Egri Népújság - napilap, 1923/2
1923-12-05 / 276. szám
2 ÜiUJtU JMfiPUJÖAU 1923. december 5. Miklós püspököt jótéteményeiért, magához hivatta Róma városába. Hajóra ült hát, é> szerencsésen meg is érkezett Itália partjaira. Aztán egy fehér és egy fekete szamár által vont kocsin utazott az örök város felé . . . Rájuk esteledvén egy fogadóban töltötték az első éjszakát. Az istentelen korcsmáros ekkor durva és lelketlen «tréfára» vetemedett. Elvágta a szamarak nyakát és a fekete szamár fejét a fehér, a fehérét a fekete nyakára varrta... Reggelre kelve felháborodva értesült a jő püspök a gálád cselekedetről. Szobájába vonult és Istenhez fordult segítségért. Majd megparancsolta fuvarosának, hogy a szegény állatok fejét illessze vissza. És ime, Isten csodát művelt: a szamarak megelevenedtek s vígan poroszkáltak to vább Róma felé . . . No, de majd elfelejtettem, miért is indultam hát el a szerkesztőségből! A Bornemissza-cserkészek Mikulás vásárját a Kát. Körben, a Koháryakét a főgimnáziumban még nem láthattam meg, így már mentem is végig a Fő-utcán a gyönyörű piros fényben úszó kirakatok felé. A Krampuszok érdekeltek első sorban. Amint megcsodáltam őket, megtudtam, hogy a kisebb Mikulások ára 1800—2800 korona, míg a taligá# Mikulásé 5000. Az egyik kirakatban valódi, modern Mikulást láttam automobilon — de még ez után nem kell inségadót fizetni — 6500 koronáért. A villás, nagy ál!Ő Mikulás ára 10 000 K. Bonbonierek ára pedig 3000 koronától 25.000 koronáig mozog. Az aranyozott virgácsok ára (cukor ral!) 600 tói 5000 koronáig. A likőröké pedig 4000-től 30.000 koronáig. Erdélyi űr, a Hangya főüzletének vezetője mélabúsan világosít föl a Mikulásvásárról. — A régi, jó Mikulás-cikkeket, mint fügét és Szent János-kenyeret mai napság rendes üzletben nem lehet kapni. Ezek csak csempész úton kerülhetnek Magyar országba így nincsen is kialakult áruk. — A cukor maradt hát meg egyedül Mikulás-csemegének. Drága. 1 kg. szaloncukor 16.000, savanyú és selyem 15 — 18000, dessertek 36—44.000 K. Mqjgyoró szintén nem kapható. A dió kilója 5600 K, a jobb teasüteményé pedig 18—20 000 K A keksz kilója 8—9000 korona. Többre aztán már nem is voltam kiváncsi. Búcsúztam és mentem tovább. A fényes kirakat előtt rongyos ruhájú emberkék állottak. Megcsodálták a sztaniolos csokoládékat és velem együtt nagyot sóhajtva haladtak tovább. Bencze. Az arad Csanádi vasutak Ugye a Nép- szövetség előtt Budapest, MTI. A Népszövetség főtitkársága közli. A magyar kormány nemrégiben egy emlékiratot juttatott a Népszövetség főtitkárságához az arad-csanádi v suták tárgyában azzal a kéréssel, hogy a Népszövetség főtitkársága a trianoni békeszerződés 30 szakaszának rendelkezése ártelmébon tűzze ki a kérdést a nép- szövetségi tanács legközelebbi ülésszakának napirendjére. A magyar kormány kéréséhez képest a Népszövetségi Tanács december 10 én megnyitó ülésszakának napirendjére tűzték ki a kérdést. A magyar kormány Valter Emil külügymiuisz- tériumi miniszteri tanácsost jelentette be képviselőül. Magyar diákból — angol lord. Eger, 1928. december 4. Különös szerencse érte a pécsi cisztercita gimnázium egykori