Egri Népújság - napilap, 1923/2

1923-09-26 / 217. szám

2 fcGJtil NÉPÚJSÁG 1923. szeptember 26 olyan talpraesett kis beszédben, amilyet földműves ember szájából nem mindennap van alkalmunk hallani. A gyűlés az aielnök zárószavaival és a dalárda hazafias énekével ért véget. A félkettőig elhúzódott gyűlésen a forró nap heve ellenére is állhatatosan kitartott a nagy tömeg. A hatóságot Révász József rendőrkapitány, bár erelyesen, de finom tapintattal képviselte. Gyűlés után a baj- társak a Polgári Körben látták vendégül a vezéreket. —ff.— A Hevesmegyei Földműves-Szövetség vacsorája. Eger, 1923. szeptember 25. Hétfőn este 8 órakor tartotta meg a Hevesmegyei Fölművesszövetíég közös vacsoráját a Korona-szálló helyiségeiben. A vacsorán társadalmi külön bség nél­kül részt vettek Eger város, valamint a vármegye közönségéből igen sokan, úgy, hogy számosán terítékhez sem tudtak jutni. Az összejövetel iránti nagy érdeklődés azt mutatja, hogy az összetartás, egyet­értés a haza megmentésére hála Istennek él az emberekben. A szövetség meghívására a vacsorán megjelentek Mayer János volt földműve­lésügyi miniszter és Schandl Károly föld- mivelésügyi államtitkár; a vármegye rá szóról ott láttuk Isaák Gyula alispánt, Puchlin Lajos főjegyzőt, Mártonffy Lajos árvaszőki elnököt, Hevesi Gusztáv tb. fő­jegyzőt, Okolicsányi Imre főszolgabírót. A pénzügyigazgatóságot Magyary Pál min. tanácsos, pénzügyigazgatő, Eger vá­rost Trak Géza h. polgármester képviselte. Ott voltak még: Dutkay Pál apát-kanonok, Nagy János dr. nemzetgyűlési képviselő, Maczky Gyula főszolgabíró, Beniczky Ele­mér egercsehii földbirtokos, kívülük szá­mosán úgy a város, mint a vármegye közönségéből társadalmi különbség nélkül. Az első pohárköiüzöntőt Isaák Gyula alispán mondotta. Örül, hogy itt a fehér asztal mellett együtt látja a Hevesmegyei Földműves Szövetség tagjait. Mindig ro konszenvvel és őszinte érdeklődéssel volt a szövetség működése iránt, mely az ősz- szetartás, az egyetértés jelében dolgozik a haza javárs. Mayer Jánosra a szövetség lelkére ürítette poharát. Utánna Mayer János emelkedett szó­lásra. A pénzügyminiszter mondotta Nagy­kanizsán, — úgymond — hogy mai nap- ság mindenki hazát akar menteni. Az egyszerű pénzügyi napidíjas bírálja ma pénzügyminisztere cselekvéseit és az a véleménye, hogy ő azt másként és jobban tudná csinálni. — Ha az utcán eltörik egy teherrel rakott kocsi tengelye, megáilanak a járó kelők és mindenkinek meg van a maga véleménye arról, hogy miként lehetne a kocsitengelyt újra munkaképes állapotba hozni. Szóval mindenki keresi a kibonta­kozás útját. Becsületes emberek ezek, jő szándékuak, csak saját egyéni meggyőző­désűket akarják érvényesíteni. — De sajnos, vannak olyanok is, akik rossz szándékúak, akik a zavarosban akar­nak halászni. Ezek nem kellenek az or­szágnak, különben sohasem jut ki a kátyú­ból az ország kereke. Nekünk', akik mind­annyian a Szent István által megalapozott keresztény boldog Magyarországért küz­dünk, egyetértésre van szükségünk, mert csak abból támadhat föl ez az ország. Az egyetértésnek gyönyörű példáját nyújtja ez a Szövetség, amely tagjaiban híven ápolja az együvétartozás érzését. Azután Nagy János dr. beszélt. Ma olvasta valahol, hogy borzasztó az, ha a gyöngeséget kimozdítják akaratából. Ek­kor ugyanis szertelenségekre hajlik, niig a komoly erő nyugodtan, biztosan dolgo­zik. Szélsőséges erők napjainkban is dol­goznak, amelyek nem mások, mint a gyen­geség fellobbanásai. 1918 ban is a gyen­geség vitte szertelenségbe a nemzetet. A maiak is felfordulást akarnak. A kormány nyugodt erejére van szükség, hogy kon­szolidáció legyen. Bethlenben nyugodtan bizhatunk, aki már a kisantant frontját is keresztültörte. Nagyatádi a nemzet második nap­számosa. Követi Bethlent pártjával együtt. A magyar intelligenciának is ide kell ál­lania, mert a föld népében lappangó erők vannak. Ezeket föl kell emelnünk ős meg­becsülnünk? Ily erőt lát Mayerban, Schandlban. Rájuk üríti poharát. Ezután Schandl Károly emelkedett | szólásra. Régi emlékeket idéz föl, amikor még parasztszekéren járták az országot, I hogy öntudatra ébresszék a magyar népet. ! Azután jött Károlyi Mihály. Nem volt ; igaza. Mayer már akkor a tanyai népben látta az őserőt. Sokat beszélnek keresztény politikáról. Volt e annál nagyobb fajvéde­lem, mint a kisgazdák tömörítése? Mi a felforgatókkal, a hamis keresztényekkel szembe szádunk s ha kell mindent felál­dozunk. Nem tűrünk űj