Egri Népújság - napilap, 1923/2
1923-10-12 / 231. szám
Eger, 1923. október 12 péntek. XL évf. 231 200 korona Ara sz. Egész és félévi előfizetést --- nem fogadnnk el. --P OLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BHEZNAYIMRE. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. Előfizetési dijak postai szállítással Egg hóra . . 5000 K Segged évre 15000 K Hirdetések □ cm. 50 K. KisbirdBtések szavanként 50 K. —— MÜA II' 'ílgMll'llWBBMBMMMWTIIfBlirhfiMBrtg Föladták-e az integritás gondolatát? Eger, 1923. okt. 11. Mind gyakrabban hangzik el az a vád, mintha a kormány feladta volna az integritás gondolatát. Különösen Rakovszky István belügyminisztert vádolják vele. Szerencsétlen gondolat, hogy ezt a kérdést feszegetik, világ elé viszik s unos- untalan hánytorgatják. Szerencsétlen és kétbalkezes politika, mivel reátereli ellenséges szomszédaink figyelmét a mi halálosan komoly, de nagyon is s lyos helyzetünkben. Csak bajszerző, móregkeverő szándékkal lehetett világgá röpíteni ezt a vádat, amely ellen a felelős állásban levő belügyminiszter nem tiltakozhat, mert hiszen felvilágosító szavait bizonyára sietnének kihasználni ellenünk kis-antanték. Éppen azért használta föl a kedvező alkalmat Rakovszky István, kijelentvén balatonfüredi beszédében: »A nemzet jövője nemcsak az ország nagyságától és lakosainak számától függ, hanem attól is, hogy történelmi időkben mekkora fegyelmet és összetartást tud mutatni.« Milyen másként hangzik ez az óvás a maga eredeti hiteles szövegében, úgy, amint a miniszter mondotta s nem úgy, amint az eszközökben ős sajtóetikában oly kevéssé válogatós népszónokok elferdíteni szeretnék. Nemzeti szempontból fájlaljuk, hogy a 'lelkiismeret, amelynek pedig a politikában is a gondolkodás és cselekvés legfőbb kormányzójának kell lennie, úgylátszik hogy egyeseknél háttérbe szorult, sőt teljességgel el is homályosodott. Csak így tudjuk megmagyarázni, hogy akkor, amidőn az országnak a rend és béke szempontjából a legnagyobb nyugalomra s gazdasági talpraállása végett a legnagyobb önfegyelemre van szüksége, testvért testvér ellen lázítanak. A politikai harcnak ilyen nem válogatós módszerét, az alkalom kihasználdMindennél fontosabbak Budapest, 1923. október 11. Az egységes párt Mayer János elnök- | lete alatt ma délelőtt 11 órakor értekezle- ! tét tartott a földreformnovella kérdésében, i Az értekezleten jelen voltak Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter, Klebelsberg Kunő kultuszminiszter, Petry Pál és Koszó István átlamtitkárok és körülbelül 30 képviselő. Elsőnek Kenéz Bála szólalt föl és kijelentette, hogy a földreformnovellát még ezen az őszön el kell intézni. Nagyatádi Szabó István beszédében kijelentette, hogy a földroformnovellára szükség van, mert a tapasztalat szerint, az eljárás lassúsága gátolja a földreform végsát az 1918-ik évi forradalom iktatta politikai életünk rugói közé. És csak sajnálkozni lehet azon, hogy a politikai harcnak ilyen eszközét is alkalmasnak találják egyesek. Hiszen nyilvánvaló, hogy az ország területi integritásának feladása még gondolatban is a leg-* rútabb hazaárulás, amelyet egyetlen becsületes magyar sem tudna megbocsátani még saját édes testvérének sem. Annál kevésbbá bocsáthatná meg felelős állásban levő kormány férfiúnak. a szociális szempontok. rehajtását. Törvényhiány miatt sok helyen élőiről kellett kezdeni az eljárást. A novella a reform anyagi részét nem érinti, csupán az eljárásban hoz be módosításokat. Válaszol az ellenzéki részről elhangzott bírálatokra és arra a beszédre, melyet a hercegprímás a katolikus nagygyűlésen mondott. A földreformnovella nem bírálja az egyházi vagyonokat nagyobb szigorral, mint a többi vagyonokat. Elismeri, | hogy a földhöz jutott kisemberek nem tud- ! ják kielégítően megművelni a földet, s ez a mezőgazdaság érdekében káros, de a szociális szempontok mindennél fonto- I sabbak. Nagyatádi ma válaszolt a hercegprímás beszédére a földreform-novella kérdésében. Lányi Ernő.