Egri Népújság - napilap, 1923/2

1923-10-14 / 233. szám

Ära 200 korona Előfizetési dijak postai szállítással tgg hóra . . 5000 E I Egész és félévi előfizetést Negged évre 15000 K ! -— nem fogadunk el. iirdetések Q cm. 50 K. Kishirdetések szavanként 50 l. A magyar igazság útja. Eger, 1923. okt. 13 Amikor nyugaton döntöttek Magyar- ország sorsáról, a kétségbeesett történelmi pillanatokban egyetlen vigasztaló sugár pislákolt bele a magyar szenvedésbe. Majd iesz ez még másként is, majd csak jóra fordul a sorsunk, — ha jobban megismer­nek bennünket nyugat népei! Elgyengül­tünk ugyan a rettentő vérzivatarban s szárnyunkat szegte a nyomorúság: de reménységünk a jobb jövő iránt úgy élt a magyar keblekben, mint az amputált betegében, aki bágyadtaD, de az életösz­tön hatalmas erejénél fogva is bízik a feltétlen gyógyulásban. Van erős karunk, amellyel bírjuk a nehéz munkát, vannak jeleseink, akik tudományuk, képességük­nél fogva díszei a magyar közéletnek. Ezekben bízunk, mint a valamikor eljövendő magyar igazság úttörőiben, ezeknek munkájától vártuk és várjuk an­nak a reménységünknek valóra válását, amelyet a szenvedések legreitenetesebb ki jaiban éreztünk mindannyian. Évek jöttek, évek mentek, közben itt is, ott is olvashattunk jeles magyarok or­szág-világ járásáról. Ma is olvasunk és a szivünk megdobban, amikor Apponyi ame­rikai útjáról tudósítanak bennünket és mikor Berzeviczy Albermek az olasz vá­rosokban tartandó Petőfi előadásairól ka punk hirt. Még másokat is említhetnénk5,: Deves politikusokat, írókat, tudósokat, akik idegen földön, a bennünket még mindig ellenséges szemüvegen néző nem­zetek között szereznek becsületet a magyar névnek. Fáradságos, nehéz a munkájuk, hi­szen végtelenül rögös a magyar igazság Eger, 1923. október 14 vasárnap. XL évf. 233 . 82. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNÄYIMRE Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda Telefon szám 11. útja. Mert azt szolgálják valamennyien. Ezt Apponyi, akit ezrek vártak a kikötő ben, ezt Berzeviczy, aki Petőfivel lopja be még jobban a magyar népet az olaszok szeretetébe. Ezt a többiek, akik iparuk, művészetük legjavát nyújtják, hogy el­oszlassák odakünn rólunk a barbárság kaini bélyegét Hisszük, hogy jeleseink vergődése a magyar igazság rögös utján végre is egyszer célhoz vezeti a sokat szenvedett magyart, amely már réges régen megbán- hödte a múltat s jövendőt. Hiszünk és bízunk, mert van erőnk kivárni a végét a szenvedésnek, a meg­alázásnak s mert tudjuk, hogy a magyar igazság egyszer eljön minden fényével és boldogságával. Apponyiak és Berzeviczyek! Mély hálával és evvel a gondolattal szádunk hozzátok a nagy vizeken túlra! Bizottság hajtja Végre a létszáncsohHontést a Városnál. A csütörtöki közgyűlésen választják meg a létszámcsökkentö bizottságot. Eger, 1923. október 13. A tisztviselők létszámcsökkentéséről szóló XXXV. t.-c. a rendezett tanácsú vá­rosok tisztviselőire is vonatkozván, a bel­ügyminiszter már leküldötte a városhoz a létszámcsökkentés módozatait megállapító végrehajtási utasítást. Eger város tanácsát — tekintettel az ügy sürgősségére — azonnal ülésre hívta össze a polgármester. A teljesen bizalmas jellegű tanácskozásról csupán annyit tud tunk meg, hegy a városi tanács a bel­ügyminiszter által ajánlott két alternativa közül a 6—8 tagú bizottság kiküldését ja­vasolja a polgármester elnöklésével, amely, mint végrehajtó szerv, a fellebbezés kizá­rásával viszi keresztül a létszámcsökken­tésről szóló törvény rendelkezéseit. Ezt a 6 — 8 tagú bizottságot a csü­törtöki városi közgyűlés fogja megválasz­tani, amely azonnal össze is üi és meg­tárgyalja a polgármester által már elké­szített létszámcsökkentési tervezetet. A bi­zottság munkája meglehetősen sürgős lesz, mert a végrehajtási utasítás szerint» október 31 ig a felmondások is kikózbe- sitendők. Az Egri Népújság tudósítója illeté­kes helyen a létszámcsökkentés mértéké­ről és a keresztülvitel elveire vonatko­zóan a következőket tudta meg: A létszámcsökkentés nem lehet nagy­arányú. Akkor ugyanis, mikor a szinte napröl-napra kiadott rendelkezések és tör­vények végrehajtása hihetetlenül nehéz munkát ró a városok tisztviselőire, úgy annyira, hogy irodai dolgaikat csak túl­órázással tudják elvégezni: — nem iehet a tisztviselői kart annyira megapasztani, hogy