Egri Népújság - napilap, 1923/2
1923-09-04 / 199. szám
2 ükJ-lU. WEFUJbÁi* 1923. szeptember 4 # Korfu szigetét az olaszok megszállva tartják. A sziget megszállása alkalmával 80 foglyot ejtettek. A minisztertanács Simoniéi tábornokot bízta meg a sziget kormányzói tisztével. Gömbös és Lendvai Héjjas Ivánnál Kecskemétről Írják: Gömbös Gyula és Lendvai István nemzetgyűlési képviselők autóval Kecskemétre érkeznek. Igen fontos tárgyalásaik lesznek Héjjas Ivánnal, aki hosszabb ideje Kecskeméten tartózkodik. A megbeszélések fontosságára mutat az á körülmény, hogy Lendvai járt el a rendőrségen a letartóztatott Ébredők ügyében, valamint, hogy Gömbös Gyulát, mint a faj védelmi csoport vezérét kérték föl a kormánnyal folytatott tárgyalások közvetítésére. Az egri Katolikus Kör Szmrecsányi-ünnepe. Eger, iS23. szeptember 3 Vasárnap délelőtt 11 órakor tartotta meg a Katolikus Kör Szmrecsányi Lajos dr. érsekfőpásztor aranymise ünnepségét. A levegő már 11 óra után forró volt a Kát. Kör nagytermében. A szőnyeges emelvényen leterített asztal. Mellette a bejárat helyén krizantemumos cserkoszorú karolt át egy széles aranyrámát. Ebben volt művészi mellképe az ünnepeltnek. Stettka Gyula után, Szüle Péter feste 1918 ban. A hosszúra nyúlt háború aggodalmai és méltóság beszél arckifejezéséből. Egy díszes érdem-rend a keblén, csak szerényen mutatkozik így profilban. A terem fenntartott főhelyein előkelő közönség, a bal szögletben a Dalkör, jobbról azok, akiknek ma szerep jut. Az összesség lelke egyazon fogalomban rezeg: Dr. Szmrecsányi Lajos a miénk. Ebben az érzésben támad rokonárzés a Nemzeti Hiszekegy hangjaira, amit követ az áhitat ébreszt» Beethoven-dal: Isten dicsőítése. Kriston Endre segédpüspök elnöki megnyitója. Amint Kriston Endre püspök elnöki megnyitójába kezd, megelevenedik a rámából tekintő főpásztor és látják őt a hallgatók az elszakított Felvidék falujában, abban a családi hagyományoktól is megszentelt templomban, melyet a nagyapja építtetett és amelyben a család őrörnüa- nepe: az ötven év előtti első miséje volt. Az elveszített szülőföld utáni fájdalomban újra közös érzé6 űr a teremben, ahol Puchlin Lajosne kellemes hangja juttatja érvényre vitéz Veszprémy Dezső alkalmi ódáját. Breznay Imre ünnepi beszéde Ezután Breznay Imre, a kultur-szak- osztáiy elnöke mondotta el ünnepi beszédét. Szónoki beszédben szokaílanűl, de mindenesetre nagy hatással, csupa apró eseteket mondott el a jubiláns főpásztor életéből, mert — mint helyesen mondotta — mindennapi életünknek egyszerű, keresetlen, szinte önkéntelen megnyilvánulásai tisztább képet adnak a jellemről, mint a nyilvánosságnak szánt szereplős. Az emberi természet ugyanis, a közélet fényképező gépe előtt rendszerint nem a maga valódi egyéniségét mutatja. Hogy tehát a tömjőnezés vádjával ne illethesse senki »ilyen apró — eredetileg nem a nyilvánosságnak szánt — esetekkel« rajzolta meg Eger főpásztorának kiváló egyéniségét. Sok sok esetet mondott el a jubiláns főpap jótékonyságára, hazafias kötelesség- teljesítésére, a kommün alatti szilárd nyugalmára stb. stb., amelyekből — mint* a kaleidoszkóp színes üvegcserepeiből — egységes, megkapó, összhangzó képet alakíthatott a díszes hallgatóság a jubiláló főpásztor nagy egyéniségéről. Majd párhuzamba állította nagy elődeivel : Telekessyvel, Erdődy Gáborral, Barkőczy Ferenccel, Eszterházy Károllyal, Pyrker Lászlóval és Bartakovics Bélával 8 ünnepelte nem a hatalom birtokosát, hanem a nagy embert, akire nagy szüksége van és lesz még sokáig nemcsak Egernek és az egyházmegyének, hanem az országnak és nemzetnek is. A nagy tetszés után Isaák Gyula társelnök záróbeszédében összesíti az ünnepély benyomásait. Megállapítja a Kör csendes, nyugodt művelődési célját, mely szintén ugyanannak a főpásztornak az iránya, akinek áldozatkészségéből ez a Kör fennállhat. Majd végezetül újra az Egri Dalkör éneke hangzott fel: Jő atyánkért esdek- lünk. . . Oly szép, oly művészi volt a dai! Huszthy Zoltán vezetése itt is oly eredményes volt, hogy a közönség mély meghatottsággal kísérte a nemes összhangokat, miket a verofényes napban játszó virágos kerten ái, leözönlő fényes közölt ség magába zárt a déli harangsző zúgása közben is. Az ÉME. verpeléti népgyülése. Eger, 1923. szept. 