Egri Népújság - napilap, 1923/2

1923-11-09 / 254. szám

2 EGRI NÉPÚJSÁG 1923. november 9 Iftjzáwapasztás JíeVes Eger, 1923. aov. 8. Napról-napra kapjuk a létszámcsök­kentés eredményéről szőlő kimutatásokat a különböző hatóságoktól. Egyes állami hivatalok a vidéken még mindig nem kap­ták meg az elbocsátottak névjegyzékét, legfeljebb némi töredékét az elbocsájtot- tak névsorának. így még mindig nem zá rultak le a létszámapasztás szomorú aktái. Mint értesülünk, a létszámcsökkentés j Heves vármegye községeiben is megtörtént. Az 1923. évi XXXV. t. c. alapján leg- | alább'öt rendszeresített állással birő köz­ségekben végrehajtott létszámcsökkentés eredménye szerint Füzesabony községben az üresedéiben lévő irnoki állást, Kálban Kis Gyula írnok állását, Verpeléten Ká- csor Gusztáv irnoki állását, Pásztón a köz­ségi rendőrbiztos és az irnok-végrehajtó ál­Vármegye Községeiben. lását, Hatvanban Rieger Árpád nyilván­tartói állását, Kaszás Margit és Sáfrány Károly Írnokok állását, Erdőtelken az ir­noki állást, Hevesen Nyireő Antal közi­gazgatási jegyzői állását, Tiszanánán Bó­ka Pál irnoki, Sarudon Cimmermann Mar- git.irnoki állását szüntették be s nevezet teket állásukból elbocsátották a törvéoy- szabta végkielégítés, iiletve nyugdíjelbá­nás mellett. Itt jegyezzük meg, hogy a miniszté­rium a létszámcsökkenéssel kapcsolatosan újabb rendeletet adott ki, amely szerint azok az elbocsátottak akik nem rendsze­resített állást töltöttek be és egy évig nem volt.ak alkalmazásban, novemberi fizetésü­kön kívül további ellátásra nem számít­hatnak. $ Csak az egészséges, aki kivágott ruhában jár? szükségletét nem pspirmárka előállításá­val fedezik. Az ezután fennmaradó papir- márka mennyiséget aranykölcsönnel cse­rélik be. Mihelyt a járadékmárka életbe lép, megállapítják ^zt az árfolyamot, amelyre a papirmárkát beváltják. Fenn­marad ezen kívül annak a lehetősége is, hogy a birodalmi kincstári utalványokat aranymárkával cserélik be. Ilyenképen tehát nyitva marad az útja annak, hogy mihelyt a szükséges mennyiségű járadék­márkát előállították, a papirmárkát jára­dékmárkára váltsák be. A valorizált keiypénz. Nagy az elkeseredés a falusiak között a valo­rizált helypénz miatt. — Avval fenyegetőznek, hogy máshová viszik portékájukat. Eger, 1923. nov. 8. Csak nemrégiben lépett életbe az egri piacon a valorizált helypénz, s máris kéz- zel-lábbal tiltakoznak ellene azok a falusi­ak, akik termékeiket az egri piacra szok­ták hozni. Ma komoly panaszokat hallottunk ar­ra nézve, hogy a helypénz-valorizálása nem minden vonatkozásban igazságos. Egy vidéki tejes asszony panaszolta' hogy másfélliternyi tejért 500 korona hely­pénzt kértek tőle. Ha csakugyan igy áll a dolog, nem csudálkozhatunk azon, hogy nap nap után üres a tejpiac és hogy a be­hozott tejet horribilis áron akarják mérni a falusiak — mert különben nem találják meg a számításukat. A nagy helypónz, tavábbá a temér- sdek kellemetlenség miatt — amit sokszor az úgynevezett — irányár túllépése okoz — az elnéptelenedés veszedelme fenyegeti az egri piacot. Erre nézve is hallottunk már a falusiak részéről komoly fenyege­tést. »Elmegyünk Kövesdre, vagy akárme­lyik bányatelepre itt a közelben a porté­kánkkal — de ennyi helypénzt nem fize­tünk a kis holminkért« ! Mindenesetre okos dolog lenne a ille­tékesek részéről elejét venni a piac e mi­zériájának is. Különben úgy halljuk, hogy a legközelebbi városi közgyűlésen felszó­lalások lesznek a valorizált helypénz ügyében. Eszmecsere Amerika és Franciaország között. Paris, MTI. Kedden este Poincaré francia miniszterelnök táviratilag küldött utasításokat a washingtoni nagykövetség­re. A táviratban részletesen kifejtette, mit ért Németország fizetőképessége alatt. A közlés értelmében Németországnak Ame­rika hozzájárulásával 1930-ig adható hala" dék, Franciaország viszont csak 1926-ig hajlandó a haladékot megadni. Abból in­dul ki, hogy ezen idő alatt bizonyos vál­tozások állapíthatók meg a jővátételi fize­tés meghosszabbítására. ínség a Ruthén-fdidön. Ungvárról jelentik a Magyar Kurír­nak. A ruthén köztársasági párt hivatalos lapja statisztikai adatok alapján figyel­mezteti a cseh kormányt arra, hogy a most közelgő télen a