Egri Népújság - napilap, 1923/2

1923-10-16 / 234. szám

2 Uia&i NSFÜJíáAU 1923. október 16 Sándor szobrászművész sikerült alkotása. Végre átadta a szobrot Heves közönségé­nek, lelkűkre kötvén emlékezést a hősökre, a hazaszeretetei és becsületes munkát a hazáért. Ezután Deák Ferenc főjegyző vette át a szobrot. Mindenekelőtt — úgymond — hálás köszönetemet nyilvánítom Heves község közönsége nevében azon fáradhatatlan buzgőságért, mellyel az Elnök űr karöltve a szoborbizottsággal, megvalósította a köz ség lakosságának régi óhaját és szobrot emelt azok emlékére, akik ismeretlen vi­dékeken, idegen földben, jeltelen sírokban alusszák örök álmukat. Most, mikor körülöttünk minden ro mokban hever és bármerre tekintünk, a pusztulás sivatagátlátjuk; mikor ezeréves szép hazánk megcsonkítva, feldarabolva, millió sebből vérzik, mikor az erkölcsök és erények letiporva, erőtlenül titáni har­cot vívnak az egész világ és a gyarló emberiség minden gonoszságával; mikor a hatalom ssak önzés, a jog és igazság elmélet, az emberi szeretet csak álom, most a tragikus káoszból, mint a sötétségben megvillanó fény, oly tisztán, hófehéren emelkedik ki a mi kegyeletünk emléke és körülövezi a legmelegebb, legfenségesebb érdem, a hála érzete. Ezen mély hálával eltelve hőseink iránt veszem át az Elnökömtől ezt a szép szobrot. — ígérem ezen ünnepélyes alka­lommal, hogy mindig oltára lesz az emlé­kezésnek és a hazaszeretetnek. Kiapadha­tatlan forrása lesz azon soká nem gyön­gülő akaraterőnek, melynek segítségével egyszer majd sikerül leküzdeni és kiverni az ellenséget és újra szép, boldog és nagy lesz ami drága hazánk: Magyarország. A dalárda szép éneke után Hellebronth altábornagy beszél. «Megilletődve, bajtársi büszkeséggel, bizonyos irigységgel szem­léljük — úgymond — a fényes neveket, amelyeknek viselői hősi halált haltak a hazáért. Mi is, kik együtt voltunk a hő­sökkel, tudjuk, hogy hazájuk iránti szere- tetből rohantak a halálba. Azért e szobor, a nagy lelkierő és önzetlenség jelképe és például szolgál a haza iránti kötelességre a jövendő nemzedéknek. Ezek példáját látva, sohasem hal ki a hősök faja, így reméli, hogy vérük nem folyt el hiába a hazáért. . . Eljön az idő, amikor a borult magyar égen, kisüt ismét a ragyogó nap.* A koszorúk elhelyezése következett ezután. Sorban és meghatóbbnál meghatóbb be­szédek kíséretében, zokogó közönség előtt helyezték el szép koszorújukat Heves tár sadalma nevében Buczkó János, a ref. egyházét Kádár Albert, a zsidó hitközségét dr. Friedmann, a hadi özvegyekét Veres Anna, a községét Szabados Ferenc, a nő­A Herczeg-ünnep A Műkedvelők Körétől kedves gon­dolat volt, hogy megünnepelte a ma leg­nagyobb magyar írójának 60. születési év­fordulóját. És értékes volt az ünneplésnek mind a két része : az elöljáró beszéd is, az Aranyborjú előadása is. A Tordai Ányos dr. ünnepi megem­lékezését feszült figyelemmel, szinte léleg­zet-visszafojtva hallgatta a közönség. A szerkezet, a nyelv és a gondolatok tekin­tetében egyaránt jeles ünnepi beszéd, rö­vidre fogva, Herczegnek minden értékét kiemelte s az előadás szépségével is nagy­mértékben hatóit: Az Aranyborjú egyik nagyéríékü éa mély tartalmú darabja Herczeg Ferencnek. *A pénz nagy hatalmát szemlélteti világo­san és meggyőzően mutatja be, mint bo­rulnak le az emberek az aranyborjú előtt; hogyan csinál a pénz, a vagyon, a gaz­dagság erényt a bűnből, érdemet a