Egri Népújság - napilap, 1923/2

1923-07-14 / 157. szám

üiUKi ÍMEPUJSAU

2

6«

1923. július 14

RK&aűss*aui'**^

déli részében, a szerb parasztok már több ízben tanúságot tettek arról, hogy Radios mozgalmát szimpátiával kisérik és nem idegenkednek a köztársasági eszmétől sem. Radios tehát érintkezést keres ezekkei a Horvátországtól távolesö tömegekkel is, még pedig olyan módon, hogy a Slovodni Dom-ot cyrill betűkkel is kiadatja.

A legújabb hírek már arról számolnak be, hogy a bojkott eszméje nem maradt meg csupán tervnek, hanem valóságot is öltött, mert a horvát parasztok már több helyen megtagadták az adók befizetését. Sót már az is előfordult, hogy a ka- tonaköteiesek nem engedelmeskedtek a behivási parancsnak. Belgrád egyelőre tehetetlenül nézi az újabb események fejlődését.

Van még egy igen fontos körülmény, amelyet a kormány nem hagyhat figyelmen kívül. A Pasics ellőni merénylet során kiderült, hogy azt nem politikai okokból követte el Raics. Ezzel szemben megállapítást nyert az a tény is, hogy Montenegróban egy titkos politikai szervezet működik. Az a politikai szervezet névtelen levelekkel árasztja el a belgrádi poli tikusokat, fenyegetésekkel ijeszti őket és amint bebizonyosodott, a szervezetnek határozottan autonómista és republikánus céljai vannak. így tehát Horvátország pasz- sziv rezisztenciájának megtörése, — ameny- nyiben azt az ország különböző részeiben titkos és nyílt szervezetek támogatják, — nagyon nehezen sikerülhet a belgrádi kormánynak.

A helyzet ebben a pillanatban az, hogy a politika súlyos válságok előtt áll és a decentralista elemek elótörése nemcsak a kormány létét, hanem a vidovdani alkotmányt is veszélyezteti. Radics nyílt kártyákkal játszik, nem csinál titkot abból, hogy mozgalmába be akarja vonni azokat a szervezetlen tömegeket is, amelyek Horvátország határain túl élnek és csöndes szimpátiával kisérték a horvát párt eddigi szereplését. Érdekes, hogy Radics a múltkori nagygyűlés betiltása után összeIntelem.

Amit úgyis tudnak,

Amit úgyis lámák,

Csak azt mutogatjuk Naponkint egymásnak :

Hogyan suhog, leng a Bársony, selyem rajtunk, — Mint vonódik gúnyra Lefelé az ajkunk, —

S minő érzéketlen Orcáinknak bőre Csoronkáló könnye,

Viilámló felhőre . . .

Hej, de a bensőnket Kérgek sora rejti;

Sugarának enyhét Ma np^n érzi senki.

Ki tudhatná róla,

Halódó, vagy ép-e :

Ott van-e még benne A nagy Isten képe ? . . .

Emberi voltunkból Mit oly régen láttak : Szivünkkel fordúijunk Már egyszer egymásnak!

Borsodi László.

Tábortűznél.

Lágy este van. Csak foszlányos, sö tét bárányfelhők úsznak az égen. Csak a sötétség fénylik. Csak a csend zenél. A szív húrjait lágy szellemkezek pengetik csöndesen. Az erdő rejtelmesen susog >vahívta pártjának vezetőségét s ezen a gyűlésen határozott formában leszögezte azokat az irányelveket, amelyeket a horvát politikának Belgrád makacsságával szemben, céljai érdekében, követnie kell. Beszéde során többek között a következőképen vázolta a jelen helyzetet s a hr.rvát politika új irányait.

— Tudja meg Belgrád, mi felkészültünk. Ha kiírják a választásokat, már holnap kiadhatjuk jelölő lisztáinkat. Megejtettük a választási mozgósítást és ez a mi válaszunk a belgrádi hadüzenetre. Ezt mi nemcsak Horvátország nevében mondjuk, hanem a Vajdaság, Bosznia és Dalmácia nevében is. Pasics küzdött Szerbia önkormányzatáért, hogy Szerbia szabadállam legyen és benne minden járás, falu, megye szabad legyen. Tudta, hogy tiszta szerb nemzeti állam nem lehet. Most pedig mindent sutba dobott. Most nincsen falu, nincsen járás, nincsen megye. Pasics ideája fikció. Pasics élőhalott mostani rendszerével és elveivel együtt, mert megdöntötte mindazt, amit fiatalkorában épített.

— Elhatároztuk, hogy német lapot adunk ki. Ma megindítjuk a német lapot, holnap a magyart és Isten segítségével holnapután a csehet, végén a szerb lapot is. Minderre szükség van. Különösen a szerb lapra, mert nem a szerbek fognak bennünket felszabadítani, hanem mi fogjuk a szerb parasztot. Nekünk van erkölcsi erőnk és azért szabadok vagyunk. Azért fogjuk felszabadítani a szerbeket is. Egy arisztokrata sem érhet el ilyet befő lyásával, egy bank sem pénzével, egy pap sem auktoritásával, egy kormány sem hatalmával. Ez egy nép potenciájának a maximuma.

