Egri Népújság - napilap, 1923/2
1923-11-11 / 256. szám
2 jäi*Jcii NílPOJSAG 1923. november 11. kiállítást s a mezőgazdasági, kézmű és háziipari, kulturális, méhészeti stb. szakcsoportokban ismeretterjesztő vándorgyüj- teményein ki vili a vidékbeliek termeivé- nyeit, kulturális éleiét is bemutatja. November hó 10-én Kisújszálláson, 24-én Jász- ladányban, december 7-én Törőkszentmiklőson, 22-én Mezőtúron nyílik meg a kiállítás, majd Tíezaföldvár, Karcag, Kunhegyes, Jászapáti, Jászárokszáliás, Turkeve, Jászberény és Szolnok fog versenyezni a fölött, hogy melyiknek kiállítása gazdagabb és tanulságosabb. % jöVö Vasárnap lesz a Gárdonyi-Társasag feloWasá ülése. A Gárdonyi-Társaság legközelebbi felolvasó ülését a jövő vasárnap tartja meg. A Társaság felolvasó ülésére városunkba érkezik a Társaság tiszteletbeli tagja, a jeles regényíró : dr. Werner Gyula, vármegyénk szülötte, v. országgyűlési képviselő ss, aki a naggyülésről baleset miatt maradt el s most fogja bemutatni »Rab Simont c. drámájának egy részletét. A felolvasó ülésen Breznay Imre alelnök mond megnyitó beszédet, amelyben Werner Gyula negyvenéves irői munkásságát méltatja, Vessprémy Dezső Madáchról írt ódáját és Vucskits Jenő Az ember tragédiájáról szóló tanulmányát mutatja be. így óhajt a Társaság e gyűlésén Madách Imre cen tennáriumárői is megemlékezni. Az elnökség a felolvasó ülésre már most felhívja a közönség szives figyelmét azzal, hogy az ülés a vármegyeház nagytermében lesz s az alapító és pártoló tagok díjtalanul jelenhetnek meg azon. Belépő jegyül a tagsági jegy szolgál, amelyek a Sajtószövetkezetben, vagy az előadás előtt vehetők át. Pártolőtagokul ugyancsak a Saj- tóezövetkezetben letett gyüjtőívan lehet jelentkezni (A pártolőíagsági díj e társulati évre 2000 K.) Nem tagoktól a Társaság legalább 300 koronát kér belépődíj gya nánt. Számozatlan jegyek a Sajtószövetkezeiben kaphatók. , Amit a lakók gyűlése sürget Eger, 1923. november 10. Szó sincs róla, bogy a szegény házigazdák terhein segíteni kell is, illik is. Hiszen ók azoknak a hajlékoknak telekkönyvi tulajdonosai, melyekben a lakók lakoznak (vagy lakóinak ?) Tudva vagyon, hogy a házat, miként más ingatlant is, szép hazánkban a becsületes munkálkodással/ puritán beosztással és józan élettel megszerezhető olyan tőkének tekintik, amely köteles jogos tulajdonosának a még jogosabb nyugodt kamatot beteremni. Az ember ugyanis nem olyan teremtmény, mint pl. a fecske. A fecske tavaszkor, kalákában felépíti fészkét. Az neki csak arra való, hogy egy fürdőévadot át- siboljon vele. A fecske csúnya, siber természet. Olyan konjunktúra-kihasználó Az ember becsülettel megszerez magának egy házat. Nem segít neki hozzá senki. Nem is akkorát, mint a fecske, amelyben csak önzőén maga terpeszkedjék el, hanem felebaráti szeretettel, hajléktalan én tudatlan, a ház önálló megszerzésére értelmileg és lelkileg kiképzeílen embertár sainak is alkalmas kisebb-nagyobb, olcsó és még olcsóbb lakórészekkel bíró palotát, ha nem kisházat. Ebben a lakó meg van váltva örökre a ház önálló megszerzésének lélekrontó gondjától, mert paradicsomi kéjjel lakhatik. Illő tehát, hogy ennek fejében kárpótolja a háztulajdonost. Mert ezt követeli a morál. Adjon