Egri Népújság - napilap, 1923/2
1923-12-15 / 284. szám
2 Jíiöfil WEFl/JäAU 1923. december 15. Samassa József dr. egri érsek 1896-ban nevezte ki jogakadémiai rendkívüli tanárrá; 1908. októberében szerezte meg az egyetemi magántanári képesítést Budapesten s 1909. jan. 1-től lett rendes tanár, Udvardy László dr. után pedig a kar szeniora. 1896. január 1 én vette át az Egri Híradó szerkesztését, melyet megszűnéséig, 1910. júniusáig szerkesztett s politikai cikkeivel irányított. Évtizedeken át volt tagja Hevesvármegye törvényhatósági bizottságának s Egerváros képviselőtestületének, valemint tagja és részben elnöke több bizottságnak s mindkét helyen a központi illetőleg az állandó választmánynak. A r. k. iskolaszéknek szintén több évtizeden át tagja s egyideig világi elnöke, a Kaszinónak hosszú idő óta al- elnöke. A volt vármegyei és városi függetlenségi pártnak egyik vezető tagja. Mikor pedig 1906 ban főispán lett Szederkényi Nándor, Eger országgy. képviselője, Gsu• torás László dr. is fölvette a küzdelmet a gazdátlanná lett mandátumért, amelyet Babocsay Sándornak juttatott a függetlenségi párt többsége. Irodalmi munkássága, amelyért a Gárdonyi Társaság is tagjai közé iktatta, j nem merült ki a hirlapirásban, hsnem ér- j demes munkát fejtett ki a szakirodalom ! terén is. Önálió munkái: Horvát-Szlavon-Dal- j mátországnak Magyarországhoz való vi- i szonya jogtörténeti alapon (1887.) — A magyar vármegye rendezés történeti fejlődése ás politikai jelentősége. 1889. — Néhány szó a vármegye rendezés reformjához 1891. — A törvényes öröklési jog 1906. — Egyik megalapítója s kezdetben főműnk 8 társa volt az 1893-ban megindúlt Hév esv ár megyei Hírlapnak. Tetemét a Liceum dísztermében helyezik ravatalra. Temetésének idejét még nem állapították meg Ahol a kőszivek is megindulnak . . . Látogatás a Napközi Otthonban. Eger, 1923. dec. 14. Ti asszonyok és férfiak, kik jő meleg ruhában járjátok a várost, s akiknek még ma is tisztességes életmódot ád az Isten, menjetek el a Napközi Otthonba s nézze tek meg az élő nyomorúságot . . . Ti anyák és apák, akik a Gondviselő kegyelméből meleg ételt, meleg ruhát, pompás cipőt tudtok adni, vásárolni egészséges, Diros-pozsgás gyermekeiteknek — ne sajnáljátok a fáradtságot és menjetek el egyszer a déli órákban a Halaspiaci iskolába a nézzétek meg a Csoór Szeréna • birodalmát.« Szomorú «birodalom» ez nagyon, olyan, hogy megfájul tőle a szívetek. Be kell is, hogy fájjon az a kicsi húsdarab néha . . . Hiszen ha jómódban éltek, s valami öröm ér benneteket; tudom, hogy imigyen sóhajtotok • — Istenkém, úgy szeretnék most valami jót tenni ... De attól félek, érdemtelent segítek, így inkább nem csinálok semmit. Éá ráütök a bugyellárisra, maradjon hát benne ázások szép papiros bankó ... No nem marad benne semmi sem, ha meglátjátok egyszer azt a 180 kis penészvirágot, akiket a Napközi Otthon lát el minden áldott nap meleg étellel. — Itt igazán méltókat tudtok segíteni, mert az emberi nyomorúság legkiáltóbb példái kerülnek elétek . Déli 12 óra, mire belépek a halpiaci iskola kapuján. Két apró gyerek van a kapu alatt, egyiknek kezében könyvek, a a másikéban kis, kopott, zománcos fazék. ... A «könyves» mutatja a «fazekas»-nak, merre osztják az ebédet? Én is odatartok. Benn a sarokban van a Napközi Otthon konyhája és az ebédlőterem. Csoór Szeréna éppen most osztja az ételt. Fehér kötény van előtte s egyik kezében az osztó-kanál, a másikban egy tányér, levest mer abba egy kis éhes fiókának. — Isten hozta — mondja, a gyermekek pedig Dicsértesséket mormognak a leves mellől. Fáj a lelkem, amikor végignézek az ebédelő gyermekseregen. S a jó *naco$ága« sorban mutatja be őket. — Ez a kis fiú teljesen árva — mutat rá az első padban falatozó Gézácskára. Egy jó asszony vette magához, kinek magának is nagy családja van, hát kért bennünket, hogy vegyük be a kis társaságba. Komoly, igen jó viseletű kis fiú. Mind szeretem, de talán ezt a legjobban. — Ennek a kis fiúnak még cipője sincs. Fáj a lába is, kikezdte már az