Egri Népújság - napilap, 1923/1
1923-06-13 / 131. szám
2 El*KI «EPÜJSAü sági terméskilátásokat veszélyezteti a több helyen fellépett sáskajárás, aminek megakadályozása végett a gazdasági felügyelőséggel egyetértve,*az intézkedéseket mindenütt megtették. A költségek fedezésére kiutalt egy millió korona kevésnek bizo- nyűlt s így a földművelésügyi minisztertől táviratilag még két millió korona kiutalását kérték. A legközelebbi ülés határidejéül július 10-ikét tűzték ki. A közigazgatási bizottság ezután a különböző jelentéseket hallgatta meg. Kassa Ennre dr. tisztifőorvos, vm. egészségügyi tanácsos közegészségügyi jelentése szerint a megye közegészségügyi állapota május havában kedvező volt. Járvány nem uralkodott. A fertőző és ragályos betegségek közül szórványosan előfordultak : a difteritisz Gyöngyösön 1 (meghalt) Aldebrőn, Pásztón 1-1; a vör- heny Kálban 2, Kompolton 1, Nagybátony- ban 1, Bekölczén 2 (meghalt); kanyaró Kálban 1, Pótervásárán 2, Erdőkövesden 1, Hatvanban 1; szamárhurűt Egerben 5, hastífusz Egerben 5, Tófaluban 1, Gyöngyöshalászon 1, Nagybátonyban 1 esetben 1 lépett föl. A gyöngyöshalászi megbetegedés halállal végződött. A madámokat szigorúan ellenőrzik, mert gyakori a gyermekágyi láz. Rusztek Károly kir. tanf. jelentésében elmondotta, hogy az új iskoláztatási törvény értelmében a tanév 10 hónap s ez a törvény csak 10 éven felülieknek engedi meg a tanév megrövidítését. Ennek ellenére május végén és június első napjaiban több falusi iskolában megtartották a záróvizsgálatokat. Az iskolaszékek még csak szabályszerűen fölszerelt kérvényt sem nyújtottak be a tanév megrövidítése tárgyában. Egyszerűen azt válaszolták felelősségre vonásuk alkalmával, hogy május végén már úgy sem járnak iskolába a gyerekek. Felhívja a köz- igazgatási bizottság figyelmét, hogy az egyházi főhatóságoknál lépjen közbe és mutasson rá a tarthatatlan állapotokra és kérje, hogy az egyházi hatóságok szigorúan utasítsák az iskolaszékeket a törvény megtartására. A gazdasági, műszaki, stb. jelentésről, helyszűke miatt, lapunk legközelebbi számában írunk. Ä Xauftttann-fógel Vesósnígycs másodiH hangversenye. Eger, 1923. június 12. A siker jegyében lefolyt márciushavi bemutatkozó hangverseny után, a múlt szombaton, a főreáliskola tornatermében, másodízben lépett a nyilvánosság elé a hangszeres zene legintimebb műfajának ápolására szövetkezett vonósnégyes társaság. Azok a remények, melyeket a derék művésztársaság további szerepléséhez fűztünk, kezdenek valóra válni, mert ez a szereplésük is nemcsak ernyedetlen tanulásról és lelkiismeretes, gondos készülésről tett tanúbizonyságot, hanem meglepő haladásról is. Összjátékuk megizmosodott és meg acélosodott, ami a homofon részeknél a négy hangszer tökéletes egymásba olvadásában nyilvánult meg, míg a polifonikus részeknél a szólamok plasztikus kidolgozásában gyönyörködtünk. Előadási készEgyetemi hallgatók tanulmányútja a Bükk-hegységben. A budapesti Tudomány-Egyetem 20 hallgatója, Gholnoky Jenő dr. professzor vezetésével, a múlt héten a Bükkben ötnapos tanulmányi kirándulást tett, melynek végső célja volt Eger tektonikai viszonyainak tanulmányozása és a felsőtár- kányi kérdéses barlang földerítése. A kis társaság, melynek majdnem fele nőhallgatő volt, 5-én indult el Budapestről. Miskolciig vasúton utaztak, majd a diósgyőri gyártelep megtekintése után gyalogszerrel vágtak neki a Bükknek és Omasa, Nagymező, Szalajka érintésével Apátfalváig jutottak. Itt várta őket a két vasúti kocsi, a mozgó tanya, melyet ez idő alatt Miskolczról elébük küldtek. Itt tartották ruháikat, élelmüket és fölszerelésüket. Apátfalváról Szarvaskőbe mentek, ahol áttanulmányozták Eger zeg-zugos, mély szurdok-völgyét, a gabrö és diorit képleteket s pénteken (8-án) begyalogoltak Egerbe. Szombaton (9-őn) reggel 6 órakor indultak el a kis vasúton Felsőtárkány felé. Ott a kirándulókhoz egriek is csatlakoz tak, akiket a felsőtárkányi barlang problémája érdekelt és akik Cholnoky tői, a JangCe-Kiang deltavidékének kutatójától, a futóhomok mozgástörvényeinek világ hirű megállapítőjától s annyi hires geográfiai mű szerzőjétől, tanulni akartak. ségük bensőségesebbé, érzelmesebbé, melegebbé finomult, ami a kantilénák merészen szárnyaló dallamainál tűnt ki. Dina mikájuk már annyira differenciálódott, hogy a legkényesebb igényeket is kielégítik. Tömör és erőteljes fortisszimók mellett, halkan zsongó és a levegőbe szét- foszlő pianisszimőkat hallottunk. A műsor első száma a klasszikus Haydn József _ vonósnégyese volt (Op.74). A kamara zene ősapja, ki az olasz dalművek nyitányaiból fejlesztette ki a vonósnégyes formáját, természeténél fogva inkább hajlott a