Egri Népújság - napilap, 1923/1
1923-01-21 / 16. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG 1923. január 21. ezen ez a ház a tízesek soha el nem múló dicsőségének lesz egyik dokumentuma. Az árvaházi bizottság egyébként a következőképen alakult meg. Elnök lett: Sáfrán Géza tábornok; társelnökök : Zsőry György alispán, dr. Hodobay Sándor poif ármester és Vidásíts János. Tagok : Szűc3 ándor és Mártha Miklós műszaki főtanácsosok, Petrik Ernő százados, dr. Ozeliáth Árpád ügyvéd, dr. Halmay Béla főjegyző, Mossőczy "József ny. ezredes (Eger), dr. Csízy Béia ügyvéd (Sátoraljaújhely), Thur- zó Nagy László volt,; tizes honvéd tisztek, Héezey Kálmán nyilvántartó őrmester és Ary János ügyészségi irodaigazgatő. A magyaron megbunyászHodnal;, a tétoK magyarul szidjál; a FclViddjen a cseh zscbráHoHat. Eger, 1923. január 20. (Az Egri Aépujság felvidéki tudósítójától.) Olyan ma Szlovenszkó, mint va lami titokzatos, alvajáró lakossággal megrakott országrész. Mindenkinek az orra vére folyik; beszélni alig mer valaki, mindenütt besúgót sejtenek. Azaz mégis, hogy mer. A tótok — különösen a garammenti községekben — tüntetőén magyarűi be szélnek és őszintén mondhatom, hogy a béke boldog és megelégedett éveiben itt nem beszéltek annyian magyarul, mint ma. Vasúton, vásáron, korcsmában, piacon kedves, idegen kiejtéssel magyarul beszélő tótjaink könyv nélkül szidják a csehet. Ók nem félnek. A CBeh tekintélyek nem értik a beszédüket, ha értik, mosolyognak rajta s egykedvűen bökik oda: — Bolond tótok. A magyarok pedig meghunyászkodnak. Örülnek a szerencsétlenek, ha élnek és nem bántja őket senki. Bántás alatt értve persze azokat a börtönökben való elszállásolásokat, amelyek a hű csehek lojális viselkedése folytán, évekkel ezelőtt még az Örökös tartományok hírhedt helyei voltak. A moccanni sem tudó magyaroktól aztán lassan-lassan elvettek mindent. Az első volt az italmérési jog megvonása. A Garam mentén már sehol sincs magyar vendéglő, magyar koreima. Mindnek cseh legionista a tulajdonosa. Tulajdonképen ezek az urak ma Szlovenszkón. Durvák, kíméletlenek, kegyetlenek. Hatalmuk óriási s még magát Bene3 urat is terrorizálják. Persze a hivatalok mind önkényük alatt nyögnek. Akármilyen törvénytelen dolgot keresztülvisznek, ha saját embereik ez- áltat előnyökhöz jutnak. Szervezetük állam a rothadó államban s az új ország hivatalos urai hatalmukat, túlkapásaikat megszüntetni nem tudják. A gazdasági pangás folytatódik tovább. Gyárak, nagy műhelyek nem dolgoznak. Az ingatlanok árai leestek. Az én falumban néhány hónappal ezelőtt egy telkes ház ára 60.000 cseh korona volt Ma 20 at, sőt 16-öt kínálnak érte. A ga bonatermós közepes voit, burgonyánk az idén rengeteg termett. Nekünk 9 zsák magunkból 300 zsák lett. De mindenkinek annyi a burgonyája, hogy nem tud vele mit csinálni. Az erdők pusztítása folyik tovább. Kivágott hatalmas fenyők és egyéb fák ezrei feküsznek a vágásokban. Nem szállítják el, ott van immár évek óta. Hogy mi a céljuk vele a cseheknek, nem tudom. A fűrészmalmok is megszaporodtak. Minden valamire való községben ven felőle. Ezeknek is tömve van a telepük feldolgozott fával. Ninc.i értéke, nem keli senkinek. Hiába volt a fáradtság, a rengeteg költség. Az úgynevezett földbirtokreform