ez, az adminisztráció kárával jár­jon. A létszámapasztő törvény egyedüli intenciója: könnyítés a városok háztartá sain. De nem annyira, hogy ez a köz- igazgatás észrevehető rovására menjen, hiszen akkor a polgárságnak okozna szinte megbecsülhetetlen károkat. Ez pedig nem lehet egyetlen törvény intenciója sem! Exisztenciákat nem fog érinteni, vagy Herczeg Ferenc. — Tordai Ányos dr. ünnepi beszéde, melyet a Műkedvelők Kör-ének okt. 13-diki Herczeg Ferenc- ünnepén, az Aranyborjú előadása «lőtt mondott el. — Éiónek dicsőség, halhttnak tisztesség . . . Az elmúlt esztendő október havában még két halhatatlan babérral koszoruzott fejedelme volt a magyar irodalomnak. Melyik volt nagyobb: Gárdonyi Géza-e, Herczeg Ferenc-e, senkisem kutatta, senki- sem kereste, de boldog büszkeséggel hó dőlt minden igaz magyar lélek a két fön- séges géniusz előtt. Magyar sors : elveszteni a becsületet, tisztességet, mindennapi lelki és testi üdvösséget —, elveszteni országot, koronát és millió gyermeket, és millió gyermekek közül is elveszíteni a leges- legjobbak»t. Ez a magyar sors tiporta le az egyik babéros géniuszt, aki immár ott álmodik a Bebek-bástyán a szebb magyar múltról, a messze-messzejáró szebb magyar jövendőről. Ám minden bűneink mellett magyar virtus ez is: dacos ajakkal siratni a múltat, lobogó szemmel várni a jövendőt s megalázott fejünket földig hajtani azok előtt, akik nyomorúságunk tengerében is megmaradtak világító őrtornyoknak, a rán« oorult fekete éjtszakában megmarad­tak virradatot hirdető hajnali csillagoknak. Ez a becsületes magyar virtus hozott össze ma itt bennünket, hogy hódoljunk a legmesszebb világító őrtoronynak, a leg- ragyogóbb fénnyel világló csillagnak, a magyar múzsa ma már egyetlen bnbóros fejedelmének, a hatvanéves Herczeg Ferenc géniuszának. Valóban végtelen kicsinynek érzem ma­gam e pillanatban, mikor a ma irodalmának legnagyobb élő jeleséről kell méltató sza­vakat mondanom. Az ul-nt szálló zümmögő bogár csak csodálni tudja a királyi sas fel­hőbe szárnyalását, a törpe bokor alázatosan meghajtja kisded lombját az égbenyűlő j sudár fenyő előtt. Legyenek azért segít- ! ségemre és nyissák fel pár percre emléke­zetük gazdag tárházát, melyet Herczeg Ferenc múzsája annyi sok kedves mesé­vel, lelkűnkbe vésődött édes alakkal, nemes gondolatokkal és százváltozatú érzelmekkel telített meg. És nyissák meg szivüket, melyben kedves írójuk iránt érzett szere tetüket rejtegetik és e szeretettel gyámo- litsák az én bátortalan, de buzgó igyeke­zetemet. A hatvanéves Herczeg Ferenc, ha végigtekint mindig felfelé egyenesedő út­ján, kell, hogy lelkét nemes büszkeség s a jól végzett munka boldogító öntudata töltse el. S ha mi végigtekintünk azon a pompás tiindéri parkon, amelyet az ő munkás keze ültetett, kell, hogy a mi lel künk is hálás hódolatra buzdűljon és büszke lelkesedésre hangolódjék. Mert e tündéri park fái között egy sincs hitvány, földön kúszó törpe bokor : ágazatos, dús- lombu koronájával minden fája a felhők közé tör s mindegyik örökéletű, mint a géniusz, melynek teremtő erejéből sarjad- zott. Mert e tündéri park millió virágja között, ha nem is mind halkszavu ibolya és szeplőtlen fehér liliom, de egy sincs mérges beléndek, nincs taposnivalő útszéü gyom, hanem valamennyi ültetőjének szive vérétől harmatos, valamennyi megbecsü­lendő nemes értékei illatozik. Herczeg irodaimi pályája 35 évvel ezelőtt indúl meg s e 35 év alatt alkotott 24 egész estét betöltő színdarabot, terem­tett 20 regényt, megírt több száz elbeszé­lést, kisebb színműveket, útirajzokat, po­litikai és alkalmi cikkeket. írói munkás­sága kerek számban 60 kötet. A hatvan­éves Herczeg Ferenc a legnemesebb és legnagyobb értékű hatvan valutát fizeste be a‘ magyar nemzet legmaradandőbb kincstárába : irodalmába. Megkísérlem megfelelni nehány szó­val arra a kérdésre : a számok e meglepő tömegében mi adja az igazi belső értéket? Mi határozza meg Herczeg írói nagyságát? Az, hogy a század-fordulón élő ma­gyarság szívverését valamennyi Írónk kö­zött ő érezte legjobban s e szívverés az ő munkáin keresztül lüktet legérzékenyeb­ben. Század fordulót s nem XX. századot mondtam. Tíz év a régiből s tiz év az újból: e húsz esztendő modern magyar jának minden erénye és minden bűne ott virágzik Herczeg művészetében. Maga ti

Next

/
Thumbnails
Contents