Egri Népújság - napilap, 1923/2
1923-10-18 / 236. szám
2 *pü-xU IXÍiPUjfcíAi* 1923. október 18. * geznek ős szinte hasonlóvá válnak szemünkben a gépedhez, olyan pontosan, egyhangúan, mulasztás nőikül mozognak. S eszünkbe jut, hogy e szurtos, olajos fér fiáknak mily szép missziójuk van. A kultúra, a boldogulás, a gazdasági haladás világító fáklyáját hordozzák ők munkától kérges kezükben és ezer bajjal kiiz ködve, harcolva igyekeznek elűzni vele a mai fekete, alagűt-korszak éji sötétségét. Esőben áznak, hidegben fáznak, mialatt saját kényelmüket feláldozzák, hogy ennek a szegény, meggyötört csonka hazának valamennyire való fellendítését és az utá nunk jövő ifjú generáció boldogulását elősegítsék. Dolgoznak mint a gép és míg a kunyhó-deszkák ásító nyilasain befütyülő őszi szól msgborzongatja fáradt, ernyedt tagjaikat, ezrek és ezrek cifra dőzsölés közepette seját jólétük ápolását és gazdasági életünk gaz lerontását tartják fő életcéljuknak. Ezren és ezren fúrnak így, a konjunktúrák ziláltságát kihasználva, de nem azért, hogy a megnyitandó tárnából a közjóiét áldott fekete gyémántját hozzák föl, hanem azért, hogy az amúgy is tengő gazdasági világunkat aláaknázva — természetesen a saját boldogulási szempontjaikat szem előtt tartva — a valuta spekuláció ekrazitjával a levegőbe röpítsék. Lassan beesteiedik, libegő karbidlámpa fények villannak föl a gépek körül. Elbúcsúzunk mindenkitől, még a gép alatt heverésző, olajtól összecsöpögött bundájú kedves kis szörnyetegtől is. Fábián mesternek kezünket nyújtjuk és ő szinte röa- telkedva mutatja olajtól, koromtól fekete tenyerét: — Óh kérem, nagyon piszkos a kezem! Nem, derék, jó ember a te becsületes, munkától feltört kezed tisztább, mint bár melyik kimanikürözött — siberkéz ! Némán ballagtunk hazafelé a sötét, tátongó szájú estében. Távolról felénk villannak a falu házainak apró lámpafényei, mint megannyi tiszta csillag. A megnövekedett szélben nehezen haladunk, egyre tol, taszít bennünket hátra és mintha hátulról is húzna valami ismeretlen erő vissza a szénkutató házikó felé. Az őszi szél tele van fájdalommal, csönddel, lemondással, mintha az elmúlás jeges lehel- lete suhogná belőle fülünkbe borzongató fújását és mintha egyre az sóhajtaná hozzá; «Szegény ... szegény . . . Magyar- ország ! ..» Fekete Alfréd. A kormányzó őseinek rokonsága a Rákócziakkal es Dobó Istvánnal. Eger, 1923. október 17. A sárospataki korinányzólátogatásra nagybányai Horthy Miklósnak, Magyar- ország kormányzójának sok kedves figyelmen kívül azzal a meglepetéssel is kedves kedett Harsányt István tanár, hogy meg- JBUtogatía .a könyvtár kiváló nemzeti hírességeit. Közöttük egy Lórántffy-bibiiát, melynek első lapján Apaffy Mihály feleségének temetése van följegyezve. Azon a gj ászbeszedet 1688 ban nagybányai Horthy István erdélyi püspök mondotta. Egyik bejegyzés szerint 1810-ben Horthy László, kormányzónk nagyatyja, 1840-ben pedig az ö édesatyja volt a sárospataki kollégium elsőrendű tanulója. A sárospataki vár urai voltak a fő iskola fenntartói. A XVII. században Lorántffy Zsuzsanna tűnik ki e tekintetben, akinek ősei IV. Béla király idejében már fel vannak jegyezve. Lorántffy Zsu zsánna dédanyja volt II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek. Lorántffy Zsuzsánnának nagyanyja (vagyis serkei Lorántffy László felesége) Horthy Erzsébet vala. A fejedelem Rákóczinak nagy-, ük-, illetőleg ős-anyja, tehát a Horthy család véréből való. Szóval a Horthy vér már évszázadok előtt az erdélyi fejedelmek ereiben csörgedezett. Bennünket, egrieket igen kellemesen érint ez, mert így a mi kormányzónknak őseiről azt is megállapíthatjuk, hogy azok Dobó Istvánnal is rokonságba jutottak akkor, mikor Horthy Erzsébet menye zeleméri Kamarás Borbála lett, aki nem volt más, mint ruszkai Dobó Annának unokája, ruszkai Dobó István Eger védője pedig Dobó Annának s*z édes testvére volt. Annál több okunk van arra, hogy kormányzónk országvezériő hivatottságá- ban bízzunk, hiszen nemes fán^k, neme« a gyümölcse. Ahol a rendőrség nem talál bűnöst Eger, 1923. okt. 17. Ha az utunkat Puínok felé1 vesszük és ebben az irányban, egyfolytában leg alább 33 napig kutyagolunk, — Ijiacsak a cselákok között nem esett bajunk — azután egy kicsi; hajőkázunk is, lassan, de biztosan elérünk egy olyan földre, ahol az emberek kissé mások, mint nálunk. Az ember el sem hinné, ha a szemtanúk nem állítanák, akik végigtapasztal- f ták a szép és boldog tengerpart és szirtes vidék sok érdekességét. Csak