ruthén föld nagy élelmi­szer ínségnek néz elébe. A lap felszóllítja a cseh kormányt, hogy sürgősen gondos­kodjék kellő mennyiségű élelmiszer biz­tukiictoa* vi, Fogások a divat érdekében. — Eger, 1923. nov. 8. Párisi levélben olvassuk, hogy a mé­lyen kivágott ruháknak azzal az elmés in­dokolással szereznek pártolókat, hogy azok a test nagyobb bőrfelületét hagyván sza­badon, a bőrnek nagyon szükséges lég­zési tevékenységét tartósan teszik lehe­tővé, minélfogva az ilyen ruhát viselni látszó nők egészsége megerősödik, stb. Szóvá teszi a kedves ás fürge eszű párisi azt is, hogy ennek az állításnak igazságát a természetes megszokás folytán ruha nélkül járó, forrő-ógalji népek egész­ségi állapota is bizonyítja. Soha nagyobb igazságot a párisi nem állított, mint akkor, mikor a bőrnek a le­vegőben való szabadon létét hangsúlyozta. Ez a szükség már a művelt országokban, a fürdőző közönség körében régóta isme­retes. Veldes falucska (a hasonnevű tó mel­lett, Krajnában) tudja bizonyítani, hogy mennyi reménytelen idegbeteget tudott már talpra állítani ott Rikli, a természe­tes gyógymód gyakorlati orvosa. Nálunk, még 9 év előtt is, Boksán- hánya, Krasső-Szörény-megyei faluban Velicsek doktor tartott fenn Rikli mód­szerű gyógyintézetet. Azonban, nehogy azt higyje valaki, hogy ezek az orvosok megelégedtek volna azzal, hogy a hölgyek mélyen kivágott ruhákban pompázzanak a szalonok zongorája körül, vagy ha márványdarával és homokkal behintett mezítlábas sétákat rendeltek a talpat izgató sétahelyen, fiogy ott a kivágott ruha egy­általán pártolt kellék lett volna. Dehogy is! A kivágott ruháról unalomig megál­lapították már, hogy mire való. Ezúttal megállapítjuk, hogy a párisi érvelésnek éppen csak alapja van, de jogosultsága nincs. Azonban ismerjük a párizsi örök faj­védelem tapintatát és elhisszük neki, hogy a kivágott ruhát ezúttal egy másik fel adat érdekében használta föl zászlónak. A puszta testet fitogtató ruhák ilyen beajánlásával felköltik a többé kevésbbé mindenütt ideges franciák figyelmét a le­vegő-gyógymódra. Ennek hivatalos neve: légfürdő. Na­Az egészség igazi követelményei | gyón egyszerű dolog, nem kell hozzá kád sem, sőt kiváltképen nem keli hozzá kivá­gott ruha. Az öngyilkosok kilenc tizedré- szót meg lehetne menteni vele (kivéve, ha a bessz ártott meg nekik). Az ember valóban a forró égöv alatt ól természetes életet. Részben a ruha, de különösen a falak között való tangódé«, (helyesebben a szabadból az épületbe való vonulás) szemmeliátaatólag satnyítja a testet. Tudósok bőre olykor csaknem át látszó. Nem csoda, őrökké könyvek és szerek között búvárkodnak, éjjelt is nap­pallá téve. A legelső szerv, amely ebben a természetestől elfordított életmódban el­változik : a bőr Természetes, hogy ennek rosszasága a legnagyobb betegség volna, ha a véletlen, meg a tervszerű gyógyítás vissza nem fordítaná a romlást. Könnyű öltözékekben való szabad­ban tartózkodás is segít keveset, de a hajnali tiszta levegőben (mikor az egész­ségesek megbotránkozásától nincs mit tar­tani, hiszen alusznak), teljes ruhátlanság- gal, tehát mezítláb és mezítelenül tett olyan séták, melyek a bekövetkező hideg érzéséig tartanak, feltétlenül forradalmat okoznak a szervezetben. (Nehogy valaki náthát szerezzen, el ne feledje senki, hogy utána jól felöltözve rögtön teljes felmele­gedésig tartó sétát kell tenni.) Ezek a légfürdők lombos fák között zavartalanúl tarthatók. Feltétlenül hasz­nálnak. Semmibe sem kerülnek. Edzők és éltetők. Természetesen el kell kerülni más hibákat is, mint szorító ruhákat, amik egymagukban is a fejbe kergethetik a vért. Tehát gallérokat, amiket a férfidivat elég meggondolatlanűl terjeszt. A Petőfi-ing szétterjesztett lágy gallérszárnyakkal felel meg leginkább az egészségnek. Az alföldi magyar fehér-gyolcs paraszt-ruha a leg­ideálisabb viselet — egészségi szempontból. Nem is ideges a magyar paraszt, legfeljebb farsang, meg lakodalom után beteg. Ilyenkor elrontja a gyomrát Az egészség érdekében tehát okos dolgokat érdemes elfogadni életmódban is, ruházatban is, de nem kell baleknak lenni és azt hinni, hogy a természet olyan ki­csiséggel megelégszik, hogy Hiú ő Nagy-

Next

/
Thumbnails
Contents