Egri Népújság - napilap, 1923/2
1923-11-07 / 252. szám
Ára 300 korona, Eger, 1923. november 7. szerda. XL evf. 252. sz. Előfizetési dijak postai szállítással HMKIHaW MBSK&KJSMBMBSMMHaHHHHHHHHBBi POLITIKAI NAPILAP. K gg hóra . . 7000 K j Egész és félévi előfizetést I N egged évre 20000 K I — nem fogadunk el. I Felelős Szerkesztő : BREZNÄY IMRE. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. Az októbristák! Eger, 1923. nov. 6. Tisza István meggyilkolásának, ezer éve* hazánk széthullásának évfordulóján, a magyar nemzet iegszomorubb gyásznapján, a legbecstelenebb és legostobább forradalom vívmányainak ünneplésére szük- kőrii vegyes társaság jött össze, mely bor mellett pohárköszöntőkon ünnepelte azokat a tényeket és azokat a személyeket, amelyeket és akiket csak utálattal és megvetéssel említhet magyar ember. Hivalkodva emlegették, hogy ők hazeárulók. Ez az egyetlen megállapításuk, amelyben velük minden becsületes magyar ember egyetért. Történt pedig ez Budapesten, az ország fővárosában, — ugyan hol történhetett volna másütt ? — ahol állítólag fehér terror van, A jelenvoltak személye és szavalla tai, azt hiszem, hidegen hagyhatnak ben nüi két. De kell, hogy szavunk legyen az ő szemérmetlen vakmerőségükhöz. Kell, hogy szavunk legyen azért, nehogy valaki abban a hitben ringassa magát, hogy most ismét 1918. október 31-ike van, amikor csak egyetlen férfi volt Magyarországon, azt is meggyilkolták. Mielőtt kimondom azt, amit mondani 8karok, leszögezem, hogy engem soha sem faji, sem felekezeti elfogultság nem vezetett. Liberális vagyok, a neme* értelmét véve a szónak. Megbecsülöm és szeretet tel közelítem meg másnyelvű honfitársaimat, s a becsületes zsidót többre értekelem, mint a hitvány keresztényt. Soha egyetlen szavamban vagy írásomban im- pariamentáris kifejezést a számból vagy toliamból ki nem eresztettem. De az oktróbista pökhendiségnek magyarán kell megfelelni. Kimondom hát, ami a szivemen van. Minden jóhiszemű becsületes meggyőződést tisztelek. De az októbristák túlnyomó többségét — vezetőiket pedig kivétel nélkül — sem jóhiszemüeknek, sem becsületeseknek nem tartom. Mindig a jogot prédikáltam, soha jogtalan cselekedeteket nem helyeseltem. De ha a csehek által protegált, az emigráns nevet bitorló, az igazságszolgáltatás sújtó keze elül bujkáló gonosztevők visszatérnének, ha az c, közöttünk lappangó, s a gyalázatos forradalmat dicsőítő cinkostársaik újra a nyakunkra próbálnának ülni, akkor kaszára, kapára magyar! Üsd, vágd, ahol éred ! Lássuk hát, ki a legény a gáton. Vagy nekik, vagy nekünk pusz tului kell. Mindenesetre kívánatosabb a halál velük szemben, mint a szégyenteljes élet . z ő becstelen, dögleletes légkörükben. Hazaárulás egy nemzet ezeréves történetében többször is előfordulhat. De hogy ugyanazon emberöltő alatt, ugyanazok a személyek a hazát kétszer bocsáthassák áruba, — hát ennyire még sem bárgyú é* pulya a mai nemzedék. Beszéljünk érthetően, hogy az újabb felforgatásra készülő politikai szegénylegények összes nyílt és lappangó cinkosaikkal együtt megértsék, hogy második kísérleteiknél már nem megriadt birkákkal, hanem férfiakkal fognak szemben álla ni. Dr. M. K. tm sw.» BM» Amerika és az új jóvátételi tárgyalások. London, MTI. Tegnap az angol kormány jegyzéket kapott Párisból. A jegyzékben a francia miniszterelnök kifejti azokat a feltételeket, amelyek mellett hajlandó szövetségesével együttes meghívást intézni Amerikához, hogy vegyen részt a jóvátétel megvizsgálásában. A jegyzék még a kormány megvitatása alá kerül. Hir szerint a már ismert irányelveken épült fel. Az amerikai álláspontja tudvalevőleg az, hogy örömest vesz részt