vet még nagyobb hullámokat a Felvidék gazdasági életében. A felosztott ős úgyszől ván semmiért megváltott kisbirtokosat légionáriusoknak adta a kormány. Ezek lesznek aztán urak a vidéken, különösen pedig a teljesen magyar területeken, akik nek terrorjától igen sokat szenved a felvidéki magyarság. A nyomott hangulat napról napra súlyosabb és az elégedetlenséget folyton táplálják azok a cikkek, amelyek a magyar és tőt ellenzéki újságokban jelennek meg. A jegyzők árváiért. Eger, 1923. január 2*. Említettük már, hogy a közigazg. tanfolyam hallgatói jövő szombaton, jan. 27-én, jőtőkonycélű táncmulatságot rendeznek a Koronában. Erre az alkalomra lejönnek a Jegyzők Orsz. Árvaház Egyesületének kiküldöttei is, hogy a nemesoélú intézmény érdekében propagandát fejtsenek ki. Lejön: Brogli József árvaházegyesületi igazgató és Murgács Kálmán, a művészeti szakosztály vezetője, továbbá: Maday Gyula dr. az Orsz. Tanár-Egyesülőt alelnöke, Gyökössy Endre, az ismert ifjúsági író, végűi Orbán Súndor a zeneakadémia jeles növendéke. Nevezettek szereplése nemcsak a jótékony cél érdekében történik, hanem egyúttal magas szinvoualu művészi és hazafias szellemű estély élvezetében is része lesz a bizonyára nagyszámú cs előkelő közönségnek. A rendezőség különben fáradhatat- lanűl dolgozik azon, hogy estélyével minden lehető kívánalomnak megfeleljen. KIS HÍREK A NAGYVILÁGBÓL Külföld. A németek nem fizetnek több hadisarcot. — A franciák célja: megsem mieíteni a német ipart. — Százezer'ember tüntetett Münchenben a franciák ellen. A keresztény munkások nemzetközi sző vétségé tiltakozik a Ruhrvidák megszállása ellen. — A királyi család is panamá- zik Romániában (?) — Nagy verekedés volt a francia parlamentben: a kommunisták megtámadták az elnököt. — Németország közvetítésre kéri Angliát. — Spanyolország is ünnepli Petőfit. — Kiújul az ír polgárháború — Németországban csak jótékony célra szabad táncolni. Konstan tin királyt Nápolyban eltemették. Magyarország. Nagyatádi Szabó a jövő héten nyilatkozik; a földbirtok-reform végrehajtásáról. — Az Alföldről óriási havazásokat jelentenek. — Hódmezővásárhely szobrot emel Petőfinek. — Mintagazdaságokká fejlesztik a vitézi birtokokat. — A vidéken 20 korosára esett a tojás ára. — A kormány rendszeres kivitellel akarja megszilárdítani a korona árfolyamát. Vasúti összeütközés volt az összekötő híd «Más faj állott a kihunyt helyére Gyönge fővel, romlott, szívtelen ; A dicső nép, mely tanúit izzadni S izzadás közt hősi bért aratni: Névben él csak, többé nincs jelen.» mondja Zrínyi dalában. Másütt pedig így ír: . . .A szablya függ s nem hord vitézt Hátán a büszke mén.» (Fejedelmünk, haj! . .,.) Ebből a hangúlatből magyarázható a Hymnus keletkezése. A magyar számára nincs segítség a földön, hanem csak az Égben. «A nép, melynek hervadatlan volt szép ifjúsága,» — elpusztul, ha Isten nem jő segítségére. Sír szélére juttatta a sok csatavesztés, árüiás, öldöklés. A hajdan hősök nemzetét számtalanszor megalázták. S amit meghagyott a tatár, a törők, a német: azt pártütés tette tönkre. (Mintha csak a Kisfaludy Károly <visszavonás»-át olvasnánk!) Az Isten kegyelméből nyert boldog múlt s a magunk teremtette szomorú jelen képe van egymás mellett a Hymnusbsn, me'yet az t Aurora» is