Egri Népújság - napilap, 1923/1
1923-06-03 / 123. szám
"TT j "~:r 'T ■ir—T*'—1“ "" ""-V'«1 -}!»«■ ■•». wf*w j !). irjy.: Ára 40 korona. Eger, 1923, június 3. vasárnap. XL. évi. 123 sz. Hatvan akasztófán napokon át «dolgoztak» a Kun Béla hóhérlegényei Charkovban, a Krím-félszige- ten. Ez az emberbőrbe bújt fenevad ugyanis, a «harkovi Csekával egyetértve, a Wran- gel hadsereg tizenkétezer tisztjét Ítélte halálra s végeztette ki vadállathoz illő kegyetlenséggel. Utasítása az volt Lenintől, hogy hirdessen amnesztiát a lefegyvérzett Wrangel- hadseregben s vegye át a szovjet vörös hadseregébe mindazokat, akik erre hajlandók. S jóllehet, alig egy-két száz tiszt vonakodott a kornmün hadseregébe állani, mégis forradalmi törvényszék elé állította mind a 30 ezer tisztet, akik közól 12 ezret ítéltek el kötél-halálra. És ki is oltották mind a tizenkétezer életet, a magyarországi kommunisták bálványozott vezérének rendeletére. Hatvan akasztőfa egysorban! Még elgondolni is hátborzongató! És e hatvan akasztófa mindegyikére 200 halálos vonag- lás esik, úgy, hogy a száz meg száz hóhér belefárad — s nem egy belebetsgszik — a tömeggyilkolásba. Csak az intéző, a rémtettet kigondoló és végrehajtató Kun Béla nem riad vissza. Neki nem fáj a 12 ezer élet elpusztítása. Az ő vadállati lelke kéjeleg az élet erő szakos kioltásában. Kun Béla azt vallja, hogy ő helyesen cselekedett, mivel a vörös hadsereg szellemét nem szabad «megmételyezni» a fehér hadsereg tisztjeivel. Hogy 12 ezer ember életét oltja ki, az mellékes. Ahhoz még a moszkvai végre hajtő bizottság jóváhagyását sem kéri ki éB várja meg, hanem a sommás Ítélet után azonnal végre is hajtatja. . . Mikor a Jókai fantáziájának termékét olvastuk a XX. századról, különösen a nagy háború folyamán, mindent elhittünk a nagy megélőnek. Elhittük a légjá- rőkat, az anasztatert, de nem bírtuk elhinni a gőzzel hajtott nyaktilót, amely 20 ezer embert fejez le 24 óra alatt Alexandra cárnő parancsára. És ime, ez a rémség is bekövetkezett; nem a cárnő rendeletére ugyan, hanem egy sikkasztó kolozsvári zsidógyerek akaratából. Igaz, hogy annak a rémes nagy számnak csak három ötödéig jutott el a magyar «szovjet» egykori vezére. Ez azonban már csaknem mindegy Hogy Egernek minden huszonnyolc lakosából tizenkettőt akasztanak-e föl, vagy húszat: az vajmi keveset változtat a rémségen, a a XX. század szégyenfoltján. A sikkasztó munkáspénztári tisztvi selő túl tett Tamerlánon, Nérón, Sullán és Szamuellin. S még az a Lenin is elfordult tőle, akiről pedig — mint az orosz szovjet véres eseményei bizonyítják — JíegyVeti heV«smegy«i Vitézt aVatnaH az 1923-iK évben. F. hó 17-én lesz a MAC. margitszigeti sporttelepén a vitézi avatás. Eger, 1923. június 2. F. hő 17-én, Budapesten, a Magyar Atlétikai Club margitszigeti sport telepén délelőtt ValO órakor avatja vitézzé Magyar- ország kormányzója azokat, akiket a háborúban tanúsított hősies magatartásukért a Vitézi Rend tagjai sorába jelölt. Az ünnepségen megjelenni tartoznak azok az avatandó vitézek, akik a Vitézi Rend Főszéktartőságátől a névre szóló Vitézi Közlönyt megkapták. Heves vármegyéből a következőket avatják vitézzé: Tisztek: 1) Juhász László tábornok, Eger. — 2) Szobotich Emil ezredes, Gyöngyös. — 3) Csiszár Dezső százados, Ka- rácsond. — 4) Veszprémi Dezső igazgató, Eger. — 5) Takács József malomigazgató, Pásztó. — 6) Jezierszki Imre főjegyző, Nagytálya. Legénység: 1) Szabó Ferenc tiszt- helyettes, Eger. — 2) Lassű István, Kará- csond. — 3) Hágen Ferenc, Kerecsend. — 4) Tóth András, Nagyiván. — 5) Hablik Simon és 6) Siller György, Egerszalók. — 7) Édes Sándor tiszthelyettes, Eger. — 8) Kovács István, Besenyőtelek. — 9) Tóth Miklós, Mezőtárkány. — 10) Pál István, Detk. — 11) Kis Károly, Kömlő. — 12) Kiss Ferenc, Kömlő. — 13) Sípos Péter, Kömlő. 