Egri Népújság - napilap, 1923/2
1923-11-29 / 271. szám
2 1923 november 29. rjsiiEl fliEPUJ ü A4* ügyminiszterhez a belügyi kormányzat terén tapasztalható visszásságok tárgyában. Pikier Emil a miniszterelnökhöz az 193’!. évi 32. törvénycikk 76. paragrafusa, továbbá az 1913. évi, a királyság védelméről szőlő 34. törvénycikk tárgyában ; Kabők Lajos a kereskedelemügyi miniszterhez az állami villamos vasúti alkalmazottak ügyében, Alföídy Béla a külügyminiszterhez a Bácsmadaras község határviszonyai éa az ezekbői eredő katasztrofális gazdasági és szociális helyzet tárgyában. Czettler Jenő a vallás és közoktatásügyi miniüzternez a «Nagymagyarország Flórája» című könyv kinyomtatása tárgyában, Nagy Ernő a belügy-, pénzügy , kereskedelemügyi és földművelésügyi miniszterekhez a közigazgatási állapotok tárgyában. MM» ív*®»«*«*#9MMSMMM MM-*» 1 Rejtélyes keresztek a falakon. Eger, 1923. nov. 28 Kocsink — hivatalos utunkról haza jövet — olyan falun haladt át, amelyiknek egyenes, tisztára söprött utcái, ragyogóra meszelt házai nem hasonlítónak az eddigi kidült-bedült házas falukhoz — Miféle falu ez ? — Telepes község. Y birtokból lett ez. Mérnök szabta ki minden utcáját. — Szomszédmegye már ez. — Telepített la Kosok. Mind magyar. Ahogy lerakták a ház alapját, az első perctől fogva egyformán megtartják a rendet emberek, asszonyok egyaránt. Olyan mosolygós is volt mindegyik házikó, mint egy menyecske-kép. Itt történt, hogy a vándorköszörűs bejárván az utcát, a házakból kapott munkát, a köszörűs-könyvelés módja szerint, a ház falára irt kereszttel jegyezte meg, hogy mikor visszaviszi az ollót, bicskát és egyebet, el ne téyessze a házat De hiszen lett is ebből a sok fekete keresztből olyan komédia, amilyet még egy kalendáriumban sem jegyeztek föl. Első pillantásra nem tudta a sok tüzes asszony szem, mit jelentsen az a fűrész bakhoz hasonló kereszt a kapu mellett a falon. Ilyen titkos jelet csak rossz szándékkal csinálhatott valaki. Vagy tolvaj, vagy gyújtogató. Meg is mondták az uruknak, hogy nézesse végig a falut a hadnaggyal, csendőrjárőrrel, mert ezt a csúfságot semmikép sem tűrik magukon, hogy az ő becsületes házuk meg legyen jelezve, ki legyen szemelve csavargő-száiíáenak, zsiványnak, | haramiának, meg más istentelen népnek. Ekkor még a köszörűsnek semmi : bántódása nem lehetett, mert az hamar I végezvén a dolgát, békésen kerekezett to- | vább az egész műhelyével, még az emlé- j két is eltakarta az alkonyat. Hanem harmadnapra, mikor vissza- j térében ismét átment a falun, a gyerekek ! beszóltak a házakba: — Édesanyám! Itt jár megint az a j házmocskoió! Akkorra már kétszer is rá volt me- ! szelve a rejtélyes jelekre, nem lett volna í egy kanál hiba sem már, hanem az asz- ! szonyok ki seprővel, ki nyujtőfával a ház j előtt termettek ! Volt, aki rá is ripakodott a mesterre, de úgy, hogy aki egész életében az éleset kereste, úgy megijedt a magyar menyecskék nyelvének élességétől, j majd eltört a kereke, annyira taszította ; ki a faluból. Mert hál azt egy tiszta lelkű magyar j asszony csakugyan nem tűrheti el, hogy i a háza tisztasága akár belül, akár kivül 1 a legkisebbet is szenvedjen. Ebben aztán össze is tartott a falu népa. Még a gyerek se merte a sáros csizmát akárhová törülni, mert az édesanya szeme is éles volt, meglátta és nem tűrte . Pedig sohasem jártak ezek az emberek angolok között, akiktől ezt a mondást | tanulták volna: <Az én házam az én vá- i ram.» Csak megszokták a tisztaságot a I környezetükben, mert az igazi magyar : házai igazán ez jellemzi. A iiagyiváni eset A magyarok választása az ital és a művelődés között Eger, 1923. nov. 28. Nagyiván a tiszafüredi járás egyik kedélyesebb községe, ahol Ä96 kát. holdon 2300-nyi lélek lakik. Útjain tekintélyes a sár. Néhány iskolájába négyszázon felüli tanköteles tartoznék mindennap iskolába járni. Azonban nem nagy lehet az igyekezet, meri a falu népességének a harmadrészén felüt vaunak azok, akik az írás-olvasás tekintetében elmaradtak a világtól. Mintha a negyedfólszáz nád, vagy zsúpos fedél alá nem férne már több mű valödés. Egy kevéssel több értelem, amitől tisztulna a felfogás, gyarapodnék a kereset, a termelés, olcsóbb és tartósabb lenne a telő, nagyobb az ablak, kisebb a temető. A rossz hír szárnyakon jár és úgy eljut ide is, hogy Nagyiván községet talán azért nevezik így, minthogy ott ünnepen, eddig a magyar nagyokat iván, nem ért rá köznapra kijózanodni ás okoskodni. így kell lennie, mert az okos magyarok már értesültek arról, hogy a nemese- désünk, az erősödésünk, a világon maradásunk érdekében ott kell hagynunk az örökös italozást, ezt az