csak 1829. évfolya mában közölt. Abban az időben legtekin télyesebb évköuy vünk volt . ez. S hogy mégis csak akkor adta ki, azt mutatja, hogy a Iiymnusnak eleinte nem volt meg az a nagy hatása, aminőt joggal gondol hatnánk. Az Istenhez intézett, mélyzengésű fohász roppant értékét csak lassankint vették számba. Idő kellett hozzá, hogy dallamot kapjon s nemzeti imádsága legyen a magyarnak. Ez pedig csak 1845 ben következett be, amikor is Erkel Ferencé, a Nemzeti i Színház akkori karmesteréé, lett a pálya díj, melyet a Hymnus megzenésítésére i kitűztek. Azóta nemzedékek lelkesednek e költeményen. Azóta őrzi a magyar szív nemes önvallomását ebben a költeményben és dalban — beláthatatlan időkig. Addig, amig ; csak egy igazi magyar éi e földön. Hogy mily körülmények között folyt le a Hymnus megzenésítésének pályázata: úgyszólván semmit nem sikerűit kikutatnom. Átböngésztem az «Athenaeum,» az «Életképek> és a »Honderű> akkori év folyamait s mindössze a legutóbbinak 18. számában (1845. Tavaszelő, vagyis márc. 4.) találtam ennyit: «Erkelnek nagyszerű Hymnusa, a koszorúzott, ismertetik.» Továbbá ugyanott ezt: a Pesti Nőegylet javára 1845. márc. 17-én rendezett «Acade- miáí» (ma úgy mondják: műsoros est) ♦ Erkel Hyrariúsával zárta be a Nemzeti Szinház karszemélyzete.» Úgy gondolom, hogy nem járok mész sze az igazságtól, ha ennek az »elhallgatásnak» okát a következőkben keresem,: Ugyanerre az időre esik a Hunyady László c opera bemutatója, mely óriási sikert aratott és Erkel Ferencet szinte egy csapásra, legnagyobbjaink közé emelte. Ilyen nagy zenei eseménynek háttérbe kellett szorítania a Hymnust, amelynek zenéjét éppen úgy nem méltányolták eléggé akkor, mint annak idején a szövegét. Má Bik ok, hogy nem voltak zenei szaklapjaink, melyek a figyelmet reá irányíthat ták volna. Nem volt olyan fejlett zenei kultúránk, amely a közönséget képessé tette volna ennek a fenséges alkotásnak megítélésére, raéltányolására. Végül pedig: akkortájt, az erőtől duzzadó és a haladás útján merész lépésekkel előretörő nemzet — talán így mondhatjuk — nem érezte szükségét ennek a magasztos fohásznak. így csak akkor lett belőie nemzeti ima, amidőn — pár évvel később — az elnyomatás szomorú mélységéből kiáltottunk az Úrhoz. A Bacn- korszak keserű könyei öntözték azt a lelki talajt, amelyből a Himnusz nemzeti imádsággá — nem sarjadt, hanem — szökkent. Hiszen Erkel magyar géniuszának legjavát, legértékesebbjét adta a Hymnus zenéjében, melynek fenséges voltát még csak meg sem közelíti egyetlen nemzet himnusza sem. Ennek egyébként az is oka, hogy a szöveg tartalma sehol nem fakad annyira a nemzet múltjából, hagyományaiból, öröméből-bánatábői, mint a mi himnuszunknál. Ez áll úgy az angol »God save the King»-re és a porosz «Heil dir im Siegerkranz» ra, mint az osztrák «Gott erhaíte»-ra. E tekintetben még talán a lengyel «Jeszc8 polska.,.», a német »Wacht am Rhein» s a francia «Marseilles» közelíti meg. A két utóbbi mű azonban inkább induló. Különbözik a mi nemzeti imánk más nemzetek himnuszától abban is, hogy szinte ez az egyedüli tervszerű alkotás, amazok pedig inkább csak a véletlen szü lemőnyei. Az angol himnusz szövegét és dallamát Carey Henrik 1743 ban alkotta s zenéjét a nőmet «Heil dir im Sieger-
