Egri Népújság - napilap, 1923/2
1923-11-24 / 267. szám
2 EGKÍ NÉPÚJSÁG 1923. november 24. — Szép életét szép halál koronázta megí Négy heti betegség után csendesen, nyugodtan szendsrült el az Úrban ! Meghatottan távoztam a szomorú falak közül. Hetvehegy esztendő példás nevelői munkája nyert befejezést november huszonharmadikán éjjel félegy órakor. . . A volt jő tanítványok: anyák és nagymamák bizonyosan megérezték ezt a pillanatot ! Bencze. * * * M. Turkovits Mária angolkisasszony földi maradványait ma délután ’V,3 órakor fogják az intézetben beszentelni és a Fájdalmas temetőben nyugalomra tenni. Az érdem és az eszme ünneplése. — Arckép leleplezés az Egri Eger, 1923. nov. 23. Meleg, családias ünnepséggel ünnepelte csütörtökön este a Katolikus Legény- egylet fáradhatatlan és áldozatos szívű elnökét, Subik Károly pápai kamarás, érseki titkárt. S az ünneplésen, melyet meglepetésszerűen tartott a vezetőség, iparos- és kereskedő társadalmunkból igen sokan megjelentek, de többen vettek részt értelmiségiek is. A taggyűlésre érkező elnököt ünneplő közönség és a Polg. Dalkör «Hiszekegybe fogadta. Majd Thun Endre igazgató-tanító, a Legényegylet titkára mondott lendületes beszédet, melyben a «legnemesebb érzelmű elnöknek, az egyleti ifjúság vezérének és egyben barátjának» érdemeit méltatta melegen, színesen Meggyőződése, hogy az *ünnepeltnek nincs szüksége kölcsönkért sugarakra s nem szükséges róla azt mondani, hogy fényes, hogy melegít. • Megható volt a beszéd befejező része : «... leleplezzük azt az arcképei, melyet az egyleti ifjúság az ő szeretőiének és ragaszkodásának zálogáűl készíttetett, — hogy elfoglalja helyét a többi nagyok között... Hirdesse ez a kép, míg a Legény- egylet fennáll az önzetlenséget, az ifjúság iránti végtelen szeretetet ...» Ezután Meilinger Ödön, a Legény- egylet alelnöke, majd Balkay Béla a Kér. Iparoskor és az Ipartestület elnöke, szóltak röviden, nagy melegséggel. Ezután Köhler Imre egyleti dékán szólt talpraesett beszédben. Kitüntetésnek tartja, hogy «Eger iparos polgársága előtt elnökük iránt érzett szeretetükről és ragaszkodásukról tanúságot tehetnek, valamint — habár parányi módon is, de — leróhatják hálájukat a sok jótéteményért és szeretetért... Ez az arckép, ez az emlék legyen hirdetője a soha el nem múló hálának . . .» Az ifjúság részéről utolsónak Stugner István szólott. «Mit érnének a tettek, — úgymond, — ha csak külső hatásra száKatolikus Legényegyletben. — múlanának; mit érne az erőt felemésztő gond és munka, ha abban a szív nemes indűlatai meg nem nyilatkoznak?» Jól tudják ök mindnyájan, hogy elnöküket «a legtisztább idealizmus vezeti minden tervében s fáradságot és nagy áldozatokat nem kímélő munkája meleg szívének legőszintébb sugallata.» Ezután Óriás Nándor dr. a Move, a Kér. szocialisták és sok más egyesület, alakulás és társaság nevében mondott rövid üdvözlő beszédet, amelyekre Subik Károly észrevehető meghatottsággal, együttesen válaszolt: «Tudom, hogy ez az ünneplés nem az embernek, hanem az eszmének szól, amelyet fiatal koromban megállapított elhatározásomból szolgáltam eddig és szolgálok egész életemben rendíthetetlen akarattal és tőlem telhető minden erővel. Rég raegfogamzott lelkemben az a hit, hogy ennek az országnak fölemeléséhez, talpra- állításához okvetetlen szükséges a magyar iparos és kereskedő osztálynak minél mű veltebbé, minél tisztább felfogásúvá és az erkölcsi elvek iránt fogékonnyá tétele. Ez az elv kapcsolódik abba a munkámba, midőn a Felsőkereskedelmi Iskoláért, a Kát. Legényegyletért, vagy az ifjúság testi, neveléséért küzdők minden erőmmel . . .» Melegen, lelkesítőén szólt azután az integritás gondolatáról, melyért minden körben, minden munkájában és mindig, mindenkinek küzdenie kell; majd az ifjúságot nemesre, igazra, szépre buzdítva fejezte be hatásos beszédét. Végül a Polgári Dalkör, mely közben is előadott egy szép dalt, a Szózatot énekelte a jelen volt ünneplőkkel együtt s evvel befejeződött a kedves ünnep. > És a Subik Károly arcképe ott lesz majd a Kát. Legényegylet nagy termének falán, mely termet éppen mostanában valódi díszteremmé varázsol a Subik Károly roppant fáradsága és áldozatos lelke. Karoljuk föl jobban Eger, 1923. november 19. Megszokottá