*) A vajdasági magyar kultúrát pótolhatatlan veszteség érte, a jugoszláviai magyarságnak szinte egyetlen reprezentatív kultúrértékét, Lányi Ernőt, szombaton éjjel küzdelmes, sikerekben dús, de külső elismerésekben szegény munkásságából elragadta a halál. Elmúlása vesztesége a zeneművészet nek, vesztesége az emberi kultúrának, de leginkább veszteségünk nekünk, akiknek Lányi Ernő a teljes és tiszta művészetet, az alkotást, a magyar kultúrának az életerejét jelentette. Ravatalánál Demcsak a szerető család, nemcsak fájdalmas szívű növendékeinek serege, nemcsak a zenének, a művészetnek minden hódolója gyászol, hanem az a jugoszláviai magyarság is, amely Lányi Ernőben elveszítette szellemi életének egyik messzevilágító fáklyáját. 1861. május 18-án született Budapesten. Négy éves korában Párisba került. A bicéi gyermek lelkében már akkor ébredeztek a zenei tehetség első zsengéi. Pá- risban kezdi meg zenei tanulmányait, on*) Ä «Szabadkai Hírlap*-ból, melyet most juttattak el hozzánk, közöljük ezt a megemlékezést, amely minket, egrieket, közelről érdekel annál is inkább, mert az Egri Dalkör mostanában készül megünnepelni egykori nagyhírű karnagyának emlékét. Szerk. nőt Németországba kerül ős mint serdülő ifjú a lipcsei és müncheni zenei főiskolák hallgatója. Reinberger és Jadano tanárok legjobb tanítványa. Svédországban jár, majd Bécshen tanul. Tizennyolc éves volt, amikor az iskolából elszőlítotíák a megélhetés gondjai. Miskolcira hivíák meg színházi karmesternek. Hosszú évek során vezette a legnagyobb vidéki magyar színházak zenekarait. Első karmestere volt a Kolozsvári Nemzeti Színháznak. Kolozsvárott irta a «Tavasz elmúlt, a rózsának... kezdetű dalt, amely egyszerre országos hírre emelte a fiatal zeneszerzőt. Ez az egész országban elterjedt és a Kossuth kultusz éveiben imádságként énekelték. Már mint ismertuevű dalköltő jött Kolozsvárról Budapestre. Kösler tanár kezei alatt fejezte be tanulmányait a Zeneakadémiában. Nemsokára a budapesti M. Kir. Operaházhoz szerződött mint karmester éa korrepetitor. Az Operának akkor Mehler volt az igazgatója és bár a fiatal zeneszerző rendkívüli kőpeseségeit méltányolták és megbecsülték, egy év múltán megvált az Operáh'áztól és ezzel együtt a színházaktól is. Életének következő korszakában különösen az egyházi zenével foglalkozott. Négy éven keresztül székesegyházi karnagy volt Székesfehérvárott, onnan 1893- ban Egerbe került az érseki székesegy ház karnagyának. Egerből egy évre Regensburgba küldték, ahol a hires Haberl- fóle egyházzenei iskolának volt a hallgatója és egyházzenei diplomát szerzett. Kontrspunktorikus érzéke és tudása tűnt ki Regensburgban, úgy, hogy «a kis magyar Palastriná»-nak nevezték el. Országos sikert aratott az egri dalárdánál, mint a dalárda karnagya. 1901-ben újból Mis- kolczra ment és mint a Városi Zeneiskola igazgatója, magas színvonalra emelte az intézetet. A mískolczi dalkörrel a szombathelyi országos dalárversenyen első díjat nyert. Életének ebbe a korszakába esik zenekari műveinek bemutatása Budapesten. 1907 ben jött Miskolczrol Szabadkára. Már mint vidéki* színházi karmester járt itt és régi barátjának, Brenner Józsefnek és Csáth Gézának, a tragikusan eihúnyt kitűnő írónak unszolására átvette a Szabadkai Városi Zeneiskola vezetését. Intézetét az országban az elsők közé emelte és ugyanakkor csaknem semmiből megteremtette a Filharmóniai Társrságot, melyet a fővárosi viszonylatban is versenyképessé emelt. 1913 ban hat hangverseny rendezésére hívták meg Budapestre a szabadkai filmharmőnikusokat, akiknek egy- egy koncertje ünnepe volt Dólmagyaror- szág zenevilágának. A klasszikus zeneirodalom valamennyi nagyobb alkotását, a IX ik kivételével minden Beethowen-szim- fóniát előadott a szabadkai Filmharmőniai