— A mi népünk kilencven százaléka dolgozik, alkot, termel. A professzorok, tanítók, urak, újságírók, iparosok dolgoznak; egy sem henyél. Pártunkat azért alapítottuk, hogy a horvát népet vezesse és berendezze az államot a nép kívánsága szerint, egyetértve nyugat legnagyobb gondolkodóival.

Radics harci riadója nem a pusztába

lahol egy kis faluról.« Lomb nyílásain a sápadt hold néz le a tábortűz körül ülő cserkészekre. A láng lobog. Az égó fa zizeg és mesél nekünk régi időkről,... régi dicsőségről

Valahol . . . Valamikor . . .

Ismeretlen tájak homályából bontakozott ki egy maroknyi nép.

Szemükben az őrtüzek lángja. Kezükben hideg acél, úgy száguldanak robogó paripákon. Senkisem tudja hová. — Egyszer- csak megtorpannak. Hívogatva mosolyognak feléjük a távoli rónák : «Maradjatok itt.« S ők itt maradnak. Szereti őket a föld és ők a földéi mindörökre.

!

i

És a szivekben boldogság tanyázik sokáig; nagyon sokáig.

Egyszer volt .... Régen, nagyon ! régen . . .

A mese elhal. A láng elfárad. Szomorúan huuyorgatja túzpilláit. Lassan zizegi: «Muhi, Mohács, Világos, Trianon.«

E négy szó a nagy magyar tragédia. Ez a homlokunkra ütött tüzpecsét, mely ég, ég, de be nem gyógyul soha !

Szomorúan cseng a nóta a fiűk ajkán :

»Olyan kihalt, olyan árva Krasznahorka büszke vára.*

kiáltás. Akik ismerik a helyzetét, ismerik a horvát nép mentalitását és Belgrád nacionalista túlzásoktól telített fölfogását, tudják, hogy a hplyzet komoly és a megindított harc nem áll meg a félúton.

A pénteki hetivásár.

Eger, 1923. július 13.

A hetipiac oéptelensége mutatja leginkább, hogy nagy dologidő van: megkezdődött az aratás az egész vonalon. Minél kevesebb a vidéki kocsi; ha^be is jön a piacra, megvásárolja az aratáshoz szükséges egyetmást és siet haza, hogy sokat el ne pocsékoljon a drága időből.

A mai sertéspiac mutatta leginkább a nagy dologidőt. Alig volt a felhajtott malacok száma 20—25 Persze, ezt ugyan kihasználták az árúsok! Olyan árakat kértek jószágaikért, ami már igazán a szemérmetlenséggel határos.

Egy pár 8 hetes választási malacért 85—90,000 koronát kértek. Egy éves ma lac 70—100,000 korona volt darabonként, egy másfél éves disznót pedig 300,000 koronára tartottak.

A hizlalni való malac ára 135.000 K volt darabonként.

Persze csak tartogatták a jószágokat ezeken az árakon, vevő nem igen akadt horogra.

Borjút egyetlen egyet sem hajtottak föl.

A baromfipiac aránylag elég csendes volt. Az aprólék ára nagyobbára már kofakezekben, a hétfői árnivőn mozgott

A gyümölcspiacon a körte a szezon cikk 4000—5000 korona puttononként, míg az apró alma 2000 koronáért kapható. Megjelent az első szilva is, a nagy lószemű korai, 5—6000 korona puttononként. A barack, amit igen nagy mennyiségben vetettek piacra, 8000 K volt puttononként.

A zöldségpiacon valóságos tökhegyek nőttek tegnap óta. Csányról, Hortról hozták s kilónként 40 koronáért árúsítják. A A malacnak való tök 20 koronáért kapható. . .

S a hang dörgéssé lesz, mely megrázza a ievegőt. A sudár fenyők árnyai az égig nőnek s a dallal együtt ostromolják azt:

»Szabad hazánkat óh, add vissza nekünk'.*

Azután csend lesz. Néma csend. Csak harmincegy szemre borul könnyfátyol, csak harmincegy izom feszül. Majd a parancsnok hangja szólal meg:

» . . Cserkósztestvéreim! Századokkal azelőtt tizenhárom fehérruhás szerzetes jelent meg a Bélkő alatt, hogy isteni szeretettel kultúrát teremtsen. S ezen a helyen, hol kevéssel ezelőtt pogány ősapáink, lobogó tábortüzek mellett áldoztak a Hadúrnak, száz év múlva már állott a templom, hogy magasra törve hirdesse Isten dicsőségét. Ók azért jötiák, hogy a vadonban kultúrát teremtsenek ; mi pedig azért, hogy kiszakítsuk magunkat a megromlott kultúrából, s egy új kultúrát alapítsunk, a lélek kultúráját. Ennek a kultúrának az emléke az a kereszt, amelyet a Regnum Marianum csapata hagyott ránk örökségképen.

A kereszt az idők viharaitól meghajlott, mintha valakinek görnyedő vállán volna. Minden ember vállán van kereszt, mely alatt meggörnyed; mindén ember szivében vannak tövisek, melyeket erő-