Egri Népújság - napilap, 1923/2
1923-08-29 / 194. szám
Ára 150 korona Eger, 1923. augusztus 29. szerda XL évf. 194. sz. Előfizetési dijak postai szállítással Egg hóra . . 3500 K I Egész és félévi előfizetést Negged évre 10000 K | ---- nem fogadunk el. H irdetések □ cm. 40 K. Kishirdetések szavanként 40 K. mmmm mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmammmmam POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BHEZNAYIMRE. Szerkesztőség: Eg r, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. Eger és az Egyházmegye ünnepe. Az ősi város falai közé ünnepi hangulat költözött tegnap. .. Letette mindenki egy pillanatra az élet nehéz, fárasztó keresztjét, testét-lelkét ünnep köntösébe vonva, az Úr házába vonult hál’adó imára. A főpásztoré, a lelkek őréé volt e verőfényes augusztusi nap! óreá kérte minden lélek az Ég áldását: oltár elé lépésének e tiszteletreméltó fordulóján. Zászlók lobogtak a házak ormán, a szeretet tüze a szívekben. . . Pihenő toll, lezárt üzletajtók, letett kalapács, lelkek hő imája szentelték meg a napot az egri völgyben, a régi városban. A krónikás, aki olykor az események okait kutatja, könnyen rájön a szivek titkára. A szeretet és hála nem ok nélkül ered a lélek talajában. Mag kell hozzá, az isteni Üdvözítő világot megváltó gra- Báriumából. A jó atya gondja, pártatlan szeretető, emberi és hazafiúi erények teljessége az eredője a «tegnap» ünnepi hangulatának. Az egri megye főpásztora azon sze rencsések közül való, akit a földi élet legbecsesebb, legtiszteletreméltóbb erényeivel ékesített a Gondviselés. Lelkének mindig üde energiája bő kezekkel szórta szivének kincseit szerte egyházmegyéje nagy területén. Templom, kultúra házai, szervezetek, amelyek szenvedők könnyeit letörölni hivatvák, községek, városok iakói, akiket az anyrgi lét göröngyös mesgye- jén az ó áldó keze vezetett át a nehézségeken — egyaránt leborultak az Örök Szeretet oltára előtt, hogy hálatelt, buzgó szívvel rebegjenek áldást a nagy főpapra, a legjobb, a legdrágább emberre. íme, ez az egriek szivének titka, mit felfedett a »tegnap« szokatlanul kedves, megható és ünnepélyes hangulata. Eger lakossága méltó volt ahhoz az emberhez, aki számára a Gondviselés választottja volt s hogy maradjon is még soká — híveinek legfőbb, imádságos óhajtása! Da méltó volt Eger lakossága őseihez, Dobó ivadékaihoz is, akik mindenkor meg tudták becsülni nemzetünk nagyjait, akik kifelé fényt és tekintélyt adtak a magyar hazának, benn pedig a nemzeti életnek hatalmas ás értékes erőforrásai voltak. Igen, ujjong a lelkünk, mert méltók voltunk önmagunkhoz s hogy az «érseki korona legszebb boglárja» hűséges szere tétünk tüzes fényében ragyog tovább ! . . Az érsekfőpásztor egészségi állapota annyira javult, hogy jubiláris napján udvari személyzete koréban költhette el ebédjét. Eger, 1923. aug. 28. Dobó városában minden szív foko zott melegséggel érzett szent Ágoston püs pök napján, Szmrecsányi Lajos dr. érsek pappá szentelésének ötvenedik évfordulóján, az országszerte méltán tisztelt bölcs és jóságos főpásztor iránt. Reggelre kelve lobogódíszt öltött a város, 9 órára ezrek és ezrek siettek Te Deumra a főszékesegyházba, hol Dutkay Pál apát-kanonok, az ünnepeltnek évtizedeken át udvari paptársa, fényes segédlettel celebrálta a hálaadó istentiszteletet. A Te Deumon szinte testületileg vettek részt a polgári és katonai hatóságok. Jelen volt a két Dalkör, az Önkéntes Tűzoltó- és Mentő Egyesület zászlók alatt, a Máv. tiszti és altiszti kara, egy dísz-szakasz a háziezredből, az államrendőrség legénysége pedig sorfalat állott a kereszíhajőban s á főtemplom bejáratánál. Minden iskola, minden hazafias köz- művelődési és közjótékonysági egyesület ott volt a hálaadó istentiszteleten. Igen nagy számban