Egri Népújság - napilap, 1923/2
1923-07-20 / 162. szám
2 ÜGJfcU IN EP UJ SAU 1923. július 20. Az igazi dcmoHrácia föltételei és a magyar demokrácia. Részlet Nagy János dr. nemzetgyűlési képviselő parlamenti beszédéből. (Befejező közlemény.) Eger, 1923. július 19. Nem lehet ez igazi demokráciáról beszélni ott, ahol a polgári egyszerűség szégyen, ahol az élvezetektől való tartózkodás érthetetlen, a fennkölt törekvések tisztelete ritkasággá vált; ahol a kispolgári jólét — a demokráciának ez a biztos alapja — a legkiáltóbb ellentéteknek, a leghivalkodőbb luxusnak, a mindent fölszívó és mindent korrumpáló bankokráciá- nak, a pénz mindenhatóságába vetett hitnek adott helyet. Nem lehet az igazi demokráciáról beszélni, míg ennek a «demokrata* békének súlyos következményei: a nyomor és kétségbeesés lettek uralkodóvá a népeken. Mert az éhségtől és szenvedésektől elkeserített és a kétségbeesés útját járó népnek, még a valódi demokráciának viv mányait is kezébe adni, annyit jelent, mint fáklyát kötni a rókák farkára és az érett vetésbe bocsájtani őket, mint az elvakított Sámsont; igen a demagógiától elvakított Sámsont a nemzet templomának oszlopához kötni, hogy magára döntse az alkotmány épületét; amint magára is rántotta a forradalom alatt. Addig nem lehet az igazi demokráciáról beszélni, míg a közélet kérdései iránt önállőtlan és érzéketlen Az ilyen nép ugyanis csak passzív szavazó alany, pártok hajcsáraitól, jelszavaktól ide-oda fizott nyáj, vagy viasz a kevésbbé lelki- ismeretes politikusok kezében. Ahol a népnek a közéletben való öntudatos részvételét, a közös elhatározások kialakulásához való cselekvő hozzájárulását nem lehet életre kelteni: ott nincs tere a demokráciának; ott a pártdiktatura révén nagyon könnyen a kisebbség diktatúrája ér vényesülhet. Nyugaton is a nagy tömegek érzéketlensége a legnagyobb panasz. Lloyd George panaszolja, hogy a legutóbbi választáson 5 millió embert a legnagyobb agitációval sem tudtak arra bírni, hogy beadja szavazatát. Amerikában a legutolsó elnökválasztáson 3 milliónál többen tartózkodtak a szavazástól A svájci plebisz- citumok történetéből olvastam, hogy 1874—1898. években 41 törvényjavaslat került népszavazás alá és egyik javaslat sem kapta meg a szavazatra jogosullak többségét, mert a kantonokban a szavazóknak 20 százaléka sem szavazott le. Nálunk pedig büntetéssel kell kényszeríteni a szavazókat, hogy szavazzanak le. Az érdeklődésnek ez a nagy hiánya nagy veszedelmet rejt megában az államra és a népre. Folyton azt hallom, hogy demokratikus formákra van szükség. A forma tartalom nélkül mit sem ér. Mit ért a keresztény formává keresztény politika, ha nem voltak benne keresztény lelkek. A demokratikus formák is csak akkor szülhetnek jótékony eredményt a közre, ha a lelkűlet, az őrzés, a gondolkodás, a bánásmód lesz demokra tikus. A jelszó maga nem boldogít, hanem magának az életnek kell demokratikussá lennie és ez abban nyilvánűl, ha minden tehetségünket népünk felemelésére, boldo- gítására, nemesítésére áldozzuk úgy, hogy magunkról egész megfeledkezünk. Ott le hét csak igazi demokrácia, hol az arisztokrácia demokratikus, a nép pedig arisztokratikus, vagyis nem a vak szenvedély, hanem mindig a jobb, a legjobb — ariston — után halad. Nekem tehát az a nyugati demokrácia nem kell, mert még a vadembert is megszégyeníti ezzel a trianoni stb. békéjével. Az a régi vadember, ha agyonverte ellen ségét, egyszerűen fölfalta ős ezzel likvidálta a háborút. De ez a nyugati demokrácia az emberiesség, a népek önrendelkezésének, a humanizmusnak megcsúfolásával a gyűlöletet sűrűsí ti össze és osztja fel évtizedekre s a nemzedékek lassan felépített jólétét apránkint falja föl. Én nem tudok, de nem is akarok Benes kedvéért lenni demokrata. Becsületes magyar csak hazájáért, nemzetéért lehet demokrata. Ha átveszek is valami értéket Nyugatról, azt csupán a magyar nemzeti élet erősítése érdekében veszem át s nem önmagáért. Rákosi Jenőnek a szavai irányadók nekem, aki egyik francia irodalmi férfiúval való vitájában ezeket írta: «A civilizáció virágos kert, melyben az egyes nemzetek mindenfajta művészei, mint méhek röpködnek, hogy nemzetük műveltségének gyarapítására, finomítására, színeinek élénkítésére, szellemének táplálására mézet és illatot szállítsanak.