Egri Népújság - napilap, 1923/2
1923-10-24 / 241. szám
2 feiÜKi JNEPÜJbÄü 1923. október 24 Paris. |Wolff. A Temps düsseldorfi jelentése szerint Pannsban tegnap délelőtt egy szeparatista gyűlés végén a komám nistákksl való összetűzés során a kommunisták két szeparátistát lelőttek. Több kommunista megsebesült. A magyar Tajgetosz. Eger, 1923. okt. 23 A műit hét a fogyatékos magyarok hete volt. Azok megsegítésének kérdésében kegyeletes kívánságokon túl nem jutottunk. Azonban belevilágítottak az előadók lámpásai olyan fertőkbe, amikről a rendes életet élőknek ma sincs sejtelmük és nem is lesz, mindaddig, míg a társadalom jajkiáltásában annyira érdekeltek nem lesznek, hogy ők magok jajveízékelnek elsőknek. — Na ugyan! j>Én nekem nem fog eszembe jutni soha, hogy azért az egy pár nyomorékért jajgassak! Éppen elég bajom van. így gondolkodik, akinek egyáltalában alkalma van gondolkodnia. Nemsokára azonban ez lesz a mottó: — Borzasztó, hát ezt nem lehet tűrni; hát ez rettenetes, ez iszonyú ; hát a hatóság, a törvény mire való?! Ez a pillanat pedig éppen nincs messze. A fővárosi rendőrség razziái egész évben csak 238 titkos elerkölcstelenedett fiatalkorút állított elő, mert nem merte a razziákat megismételni ; hiszen a beteg lányokat kőrházhiány miatt elhelyezni nem képes. Mi következik ebből ? Az a néhányezer lezüllött gyerek befertőzi az egész fővárost és a vidéket. A főváros bajai a vidéken is megvannak; itt is gyorsan terjed a métely. A beteg és züllött gyermekek így a pusztulásnak kitéve, magukra hagyva, azt a veszélyt jelentik, hogy egyszer csak a magunk tisztának hitt házában is ilyen bajokkal találkozunk és akkor jajgathatunk. Itt szemet húnyni nem szabad. Olyan megoldást keli találni, amely lehetséges. Ha szükség volt a felnőtt bűnösök, stb. internálása, égetően szükséges a gyerekbűnösöké. A bűnöző gyerek egészen biztosan nem a családé már, egészen biztosan nem a társadalomé már és egészen biztosan csak a halálé. E pillanatban képtelen a társadalom az ideális megoldással segíteni a bajon, segítsen a reálissal. Különítse el a züllött gyerekeket. Ilyen táborokat a magyar puszta elbír. A fontos az, hogy a nagy városok veszteségnek számított gyermekeit a nagy várostól távolt olyan helyekre gyűjtse, ahol foglalkoztatásuk mellett elkülönítettségük álian dósíthatő. A züllött gyerekből derék embert nevelni aligha lehet, hiszen a nem züllöttből sem mindig, de benne hagyni a mérget a nagy emberiömegek levegőjében annyi, mint fajunknak sírját ásni. Az elkülönítés, a javító, tömeges munkálkodás az élelem előteremtésével párosulva, kisebb költséget jelent a társadalomnak, mint az a veszedelem, ha nyo morékok tíz és százezrei rútítják el a magyar fajtól lakott városokat. Az elkülönítés nem fogja megmenteni a romlottakat a gyors pusztúlástól, de megmenti azokat, akikkel esetleg érintkeznének. Nincs sürgősebb dolog, mint a semmittevő törvényhozás útján rendezni a kérdést. Megindítani valamely néptelen magyar ho mokszaharán a benépesítést ezzel 0 rossz vetőmaggal és a sütő napra, fújó szélre, meg ez esővízre bízni a győgyúlást. Egy- egy internálótábor kertészetében való foglalkozás még az életnek is megmentené a betegeknek jelentékeny százalékát, de a régi városukhoz való kedvüket is feledtetné. És ha ezenfelül psichoiógiai eszközökkel javulásuk is elérhető némely esetben, valamely egészen új környezetben (tanyán, sib.) való elhelyezkedésük nem volna hoszú idő kérdése. (Becs. október 23 ) Londonból érkezett teljesen megbízható jelentések szerint, Radies Stepánnak, a horvát parasztvezérnek angliai agitációja máris sikerrel járt: sikerült neki a horvát kérdést nemzetközivé tennie és az egész angol közvélemény érdeklődését Jugoszlávia és a balkanizált Középeurópa felé irányítania. Érdekes, hogy Radics sikerét akaratán kívül előmozdította, sőt talán megalapozta a szerb miniszterelnök, Pasics Nikola. A szerb miniszterelnök ugyanis tapintatlan jegyzéket intézett Angliához, amelyben kérdi, hogyan lehetséges az, hogy Anglia nem alkalmazza törvényeit Radicson is, aki pedig hamis néven és hamis útlevéllel lépett angol földre? Az ildomtalan hangú jegyzék természetesen nagy recenzust keltett Angliában ás pedig nemcsak a