó meghaltak.— Hadiözve­gyet temettek a cserkészek. — Csiffáry V. Antal meghalt. — Tüdőgondozó intézetet akarnak alakítani. — Megérkezett a Lajos harang. — Az Egri Dalkör íársasvacsorán avatta fel az új otthont. — A csillagos

Next

/
Thumbnails
Contents