* Én azt szeretném, ha ebben az országban mindenki Nyugat civilizációjának virágairól, mint a méh, mézet szállítana és nem darázsként mérget lopna a nemzet testébe, hogy a felbomlás annál könnyebb legyen. Hisz’ a közeli múltban is az volt a legnagyobb magyar bűn, hogy publicisztáink, politikusaink, íróink, szociológusaink, újságíróink kritika nélkül hasra vágódtak a Nyugatról jövő kul- tur hullámok előtt, amelyeknek taraján a legtöbbször csak a felfújt tajtékot, csak a csillogó piszkot vették észre és lebecsültek mindent, ami magyar volt. Ezzel elzsibbasztották a nemzeti erőket éppen abban az időben, mikor a legnagyobb megpróbáltatások zuhantak ránk. Én az etelközi vérszerződés alapján kiépült, az aranybulla által tovább fejlesztett magyar ősi alkotmányt demokra- tiku*abbnak tartom, mint Nyugat mindenfajta demokráciáját. A magyar Szent Korona eszméje magasabb politikai színvonalú, mint Benes demokráciája. A Szent Korona eszméje szerint a nemzet és a király egyenrangú tényezők. Igaz, hogy ez az eszmény az autokrata Habsburgokkal való viszony folytán fejlődésében megakadt, de rajtunk a sor, hogy ez eszmény fejlődését elő mozdítsuk. Oda kell fejleszteni ezt a tiszta magyar gondolatot, hogy a magyar nép méltó tagja legyen a Szent Korona testének ős így birtokosa legyen mindazoknak a jogoknak, melyek a Szent Koronából folynak. Ha Nyugat demokráciájából átvesznek is valamit, azt mint értéket elhelye zem, befoglalom a Szent Korona díszítésére, de Benes és egész Nyugat kedvéért sem áldozom fel a Szent Korona eszméjét. «Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. Túl a Demarkációs Eger, 1923. július 19. Rózsahegy. Nagy felháborodás tartja izgalomban úgy a felvidéki lakosságot, mint a cseheket. A rózsahegyi katolikusok körmenetet tartottak, amelyen az Oltári- szentséget is vitték. Amerre a körmenet elvonult, a lakosság ájtatosan, téröenállva fogadta, sőt még a másvallásúak is kalap- levéve tisztelték meg az egyházi szertartást. A körmeneten Hlinka Antal is részt vett. Az ájtatos tömegben azonban akadt ünneprontó is. Egy cseh ifjú nem vette le a kalapját, sőt még gúnyos megjegyzésekkel kisérte a körmenetet. Neveletlenkedését többszöri figyelmeztetés után sem hagyta abba és kalapját sem vette le. Hlinka, amidőn látta a hiábavaló figyelmeztetést, odalépett a cseh emberhez és tettlegesen kényszerítette a tisztességes viselkedésre. A felvidék lakossága felháborodva tárgyalja az esetet, mert szemtelen provokációt lát benne. A cseh lapok ellenben súlyosan támadják Hliakát és szigorú megbüntetését követelik. A neveletlen ember eljárását pedig helyeslik és a vallás szabadságára hivatkoznak. Szabadka. Öregasszony a Postás . . Szabadkán megjelenő »Hírlap» július iä-i számából.) Anyóka tipeg a postára; háta hajlott, egész maga vőnség, bátortalan alázat. Rázós keze levelet szorongat, drága levél, katona fiánál? küldené, aki szolgál a távol Kragujevácon, avagy lenn Sz.eraje- vóban. Küldené, tartja is a kezében a két dinárost, benyújtja a kis ablakon és bemondja tisztességtudón, hogy bélyeget kér levelére. Ám kiszól a postás kisasszony: nem érti mit akar, nem ért azon a nyelven. — Kétségbeesetten segítene magán öreganyő, mutatja a kuvertát, rajta van a címzés, hivatalos adresz, a kisasszony is olvashatja és mutatja a kőt dinárost . . Istenem csak megérthetné, hogy nem gá- lickövet akar itt venni, hanem a szükséges két dináros bélyeget a levélre. Da a kisasszony rázza a fejét, ő ezt nem érti, ő nem tud magyarul. Tanácstalanul ri- mánkodik, magyaráz az öreganyő, de hiába, már mehetne is haza levelével, ha véletlenül nem jön egy hivatalnok, aki int — és a kisasszony már egészen jói érti, hogy a két dinárért bélyeget kért a fél s a bélyeget most már ki is szolgáltatja . . . Borhírek. Svájc könnyített a magyar bor kivitelén. Az egri borforgalom. Eger, 1923. július 19. Berni követségünk értesítette a magyar külügyminisztériumot, hogy Svájc a bor kiviteli illetékét 1 frankról 50 centi- mesre szállította le s másrészt a magyar borkontingenst havi 25 ql'ól 75 q ra emelte föl. Hir szerint berni követségünk ennek dacára sem tartja kedvezőnek a magyar bor kiviteli lehetőségét, mert tavaly megkísérelték a nyugat svájci borokkal való keverést, ami azonban nem bí zonyult eredményesnek. Az egri borpiacon különben elég élénk a kereslet. Tegnap hallottunk egy kistétel eladásáról literenként 300 korona árban.