kedélyes, egyszerű, naiv, mint a hősi, a drámai érzelmek ecsetelésé hez. E jellemző tulajdonságok ebben a művében is visszatükröződnek, melynek konzseniális előadásában a társaság remekelt. Főleg a második tétel (Largo assai) meglepő finom, a legkisebb részletekig Felnémetig az Eger völgye volt az érdeklődés középpontjában. A professzor előadása alatt átváltozott a térszín képe. Az Eger sok méterrel magasabban folyt mai medrénél. Fáradhatatlan munkával vágta magát bele a laza talajba. Munkájának nyoma megmaradt a szélső halmokon. Ezek a Cholnoky féle «fellegvár» ter- raszok. Azután évezredek teltek el, a folyó tovább dolgozott. Bevágta magát még mélyebbre s létrehozta a «városi» terra- szobat, amelyek már Felnémet előtt felbukkannak a patak baloldalán és kisebb- nagyobb megszakítással Felsőtárkányig követhetők, mint lapos padok. A települési földrajz szerint igen sok város épült az ilyen képződményeken. A tárkányi tónál a fényképező gépek kezdték meg munkájukat, hogy megörökítsék a szépfekvésű tavat. Azután az erdei vasút mentén eljutott a kis csapat a Barátrát szájánál levő sziidafokhoz s ennek aljában arra a helyre, ahol egy kis barlangtorok már ki van robbantva. Itt a nagy tudós ismét maga köré vette hallgatóit és előadta azokat az okokat, melyekből ő, a barlang jelenlétére következtet. A hatalmas, szálban álló mészkő-szírt alsó részét emeletnyi magasságig barlangi breccia tölti ki. Ez a kőzet apró kövekből keletkezett, melyeket a víz kimosott és azután a magával hurcolt cementező anyaggal szilárdan összeragasztott. A brecvaló kidolgozását és légies pianisSzimóit kell kiemelnünk. Utánna Schumann Róbert Es dur (Op. 47.) zongora négyese következett. A német romantikusnak e nehéz veretű műve, nemcsak az előadókra, hanem a hallgatókra is súlyos terhet ró. Tragikus élettörténetének ismerete nélkül (elme-gyógyintézetben halt meg) alig értjük meg mélységes muzsikáját, mely szokatlan ritmikában és dallamfűzésben, nemkülönben szingazdag harmóniában nyilvánul. Műveinek művészeti értelemben vett előadása gyakran a legmagasabb virtust, technikai készültséget igényli, anélkül, hogy a virtuőzitás csillogtatására bő alkalmat szolgáltatna. Az Es dur zon- gora-quartett formai tekintetben is nagyon érdekes, de melynek bővebb tárgyalásába helyszűke miatt nem bocsátkozhatunk. A zongorarészt Gyárfásné Huberth Jolán játszotta, akiben igen disztingváit ízlésű, izig vérig muzsikális művésznőt ismertünk fel, kinek elmélyedő játéka nagy mérték ben biztosította e nehéz veretű műnek sikerét. A műsor utolsó száma Schubert F.-nek, a kiapadhatatlan dallamforrással rendelkező és a klasszikus korszak utáni irány képviselőjének poszthumus vonósnégyese volt, melyben a társaság tagjai tudásuknak javát adták. Kaufmann Emmy, Stocker István, dr. Liman Emil és Fógel Elemér méltán lehetnek büszkék sikereikre és a leghőbb kívánságunk az lenne, ha az egri közönség is kellőképen értékelni tudná azt, hogy evvel a vonósnégyessel mily elsőrangú zenei kultúrtényezőt nyertünk. — Sajnosán állapítjuk meg ugyanis azt a szomorú tényt, hogy a hangverseny iáto- gatottzága nem állott arányban a ma gyár Athénnek oly sokszor hangoztatott művészet pártolásával. Meiszner Imre. 1923. június 13. A Gárdonyi-mauzóleumra Borsodi (Frinth) Lászlótól 1000 koronát kaptunk, mellyel ez a gyűjtésünk 100 ezer 400 koronát tesz ki. cia mellett homoktelep van, amely szintén a barlangi víz munkájára vezethető visz- sza. Mivel a homökréteg vastag s a homok igen finom, Cholnoky fölteszi, hogy nagy barlangnak és nagytömegű víznek kellett itt lennie. Kétségtelennek tartja, hogy a barlangi víz eróziója működött, hogy azonban a barlang megvan-e, ez kérdéses. Lehetséges, hogy ezek az üledékek csak a barlang haldoklásakor tömték be a rést s a barlang többi részét elmosta a víz, amelynek munkája volt a Barátrét kivájása s a hatalmas mészkőszirt le- koptatása. Lehet az is, hogy a főbarlang elpusztult s mi csak egy vak nyílásában állunk. A kutatásra ösztönző föltételek mindenesetre megvannak, de a feltárást óvatosan kell megkezdeni, nehogy kárba vesszen a munka. Ezután Cholnoky visszavezette hallgatóit a tóhoz. Az ifjúság elővette jegyzeteit s a professzor naplőszerflen összefoglalva előadta nekik mindannak tudományos értelmezését, amit láttak. Kedves és poetikus kép volt a gyönyörű erdőben a nyugodt vizű tó; a fűben, pádon, hátizsákon ülő ifjúság, amint teljes csöndben, ájtatos figyelemmel hallgatta mesterét és jegyezte minden szavát. A galambősz tudós pedig sétálva beszólt; érdekesen, röviden, kristályos magyarsággal. Csend volt, csak a mester szavai hangzottak. . . Messziről halkan zúgott a vasút s egy kakuk kiáltozott egyhangúan.
