Egri Népújság - napilap, 1923/2

1923-12-14 / 283. szám

A ír 300 korona Eger, 1923. december 14. péntek. XL évf. 283. sx. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNÄY IMRE. ftmmz ■BaMBBMmHKnranBBKHBMBBMMMBBi Szerkesztőség: Eger, Licenm kiadóhivatal: Líceumi nyomda Telefon szám 11. azt még fényesebbé tették — Telekessy, Erdődy, Barkóczy, Foglár György, Esz- terházy és Pyrker. Valamennyi ragyogó név, ragyogó istiekkel, roppant áldoza­tokkal Általuk lett városunkból magyar Athén, amely a múlt század ötvenes és hatvanas éveiben nagy írói nevek talál­kozó helye. Tarkanyi, Toldy Ferenc, Ipolyi Ar­nold, Danteiik János, Pájer Antal, Mind- szenty Gedeon, a Zsasskovszky-testvérek stb. messze földön, s legutóbbiak az egész világon híressé tették i>z egri nevet. Ennek fénye elhoraályosúlt egy időre, ámde mintha újabban jelentős javulást tapasztalnánk. Még p3dig nagyon helyes irányban Nem egyesek kiválósága ész­lelhető, hanem általános lendület a tudás, az ismeretek érdekében, a haladásért. Ezt pedig minden józan ember csak lelkesedő örömmel látja, mert hiszen ahány ember csillapítja tudásszomját, annyi em­ber marad el a léhább szórakozástól, vagy esetleg a korcsmától. És ennek roppant jelentősége van a család, a társadalom, a nemzet, a magyar­ság talpraállásánsk szempontjából. S a jóknak szent kötelessége, hogy azt a nemes érdeklődést ébren tartsák, sőt fejlesszék. A nemzetgyűlés ülése. Örvendetes jelenség. Eger, 1923. dec. 13. Tollhegyre kell vennünk, amit a mos­tani kettős ünnepen örömmel tapasztal­tunk. Csupa ismeretterjesztő előadás volt * a kőt nap délutánja s akik a néptelenség- től féltették egyikei-masikat: nem alapta­lanul aggódtak. És mégis mi történt? Szombaton a Katolikus Körben, már a kultűr-dólután kezdete előtt félórával, még állóhelyet sem lehetett kapni, 5 őrára t pedig a nagy te­remmel szomszédot} három tágas helyiség is zsúfolva volt Úgy< néz az eset ismétlődött a főgim­názium ismeretterjesztő előadásán, ahol már 3/4 5 kor be kellett zárni a kapukat b a pontosén érkező sokaság nem mehe­tett be. Ugyancsak ekkor volt a Katoli­kus Legényegylet kultúrdéluiánja, amely­ről egész tömeg érdeklődő szőrűit a fo­lyosóra. Nagy látogatottsági volt a Ke­resztény Szociális Egyesület és az Érne előadásainak is, ahol az elvetett mag szin­tén sokat ígérő talajba hullott és sok ezer lelket, szívet termékenyített meg. . . Olyan örvendetes ez a jelenség, hogy itt meg kell állanunk egy szóra. Eger, kétségtelen, kultúrája révén került az első sorba. Káptalani iskolája, mint a Szent István alapította püspökség természetes tartozéka, évszázadokon át híres volt. S amit Egerről Dobó Istvánék kardjukkal írtak a történAem lapjaira, Budapest, MTI. A nemzetgyűlés mai ülését 11 órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Farkas képviselő kéri a Ház Unács- kozőképességőnek megállapítását. Mint­hogy 40-nél több képviselő yan jelen, a Ház tanácskozóképes. Napirend szerint áttérnek a novella folytatólagos tárgyalására. Hegedűs György az első szónok. Párt­állása értelmében elfogadja a novellát, de ez nem jelenti azt, hogy jó véleménnyel van felőle. A novellának sok a hibája. Sok benne az ellentmondás és sok kérdés nincs benne rendben úgy, hogy politikai tekintetben visszaélésekre szolgáltat alkal­mat. A földbirtokreform célja nem más, I mint hogy a gazdasági tűltengést meg 1 szüntesse. Ezt a feladatot ő is helyesli j Kívánja, hogy ilyen legyen és ne egyol- j dalú, romboló. Ezután a törvény egyes j rendslkezéseinek bírálatára tér át. Közben megjelenik a Házban Apponyi Albert gróf, akit a képviselők zajosan megéljeneznek. Felállnak és zajosan tap­solnak. Személyi hír Dr. Habán Mihály, az egri Dobó István föreáliskola igazgatója, akit a vall. és közokt. miniszter a nyír­egyházai főgimnáziumnál tartott pótérett- ségi vizsgálatokhoz biztosul kiküldött, e küldetéséből hazaérkezett. Afrikai képek .