hivatalos, de a politikai körökben is. Az angol kormány elsősorban is megállapította, hogy az angol külügyi hivatalnak előzetes ■ tudomása volt Radics megérkezéséről, sőt salvus conduetust is adott neki, mert az angol balkáni komité úgy informálta a külügyminisztert, hogy Radics útja Horvátország, Szerbia, sőt az egész európai politika javára szolgál, mert Radics nemcsak nagyon művelt ember, de mélységes erkölcsökön csüggő politikus is. Ilyenformán persze Pasics jegyzéke hatás nélkül maradt. Anglia minden részéből levelek százai biztosítják Radicsot, hogy semmi bántó- dása nem lesz és biztosítják, hogy ma már az összes politikai pártok vezetői előtt az a vélemény alakult ki, hogy ha szükséges lesz, akkor a parlamentben is szőváteszik Pasics nem túlságosan udvarias jegyzékét. Az angol közvélemény ma azt bizonyítja, hogy nagyon káros politikai következményei lennének annak, ha Radicsot Londonból elűznék, mert akkor ő azonnal Francia- országba menekülne, ahová ugyanis állandóan hívogatják. Ez viszont nem volna angol politikai érdek, hanem egyenesen Franciaország balkáni érdeke és elsősorban természetesen a kisantanté, mert Horvátország nélkül Jugoszlávia el nem képzelhető és Jugoszlávia nélkül viszont a kisantant politikai f3jsulya nagyon csekély. Radics akciója mellett dolgoznak egyébként a kivetkező nevezetesebb politikusok: Noel Buxton és fivére az ismert bolgárbarát angol politikusok és képviselők, Garwin, az «Observer» szerkesztője és az angol újságírók fejedelme. Bennet A lényeg az, hogy a városok legirtózatosabb veszedelmétől a népességet megszabadítsa a hatóság és hogy a rendőrség képes legyen feladatának rövidesen megfelelni. Hí látjuk az örvényt — bármikép kapálódzunk is, mégis csak az legyen a célunk, hogy elkerüljük. Évezredek előtt Spárta állam az ő nyomorékjait a Tajgetosz hegy szikláira farkasok étkéül rakta A magyar állam nem teheti nagyvárosa utcáit a Tajgetosz- nál is rosszabbá. tanár, Charles Woods, Richard Hughes író, Henryk W. Newinson angol publicista, Hamilton Tyfe a «Daily Herald» szerkesztője. Amint visszatérnek Londonba a képviselők, Radics előadásokat fog tartani az egyes pártok fejlett' klubjaiban és a Cobden szövetségben a középeurópai államok mai feldúlt gazdasági helyzetérői. Radics mindenütt azt bizonyítja és pedig teljes sikerrel, hogy a «belgrádi nagyszerb centralizmus,» amely abszolút «balkáni» eszközökre támaszkodik. Középeurópa kul túrájának és gazdasági életének teljek leromlását, a jövő békéjének és fejlődésének veszedelmét jelenti. Radics sikereinek egyébként súlyos következményei vannak magában Horvátországban is. A «dél szláv egység» megteremtője, az egyesült SHS királyság eddig leglelkesebb propagálója, Trumbics Ante dr., hátat fordít a belgrádi kormánynak és nyíltan a horvát dalmát függetlenség mellé állt. Trumbics lapja ma már teljesen hor vát nemzeti alapon áll és éles harcot hirdet a szerb elnyomás ellen. Tavasszal a párisi konferencián még Trumbics ágált leghangosabbau Ra dics ismeretes memoranduma ellen, ma már egy táborba kerültek és nem lehetetlen, hogy legközelebb együtt indulnak a nyílt harcba is. Haehnel Vilmos. Az egri m. kir. »dohánygyár óiéról az üresedésbe jutott budapesti dohány gyár igazgatói állásába helyezte a kormány Haehnel Vilmos igazgatót. Távozása így időszerűvé lett és széleskörben, ahol egyéniségét ismerték, veszteségnek tekintik ezt magukra nézve. A dohánygyár tisztikara bensőséges szeretettel vett búcsút tőle — a fehér asztal mellett Hivatalfőnök sok van és sokféle van. Számos az olyan igen derék egyéniségű aki felelőssóges állását szigorúan ős kiváló képességgel tölti be. Talán nem nagyon nagy azok száma, akik a köteles tiszteleten kivűl a bizalmat; még kevesebb azoké, akik a szeretetet is megtalálják a vezetett hivatal tisztviselőinél és személyzeténél. Haehnel Vilmos ez utóbbiak közül való. Mint menekült, került néhány éve az egri dohánygyár igazgatói állásába, mikor az elszakított országrészeket letépték és annyi magyarnak kellett a kénytelen számA horvát parasztvezér Londonban. Föltámadt az angol közvélemény rokonszenve Radios Stepán iránt — Jelentős politika fordulat Horvátországban Radios londoni sikerei következtében.
