Egri Népújság - napilap, 1923/2

1923-10-03 / 223. szám

Ara 200 korona Eger, 1923. október 3. szerda XL évf. 223 . m Előfizetési dijak postai szállítással E08 hóra . . 5000 K | Egész és félévi előfizetést Negged évre 15000 E I — nem fogadunk el. Krdítések □ cm. 50 K. Kisbirdetések szavanként 50 K. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BBEZNAYIMRE. Szerkesztőség: Eger, Líceum Kiadóhivatal: Líceumi nyomda Telefon szám 11. Erkölcsi valorizáció. Eger, 1923. október 2. Valorizáció. Új szó ez is, amit a nagy háború és forradalmak nyomán tá­madt nyomorúságunk teremtett meg. Ép­pen olyan mint a «hadi» meg a «koszt»- pénz és annyi más, «közszájon» forgó «gyönyörű» magyar szavak. Jelenti pedig a békebeli, az aranykorona szerinti számí­tást, átértékelést. Ez kezd most a jelszó lenni, testület, magános egyaránt valorizációra törekszik — anyagiakban. De másként is lehetne — erkölcsiekben. Visszasírjuk mindenben a régi jő időkei, amikor még az erkölcsi valuta is jobban állt mint ma. Amikor nem voltak síberek, körmönfont árdrágí­tók, amikor nem törekedtek egymás nyú- zására az emberek. Amikor még volt ér­téke a becsületes munkának s amivel még akkor lehetett is valamire menni. Amikor még szerették egymást az ereibe rek s egyiket érdekelte a más bija, sze­rencsétlensége és segített is rajta annyira, amennyit anyagi tehetsége megengedett. Ma, erkölcsi érték szempontjából ugyancsak lenn van a magyar élet valu­tája. Százszor lentebb, mint a zürichi jegyzés és az az elszomorító, hogy ezen senki sem iitődik meg. Pedig a rossz er­kölcsi valuta egész közéletünkben érez­hető és napről-napra súlyosabban érezzük káros, nemzetsorvaezió hatását. Igyekezzünk hát valorizálni erkölcsi va­lutánkat is. Próbáljuk meg jobban szeretni embertársainkat, kevesebb legyen bennünk az irigység és mérsékeljük magunkban azt a rűt emberi gyarlóságot, amelynek neve : önzés. És meglátjuk csakhamar jó­tékony hatását ennek nemcsak a zürichi, hanem az erkölcsi valután is. Könnyebb lesz az élet, jobban el tudjuk viselni a szörnyű terhet, mit a ne­héz magyar sors rakott reánk. Emlegessük hát, még pedig minél többet az erkölcsi valorizációt is, mert ez is ránk férne szörnyű nagyon. Talán még jobban, mint az anyagi valorizáció. „SgyiH napról a másiHra Változhat a helyzet...“ mondja Barthon. Paris. MTI. A Pyrennes Orientales főtanácsának ülésén Barthou, a jővátételi bizottság elnöke, kijelentette, hogy nemzeti illúzió lenne, ha azt hinnék, hogy azoknak a rendeleteknek visszavonásával, melyeket a német birodalmi kormány, a ruhrvidéki megszállás eredményességének a meghiúsí­tására kiadott, meg lesz az eredményük- Ma egyik napról a másikra új helyzet állhat elő. A franciák győzelme teljes. Ez a győzelem bizonysága annak, hogy mit eredményezhet a szilárd akarat és a biza­Yáltozások a kormányban? Budapest. Az Új Nemzedék szerint biztosra vehető, hogy a kormányban vál­tozások lesznek. Káilay Tibor valóban megválik pénzügyminiszteri székétől, utóda Walkő Lajos kereskedelemügyi miniszter lesz. Kállay Tibor azonban nem hagyja el teljesen a pénzügyminisztériumot, való­színűen mint meghatalmazott miniszter marad ott, államtitkári állásban. A politi­i lommal teljes türelem. Meg kell várni azonban, az időt, mikor ez a győzelem í meghozza a maga gyümölcsét. Mi nem ; akarjuk — mondotta végül Barthou — i Németországot sem megalázni, sem tönkre- I tenni, sem pedig széjjel tagolni. — Németország sorsa a maga jóhisze- j műségétól és jóakaratától függ. Mint a í békeszerződés aláírója teljesítse lojálisán I és pontosan a jóvátételre vonatkozó ha- | tározmányokat. í kai és adminisztrációs részt Walkő Togja kezelni. A megüresedett kereskedelemügyi tárcát Búd János közélelmezési miniszter kapja meg, aki a közélelmezési ügyeket is vezetné. A Magyar Hírlap hire szerint Klebelsberg Kunó kultuszminiszter is le­mond.-Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. A püspök-szentelés szertartása. Püspök-skentelósnél a fölszentelendő részére a szentély jobb oldalán egy kisebb, külön oltárt állítanak fel, amelyen úgy a segédkező püspökök, mint az új püspök­nek liturgikus ruháit helyezik el. Miután h ruhákat magukra öltötték, a szertartást, illetőleg a szentelést végző püspök, segéd­letével a főoltárhoz megy ; felmegy és leül az oda készített székbe. Most a föiszentelendöt a két segéd­kező püspök közrefogja s a főoltár elé mennek, ahol reverentia után leülnek az oltárral szemben elhelyezett székekbe Kis idő múlva fölkelnek és az idősebbik segéd­püspök kéri a consecralandónak szente­lését. A szentelést végző püspök erre meg­kérdezi: vájjon «mn-e apostoli megbíza­tásuk? Erre az idősebb segédpüspöknek arra a kijelentésére, hogy «van» : a püspöki kinevezést tartalmazó pápai Brévét ol­vassák fel. Ezután a fölszente’endő a föl­szentelő elé megy, letérdel és leteszi az esküt, melynek végén megcsókolja az Evangeliumos könyvet, mondván : «=Sic me Deus adjuvat, ethaecsancta Dei Evangelia.» «Úgy tegéljen engem Isten, ás az Ő szent Evangéliuma.» Most következik a 19 kér­désből álló Examen, vizsgálat, melyek mindegyikére «volo»-val, «eakarok»-kal felel a fölszentelendő. A vizsgálat után a con- secrálandő a consecrálő elé vezettetvén, annak kezet csókol. A consecrálő most feláll, lemegy az oltár lépcsőjéhez, balján áll a consecrá landó, kis távolságra pedig az oltártól a segédkező püspökök és megkezdődik a sz. mise. A lépcsőima befejezése után a felszentelendő saját oltárához megy, ahol tovább folytatja a sz. misét, azzal a kü­lönbséggel, hogy «Dominus vobiscum» ra Dem fordul a hivek felé. A főoltárnál pe dig a consecrálő folytatja a misét. A Graduale befejezése után, a con- secrator ismét leül az oltár előtt elhelye zett székbe, a segédkező püspökök pedig a föiszentelendöt a Consecrator elé vezetik, ki nehány szóval a püspök kötelességét sorolja fel s egyszersmind imára szőllítja a jelenlévőket, hogy a felszentelendőt az Isten a kegyelemnek bőségével árassza el. Erre a fölszentelendő arcra borul, vala­mennyien letérdelnek s elimádkozzák fe lette a Mindenszentek litániáját. Ennek végeztével valamennyien felállanak, kivéve a föiszentelendöt, akinek vállaira helyezik az Evangeliumos könyvet s a három püspök mind a két kezével a consecrá­landőnak fejét megérintve, mondják: «Aecipe Spiritual Sanctum,» «Vedd a Szentlelke!.» Rövid ima után a Consecrálő a felszentelési Praefatioba kezd, mely alait a felszenteiendőnek feje köré agy hosszabb vászonkendőt kötnek. A consecrálő a «Veni Creator Spiritus»-; intonáija, mely alatt a fölszentelendőnek fejét krizmával kereszt alakban megken'. Ezuián ismét folytatja a Praefatio-t, melynek bevégzése után az «Unguentum in capite» antiphonát mondják a 132-dtk zsoltárral, m jd pedig utána a fölszentelendőnek kezeit is meg­kenik krizmával. A scenes után átnyújtják az új püspöknek a pásztorbotot ős a pásztorgyürűt. Erre a consecrált saját oltárához megy vissza a segédkező püs­pökökkel, ott letörlik a krizmát, megmos­sák kezeit, mit a consecrálő hasonlóan az oltárnál végez. Erre tovább folyik a mise. Az el­mondott Offertorium után az új püspök a consecrálőnak két égő gyertyát, két ke­nyeret éd két kis hordó bort ajánl fel. Miután a consecrált átadja az oblá- tákat, a főoltár Epistola oldalára megy s ott foglal helyet, közrefogva segédkező püspökeitől. A consecrált az elébe helye­zett misekönyvből mindent együtt mond

Next

/
Thumbnails
Contents