növendékét Stuart Juli Vilmost. Messze Kínából érkezett a levél, mely hirüi hozza, hogy a fiatalember egy váratlan örökség folytán, amellyel óriási birtokot örökölt Angliában, a britt biro dalom egyik leggazdagabb földbirtokosává iett és érnék kapcsán rászállott a lordi méltóság is, úgy, hogy ma az angol felső" ház tagja. Stuart Juli Vilmos Szerajevőból karült a pécsi gimnáziumba. Meglehetősen szűkös anyagi viszonyok között élt s a kis kopott diáknak a drukkos matematikai órák Blatt, bizonyára nem jutott eszébe, hogy valóban az angol felsőház tagja lesz. A kiürítés előtt pár héttel távozott el Pécsről, azóta nem érkezett semmi hír róla, míg most 6 maga írja meg ezt az érdekes esetet barátainak. — Azt hiszem, tudjátok — írja — hiszen Debreczenbe megírtam már a fiúknak (volt osztálytársaimnak), hogy minő váratlan szerencse ért. Msról — holnapra angol lord lettem Egyetlen nagybátyám, Stuart Juli György angol lord, akinek ié tezéséröl nem is tudott a család, egész vagyonát apámra hagyta. Apám azonban még akkor meghalt, amikor én egész kiisi fiú voltam, így vagyona az angol törvények értelmében reácn szállott. Most Kínában vagyok, innen Japánba utazom. Bizony nem gondoltam rá II. gimnazista koromban, mikor Chinoványi tanár úr magyarázta a földrajzot, hogy még erre a vidékre is eljutok valaha. t A. «- A M X A -A. A- M A S .A....A- JL A i ^ “TTTTítTTTTT v “ “ ? V? Strobárnak rosszul megy Amerikában! Prága, MTI. A Slovensko Politika jalenti. Forbszky, az amerikai tót újságíró memorandumban fordult az illetékes 'ko rökhöz, melyben megállapítja, hogy Stro bár Lőrinc cseh nemzetgyűlési képviselő mint a cseh állam képviselője jött Amerikába, ahová csak azzal a föltétellel bo- ciájtották be, hogy csupán kulturügyes- ben fog előadásokat tartani. Strobár Lőrinc annyira megfeledkezett magáról, hogy néha nemzetiségéhez tartozó amerikai polgárokat is súlyos kitételekkel illet, sót durván meg is bánt. Mindezt az amerikai vendégszeretet leple alatt mondja el, mely lyel visszaél. Azért a szindikátus , követelte, hogy Strobár amerikai előadásait tiltsák be. halt, a várat gúthi Országit, Mihály nádorra és a Kompolthy családra hagyta, mely összeházasodás folytáu rokona volt, A Kompolthyak — az Aba nemzetségből való büszke, rátarti ceaiádfiágon úgy kipusztultak, hogy az utolsó Kompolthy egyetlen leányát, Gizellát, kénytelen volt fiúsítani. Kompolthy Gizella anélkül is elkényeztetett, izeszélyes leány volt, de most ez a fiúsítás határtalan gőgössé tette. Hiú volt arra, hogy ő van hivatva pusztúló- félben levő családja nevét fönntartani. Midőn atyja elhalálozott, ő lett a vár úrnője. Eladó sorban lévén, a kérők egyre többen és sűrűbben kezdtek jelentkezni s ezeknek nyíltan megmondotta, hogy csak az az ifjú lovag számíthat kezére, vagyonára és szivére, aki vetélytársait lovagi tornán mind legyőzi és megöii. És a bátor szivű leventék valameny nyien beleegyeztek a tornába. Felállottak a térés várudvai’on és megkezdődött a játék óíetre-halálra egy szép és gazdag hölgyért, ki a vár könyöklőjéről hidegen szem léite a bajvivást. Halál őfelsége kifárad hatott a nagy munkában, míg a sok ifjú