űtca kövezete. Az apja harctéren halt hősi halált. — Különben — mondja tovább — minden gyereknek megvan itt a szomorú története. Ennek például tüdőbeteg az édesatyja, emez fólárva s idegbajos az édesanyja Ez — mutat rá egy halványarcú szőke kislányra — már tegnap azt mondta, hogy szeretne meghalni, mert hisz nem lehet már bírni ezt az életet. — Persze, vigasztalom és korholom, hogy nem bízik a jó Isten segítségében. , Közben folyton osztja Csoór Szeréna az ebédet. Csipedett tésztaleves és babfőzelék a mai ebéd. Kitűnő ételillat van a teremben s szinte magam is megkívánom a párolgó babfőzeléket.Jámbor Ilonka iskolásleány a segítője a »naccságá«-nak. Most is serényen aprítgatja a tésztát a levesbe. A kis Bo- donyi Jóska meg rendet tart a társaságon. Kanalat mos és ad annak, akinek nincs s odamegy mindegyikhez és atyás- kodóan kérdezgeti: — Ennél-e még levest ? Aztán készséggel visz annak, aki még kivánja. Húst kétszer kapnak egy héten a kis kosztotok, azonkívül a napi menü miDdig egy darab kenyér, laves és főzelék. Kapnak bőségesen : két merőkanál dukál a levesből, a főzelékből minden kis embernek. Aki megebédelt, szépen megköszöni az ebédet, köszön és megy tovább. . . Mosollyal sápadt arcukon hagyják el a jótékonyságnak ezt a nemes hajlékát. Hosz- szan elnézem, amint vásott, rossz cipőes- kékben, vagy mezítláb, foltos, nagyon piszkos, vékony, szakadozott ruhácskáikban elcsoszognak előttem. És fájó lélekkel mondok áldást magamban azokra, akik ezt a Napközi Otthont megcsinálták és lehetővé tették, hogy ezek a kis emberkék legalább egyszer egy nap meleg ételhez jussanak. . . Mi lenne ugyan velük a nélkül ? Ruha és cipő kellene még hogy teljes lenne az a kis boldogság, ami a száz- nyolczvan gyermek lelkében buzog, amikor ide belép és látja a jó >nacesága«i mindig barátságos, arcát, a párolgó ételekkel telt fazekakat — amely számára ebben a kevés örömű világban — az életet jelenti. Benr.ze. Halál az utcán. Eger, 1923. december 17 Tegnap reggel Egerbe érkezeit egy vidéki ember. Szőke, sovány, középtermetű, 55 — 60 esztendős magyar volt s cifra szűrrel a hátán ballagott be a Líceumig. Itt hirtelen rosszul lett majd összeesett az életnek ez a fáradt utasa . . . Az utca népe kapott a szomorú szenzáción és csakhamar körülállotta a vo- nagló embert. Aztán levették a cifra szűrt róla s a feje alá tettek, hogy ne legyea olyan kemény a fejealja. Jó emberek pedig telefonáltak a mentőknek, a rendőrségnek, hogy vigyék az utcáról a szerencsétlen ember holttestét. Szabó Ödön dr. tiszti orvos jött elsőnek, aki azonban már csak a beállott halált konstatálta. Majd a mentők hullakocsija kivitte a hullaházba. A halottat senkisem ismerte föl az utca népe között, zsebeiben nem találtass Írást, amelyből kilétére lehetne következtetni. Ruházatából ítélve valószínűleg Mezőkövesdre való. A rendőrség már értesítette is a mezőkövesdi elöljáróságot, ahonnan miadezideig nem jött értesítés. Osztrák borszakértők jártak Gyöngyösön és a homoki borvidékeken Eger, 1923. december 14. Az osztrák kormány a magyar borok tanulmányozására szakértőket küldött ki Magyarországba ős pedig Gyöngyösre, Kecskemétre én a balatoni borvidékre. A tanulmányút a magyar bortermelőkre nézve kedvezően végződött és az osztrák borkivitel kérdése előbbre jutott. Bármily csodálatosan hangzik is, az Ausztriába való borkivitelünk főakadálya az idei borok kiváló minősége lett. Számos panasz érkezeti ugyanis a magyar kormányhoz, hogy osztrák vámhivatalok a borvámolásnál nem alkalmaz zák a kedvezményes vámtételeket ama- lyek a nehezebb magyar borokra biztosítva vannak. A magyar kormány ennek követkéz tőben tárgyalásokat kezdett az osztrákokkal, hogy a 18 fokon fetűli magyar borokat kedvezményes díjtételek szerint vámolják el. A tárgyalások kedvező eredménnyel végződtek, ami elsősorban a kecskeméti ős gyöngyösi tanulmányút ked- kedvező eredményének köszönhető. • Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában. Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen.»