a lakó lakásbért. Olyan lakásbórt, amellyel reparálni, tatarozni, fényűzőén élni, stb. lehet. Békeidőben sem kellett a háztulajdonosnak egy egy 10—15 évre szóló nagy javításért a takarékba futnia, ó, dehogy! Csak »srófolt» a lakbéren és volt fedezet. A ház tóke. Abból joga van tulajdonosának megélni. Furcsa lenne, ha a takarékbetét- könyvecskéknek ugyanoly kevés szerencsével élő tulajdonosaitól azt kívánnák, hogy ne kapjanak kamatot Hiszen akkor nem tolonganának ma a takarékok <Betét»- pénztáránál a betevők ! A lakók gyűlése tehát azt sürgeti, hogy ne engedjék meg a házlulajdono sokkal azt a nagy igazságtalanságot elkövetni, hogy 10—15 évre szóló építkezések, javítások, stb. költségeit a takarék- pénztárak kölcsöneiből legyenek kénytelenek fedezni. Egyáltalában nem is értik a lakók, hogy a takarékpénztárak mire valók ? Lakóknak azokra szükségük nincs, tehát az igazság követeli, hogy a háziúrnak se legyenek terhére. És még egyet. A házigazdáknak csak kis százaléka van lakója iránt avval a békés jóindűlat- tal, mint az építkezések után. A legtöbbje érthető igazságérzettel háztulajdonosi méltósággal illő leereszkedő gőggel kezeli lakóját. Minthogy a lakók többsége termásze tes álláspontot óhajt elfoglalni: a nem természetes felfogású, még béketűrő, fele- baráti szívű házigazdákat törvénnyel ki vánná köteíeztetoi arra, hogy csak terme szetes érzéseknek engedjenek, mert a lakók értelmi állapota ókéi erre kötelezi. A lakók közgyűlése a kormány kikerülésével egyenesen a háztulajdonosok szindikátusához fordúl. Az eredmény kétségtelen. A közigazgatasi tanfolyam hallgatóinak műsoros táncestélye. Az Egerben oly hamar népszerűvé lett közigazgatási tanfoiyamhailgatók, az idén is kedveskednek Eger közönségének egy kellemes műsoros táncestéllyel, amely november 17-én lesz a Kaszinó összes termeiben. A joghallgatók Katalin-estólye után ez lesz az idei szezon második táncmulatsága s hisszük, hogy a jegyzőhallgatők segélyalapja szépen fog gyarapodni az esi jövedelméből. Az estélyre szőlő meghívó egyébként mások által is megszivielheiő érdekességgel szolgál. Avval nevezetesen, hogy a hölgyek megjelenését lehetőleg utcai ruhában kéri a rendezőség. Egyébként a vigalmi bizottság a következő meghívót bocsátotta ki: Az egri közs. közig, tanfolyam hallgatói 1923. nov. 17-én, este 8 órai kezdettel, segélyalapja javára, a Kaszinó termeiben műsoros táncestélyt rendeznek. Belépőjegy személyenkint 4000 K, családjegy 10000 K. Felülfizetéaek hirlapilag nyugtáztatnak. A műsort a m. kir. honvédzenekar egészíti ki. A tánc zenéjét B. Suha Dezső mezőkövesdi zenekara szolgáltatja. Megjelenést lehetőleg utcai ruhában kérik a rendezők. — Szenttornyai vitéz Bobory György, dr. főispán, Isaák Gyula alispán, Puc din Lajos vm. főjegyző, dr. Kassa Endre vm. főorvos, Trak Géza h. polgármester urak fővédnökök. Dr. Bartha István, dr. Dambrovszky Imre, dr. Encsy Kálmán, Frank Tivadar, Hevessy Gusztáv, Hollós Nándor, dr. Horváth Gyula, Kapitány Géza, Karsay Emil, dr. Koloss- váry István, Leopold Rezső, dr. Limann Emil, dr. Lukács Gyula, Magnin Alfréd, Mlinkő István, dr. Molnár Kálmán, Rusztek Károly, Szabó Gyula, dr. Székely István, Tömösváry János, Várkonyi Rezső