a jóvátétel megvizsgálásában. Erre vonatko zőlag valamennyi európai szövetséges együttesen intéz hozzá meghívást és vizsgálatot ezeknek az elveknek a szóm előtt tartásával folytatják amelyeket Belgium és Olaszország eredetileg javasoltak és amelyet Británnia Belgium és Olaszország már jóváhagyott. Ha Poin cáré ragaszkodik az értekezlet munkájának ezükebb határok közé való korláto zásához, akkor kérdés vájjon sikerül-e olyan eredményre jutni amelynek komoly értéke lehet. Amennyiben ezen pontok tekintetében nem sikerül Poincarénak és többi európai szövetségeseknek a nézeteit összhangba hozni akkor ebben az esetben két lehetőség áll fenn. Vagy elejtik az egész értekezlet tervét lemondva arról a reményről hogy a jóvátéieli kérdésben előre jus sanak vagy pedig szélesebb alapokon a franciák nélkül tartják meg a vizsgálatot. iOQ» ft »C 0S»9» «*»***. Derszib Ödön. Eger, 1923. nov. 6. Most, hogy Egervárosának negyedszázadon át volt polgármestere, Jankovics Dezső nyugalomba vonúl és az őt joggal megillető módon ünnepelte Dobó városa: szinte észrevétlenül hagyta ott íróasztalát egy másik vezető tisztviselőnk, Derszib Ödön városi főszámvevő. Az Egri Népújság, mint e nehéz időkben a napi események krónikása, kötelességének tartja, hogy hálával és tisz lelettel emlékezzék meg róla. Rá kell ugyanis mutatnunk arra, hogy Derszib Ödön lelkiismeretes, a maga szaktudásában elsőrangú és talpig becsületes tisztviselő volt. Olyan, aki a számokkal dolgozott s akit a kétszer kettő irányított. Mint az adó-ügyek kezelője a törvények és rendel-etek alapján áilott s meggyőződésétől, a megismert igazságtól nem térítette el sem a rábeszélés, sem a pártfogó támogatás, sem ígéret. Az Ígéretnél tovább azonban senki sem mehetett nála, mert akkor már megszakadt a tárgyalás. Der szib Ödön ugyanis éppen oly tisztakezű, puritán tisztviselő volt, mint Jankovics Dezső, őhozzá sem fért a gyanúnak árnyéka sem. Mint hivatali főnök, megértő és méltányoló természet, — akitől alárendeltjei nem féltek, hanem akit szerettek. Mint ember, udvarias és előzékeny mindenki iránt, aki ügyes bajos dolgában fölkereste. Tisztviselő volt avval a megcsontosodott helyes elvvs-1, hogy a hivatal van a polgárokért, nem pedig az adózók vannak a hivatal kedvéért. Most, hogy a valóban jól megérdemelt nyugalomba megy : őszinte tisztelet, szives elismerés, nagyrabecsűlő szeretet kiséri mindazok részéről, akiknek bármikor is hivatalos dolguk volt vele, vagy akik városunk érdekeit, boldogűlását szívükön viselik. * Derszib Ödön Egerben született 1861. jan. 5-én. Iskoláit Egerben végezte s 1879-ben végezte az állam-számviteltam tanfolyamot, amelyet akkor még a pénz ügy és vallás éa közoktatásügyi minisz teriumok együttesen szerveztek. Ezt megelőzően azonban már 1876-tól a Hevesmegyei Adőfelügyelőségnél, I879t-ői pedig, 8 éven át, az egri m. kir. adóhivatalnál működött. 1887. októberében lépett Egerváros szolgálatába, hol három éven át mint gyámpénztári ellenőr, egy éven át pedig mint aíszámvevőjműködött. Főszámvevőnek mivel rendkívüli hasznavehetősége közismert volt, 1891-ben választotta meg Egerváros képviselőtestülete. E minőségben harminckét éven át volt példás, lelkiismeretes és pontos vezetője a városi számvevőségnek, összesen pedig — 1887. okt. 30 tói 1923. okt. 31-ig — pontosan harminchat évig szolgálta Egert. Ezenkívül társadalmi téren is eleget tett a polgári kötelességeknek s több ilyen egyesületünkben (Kaszinó, Polg. Lövésztársulat, stb.) volt a számvizsgáló bizottság elnöke. Legnagyobb elismerés reá nézve, hogy emlékét őszinte nagyrabecsüléssel, meleg szeretettel és hálával őrzi meg városának közönsége.