félszeg- ségból is. Videczky Marika szereDében Hevesi Gusztáváé, a Csákó Magduséban pedig egyletét Baginé, az Ipzríestüietét Kuffány Gyula, az Olvasókörét Mezei András, a Gazdakörét Nagy János stb.Maczky György főszolgabíró beszédével, Pászthy Erzsiké gyönyörű szavalatával és a Himnusszal ért véget a régi sebeket felszakgató gyö nyörű ünnep, amelynek rendezéséért és sikeréért Buczkó János plébánosnak, Deák Ferenc főjegyzőnek, Frímmer János káp­lánnak jár ki az őszinte elismerés. Déli 1 órakor a ^virágokkal és gir­landokkal gyönyörűen feldíszített Polgári Körben fényes bankett volt, amelyen Maczkv György a kormányzóra, Mártonffy Lajos Heves közönségére, Buczkó János Hellebronth Gusztávra emelte poharát. Feikőszöntőt mondottak még Dobőczky Dezső, Kádár Albert, Parányi László, Fried­mann főrabbi, jFrimmer János, Kiár Jenő és még számosán. Heves közönségét a szoborlelsplezés alkalmából táviratilag üdvözölte Bethlen István gróf miniszterelnök, Mayer János v. miniszter és Almássy László az Egy­ségespárt alelnöke. Viszont az ünneplők táviratilag fejezték ki hódolatukat a kor­mányzónak s üdvözölték Bethlen István grófot, Mayer Jánost és Almássy Lászlót. A banketten Székely Géza indítvá­nyára az elesett hősök özvegyei és árvái javára gyűjtés indult, amelyhez Székely Géza 300 ezer, a jelenlevők pedig 160 ezer koronával járultak hozzá. A kerecsendi ünnep. A mesebeli királynak egyik számé sírt, a másik nevetett. Ez jutott eszünkbe vasárnap, amikor a szépen rendezett, tiszta községnek, Kerecsendnek, kettős ünnepét végignéztük, végigóltük. Ekkor áldotta meg a község három új harangját Szabó Antal prépost, kere- csendi esperes plébános, a templom előtti téren, az örömtől sugárzó hívek ezreinek jelenlétében. A kerecsendi dalárda éneke 9 órakor hangzott fel, mely után Nagy János dr. nemzetgyűlési képviselő mondott nagy­hatású alkalmi beszédet, amelynek vallásos és hazafias tartalma kétségkívül mély nyomokat hagyott a lelkekben. Ezután Szabó Antal prépost megáldotta a három új harangot, melyek közül az egyik (400 kgr.-os) a Patrona Hungária tiszteletére készült, a másik (120 kgr.) Szent Urbán püspök tiszteletére, a harmadik pedig 34 kgr. súlyú. A megáldás után köszönetét mondott a prépost híveinek azért, hogy — nem, kor és vagyonkülönbség nélkül — egységes áldozattal öaszehordták azt a 119 mmázsa búzát, amelyért a harangokat készíttették. Még a legszegényebbek is kivették részőket ebből az áldozatból s a községnek nem egy lakója szinte erején felül adakozott a széni célra. Ezután Kovács Rózái mondott ked­ves beszédet, Kiss Margit szép alkalmi verset szavalt, a kis Kszell Pál pedig ked­ves pár szót mondott. Mindhárman virág­gal ékesítették a koszorúkkal díszített harangokat. A Te Deum eléneklése után meg­kezdték a harangok felhúzását, a hívek pedig szt. misére vonultak be. Ezután volt a világháborúban elesett 57 kerecsendi hős emlékszobrának lelep­lezése, mely előtt a 14. honvédgyalogezred tisztjeiből és altisztjeiből álló küldöttség állott dísz-sorfalat. Ismét a kerecsendi dalárda énekelt Magyary Károly kántortanítő vezetése mellett s ismét Nagy János dr. mondott ünnepi beszédet. Nagy hatással fejtegette a haza fogalmát s az áldozatos kötelességet, amelyet a 2000 íakosú Kerecsend hozott a maga 57 halottjával. Buzdísott az össze­tartásra, a munkára, hogy ismét naggyá tehessük szegény hazánkat. Eközben le­leplezték az