Egri Népújság - napilap, 1923/2
1923-11-20 / 263. szám
ára 300 korona Eger, 1923. november 20 kedd. XL évf. 263. sa. aanamitiríTiTriiTMiiMiHriii rw ■viMtriiriiranrTTTT*T*,‘l,,,*,,,*,l*l,*MII,lll*,,"M^^ p wn-aa imík Előfizetési díjak postai szállítással POLITIKÄI NÄPILÄPbóra . . 7000 K I Egész és féléül előfizetést Negged évre 20000 E I ■— nem fogadunk e). Felelős szerkesztő : BREZNÄY IMRE. Irodalmi ünnep Egerben.- - . Egri származású magyar író 40 éves irodalmi munkásságának ünneplése. — Werner j Gyula dr. tiszteleti tagot az ünneplés könnyekig elérzékenyítstte. — Madách emlé j kezete és Vucskics Jenő meglepő szépségű tudományos tanulmánya Az ember tragédiájáról. ! Eger, 1923. nov. 19. A Vármegyeház nagytermének aranydíszes rámáiban meglepődve eszméltek fel elmúlt századok hatalmasai. Itt az ünnepek alkonyi csöndjét eddig nem törte meg semmi nesz. Most úri népek foglalnak helyet sűrű sorokban. A termet hatalmas Osram-égő fénye világítja be. A sugarak bearanyozzák az ifjú Gárdonyi Társaság öreg tagjait, akik a felolvasó asztalka mögött a faimenti kereveíeket töltik be. Megvilágítják a velők szemben elhelyezkedett előkelő közönséget, a terem hátterében szorongó, állongő diákságot, meg a fölöttük való tömött karzatot, ahol az események leglelkiismeretesebb megfigyelői, az Angolkisasszonyok intézetének növendékei helyezkedtek el. A megnyitás. Az ülés pontosan kezdődött meg Breznay Imre alelnök megnyitójával. A Herczeg-ünnep szónokát idézte: «Élőnek dicsőség, megholtnak tisztesség.« A G. T. megnyitóira van egy hallgatólagos megegyezés, hogy annak mindig valamely irodalmi eseménybe kell kapcsolódnia. Midőn Madách, Az ember tragédiájának írója iránti kegyelettel a megholtat illető tisztességet lerójják, az élő jelesnek járó dicsőséget e megnyitó keretében akarja megszerezni annak az egri származású magyar írónak, akinek érdemes múltja, 40 éves puritán írói munkássága méltó arra, hogy ünneplésével díszt és tekintélyt adjon e társaságnak. Lelkiismeretesen összefoglalta azokat az érdemeket, amikkel Werner Gyula dr. úgy is, mint író, úgy is, mint honatya, mint számos kormánynak tanácsadója a nemzet szolgálatában szerzett. Irodalmi működését az Egerben megjelent újságokban 40 év előttről fellapozott verseiből vett szemelvények bemutatásé vai kezdi. Majd, hogy ne maradjon az «csak elröppenő szó», írásba foglalt ta- nűlmányban méltatja a 40 év irodalmi értékű termékeit és az ünnepelt élet és jeliemrajzával kiegészített elnöki megnyitót Werner éltetésével fejezi be. Kívánja, hogy a régi keretekből felé ható meleg érzések termékenyítsék meg további alkotásokra magyar lelkét. Werner Gyula dr. beszéde A közönség zajos éljenzéssel és tapssal jutalmazta ezt a bemutatást. A felolvasó asztalkát elfoglaló ünnepelt író pedig küzdött magával, mikor a gyermekkorból származó emlékeket és apró fáradságos munkával eltelt negyven hosszú óv minden eredményét, ilyen fényes keretek között hallotta felsorolni. Egy érzelmektől csordúltig teli szív gyémántcseppjei voltak azok a köny- nyek, miket földiéinek tapsai között eltüntetni igyekezett. — Az alelnök úr szíves elismeréséti mellyel 4 évtizedes irodalmi tevékenységemet megvilágította, amelyben az őszinte szívből jövő elismerés több, mint az én érdemem, szívemből köszönöm Jől esik nekem itt ez a nemes jóindűlaS, mellyel találkozom. Ez nemcsak örömmel tölt el, hanem büszke is vagyok rá. Irodalmi és politikai pályámon sem rang, sem kitüntetés felé nem törekedtem és amíg ezek mellett a zajtalan kötelességteljesítós tudatával haladtam el, addig egyetlen irodalmi társaságnak figyelmét sem keltettem fel. Meghat Eger városának tiszta erkölcse. Ennek a városnak kebeléban töltöttem ifjúságomat, itt pihennek szüleim hamvai. Ide hoztam tanulni fiamat, szerény nevem nek egyetlen örökösét, hogy vallásos és hazafias szellemben