Egri Népújság - napilap, 1923/2
1923-09-28 / 219. szám
Ára 200 korona Eger, 1923. szeptember 28. péntek. XL. évf. 219 sz. Előfizetési dijak postai szállítással Egg hóra . . 5000 K I Egész és félévi előfizetést Negged évre 1500C K 1 ---- nem fogadunk el. Ü tések Q cm. 50 K. Kishirdetések szavanként 50 K. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNÄYIMRE. Szerkesztőség: Eg r, Líceum. Kiadóhivatal: Liceumi nyomda Telefon szám U. Roppant ereje van az emberi léleknek. Ez abból látszik, hogy mennyi mindenről tudtunk már lemondani s mégis élünk, mégis reménykedünk a jobb jövőben. És mily sokkal nagyobb lenne a reményünk, mennyivel jobban menne a lemondás, ha nem kellene látnunk a hivalkodó fényűzést, a bántó gazdagságot, a műveletlen vagyonok dőzsölését! Különben, ha ezek nem volnának: talán nem is kellett volna lemondanunk semmiről. A genfi tárgyalások eredményei. Lemondás. Eger, 1923. szept. 27. A keresztény társadalom alapja a szeretet. Az a szeretet, amely mindenkor hajlandó áldozatot hozni — másokért: a feleségért, a gyermekért vagy szülőért, a rokonért vagy testvérért és általában a felebarátért. Még elgondolni is gyönyörű : milyen magasztos ez az áldozat; milyen fölemelő a szeretteinkért végzett munka ; milyen megnyugtató az ilyen önzetlen lemondás! Ez nyújtja a legnagyobb gyönyörűséget, mivel legtisztább örömet okoz az, ha mi szereztünk örömet másoknak. Itt azonban és most nem erről a keresztényi lemondásról szólunk, hanem arról, amelyet a mai rettenetes világ kény- szerített reánk s amelynek fájdalmas, keserű keresztjét éppen a jók, a becsületesek, az áldozatos szívűek, az önzetlenek hordják immár majdnem egy évtizede. Istenem, mennyi mindenről mondottunk már le 1914. júliusától! Legelőször lemondott a feleség az uráról, az apa fiáról, vagy a fiú apjáról, hogy esetleg örök’1’ áldozatnak adja oda a hazáért. * Azután lemondottunk lassanként sok másról: apró ős nagy, de mindig nemes szórakozásainkról és élvezeteinkről; — majd a táplálóbb élelemről, a jobb ruháról ; ismét később és nem egyszer a világított lakásról, a fűtött szobáról. Azután kerültük a megengedett mulatságokat is... Lassanként odajutottunk, hogy már nem bírjuk megfizetni a szellemi táplálékot: a könyvet ős a mindennapi újságot. Asztalunkról száműzött lett a hús, a tej, a kávé, sőt sok háznál a kenyér is. Eltűnt a megelégedés, a jólét, a boldogság, amelyeknek helyét a nyomor foglalta el. S ez a nyomor mind szemérmet- lenebbül terjeszkedik és terpeszkedik a legtöbb családban. Eladogatunk lassankint minden olyan tárgyat, amelyet — bár igen nagy lemondás árán, de — valamiképen nélkülözni tudunk. Úgyszólván napról napra törlünk valamit abból a rovatból, amelybe valamikor minden életszükségletünket beirkál- tuk s amelyekről egy évtizeddel ezelőtt azt hittük, hogy nélkülök élni lehetetlenség. Ma már megtanultuk, hogy az élet követeléseit roppant csekélyre lehet csökkenteni s — mégis élet marad az élet. Élet marad, ha a művelt ember nem utazik ; ha képet vagy más műtárgyat nem veEz; ha nem telik könyvre és újságra ha nem tud venni dohányt vagy szivart... És élet marad, bár nagyon nehezen elviselhető, ha a lehető legvókonyabban táplálkozunk; ha ruházatunk éppen csak hogy van. . . Budapest. MTI. Azok a tárgyalások, melyeket Genfben egyrészt Benes cseh külügyminiszter, másrészt Bethlen István gróf magyar miniszterelnök és Daruváry Géza magyar külügyminiszter között folytak, ideiglenesen befejeződtek. A tárgyalások kiterjedtek mindazokra a politikai és gazdasági kérdésekre, melyek a két állam között függőben vannak és ugyanakkor arra a kölcsönre is, melyet a magyar kormány külföldről óhajt. A tárgyalások