14) Koroknay Ferenc, Gyöngyös. — lö) Gólya Elemér hősi halált halt tiszt helyettes fia Elemér, Eger, kinek azonban nem kell megjelennie az avatáson. — 16) Hamar János tiszthelyettes, Gyöngyös. — 17) Takács János posta altiszt, Hatvan. — 18) Tóth Pál (tokai), Recsk. — 19) Tóth Ferenc, Gyöngyös — 20) Kis Péter, Gyón gyössolymos. — 21) Horváth János, Kisköre. — 22) Szabó Bálint tiszthelyettes, Gyöngyös. — 23) Kurezveil István törzs- őrmester, Eger. — 24) SzecBkő György törzsőrmester, Eger.1— 25) Varga András Apc, kinek 1898. IV. 17 én született fiával kell megjelennie. — 26) Feth István áll. rendőr, Eger. — 27) Király József csendőr, Egercsehi — 28) Czeglédi Ádám, Füzesabony. — 29) Lipcsei Sándor, Gyöngyös. — 30) Juhász István, Heves. — 31) Bessenyei István, Heves. — 32) Guruz János, Heves. — 33) Molnár Dezső, Eger. — 34) Hercskó András nyilvántartó őrmester, Gyöngyös. A Ciszterci Diákok Szövetsége.- 300 ezer korona adomány szegény főiskolai hallgatóknak. — Eger, 1923. június 2. A Ciszterci Diákok Szövetségének egri osztálya választmányi ülést tartott szerdán Babocsay Sándor ügyvéd, kormányfőtanácsos elnöklésével. A gyűlésen Werner Adolf dr. társ elnök bejelentette, hogy a Diákszövetségnek vagyona immár öt millió korona. S bár — a mai nehéz viszonyok és lehetetlen gazdasági állapotok miatt — szó sem lehet arról, hogy a fővárosban inter- nátust állítson fel: a segélyezés hathatós munkáját már most megkezdi. A Horthy- Kollégiumban 24 helyet tölthet be a Ciszterci Diák-Szövetség s ezek közül az egri Osztály 6, esetleg 8 helyre jogosűlt beküldeni a maga szegény, de jó m&gavisaletű, tehetséges éa szorgalmas jelöltjeit. Az erre vonatkozó kérvényeket a főgimn. igazgatóságánál kell bejelenteni. S a választmány fölkérte a tanári kart, hogy a legérdemesebbeket válogassa ki és terjessze a választmány elé. Kimondotta továbbá a választmány, hogy a fenti ingyenes helyeken kivűl több, egyenkint százezer koronás, vagy ennél nagyobb kölcsönt folyósít szegény tanű\ lóknak oly módon, hogy becsületszavukat adják a kölcsön kamatnélküli visszatérítésére, ha majd — tanűlmányaikat végezve — képesek lesznek annak törlesztésére, vagy visszafizetésére. Megjegyzendő itt, hogy búza-valutában lesznek kötelesek visszafizetni a most kapott kölcsönt, vagyis, mondjuk, 100 ezer koronáért tíz év múlva négy métermázsa búza akkori árát adják vissza. Böhm János dr. prépost-kanonok megható egyszerűséggel jelentette be, hogy 300 ezer koronát ő is rendelkezésére bo- csájt az egri Osztálynak abból a célból: evvel is segítsenek 2—3 egyetemre menő tanúlót. «Szebb és nemesebb célra, — úgymond a főpap, — nem lehet manapság adományozni, mint hogy az anyagiakban szegény magyar tehetségeket pályához I segítsük és majdan tényezőivé tegyük az az ország boldogulásának.» Bőhm János dr. már át is adta ezt j a tekintélyes összeget az egri osztály i ügyvezető elnökének, dr. Werner Adolfnak. Elhatározta továbbá a választmány, | hogy szokásos közgyűlését most is a 1 Te Deum napjának (júa. 29.) délelőttjén senki sem mondhatja, hogy valami érzékenykedő volna. Kun Béla tehát kegyvesztett lón még Oroszországban is, de nálunk — nem. Magyarországon még mindig sokan vannak, akik visszavárják ezt a fenevadat. Nálunk nyíltan és titokban dolgoznak azon, hogy az úgynevezett «emigránsok», vagyis Kun Béla barátai s ő maga is — visszajöhessenek. Reméljük mégis, hogy a charkowi 60 akasztófa és a 12 ezer kivégzettnek rémes árnya: a kommunizmus híveit is gondolkodóba ejti. S Peidl elvtárs is gon- , dolkozhat azon, hogy helyes volt-e, hogy átsegítette a határon kenyeres pajtását.