hangoztatott tények, sajnos : hogy kicsi országunk elszegényedett és most sok olyan tekintetben van magára utalva, ami azelőtt semmi gondot nem okozott. Hisz’ kaphatnánk mi külföldről most is mindent, úgy mint azelőtt, de nagyon drága pénzért. A szegény embernek pedig mindig arra kell törekednie: minél kevesebbet vásárolni és minél többet a saját maga erejéből előállítani. így van most hazánk is. A jövendő boldogúlás útja egyedül csak az lehet: minél többet előállítani és kiaknázni azokat a kincseket, amiket idáig heverni hagytunk. Nemcsak a nemes érc, kőszén ilyen, a kendertermelést! hanem ilyen a munka is : az a sok asz- szonyi kéz a fehérre meszelt falusi- házikókban, amely még az egri piaci tere- fere mellett is sok minden házilag elké- szíthetőt elő tudna teremteni anélkül, hogy észrevenné; anélkül hogy valamenyibe kerülne és pénzzé, arannyá tudná tenni azt az időt, ami most talán munka nélkül, haszontalanul telik. És nemcsak a saját javára, mert mindennel, amit házilag előállítunk, legyen az bármi, növeljük egyúttal a nemzet vagyonát is. Amiben országunk nagyon szegény és aminek házi előállításával (vagy legalább az előkészítésével) sokat lendíthetnének sorsunkon : a szövöttárú, a szövöttárú nyersanyagának termelése, feldolgozása vagy annak előkészítése a gyárak részére, amennyire az cstk lehetséges. A fonalas növények közül úgyszólván csak a kendert mondhatjuk magyarnak, mert a fonaltermelésben éghajlati és talajviszonyainknál fogva leginkább erre vagyunk utalva. Ha azt akarjuk, hogy házunk népe ne töltse az időt tétlenül; ha támogatni akarjuk fejlődésben levő szövőiparunkat, termeljünk a kenderből minél többet akár a magunk szükségletére, akár nyersanyagul gyáraink részére. Mert azok is csak úgy lesznek életreképesek, ha vállvetve dolgozunk velük ; ha ellátjuk őket nyersanyaggal — megint C3ak a saját javunkra ; mert olcsóbb szövött-árut fogunk kapni, Hevesvármegye éghajlati és talajviszonyai a kendernek kiválóan kedveznek. Az Eger, Tárná és mellékvizei mentén meg van az a föld, amely a legnagyobb kenderterméseket adhatja, de termelhető vidékünkön bárhol, a soványabb részeken is, ha őszi istállótrágyázásról gondoskodunk. Ezt tudja a Hév e%v ár megyei Gazdasági Egyesület is, mikor szem előtt tartva egyrészt a gazdák érdekeit, másrészt hazánk boldogulását ; hevesmegyei kendergyár létesítésén fáradozik. A múltban a kendertermelés nehézségei közé tartozott az is, hogy nem volt jó hazai vetőmagunk. Hisz köztudomású, hogy aki több és jobb kendert akart termelni, elsősorban eredeti olasz kender-vetőmagot szerzett be, mert a - közönséges magyar kendermag csak silány termést adott. Ma, pénzünk elértékjeledése mellett a külföldi vetőmag beszerzése kétszeres terhet jelent a gazdáknak, ha az illetékes körök irányítására és buzdítására növény nemesitőink már évek óta nem törekedtek volna oly hazai kender-vetőmag előállítására, amely az eredeti olasz magot minden tekintetben nemcsak pótolni tudja, hanem felül is múlja. Hogy mi a nemesített vetőmag jó oldala a közönségessel szemben, azt tudjuk : a nemesítettben oly képesség rejlik, melynél fogva az jő körülmények közt sokkal több és jobb termést ad, mint a közönséges. Könnyen érthető ez; hisz az emberekben is látunk hasonló különbségeket: Két kiéhezett ember közül az egyik, hiába, ehet bármiféle jót, mégis sovány marad, mert nincs meg benne a képesség a hízásra, a másik ellenben ugyanolyan táp lálkozás mellett meghízhat. Használjunk tehát hazai, nemesített vetőmagot, mellyel legalább Í3 ugyanolyan eredményeket tudunk elérni, mint az idegennel. Olyan kendermag, mely idővel el nem fajzik ,— különösen akkor, ha közönséges kenderrel bevetett táblák közt termett, — nincsen. Éppen ezért kellett a múltban is mindig friss külföldi magot hozatnunk, de így kell felújítanunk bizonyos időközökben nemesített kender vetőmagunkat is. Közönséges, vagy elfajzott vetőmagot használni vétkes könnyelműség saját magunkkal szemben. Hiába van ak kor a jó föld, a jő májusi eső : az ilyen kenderben nincs meg a képesség arra, hogy ezeket ki is tudja használni. Hazánk kendernemesítése Hevesvármegye területén folyik: a Vetőmagnemesítő és Értékesítő Rt. kompolti anyatelepén, melynek évekre terjedő munkája