arra irányultak, hogy a két állam között jó viszonyt teremtsenek és elhárítsák, illetve megszüntessék azokat az ellentéteket és nehézségeket, amelyek eddig ennek a viszonynak megalakulását akadályozták. A tárgyalásoknak végül az volt a céljuk, hogy helyreállítsák a kölcsönös bizalom légkörét és elősegítsék Magyar- ország pénzügyi és gazdaságigujjáépítését. Ennek az országnak talpraállítása valóban fontos lépést jelentene Középeurőpa konszolidációjának munkájában. A tárgyalások, amelyek mindvégig szívélyes és kellemes mederben folytak, a következő eredményekre vezettek: 1. A határincidensek elkerülése céljából közös megegyezéssel részletes szolgálati szabályzatot teremtettek meg a határőrök részére. 2. Eszmecsere folyt a két állam közt kötött kereskedelmi szerződések és a helyi határforgalomra vonatkozó egyezmények ratifikálásáról, valamint az árúcserére vonatkozó külön egyezmény esetleges megkötéséről. 3. Megállapodtak abban, hogy az illető minisztériumok fogják közvetlenül ős és késedelem nélkül megvitatni azokat a kérdéseket, melyeket a trianoni békeszerződés rendelkezéseihez képest szabályozni kell, amelyeket azonban eddig nem tárgyaltak, de amelyek tekintetőben a megindult tárgyalások nézeteltérések következtében meghiúsultak. A kérdések sorozatába tartozott az állampolgárság és a honosítás kérdése, a levéltárak és alapítványok felosztásának ügye, végül több politikai kérdés, amelyekről eddig nem tárgyaltak. ” Megállapodás jött létre annak a propagandának elnyomása tekintetében, amely alkalmas arra, hogy a jő szomszédi viszonyt megzavarja. Ebből a célból a két kormány érintkezésben marad és minden tőle telhetőt megtesz, hogy mindegyik a maga részéről megakadályozzon olyan propaganda-tevékenységet, amely a korrekt és lojális viszonnyal nem fér össze. Ami a külföldön megkötendő magyar kölcsönre vonatkozó tárgyalásokat illeti, ezekről Genfben egyrészt Románia, Jugoszlávia és Csehország képviselői, másrészt Bethlen István gróf és Daruváry Géza közt tárgyalások folytak. Elvben hajlandóknak mutatkoztak ebben közreműködni, hogy Magyarországnak lehetővé teszik egy hosszúlejáratú kölföldi kölcsön megkötését, amely alkalmas lesz Magyar- ország pénzügyi helyzetének rendbehozására. Ezt a kölcsönt, amelyből a jóvátételek számlájára levonás nem fog történni, a fizetések és ellenőrzések tekintetében feltételekhez kötik, amelyeket valamennyi érdekelt fél közötti megállapodás alapján fognak megállapítani. Ezeknek az elveknek alapján a Népszövetség pénzügyi programmoí dolgoz ki, amelyet azután végleges jóváhagyás céljából a jővátételi bizottság elé terjesztenek. Időközben tovább folytatják a tárgyalásosat a kölcsön biztosításáról és ellenőrzéséről, valamint a többi el nem intézett jogi kérdésről. Azok az előkészületek, melyek el ben az irányban a genfi tárgyalások során történtek, arra a reményre késztetnek, hogy ez a kérdés október hő elején a jővátételi bizottság elé kerülhet és akkor a tárgyalások megegyezésre vezetnek. Az ügyet a Népszövetség tanácsa decemberi ülése alkalmával felülvizsgálja, hogy azután végleges határozatot hozzon. «Ludendor f forradalma». München. MTI. A Délnémet Távirati Iroda jelenti: «Ludendorf forradalma* címmel a bajor-német néppárt könyoma- tosa a következőket Írja : «A helyzet ma meglehetősen hasonlít az 1918. évi novemberi helyzethez. A franciák újabb győzelmet arattak és most arra törekszenek, hogy a németországi zűrzavar új forradalmát tegyék teljessé. Ha Ludendorf tábornok Bajorországban forradalmat csinál, akkor ezzel a franciák reményét váltja be. Semmi sem teheti rosszabbá Németország rettentő helyzetét, mintha déli részében katonai puccs törne ki.*