emlékművet, amely demjáni köalapzaion a hármashalmot ábrázolja, fölötte a koronából kiemelkedő kettős ke­reszttel. Elül középütt az emlékmű felírása, jobbra-balra pedig aranybetűkkel a hosz- szű névsor. Miután Nemecz Sándor jegyző a község nevében átvette az emléket s a lakosságot annak kegyelete» megbecsülé­sére buzdította, Szabó Antal megszentelte az emlékművet s a koszorúkat helyezték el a küldöttségek. Elsőnek Zalán Antal ezredes szólott nagy hatással, majd Fetz Margit mondott kedves beszédet Hagen Mária meghatóan beszélt a hadiárvák nevében, mig a kis Ignácz Margit a kápolnai hadiárvák vi­rágait hozta és helyezte el meglepő szépen elmondott alkalmi vers kapcsán. Gaspa- rovics Antal a kerecsendi ifj. egyesület, Borócsy József a verpeléti ÉME, Groffin- ger Zoltán a kápolnaiak koszorúját he­lyezték el, rövid, hatásos beszédet mondva. Az ünnepségen ott volt úgyszólván az egész község s a nagy tömeghez húsz- tagú lovas bandérium adta a megfelelő keretet. Kerecsend szép, vallásos ás hazafias ünnepének a leggyönyörűbb őszi nap is kedvezett. Délben a községháza tanácstermében gyűltek ebédre a vendégök s a község vezető emberei. A háziasszonyi tisztet Nemecz Sándorné töltötte be kedves elő­zékenységgel. Természetes, hogy — more patrio — pohárköszöntőben nem volt hiány. Elsőnek Szabó Antal prépost plébános emelt po­harat a «viribus unitis1» elvére, amely Kerecsenden a hösök emlékét megörökí- ! tette s három új harangot szerzett a község Forster Tiborné jeleskedtek. A legegysze­rűbb érzelmektől kezdve a viharzó szen­vedélyig mindent tökéletesen — nem: ját­szottak meg, hanem — éltek át. Hangsúly és mozdulat, arcjáték ős toalett — minden a legelsőrendű náluk. Érthető ennélfogva, hogy bőven kijutott az elismerő tapsok­ból mindkettőjüknek. Az öreg Grálnőt Krajnák Pálnő, az öreg Zsuzsit Ringhy Ilonka alakította fi­noman kidolgozva, úgy, ahogy azt tőlük minden jeles szereplésük után joggal vár­hatnék. A férfiak közül különösen ki kell emelnünk Udvardy Cserna Jenőt (pré­post), dr. Petrán Józsefet (Csákó István) és Marossy Józsefet (Videczky Flőris). Mindhárman ismert és általánosan kedvelt tagjai a műkedvelő társaságnak. Megszok­tuk, hogy amire vállalkoznak, azt a lehető legfényesebben oldják meg. Gondosan ta­nulmányozzák, a legaprólékosabban ki­dolgozzák szerepüknek minden legkisebb részletét. Szinte beleélik magukat annak lelkivilágába, akit személyesíteneK. így — az istenadta képességet is beleszámítva — mindenkor nagy a sikerük, mert a művé­szet régióiban járnak. Petrán Józsefről mégis meg kell jegyeznünk, hogy ilyen — minden tekintetben nagysikerű — alakí­tást még nem láttunk tőle. Dr. Karikás József (Marion főhad- nagy) és Bartha Bála (Brezinay gróf) igen jól beilleszkedtek a szép együttesbe s kedves jelenség volt Halmay Zoli (a kis Videczky) és Hevesi Gyurka (a kis Csákó), míg Nagy Ferenc az Antal inas kis szere­pében volt minden tekintetben kifogástalan. A renaezés nagy é* mindenre kiter­jedő munkájö ezúttal is Hevesi Gusztdvnéé volt, aki e téren is valóságos művész. A színpad szép és hatásos Biedermeier-kere­tet adott a korhű jelmezekben mozgó ala­koknak s a hatás teljes volt. Mindent összegezve, ismételhetjük, hogy a Műkedvelők Köre ismét két nagy­értékű estével gyarapitotta eddigi sikereit s a közönség, mely mindkét estén meg­töltötte a színházat, nem fukarkodott el­ismerésével.

Next

/
Thumbnails
Contents