* *) Irta: Bachó László. I. Algír. Belépünk a mecsetbe. Egy komoly, szőtten arabus papucsot húz a cipőmre, hogy a belépő hitetlen gyaur lábbelijének pora be ne piszkolja a próféta templomá­nak szőnyegekkel beterített padozatát. Ez is új dolog előttem. Tuniszban a cipőt levettette velem az arab templom ezolga. Algíri kollegája már azzal is meg­elégszik, hogy a cipőre húzza rá a papu csőt. Szegény próféta! így hanyagolják el korcs utódaid a régi, hagyományos ceri- móniákat. Tiz év múlva talán minden jött- ment «hitetlen kutya» sáros csizmával ta­poshat templomod szőnyegein ! A háromhajós templom belseje kü­lönben többő-kevésbbé ugyanaz, mint a többi arab templomé. Székek nincsennek benne. Az igazhívö sokkal kényelmeseb­ben végzi el vallásos kötelességét, az imádságot, amennyiben lehasal a földre, a szőnyegre. Imádsága végeztével a legtöbb mindjárt itt is marad egy kis szunyőká- láBra. Amerikai útitársnőm nevetve lépe­gette át a mélyen horkoló templomlátoga­tók humuszos alakjait és megjegyezte, hogy biz’ ez a hűvös mecset különb hely & sziesztázásra, mint a forró kövezet ott kint az utcasarkon. De én nagyon elszo­•) Ennek az útleírásnak 1. része az E. N, 278. számában jelent meg. Szerk. morodtam, mikor az arabok közt is pusz­títani kezdő destrukció e rombolását lát­tam, mely igen elhalványította a fantázi­ámban élő képet a Tuniszban és más ke­leti helyeken látott komoly, tiszteletet kö­vetelő arab mecsetekről. Siettem is kifelé, hogy ne fájjon nagyon ez összehasonlítás a szomorú, profán valóság és képzeletem képei között. S a mecsetből eltávozva, szomorú meghatottsággal tekintettem egy szerű, komoly fehér falaira. Ebbe most, a huszadik században, sáros cipővel is be lehet menni s hová imádság után, vagy talán helyett, horkolni is eljárnak a sem­mirekellő igazhivök. A mecsettől néhány lépésnyire, ahol most a vásárcsarnok van, volt valamikor a rabszolgavásár. Nem messze ettől a mecsettől van a város legnagyobb és legrégibb, a XI. szá­zad elején épült mecsetje, a *Dzsama el Kebir.» Ez a mecset Algír egyik legrégibb műemléke. Bár a franciák és törökök többször átépítették: mégis megőrizte kö­zépkori jellegét. Hetvenkét pilléren nyug­szik a mecset tizenegy hajója, melyek kö­zül az öt középső rővídebb, úgy, hogy a mecset közepén körülbelül 200 négyszög­méternyi szabad tér marad, hol a rituális mosakodásra használt szép, régi szökő­kút van. Érdekes, mily sok emberből áll en­nek az arab székesegyháznak a személy­zete : egy mufti, két imán, tizenkilenc tu dós, tizennyolc müezzin (énekes), nyolc hezzabin (koránolvasó), három gondnok és tizenhárom templomszolga, összesen hatvannégy ember. Úgy látszik, hogy itt némely mecsetben éppen elegen vigyáz­nak az igazhivök lelki üdvösségére. * A francia városrész legszebb épületei közül kitűnik : a Conseil Generál szép rönesszánsz kapujával, mely a török ura­lom idején valamelyik európai hatalmas­ság konzuljának a palotája volt; a római katolikus érseki palota, mely a francia invázió előtt az arab dey rezidenciája volt, a török Hasszán basa által épített, de e franciák által lebontatott nagy mecset he­lyén, valami különös, mór román stil- keverékben épült székesegyház, melyben Jeromosnak, a kereszténységért a XVI. században vértanúhalált szenvedett kato­likus arabnak a csontjai pihennek. Jeromost, még mint kisgyermeket ej­tették foglyűl egész csapat honfitársával együtt az abban az időben itt háborús kodó spanyolok és Oránba vitték, ahol az ottani vikárius megkeresztelte és föl­nevelte. Később valami hadi esemény al­kalmával ismét honfitársai keze közé ke­rült, kik arra akarták kényszeríteni, hogy ismét muzulmán legyen. De ö inkább meg­szökött és Uránba ment vissza, beállott katonának ée megházasodott. Evek múlva az algíri kalózok fogságába került, kik Algírba hurcolták Az igazhivök, módfelett

Next

/
Thumbnails
Contents