alig pár száz éves csúf szokást és edzeni kell elpuhult testünket. Elsősorban pedig kötelessége ez az jfjuságnak, 21 éves koráig. De hasznára lenne az országnak, ha az öregek is jő példával járnának elől. Különösen a falvakon ! Oiyan szükséges ez, hogy immár, — bár igen későn — törvénnyel történt gondoskodás róla, hogy testedző köteles ségét a fiatalság teljesítse. Nagyivánban is gondoskodás történt arról, hogy arravalő érdemes tanító-ember nevelje az ifjúságot, edzze, ügyesitse. Ott is meg kellett tartani a korcsmái zárásról szóló országos rendelkezést, az ünnepeken. Ez azonban nagyon fájhatott valakinek, mert az ifjúságot neki tüzelték a tanítónak. Már a nevelési órákon is hangzottak e! az arra járó öregek ajkáról epés megjegyzések. Élei a Mátra alján. A palóc észjárás. Talán nincs még egy nép Magyar- országon, amelyik fölött a rohanó idő és a fejlődő műveltség oiyan nyomtalanul suhant volna tova, mint a palócok felett Nem a közigazgatás papirosaiból, vagy a népoktatásügyi rovatos kimutatásokból, de életük közvetetien megfigyeléséből mondjuk, hogy semmit sem tanulnak, keveset okulnak és nincs meg bennük a képesség és életrevalóság azoknak a következtetéseknek gyakorlati levonására, melyekkel haladni, erősödni és gazdagodni lehetne. Ha erről beszélünk nekik, és íz alföldi magyar emberrel hasonlítjuk őket össze, (mely összehasonlítás különben mindig kedvezőtlen és nagyon kellemetlen reájuk nézve,) rendszerint szegénységükkel mentegetik magukat. Van benne valami, hogy a szegény ember az anyagi eszközök híjával még a művelődés terén is tehetetlenségre van kárhoztatva, de a palócnál az a baj, hogy amikor közei is hozzák kezéhez ennek a lehetőségét, akkor sem érti meg és akkor sem fogékony a haladás iránt. Minek az ? Mi sem tanultunk többet, mégis megvagyunk, — szokták mondani, és határo zottan ellenséges szemmel nézik az ilyen irányú kezdeményezéseket. Magyarázata ennek talán az a iömeglélektani megfigyelésünk, hogy az öregebbek, akiknek í nagyon kevés a becsületök a palócok közt, — mert ők csak fogyasztanak és keveset dolgoznak,— nem tűrik, hogy náluk különb, fiatal nemzedék növekedhessek fel, mely őket még könnyebben háttérbe szoríthatná. A haladás ellen amolyan tudat alatti makacssággal védekeznek. Más felfogás szerint igazodni, más véleményt el fogadni, mint amibe belerögződtek, náluk j lehetetlen. Én mégnem láttam olyan paló- j cot, akit az érvek felsorakoztatásával meg | lehetett volna győzni az általa vallott né- | zet helytelenségéről. Meghallgatja a bizo- ; nyitást és a végén egyszerűen tudomást ! sem véve arról, amit hallott, újra kezdi j elmondani élűiről, amit egy fél órán át ; »Ar megcáfoltunk. Jobb belátásra fölemelkedni, tévedési belátni, derekát beadni, náluk gyávaság és szégyen. A palóc és az »urak». A tótok is hegyek közt, szegényes viszonyok közt élnek, de ezek képesek a haladásra, és az iskolázott, tanult embereket méltányolják és tisztelik, mert megértik, hogy ezek nélkül a társadalmi és állami élet el sem képzelhető. A palócnak a tudomány nem imponál. Az intelligens embereket < urak >-nak titulálják, akik az ö nyakukon élösködnek és akikből mi nél kevesebb van a faluban, annál jobb. A hatóságot és különösen a csendőrt gyűlölik, mert ezek akadályozzák szabad moz gásában, különösen a tulajdonjogot illetőleg. Előijárói«heiyeit inkább a zsidó szatócsra és korcsmárosra hallgat, s ezek ér dekéberj egy kis kézzelfogható haszonért, vagy hízelgésért mindenre kész. Ösmerek egy korcsmárost, akit valami uzsora és holmi kivándorlásra való csábítás miatt a törvény elitéit. A falu el je, a legjobb gazdák, meghiv-jtváu néhány sült liba s pár liter bor elfogyasztására, kegyelmi kérvényt Írtak alá, melyben ország-világ előtt kinyilvánították, hogy a zsidó korcs- márosnak el kell engedni a büntetést, mert ő a falu jótevője. Hogy a szövetkezeti igazgatósági tagok nem a szövetkezetnél vásárolnak; hogy az értelmesebb kisgazdák nyugodtan olvassák a destruktiv újságokat és az irredenta beszédre majdnem széket emelnek: ez mind nagyon közönséges dolog a Mátra tövében. Fiam, gyere haza, mert «meg vagy házasodva.» A házasság megkötésénél a főszerepet a vagyon és az öreg asszonyok játsszák. Akiket a falu gyaiog6átánai > egymásnak szántak, azoknak egybe kall kelniök, > ha százszor meghasad is a szívük. Majd összeszoknak! Egy palóc az öreg asszonyok tanács-határozatából ezt írta, mit sem sejtő katona fiának: Kérj szabadságot és jöjj haza, mert meg vagy házasodva! — Természetes,hogy az ilyen előzmények után megkötött házasság nagyon sok esetben boldogtalan. Nagyon gyakran még ki sem hült a menyecske