lelket a lét és nemlét határán fekete birodalmába átsegítette. A várudvarban szer teharmatozott a vér s a jó öreg föld úgy elpirult tőle, mintha szégyelné, hogy ilyen kegyetlen öldöklést kénytelen eltűrni a hátán, egy gőgös leáDy szeszélye miatt. Kom- polthy Gizellát pedig nem volt képes megindítani ez a vórözön. Nem szökött köny a szemébe arra a gondolatra, hogy mily sok deli ifjút vár otthon hiába öreg szülője, tehetetlen, rátámaszkodó atyja, vagy szerető, elaggott édesanyja. Csengett-pengett a kard, szikrázott rajta a napfény. És feltűnt egy hegedős nemes ifjú, ki már három ellenfelének vő rében áztatta meg éles acélpengéjét. Ezt — mintha bűvös talizmán védené — nem fogta a kard és rövid küzdelem után a negyedik vívóval is végzett. A szép várúrnő érdeklődve kezdte figyelni a sudártermetű barna vitézt, ki immár az ötödik lovagot borította el ügyes és súlyos csapásokkal Nem látszott rajta semmi fáradság. . . . S hirtelen vőrbeborúlt ez is ; tüdején hatolt be a gyilkos acél és borzalmas hörgéssel rogyott össze. . . . A hatodik lovag szintúgy járt . . . Már csak egy volt hátra. Ha ezt legyőzi : övé a szép úrnő. Utolsó erejét szedte ösz- 6Z6; hogy végső, halálos csapással a hetedik leventét is eltegye utjából, midőn kardjának hüvelyében megbotolva elesett. És mielőlt fölkelhetett volna, ellenének kardja már átverte keblét, lesújtva rá és örök borúba vonta szemét. Kompolthy Gizella hirtelen azt érezte, hogy rászakadt a mennybolt. Borzalmas, őrült sikoly hagyta el ajkát. Lerohant a lépcsőn és zokogva borult rá a véres tetemre. Majd látva, érezve, hogy abban sincs már élet, fölugrott és éjszinü haját szaggatva, sikongva, kacagva táncolt végig a várudvaron, azután ki a kapun, mi alatt ajka irtóztató átkokat szórt a leventére ki a hegedős nemest megölte. Ruháit letépte magáról, lélekzetellállitó, rémes sí- ró-kacagó hangja sokáig hangzott még a csöndes levegőben, mig egyszerre hirtelen elhalt. . . . A cselédek csak másnap mertek a keresésére indúlni. Sűrű keresztvetéeek és fohászkodások közben összejárták a vár környékét és azon a helyen, amit a nép török asztalnak nevez, a szikla alatti óriás mélységben megtalálták a fölismerhe- tetlenségig összezuződva. Egyik kezében görcsösen szorította egy tincs kitépett fekete haját, a másikban pedig egy csomó piros sziklai virágot, mit estében markolt meg. A halál vérszinü virágai. . . Mintha jeleznék, hogy a kevéiy szép várúrnőnek j vórvirágok okozták a bünhödését. Eddig tart a Kompolthy Gizella szó ! morü története. De a népszáj tovább viszi. Azt rebesgeti, hogy hűvös, nyirkos, őszi éjféleken, amikor a komor, sötét ár nyékú fák csontos csörgéssel rázzák össze kopasz, lombtalan, múlandóságot hirdető ágaikat: a szép várúrnő lelke vissza-visz- szajár a várfalakra. Fehér lepelben jelenik meg, amelynek széle vastagon van itatva vérrel. . . . Nyugtalanúl jár-kel a romok között és keresi azt, amit a sírvilágban nem tud megtalálni : a nyugalmat. Panaszosan kérdő, sirató szavát messze elviszi a sikoltő őszi szél, de csak egy-egy bagoly felel vissza neki, borzongató huhogással kiáltva bele az éjféli sötétségbe. Fekete Alfréd.