nőjjön fel. Most 40 évi munkásság után meghiúsította a Gárdonyi Társaság azt a reményemet, hogy életem végéig egyetlenegy magyar irodalmi társaságnak figyelmét sem fogom fölkelteni. A mai összehasonlítások után, megállapítom, hogy van rokonság a Gárdonyi és az én irodalmi munkám között. Igaz, hogy ő nagyobb darabot és mélyebben szántott, mint én, de én ugyanazon ekével szántottam: a vallásosság és hazafiság ekéjével. A közönség meleg érzésekkel, percekig tapsolta a jeles írót, kire városa méltán lehet büszke. A G. T. első felolvasó ülése meghozta Eger közönsége útján az alkalmat arra is, hogy fajunknak egy kiválóját megismerjük. Most a közönségen a sor, hogy az írónak irodalmi munkáit könyvtára polcain negyobb színben elhelyezze. Werner Gyula dr. ezután ismertette Rab Simone, legújabb drámájának tárgyát. A kuruc idők Forgách Simon grófját mutatja be, aki ismerte az udvar spanyol tervét, mellyel faját ki akarták irtani, honfitársai a trónörökössel való gyermekkori ismeretség legendája miatt, gyanús szemmel tekintették ős megbízatásának, hogy a kurucokat kikémlelje, nem tett eleget, hanem a kurucoktól négy évig rabságot szenvedett. A dráma végső szavai szerint a méltatlanságot szenvedett Simon gróf, az ország második földesura, e szavakkal hagyja el hazáját, menekülő társaival: Szerkesztőség: Eger, Líceum Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. Bízom a magyar nemzet feltámadásában és örök életében! Hosszantartó taps jutalmazta az előadást, amely pedig a megszabott 20 percet alaposan kimerítette. Szünet után Vitéz Veszprémy Dezső Madách ünnepén c. ódáját szavalta el, osztatlan tetszés mellett. A Tapsok íecsillapul tak és a közönség érdeklődése Vucskics Jenő felé fordűlt, aki a Gárdonyi T. rendes tagja és most a Madách évfordúló alkalmából írott könyvéből olvasott fel. A tudós tanár tudományos stilusának fensége az ö világos előadási modorával, tárgyának a legeredibb beállításával magával ragadta a hallgatókat. A történelmi teremben megjelent a néma figyelem. Ezt az a magyar Géniusz teremtette, amely Vucskics bölcseletével kiemelte az ember, a faj, a kor legősibb de egyúttal legraaibb élményeinek élőjét: a művészlelket. Az irodalom és művészet főjelentóeégát a tudattalan őskincsek, ŐBéimények remekbe al- kotődásában látja. Kínnal-gyönyörrel folyó egyéni munka ez, mit a költő, az ember, a faj, a kor fia végez. Megtört korok visszamarkolnak ennek az altruista munkának értékeibe és ilyenkor élet e,t találnak benne ott is, ahol régebb puszta bölcsködóst hittek. A mélységekben kutatókat szépségek jutalmazzák. Az ember tragédiáját magyarázói idő előtt elgáncsolták. Szétszedve, bírálva válik beéretté. E munka szintétikus gyönyörűség terméke. Tartalma: emberi, faji életegység. Mélységesen magyar. Az embersors reális meglátása. Olyan mint Vörösmarty: Vén cigánya. Ebben is végletes a magyar tem peramentum. Az ember tragédiájának utolsó színe nincs odabiggyesztve, hanem az összes színek föladott kérdéseire ad választ! A színrehozatai minden erejét a bűbáj képeinek ábrázolására fordítja, pedig Madách ezt akarja mondani: Ha az ember ellöki magától a Gondviselésbe vetett hitet és enmagát teszi enistenévé, kétségbe kell esnie a maga, a faja sorsán, jelenén és jövőjén. Ezért hinnie kell, visszatér az Isten karjába és szemünk láttára születik meg nagyszerű emberi hite. Kínból és gyötrelemből. Vucskicsnak Madách magyarázata azért érthető és rokonszenves, mert bebizonyítja, bogy az Ember tragédiája menynyire magyar. Vörösmarty Vén cigányában a temperamentum, Berzsenyi Fohászkodásában az Úrszellem, Ádám térdhajtá- sában a méltóság, csontjai ropogásában a magyar sors talál rokonságot. A lélektani megokoltság nem engedi, hogy Ádám zelőzus legyen. Sem, mint művész, sem mint magyar nem adhatott a sziénai Katalinokhoz hasonló megoldást, Madách, a