urak, védnökök. Hétvégi piac. A marha ára esik, a hús ára emelkedik. Eger, 1923. nov. W A ma reggeli húspiac ismét meglepetésül szolgált a vásárlóknak. Tegnapi számunkban beszámoltunk a marhaárak országos eséséről s ma reggelre meglepetés sei olvastuk a mészárosok fekete tábláin, hogy a marhahús ára 400 koronával emelkedett s ma 6000 korona egy kilogramm marhahús. Igaz, hogy némelyik mészáros mézesmadzagot is nyújtott egyidejűleg a publikumnak, amennyiben a gulyásnak ás pörköltnek való nús árát 4000 koronára írta ki. Ez azonban ne tévesszen meg senkit sem, mert a 6000 koronás hús éppen olyan zsebbe vágóan magas, mint a 4000 koronás ezedeiék. Különben rengeteg hús volt a piacon, mindenfele, sertés-, marha-, továbbá juhhús és igazán válogathatott benne az, aki komoly szándékkal kereste föl a székeket. Szalonna is van már bőven. A hatósági székben is mértek sertéshúst és szalonnát. Rengeteg nép ácsorgott ott, mert csak 9000 korona volt a szalonna kilója. A piac egyébként csöndes. Káposzta még mindig igen sok van s természetes, hogy a nagy kínálat leszorítja az árakat. Ma igen szép káposztát lehetett kapni mázsánként 21 ezer koronáért. Gomba — a szegény ember pecsenyéje — is bőven van. Mindenféle fajta. De a falusiak bizony behozzák a férgesét is, csakhogy minél többet árulhassanak. Hála azonban a rendőrségünk éberségének : ma egy rendőr vógigszáguldta a gombapiacot s a férges gombát mind a patakba Öntette Az ára azonban óránként változó. Korán 300 — sőt 400 korona volt csomója, később majdnem ingyen adták. Gyümölcsből kevés van a piacon. A silány alma puttonát 15—16 ezer koronára tartják, a szőlő kilogrammonkint 3000 korona. Persze borszőlő, a csemege ennél jóval drágább. A csipkelekvár is piacra került. Rengeteg volt belőle minden elképzelhető edényben. Literét 1200 koronáért vesztegették. A sült tők is elég drága, 600 korona belőle egy darab. Illata finom, de megkóstolni nem igen engedik a barátságos nénikék. A zöldség piac elég élénk, hiszen vegetáriánus ma mindenki. Még mindig van paradicsom, sőt zöldpaprika is, természetesen elég magas áron. Csendes a borpiac. Eger, 1923. nov. 10 Egerben is befejeződött a szüret. Sőt már a borok is kiforrtak a pincékben és várják a vevőt, aki útjára viszi az egri nedűt. Gyéren jelentkeznek azonban, s ha jelentkeznek is 800—850 koronát igtrnek a bepincézett borért A gazda persze nem igen adja. Várja a jobb időket. A Borászati Lapok a következőképen számolnak be az ország borpiacáról: A külföldi fogyasztó elzárkózik tőlünk ; ez ma már általánosan ismert tény és bármiként is forgassuk a kérdést, nem olyan egyszerű a megoldása, mint gondoljuk. De semmi esetre sem megoldhatatlan, mint ahogyan beállítják! A belföldi fogyasztó maradt tehát megint a mentsvárunk. Itt azonban egy kardinális kérdést kell felállítani : van-e hozzá elegendő pénzünk, hogy elegendő árat fizethessenek ? Erre nézve ma már megnyugtatóbb választ adhatunk, hiszen a legnagyobb számű fogyasztóink, a fix- fizetésűek a tavalyi esztendőhöz mérten sokkal jobban vannak ellátva paritásos alapon is és a tömegfogyasztásra elsősorban ez a réteg jön számításba. Ha már most ezt erősebben vesszük figyelembe, akkor a belfogyasztás olyan alapot kell