volt képviselve a vidéki papság is. Az ünnepi mise alatt a főszékesegyházi énekkar Meiszner Imrének: «Missa solemnis in hon. Scti. Stephani» miséjét adta elő teljes zenekari kísérettel. A magán részeket Frank Margit és Dr. Pataky István énekelték. Griesbachernek Introi- tusa, Graduáléja és Cotnmuniőja. nemkülönben Heller Mihály ötszólamú vegyeskarra írt «Benedictus sit»-je egészítette ki a szép műsort. Maga az érsek, gyöngélkedése miatt, házi kápolnájának ez alkalomra őszirózsákkal földiszített oltáránál, udvari papjainak segédlete mellett, mutatta be a jubiláris szentmisét, utáEa elimádkozta a Te Deumot, aztán külön megáldotta testvérét, Miklóst, aki 50 évvel ezelőtt, első szent miséjén is jelen volt, segédpüspökét, Kriston Endrét és az udvari papokat. Ehhez a miséjéhez azt a miseinget, kehelytakarót és ostyát használta az érsek, amellyel az Angolkisasszonyok erre az alkalomra kedveskedtek neki. Az egri Egyházm. Irodalmi Egyesület díszközgyűlése. A hálaadő istentisztélet után az ünneplő közönség a Líceum dísztermébe vonult, amely szinültig megtelt az aranymi- sés érsek tisztelőivel. A drapériával bevont emelvény fölött virággirland között az ünnepelt arcképe volt elhelyezve. Pont Vgll órakor lépett az emelvényre Dutkay Pál apát kanonok, az Egri Egyházmegyei Irodalmi Egyesület elnöke, hogy elmondja megnyitó beszédét. Örömünnep virradt reánk — úgymond —mely ha a családi ünnep kereteit túllépi, oka azon osztatlan tisztelet, mely ünnepeltünk nemes alakját, úgyis, mint egyházfejedél- met, úgyis, mint országnagyot környezi. Mélyreható ítélettel, éles és találó vonásokkal következően rajzolta meg az elmúlt 50 év képét, mely idő a jubiláló főpásztor hatalmas munkásságának ideje: Elhallgatom a világegyházban azon időtájt beállott nagy változásokat, csak azt emelem ki, hogy az 1873 ik év az, mellyel hazánkban céltudatos, támadó harc vette kezdetét a régi vallásos és hazafias irány ellen, s e támadás 15 éven át egyfolytában fitymálta azokat a szent érzelmeket, melyeket maga az Isten oltott a szívbe. Előbb csak a katolikus vallás és papjai voltak a célpont; azt ostromol- v ták gúnnyal, lenézéssel, megvetéssel; erre zúdultak a durvábbnál durvább ólcek, aljas rágalmak, izgatásom: lapokban, röpira- tokban. Majd egy két rövidebb tartamú szünetelés után a támadás kiterjedt az egész kereszténységre s most már nem burkolt, hanem nyílt sértésekben jelentkezett. Minthogy pedig a vallás és hazafiság egy ugyanazon tőnek két testvérága ; egyidejűleg a hazafias érzés ellen is megindult az aknamunka. Már akkor kellett volna megszívlelni egy tudós irő enre szavait: Tüzes betűkkel kellene felírni minden parlament ajtajára, hogy soha egy pillanatra se tűnjék el a Ház tagjainak elméjéből, hogy e házban a nemzetnek, jogainak és érdekeinek hű őrét keli bírnia. Nálunk e magas érdekekhez lassan az önérdek s a pártoskodás minden kinövése is belopódzott. Találóan hasonlítja össze egy kiváló politikusunk a 60 es évek szereplőit az 1873. utániakkal mondván: »Ott láttuk a képviselőházban a nemzet szinejavát, minden politikailag és társadalmilag kimagasló egyéniségét. A választókerületek nem a központtól, nem a pártirodából nekik kijelölt férfiak választásának nyerettetí meg az agitáció minden eszközével, hanem arra adták szavazatukat, aki ott termett közöttük, ki ott szerezte meg köztük élte küzdelmei és önzetlensége által azt a népszerűséget, azt a tekintélyt és közbizalmat, mely neki megadta a mandátumot, melyet joggal hazafias és áldozatra kész élete jutalmának tekintett.« Ehhez alkalmazkodott a tárgyalások " színvonala is, mellyel kőpvieelőházunk előbb a viiág első parlamentjével vetekedett. A csapszéki hang és modor csak később, azzal a cynizmussal karöltve kezdett jelentkezni, mely távol a magyar