3 F. hó 2-án érkeztek Verpelétre az ÉME uépszőnokai — Budaváry László, Zsirkav János és Lendvay István. A kál- kápolnai állomáson Ridárcsik Miklós, a kápolnai helyi csoport elnöke fogadta lendületes beszéddel, mire Budaváry az ott összegyűlt nagy számú közönséghez lelkes beszédet intézett. Hosszú kocsisor, bandérium adott jelentőséget a nagy arányú érdeklődésnek. Verpelétre % 2 órakor érkezett a menet, a hol tiszteletökre diadalkaput emelt a verpelétiek lelkesedése. Péterfi vendéglőjében elköltött ebéd után megalakult a helyi csoport, melynek elnöke dr. Kassay körorvos lett. A népgyülés beszédeit Budaváry nyitotta meg. A lelkes szónok rámutatott az Ébredők Egyesületének céljaira, az ország szomorú közgazdasági helyzetére. Utána Zsirkay János vázolta markáns vonásokkal a zsidóság ijesztő térfoglalását, rámutatott a segíteni akaró magyarság tiszta csengésű egyesülésének szükségességére. Lendvay István férfias baritonja, a dolgok mélyére ható szónoklata maradandó nyomokat hagyott a 3009 főnyi közönség lelkében. Dr. Kassay bezáró í eszéde után kőle egész az ölben hordott dédunokáig. — Meghatva néztük Pál püspöknek carrarai márvány mellszobrát, Zala György szép művét, a kegveletes évfordulón gyöngéd kezek hozta friss virágdísszel ékesen A templom meg a nagy ház adják | meg az egesz falu tiszteletreméltó jellegét. \ Érsekfópásztorunk szópatyja, báró Berze- i viczy Ferenc ős ennek felesége, báró Vé- csty Teréz építtették úgy a templomot, mint az udvarházat, a 18-ik század végén, komoly, nemes Ízlésüknek állítva bennök kegyelettel őrzött emléket. Alexandriai szent Katalin Képe díszük az oltár felett. Kint a tempiomudvarban sírok domborulnak, köztük a messze földön áldott em- ; lékp nagyasszonynak, a nagyműveltségű 1 és angyali lelkű »daróczi nagymamának«, j valamint főpásztorunk édes szüleinek, 1 néhai Szmrecsányi Ödönnek és báró Bér- : zeviczy Máriának gondosan ápolt sír ' halmai. .. De nem erről, nem ezekről akarok most szólni, hanem hogy 50 esztendővel ezelőtt, 1873. szept. 4 én, boldog első szent mise Glóriája zendült fel ebben a templomban. A jő szülők örömkönnyes szeme ! áhítattal csüggött az oltáron. Fájlalták j pedig, hogy Lajos fiók manuductora nem , lehetett Pál, az idősebb paptestvér. De ! nem lehetett, mert alig lábadt fel súlyos ' betegségéből, az egri érsekké akkor már ! kinevezett szepesi püspöknek, Samassa Józsefnek szolgálatára, Szepashelyre kellett utaznia. így aztán a szomszédos Berze- vícze község esperes-plébánosa töltötte be a manuductori tisztet. Hanem azért bol dog óra volt az nagyon, mikor a kenyér először vált Krisztus szent testévé az uj misésnek, 16 testvér közölt a 11 iknek, kezében. Boldog óra volt, amikor az ősi család ifjú papja meghatottan rebegte első áldását nagyanyjára, atyjára, anyjára, testvéreire. Ó, a kegyes Ég meghallgatta annak az első misének a zárőőnekét: «Tartsd meg latén őt nekünk!» Az elmúlt keddi nap, Egernek, de mondhatni, egész kis hazánknak boldog ünnepe, az aranymise napja, boldogító teljesedése annak a félszáz óv előtt elhangzott daróczi ének- imának. Délben, a nagy házban, Ezeretetlako- mára sereglett a család. A fiatalságnak nem jutott már hely a nagy ebédlő U asztalánál, hanem a szomszéd szobában terítette« nekik. Két társukat aztán átküldték a másik terembe, hogy nevűkben is pohárköszöntővel üdvözöljék az ujmisést. Ezt a feladatot lelkes, szép, ma leg szavakkal teljesítette a két ifjú joghallgató, Berzeviczy Albert és Szmrecsányi Miklós, (bár a rossz nyelvek szerint kölcsönösen súgtak egymásnak.) A délutánt az öregek csendes beszélgetésben töltötték, a fiatalok meg vidám társasjátékokkal a park árnyas fái közt. így múlt el szép ünnepnapja az első szent misének, amelynek emlókkőpe most is ott függ a daróczi ház falán. Az ujtnisés csakhamar elbúcsúzott a szülői háztól, beköltözött a kápolnai pló bánié, kis kápiánszobájába és megkezdi^ a lelkek üdve munkalását, amit, — hála érte az élet Urának! — fiatalokat megszégyenítő lankadatlan buzgalommal, inai nap is folytat . . . Ezek az emlékek zsongtak a lelkemben, amikor minap, az aranymise oltár lépcsőjén térdelve, jóságos főpásztoromnak soha nem felejthető gyönyörű szavakkal kísért jubiláns szent áldását vettem. — Nem csoda, hogy könnybe borult a szemem: meghatott lelkem mélyén igen nagy öröm, igen nagy fájdalommal vívott harcot. Öröm, hogy megérhettük ezt a boldog napot. Fájdalom, hogy ezeréves hazánk koszorúját, a hegyes-völgyes Fel vidéket, és benne a kedves Darőczot is, letépte Hungária homlokáról a trianoni «béke » Viaskodó lelkemből imádság szakadt fel, azért esdekelve, hogy vigasztaljon majd meg bennünket az Ég a gyémánt- mise áldásával, és abban boldog Te Deura mai azért, hogy a letépett koszorú ismét Hungária homlokán díszeleg! Erezzünk egyet ebben a hő imában, amikor mai ünnepélyünket ezennel megnyitom.