nemrégiben hallottunk arról, hegy az ott járó kirándulók — hegyi vezetőjük ajánlatára — a terhűkre volt úti holmit a fára akgatták és visezajövet mindent ott találtak. Olyan önérzetes nép la- i kik ott, hogy nem fér hozzá a gyanú sem, nem hogy még el is venné a másét. úgy is nevelődnek ott az emberek. Dolgozik ott apraja nagyja. Mind a neki való munkát. Iskoláikra adóban is sokat költenek, többet, mint mi. De ennél sokkal többet hagyományoznak iekole-célokra. Csupa alapítványra épített művelődés virágzik ott. Ebből íeh8t azután megérteni, bogy olyan értelmee a lakosság, hogy közöttük egyszerűen nincs olyan, aki írni vagy olvasni ne tudna. Mert ezer között egy nem számít. Nálunk ezer között ötven az írástudatlan. (Pedig aki írni tudó, abban is elég a konkoly). Ennek a mintanépnek a becsületességét az istenfélelem óa a munka fejlesztette ki. Az istenfélelesnben megerősítette az életveszély, ami a hajós, hegyi pásztor, erdőlakó és bányász munkásoknál gyakori. A munkásságot megtanulta már abból a szükséghői, amit a kevés mivelhető föld mellett el tudunk képzelni. Búzából csak a felét, rozsból is csak háromnegyed részt, kenderből és lenből sem tudják az összes szükséges mennyiséget otthon előteremteni. Hogy a betevő falat megkerüljön, állattenyésztés meg kézimunka (faipar, gyárak) segítik a népet. Meg is nemesedett a munkától úgy, hogy ott a napszámos is jótékony alapítványt csinál, mielőtt meghal, amit pedig ritka főnemes képes ná lünk megtenni. Szeretik egymást az emberek. Életükben is, de mielőtt meghalnának, okvetlenül adnak valami jelentős jótékony adományt a közjó oltárára. Van is rajtuk Isten-áldás. Ott járt honfitársunkkal történt meg, hogy ezüstnyelű botját az útcán, igen forgalmas helyen a falhoz támasztotta, hogy zsebbenjárő kezeit felszabadítsa. Amint ez utasnál megérthető, a kezek eléggé el vannak holmikkal foglalva, bizony ott felejtette a mi magyarunk az ezüstfogős, nagy értékű Bétabotot. Jó későre vette azután észre ős mivel emlék volt, sajnálta. Ahogy mondani szokás, már keresztet vetett rá, mikor ismerőse figyelmezteti: — Emlékszik Ön, hol tettele sétabotját ? — Igeu. — Sétáljon oda vissza, ott fogja találni. — Lehetetlen! Az igen forgalmas útca ám ott. — Nálunk nem nyúlnak hozzá az idegen jószághoz. Legfeljebb két három lépéssé kell messzebb mennie, a legközelebbi őrszobáig, ahova esetleg bevitték és várják önt, mig érte jön. És valóban így volt. Milyen bizalommal, milyen tisztelettel jár az idegen az ilyen földön. A műveltség irányítja ott az emberek cselekvéseit. A művelt lélek tud önmegtagadó és állhatatos lenni A durva, a műveletlen: kapzsi. Az egri érsekkertben figyelték meg, néhány éve, hogy egy városba siető utas úti kendőjét elejtve, sietett tovább A közelben tartózkodott egy rendőr és felvette azt. A tulajdonos később találkozott azzal, aki a kárvallást megfigyelte és szóba került a kendő, amit ugyan hiába kerestek akárhol. (Igaz, hogy a beestelen megtaláló sincs már abban a ruhában, amelyre méltatlannak bizonyúit.) Két távoli ország népe is milyen távol van egymástól lélekben. És ez addig lesz így, mig gyermekeinknek mindent odaadunk, arait kérnek, így lesznek kapzsikká. És nem adjuk meg nekik azt, amit persze nem kérnek: az önérzetet. Tőkét emel az egri Hangya. Eger, 1923. okt. IS. Mint értesülünk, az egri »Hangya«" szövetkezet, városunk kiváló szakértelemmel vezetett, még néhány évvel ezelőtt gyenge csemete, ma már terebélyes fává nőtt, altruista intézménye, az üzletrész név értékét az eddigi 20 koronáról 500 koronára szándékozik fölemelni Az emelés oly formán történnék, hogy minden üzletrósz- tulajdonos, a régi 20 koronás üzletrészt a sajátjából kiegészíti 180 koronával, a »Hangya* szövetkezet a sajátjából hozzáad 300 koronát s azután 2 drb. 500 koronás üz - letrészt összevon 1 drb. 1000 kor. új üzletrésszé. Ha elgondoljuk hogy ehhez az 100 kor.-hoz a fél csak 360 koronával járul hozzá és ezzel szemben a Hangyától 600 koronát kap, előrelátható hogy minden üzletrész-tulajdonos megragadja a kedvező alkalmat, hogy aránylag csekély ősz- szeg befizetésével jói gyümölcsöző üzletrészhez jusson, mely üzletrészek után már az 1923. üzletévre 10“/« osztalékot kap az eddigi 5% helyett. A szövetkezetek tőke erejének gyarapítása nem rideg egyéni érdek, hanem közérdek. Külföldön ezt már régebben felismerték, és egyes országok törvényhozása már korábban megváltoztatta azokat a törvényeket, amelyek útját állták annak, hogy egy szövetkezet, vagy szövetkezeti