októbert, mert a falu népe az, ahol igazi krisztusi hit van. Bi­zalmunk van Bethlenben, aki most ország­mentő úton van külföldön. Az itt is meg­nyilvánuló egyetértésre emeli poharát. Majd Dutkay Pál apátkanonok be­szélt azután, ecsetelvén az ország jelen­legi szomorú állapotát. Gyávasággal vesz­tettük el az országot, bátorsággal, össze­tartással kell azt visszaszerezni. Mi öreg emberek, akiknek már kevés van hátra, kiknek fejét már a kor beha- vozta. mi meg akarjuk élni ezt a boldog időt, mert akik elvesztették, azoknak kell visszaszerezni, (Lelke* éljenzés. Dutkay meghatottságtól aiig tud szóhoz jutni.) Érre ürítem poharamat ! Az est különben a legkellemesebb hangulatban telt el. Eger, 1923. szept. 25 Regénybe ilíő szerelmi dráma játszó­dott le hétfőn, 24 én este a Remény-utcá­ban. Egy cipészsegéd szivenszurta kedve sét, mert nem akart a felesége lenni, majd öngyilkosságot követett ei. Nem életveszé­lyes sebével az Irgalmasok fétfikőrházá- ban ápolják. Egy kis szőke, 13 éves fiúcska — a véres tett tanúja a következőképen mondja el a gyilkosság lefolyását: A gyilkosság. Tegnap este hét óra tájban, egy paj fásommal a Remény utcába befelé halad­tunk és észrevettük, hogy a Lemezgyár felőli sötét oldalon egy férfi és egy nő sé­tálnak és hangosan beszélgetnek. Rövid időre rá szembejött velem az öcsém és hazafelé indultunk. Alig tettünk néhány lépést, amikor hangos női sikoltást hal­lottunk arról a részről, ahol az előbbi párt sétálni látíuk. Odafutva láttam, hogy a nő hauyatfekszik a földön, a férfi állt, kézé vei a nyakához nyúlt és szintén elvágó dott. Hallottam még, amint a nő nevemen szólított: «Kálmán» — mert szomélyesen ismert — és azzal meghalt. Arra a kér désre, hogy előzőleg készült-e a gyilkos a tettre, elmondja a kisfiú, hogy már ná­luk is, — mert ott lakott — többször meg­verte a leányt és folytonosan civakodtak. A gyilkos vallomása a kórházban. A gyilkos tett elkövetője a követ­kező vallomást tette a kórházi ágyon, tettének megindokolására: — Végtelenül szerettem a leányt és mikor az egri rendőrkapitányságnál az ellenem és ellene lefolytatott lopási ügy­ből kifolyólag köztem, a meggyilkolt és édesanyja közt szóváltás támadt, már ak­kor észrevettem, hogy a lány már nem szeret engem. Én a leányt feleségül akar­tam venni azonban ő, valamint édesanyja erről hallani sem akartak, jóllehet én a leánnyal már három hónapig vadházas­ságban éltem. Beigazoltnak látszott előt­tem, hogy már nem szeret engem tegnap, mikor hozzájuk mentem és a Remény­utcában sétáltunk a leány kijelentette, hogy nem szeret és velem élni nem akar. Én már számítva erre a feleletre, hogy el fog utasítani, a iná« előre megvásárolt késsel szívenszűrtam és a saját torkomat is elvágtam. Mentségemül szolgáljon az a körülmény, hogy a leányról lemondani nem tudtam, mert nagyon szerettem és inkább vele akartam halni, semmint másé legyen. A szerencsétlen leány iránt nagy részvét nyilvánult meg. Nevekei nem közölhettünk, mert úgy a gyilkos, mint áldozata fiatalkorúak. A miskolczi Kereskedelmi és Iparkamara mintaszabályrendelete a kéményseprés szabályozására. Eger, 1923. szept. 25. A kéményseprés ügye a legutóbbi években folyton időszerű a kéményseprő- mesterek helyzete miatt A kereskedelmi minisztérium is ugyancsak akarja szabá lyozni a Kéményseprő-ipart e végbői meg kereste az iparkamarákat, hogy alkossa nak e tárgyban mintaszabályrendeletet. A miskolczi Kamara szabályrendelete már elkészült, amelynek fontosabb pont­jai a következők. A seprési dijat az Iparkamara ás a kóményseprőmesterek együttesen állapít­ják meg. Söprési kényszer alá veendők a gőzmalmok, szeszgyárak és egyéb gyárak kéményei is. Községekben a kéményseprési mun­kálatok kezdetét dobszőval adják a kö­zönség tudomására. A kéményseprő a munkálat végzése alatt hatósági közegnek tekintendő. A ké­ményseprő a kéményeket időnként meg­vizsgálni s azok állapotáról jelentést tenni tartozik az elöljáróságnak. A háztulajdonos Köteles gondoskodni arról, hogy a padláson a háztetőre vezető kijárás nyílásánál látra, a tetőzeten — ott, ahol szükséges — vezetőkarókkal ellátott járődeszka legyen. A sövény és deszka­kémények csak a kér. kéményseprőmester vizsgálata után használhatók. Szalmás és nádasházaknál a kémé nyékét szikrafogóvai keil ellátni. ____________, . ___________ _____ V ires szerelmi dráma a Reminy-utcákan. Egy cipészsegéd szivenszúrta kedvesét, azután öngyilkosságot követett el.

Next

/
Thumbnails
Contents